Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-27 / 279. szám

1977. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Táblák. „Tizenhat éven aluliaktól nem vásárolunk” — „A női kabátok felvétele szünetel” — „Dohányozni ti­los!” Minden mást lehet, leg­alábbis eladásra kínálni a becsüsnek. — Sajnálom. Eldeformáló­dott, kitaposott, piszkos bélé­sű cipőt nem tudok átvenni. Ki veszi ezt meg? ... Asszo­nyom, ezért az átalakított ir­habundáért nem tudunk készpénzzel fizetni, ha gon­dolja, esetleg bizománybán itt hagyhatja. Ha elkel, értesít­jük ... Sajnálom, személyi­igazolvány nélkül nem lehet. Ne bontsa ki, fel sem becsül­hetem. Ördöngős ügyességgel for­gatja, mustrálja, hajtogatja, szelektálja a kabátokat, pu­lóvereket, szoknyákat, nad­rágokat, táskákat a becsüs, Kovács Pálné. Olykor egy villanásnyi időre megáll a kéz a levegőben, mintha per­gő filmet állóképpé dermesz- tenének. Egy pillanat alatt dönt: kell vagy nem. Kopott, agyonmosott — nem. Divat­jamúlt miniszoknya, szűk nadrág, fekete, kék öltöny, krombikabát, városi bunda — nem. Mert nem lesz vevője az üzletben. Tapasztalatból tud­ja, nyolc évig eladó volt. S legtöbbször az, aki kopott áruját dicsérve vitatkozik, kardoskodik, olykor sérteget, kiskirálynak titulálva a kö­vetkezetesen rábeszélhetetlen becsüst — egy ajtóval odébb az üzletben a legfinnyásabb, legigényesebb vevő. Ott na­gyon is jogosnak tartja, hogy végtére is csak eladható árut vehetnek. A kereslet és kí­nálat meghatározó törvénye a bizományiban éppúgy ér­vényes, mint más üzletben. Ebben a hónapban (és nincs még vége) 1.2 millió Mindennap megtelnek a pol­cok pulóverekkel, kabátokkal, öltönyökkel s a legkülönbö­zőbb műszaki cikkekkel forintok fizetett ki a pénztá­ros a becsüs által felbecsült és vásárolt áruért. Naponta átlagban 300 holmit vesznek át (de a háromszorosát for­gatják, mustrálják) a sícipő­től a grillsütőig, a nyelvlec­ke-lemezekig karóráig, a mi- nivizorig, a kávéskészletig. „Kinőtte a gyerek ... Rossz vétel volt ez a bunda, előny­telen, kövér vagyok benne... A régi kacatokat kiszorítják az újak ... Ajándékba kap­tam, kicsi (nagy) lett... öreg vagyok mit kezdjek ezzel az arcmasszírozó micsodával. Jobban tették volna a gyere­kek, ha előbb megkérdez­nek ... Amikor megvettem, tetszett. Aztán rájöttem: itt szűk, ott bő...” A több mint három és félmillió forintos készlet ötven százaléka az effajta meggondolásokból el­adott holmikból áll össze. Holmik? A szolnoki Bizo­mányi Áruház műszaki rész­legén a különböző műveletek sokaságára képes robotgé­pektől a legmárkásabb kazet­tás magnókig, filmvfelvevő- kig minden kapható. Még kvarcóra is, ami egyelőre a szolnoki üzletekben nincs. Valóban megmosolyogni va­ló volt a kérdésem: hogy a szegények boltja-e a bizomá­nyi? — Nézze meg a méregdrá­ga keleti perzsaszőnyegeket, az elefántcsont-figurákat, a bőr bárszekrényt, a neoba­rokk garnitúrát, a rézvázákat, a valódi bőr tevenyergeket. A kuriózumokat keresők boltja a bizományi és azoké, akik olcsón, praktikusan akarnak vásárolni, — mond­ták a vevők, eladók és meg­erősítette az üzletvezető, Ko­vács Károlyné. Azon a napon, amikor a bizományiban figyeltem, kér­dezősködtem, nem egyszer hallottam érdeklődőket: „Van egy biedermaier szalongar- niturám régi és