Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-25 / 277. szám

1977. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP hZ ELSŐ TAPASZTALATOK Sikeresen birkóznak meg a feladatokkal Új tantervek a szakmunkásképzőkben Az utóbbi években a legtöbb változás alighanem a szak­munkásképző intézetekben zajlott le. Szinte minden első év­folyam indításakor történt valami új, ami korábban nem sze­repelt a tantervekben. Néhány évvel ezelőtt még négyféle tagozaton folyt a szamunkásképzés, tavaly viszont már egy­séges óraterv alapján tanítottak minden iskolában, megszűnt a különbség az eddigi emelt szintű és hagyományos típusú intézet között. A tagozat nélküli képzés bevezetésével a hároméves iskolákban heti nyolc órával növekedett a közismereti tár­gyak óraszáma, a szakelmé­leti és a gyakorlati idő pedig összesen kilenc órával csök­kent. Az elsős, másodikos di­ákok három napot tanulással az iskolában töltenek, hármát pedig a tanműhelyben. A harmadikosok két napig el­mélettel foglalkoznak, s négy napot gyakorlaton töltenek el. A két év alatt megtanul­ható szakmákat választott diákok tantervében évfolya­monként hattal növekedett a közismereti tárgyak óraszá­ma. Mindez azt a célt szol­gálja, hogy a szakmai isme­retek nagyrésze mellett nö­vekedjék a tanulók általános műveltsége is. A szakmunkásképzés egy­ségesítése volt az első lépés az új tanterv bevezetésében, amelyre az első évfolyamo­kon a közismereti tárgyakból ebben a tanévben került sor. A pedagógusok felkészítése idejében megtörtént, s meg­érkeztek a tankönyvek, se­gédanyagok is. Első lépés: egységesítés Az új tantervben meghatá­rozott tananyag nem nehe­zebb, mint az előző években. Ezért nem is okozhat külö­nösebb nehézségeket az elsa­játítása a diákoktól sem, bár az általános iskolában még nem vezették be minden tan­tárgyból az új tantervet. A legnagyobb változás ab­ban áll, hogy a tananyag nagy részét nem lehet a ha­gyományos módon, a régi módszerekkel tanítani. A pe­dagógusoktól nagyobb önál­lóságot, leleményességet kí­ván az oktató-nevelő mun­ka. A tanárok szabadon vá­laszthatják, kísérletezhetik ki azokat a módszereket, amelyekkel a legrövidebb időn belül elsajátíthatják a tanulókkal az előírt anyagot. Hogy hogyan sikerül élniük ezel a nem könnyű szabad­sággal, még korai lenne véle­ményt mondani. Az első ta­pasztalatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a pedagógu­sok, s a diákok sikerrel bir­kóznak meg az új feladatok­kal Tárgyi feltételek Segítenek ebben a jó tár­gyi feltételek is. Valameny- nyi intézetben megtalálha­tók azok a szemléltetési esz­közök, amelyek nélkülözhe­tetlenek, könnyítik a nevelők munkáját. Némelyik intézet, mint például a martfűi vagy a szolnoki 605-ös olyan kor­szerűen berendezett előadó­termekkel rendelkezik, hogy bármelyik középiskola meg­irigyelhetné. A szemléltetési eszközök használatának so