kopott, de a fája jó még. Megvásárolják? A válasz mindenkor így hangzott: „Készítsenek róla fotót, a pesti központunkat minden ajánlat érdekli. Ma a régiségek kultuszában nincs eladhatatlan antik darab.” És a modernebbek? — Ha jó állapotban van, jöhet. Fénykép, pontos cím, s péntekenként a helyszínen szemügyre vesszük, felbe­csüljük. A jövőben talán a szállítással is bővíthetjük ezt a szolgáltatást — fűzte hozzá Pataki Istvánná, becsüs. Ha jó állapotban van a bú­tor, ha működik bármilyen masina, ha nem szitává ko­pott és nem régimódi a ruha, a bizományi vevő rá. Ugyan­is ez az üzlet sem a kacatok boltja, hanem a használható használt cikkek, olcsó áruk, régiségek és kuriózumok áru­háza. K. K. Elégedett ember Úgy mondják, sose volt „pénzes szakma" a tüdő- gyógyászat: jobbára csak a szegényeket sanyargatta a tüdőt is kiköhögtető tbc. Hivatásszeretet vitte az embert erre a pályára. És dr. Terbe Ferenc főorvos szerint ez a szakma meg­őrizte tisztaságát -, itt ma sem divat a „bélelt bori- ték” adása. — Sőt, a legrászorultabb betegeinket segélyben ré­szesítjük, mert az állam erre külön pénzt juttat. De aki igazán szereti munkáját, annál nem sziámit, hogy kap-e a betegtől borítékot, úgymond’ hálapénzt, vagy semt Ezek után meglep, ami­kor azt mondja, hogy ő mégis véletlenül lett tüdő- gyógyász. Körzeti orvos akart lenni. Csakhogy ak­koriban rendelet tiltotta, hogy friss diplomás orvos ’ ilyen állást betölthessen. Amikor megkérdezték tőle, mi az elképzelése, hol sze­retne elhelyezkedni, annyit válaszolt: „ott, ahol leg­alább egy szobát kaphatok, mert nős vagyok”. És a mis­kolci tüdőkórházban éppen volt egy üres szoba. „Ott megtudtam, mit jelent tü­dőgyógyásznak lenni. Az or­szágban akkor épült ki a gondozói hálózat, rengeteg volt a fertőző beteg. Lát­tam a mérhetetlen szenved dést, amit ezeknek a bete­geknek át kellett élniök. Miskolcon dőlt el az életem: ott határoztam el, hogy tü­dőgyógyász leszek, és min­den erőmmel azért fogok dolgozni, hogy ezt a beteg­séget amennyire lehet, visz- szaszorítsuk. Hálás vagyok ma is az első tanítómeste­remnek, meg a kórház töb­bi orvosának, ápolónőjének. Az intézet kapott egy lakást, és azt nekem adták, mond­ván, hogy a feleségem szü­lés előtt áll, nem jó, hogy a szobánk ajtaja arra a folyo­sóra nyílik, ahol a fertőző betegek járnak. Tudja, mit jelentett 1960-ban lakást kapni? Nagyon nagy meg­becsülést ., Ügy is eldőlt ott a jövő­je, hogy ott vált kommu­nistává. Bár középiskolás korától vállalt sokféle meg­bízatást az iskolai DISZ- titkárságtól az egyetemi kol­légiumi „igazgatóságig”, mégis a párttagság előisko- láját a kórházban végezte el. Hogyan lett a tiszafüredi tüdőgondozó főorvosa? Ügy, hogy a kórházi gyakorlat után itt kínáltak neki ál­lást, lakást. „Akkor, 1962- ben 850 beteget vettem át, kétharmaduk Koch-pozdtív fertőzött volt. Arra büszke vagyok, hogy ma mindösz- sze 82 nyilvántartott bete­günk van, és közülük csak kettő a • fertőző. Munkánk azért akad, egyéb idült tü­dőbetegségeket gyógyí­tunk.” Hogyan lett az egész­ségügyi pártalapszervezet titkára? Ügy, hogy amikor 1970-ben létrejött Tiszafüre­den az alapszervezet, társai őt tartották a legalkalma­sabbnak. — Azt kérdi, mit tartunk most különösen fontosnak a pártmunkánkban? Hát pél­dául mindent megteszünk azért, hogy sikeres legyen a politikai oktatás. Két tanfo­lyamunkon negyvenhármán tanulnak. Munkánk termé­szeténél fogva sok emberrel találkozunk, rengeteg infor­mációt kapunk, sokféle vé­leményt hallunk. És sok kérdés is elhangzik egy or­vosi rendelőben. Azokra ér­demlegesen válaszolni, a té­ves nézetekkel vitatkozni csak politikailag művelt, naprakész információval rendelkező ember tud. — Foglalkoznak etikai kérdésekkel is? — Ezt nem kerülhetjük meg. Bár nálunk kirívó eset nem történt, van olyan főorvosunk, akivel azért kellett elbeszélgetnünk, mert különbséget tett beteg és beteg között. Egy másik kollegánkat — ő már nincs Tiszafüreden — leszereltet­tük a munkásőrségtől, mert magatartása miatt nem tar­tottuk méltónak arra, hogy a testület tagja legyen. — ön szerint van tekin­télye az egészségügyi dolgo­zók körében pártalapszerve- zetüknek? — Igen. Nyolc munkahe­lyen százhetven egészségügyi dolgozó tevékenykedik itt a nagyközségben. És bár párt­tagjaink száma mindössze huszonhat, közös vélemé­nyünk, hogy nekünk az egész szolgálatért vállalni kell a felelősséget. Ezért nincs olyan év, hogy tag­gyűlésen ne értékelnénk szakmai munkánkat. A te­kintélyhez tartozik, hogy nem hagyunk nyitott kér­dést, mindegyikre rövid időn belül választ ad alapszerve­zetünk vezetősége. Szóba kerül kapcsolatuk a helyi tanáccsal. Mint ered­ményt könyveli el, a közös munka eredményét, hogy Tiszafüreden a körzeti or­vosi állások évek óta be vannak töltve, s hogy most közösen a központi orvosi ügyelet létrehozásán fára­doznak. Az ő javaslatukra gyorsította meg a tanács az orvoslakások karbantartását, felújítását. És közös gond, hogy nincs elegendő szak­orvos a településen. — Elégedett ember? — Igen, természetesen nem szeretnék soha önelé­gült lenni. — Anyagilag is? — Miért ne? Én főorvos vagyok, a feleségem az egyik gyógyszertár vezetője. Volt kocsim, de eladtuk, amikor családi ház építés­hez kezdtünk, természetesen OTP-segítséggel. Van egy kis Bervám, azzal közleke- dek. Tudja, itt túl nagyok a távolságok. Aztán lassan megnőnek a lányaink is, Enikő az idén érettségizik, Tünde elsős gimnazista. En­gem megbecsülnek, 'tagja vagyok a járási párt-végre­hajtóbizottságnak. Kell en­nél több? Varga Viktória Fejlett jogi gondolkodás, szilárd törvényesség írta: dr. Szíjártó Károly, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze tevékenység- ■Z állami ben a jogal­kalmazásnak nagy a szerepe. A jogi mun­ka eredményessége és haté­konysága viszont nagy mér­tékben függ a jogalkalma­zók politikai és szakmai kép­zettségétől, mert tudásuk színvonala a jogesetek he­lyes jogpolitikai megítélésére közvetlen hatást gyakorol. Nagyon fontos az is, hogy a jogalkalmazók gondolkodás- módja azonosuljon a jogpo­litikai irányelvekben megha­tározott követelményekkel, mert a belső meggyőződésen alapuló jogi tevékenység köz­vetlenül segíti társadalompo­litikai céljaink megvalósítá­sát. A jogpolitikai elvekkel való egyetértés, és a jogszabá­lyoknak azokkal összhang­ban történő végrehajtása, a jog és a politika kapcsola­tának marxista—leninista ér­telmezése jelenti azt a helyes jogi gondolkodásmódot, amely — más tényezőkkel együtt — biztosítja a szo­cialista törvényesség meg­valósulását is. Néha, egyes helyeken még ma is találko­zunk olyanokkal, akik elis­merik, hogy a jogi munka egyszersmind politikai tevé­kenység, de ezt olykor a jog érvényesülésének rovására emlegetik. Szem elől tévesz­tik, hogy a politika és a jog szocialista társadalmi rend­szerünkben nem leihet ellen­tétes, a jogászi és a politikai munka nem állítható egy­mással szembe. Az ilyen né­zeteket vallókat meg kell győznünk, hogy a jogászi gondolkodás akkor jogi, ha politikus, a jogászi munka pedig akkor politikus, ha a jogszabályokat jól és követ­kezetesen hajtjuk végre. Fi­gyelembe kell vénünk, hogy a jog nem automatikusan, halnem emberi közreműkö­déssel, a jogalkalmazó szer­vek útján fejti ki hatását. Ebben a folyamatban jelenik meg a jogi gondolkodás, mint olyan tényező, amely döntően meghatározza, hogy a jogszabályok alkalmazása megfelelően szolgálja-e a gazdasági, társadalmi ren­det, vagyis társadalmi ren­deltetésének megfelelően funkcionál-e vagy sem. Szocialista államunk min­dig fontosnak tartotta a szo­cialista törvényesség érvé­nyesülését, és a jövőben is erre következetesen törek­szik, mindenkitől megkövete­li az egész nép érdekeit kife­jező törvények megtartását, és védi a törvények szerint élő állampolgárok biztonsá­gát, biztosítja jogaik gya­korlását. A törvényesség ér­vényesülése természetesen nem jelenti azt, hogy ezen a területen már nincs tenniva­lónk, mint ahogyan erre a parlamenti beszámolómban részletesen ki is tértem. A törvényességet tovább kell szilárdítanunk, s arra kell törekednünk, hogy a jogal­kalmazói munka az állandó­an fejlődő szocialista társa­dalmi viszonyokat erősítse. Természetesen az ügyészi, a bűnüldöző és az igazságügyi szervek munkájában is van még javítanivaló. Az ügyészi tapasztalatok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy minden területen érzéke­nyebben kell reagálnunk az előforduló hibákra, a tör­vénysértésekre. Ezért a már említett jogi gondolkodás fejlesztése a szocialista tör­vényesség szilárdítását szol­gálja. Különös jelentősége van a fejlett jogi gondolko­dásnak az olyan kérdések megítélésénél, amelyeket a jogot alkalmazó személy mérlegelése alapján, belső meggyőződése szerint dönt­het el. Az ilyen döntések­ben is azonban a jogpolitikai elveknek és a szocialista tör­vényesség minden lényeges szempontjának tükröződnie kell. ■ .x . tegjai i°- R társadalom gi gondoi. kodását — a jogászokét és nemjogászo­két egyaránt — sokféle ha­tás befolyásolja, alakítja. EL sősorban a jogászok felada­ta, hogy a jogi ismereteket terjesszék és fogadtassák el azokat a közvéleménnyel, mert az segíti az állami, a gazdálkodási és az állam- polgári fegyelem szilárdítá­sát is. Tapasztaljuk, hogy főleg a gazdálkodás körében a vállalati és szövetkezeti csoportérdek a gondolkodás­ban rejlő eltérések miatt nem mindig esik egybe a népgazdasági érdekkel. Egyes helyeken nagyon erős a kí­sértés arra, hogy ilyen eset­ben a vállalat, vagy szövet­kezet a csoportérdeket he­lyezze előtérbe. A jogászok­nak jelentős feladatuk ilyen­kor, hogy biztosítsák a helyes álláspont kialakítását jogi eszközökkel. Tapasztaljuk azt is, hogy egyes gazdálkodó szervek ar­ra próbálják felhasználni a jogot, hogy felelősségüket el­hárítsák. Egy konkrét eset­ben a Lakásfenntartó Szövet­kezet szavatossági igényből eredően 8 millió forint meg­fizetése iránti keresetet nyúj­tott be a lakásokat tervező és kivitelező vállalatok ellen a bírósághoz, mert a szövet­kezet által fenntartott közel 300 lakás termofor kéményei életveszélyesekké váltak és azok kijavítási költségeit a vétlen, zömmel kisfizetésű 466 családnak kellett volna fedeznie. A perben mind a felperes, mind az alperesek a saját csoportérdeküket képviselték egymással szem­ben. Az alperesi vállalatok jogi gondolkodásukban csak azt tartották szem előtt, hogy a kijavítás költségeit hogyan háríthatnák el a vál­lalataiktól. A perben fellé­pő ügyésznek kellett az össz­társadalmi érdeket kifejező álláspontot képviselnie. Egyes ügyek tapasztalatai szerint helyenként a jogi gondolkodásban is érezteti kedvezőtlen hatását az, hogy az anyagi jólét fokozódásá­val egyidejűleg terjed az anyagiasság, a harácsolási szellem. A korrupcióba tor­kolló borravalózás, a „csú­szópénzek”, a harácsolás el­len olykor még a jogászok sem lépnek fel, noha ez épp olyan hivatásukból fakadó kötelességük lenne, mint az orvosoknak a gyógyítás. A tapasztalatok az,t mutatják, hogy ha a különböző intéz­kedések következtében egyes nyerészkedési formák vissza is szorulnak, helyükbe né­melykor más, újabb formá­jú visszaélések lépnek. Az ilyen természetű ügyek sok­szor a büntetőbíróságot is megjárják. A spekuláció, a harácsolás visszaszorítására azonban a jog egymaga nem képes. A társadalmi erők összefogására, a nyerészke­dést minden formájában el­ítélő egységes közszellem ki­alakítására, és állandó erő­sítésére, hatékony erkölcsi nevelő munkára van szük­ség. A törvényesség érvényesü­lése azt is megköveteli, hogy a szocialista jogi elveken nyugvó szemléletmódot és közgondolkodást módszere­sen fejlesszük. Ennek nagy a jelentősége a bűncselekmé­nyek leleplezése, a felelős­ségre vonás helyes megítélé­se, és a bűnözésre vezető okok megszüntetése szem­pontjából is. A felelősségre vonás a törvényesség érvé­nyesülésének csak egyik, és­pedig gyakorlatilag végső eszköze. A bűnelkövetések visszaszorításához, a törvé­nyesség biztosításához ön­magában ez nem elegendő. A szocialista társadalomban számos lehetőség van a tör­vénysértést lehetővé tevő okok megszüntetésére,, vala­mint az állampolgárok tör­vénytiszteletének növelésé­re. Az eredmények elérésének feltétele, hogy a társadalom tagjainak jogismerete és jogi jártassága tovább fejlődjék. követelmény, FOlltOS hogy a jogsza- bályok lányegét időben megismerjék, mert a jogi és a helyes morális ma­gatartási szabályok ismere­te és betartása növeli a tár­sadalom politikai és erkölcsi szilárdságát. A közvagyon védelme például még ered­ményesebb lehet, ha az arra illetékes gazdasági vezetők felelősségérzete a jogszabá­lyok ismeretén, helyes értel­mezésén alapul, és alkalmaz­zák is azokat az előírásokat, amelyek teljesítése nemcsak törvényes, hanem erkölcsi és politikai kötelességük is. Dr, Kurt Petermann, az NDK Tudományos Akadémiája lipcsei táncarchívumának vezetője és filmes stábja hazánkba látogatott, hogy felkutassa és megörökítse az itteni német és sváb nemzetiségek táncait. A „tánc-expediciö” ISO táncot gyűjtött szigetszentmártonban és mégj számos helyen, amit filmszalagon örökítettek meg Egy nap a Bizományiban

Next

/
Thumbnails
Contents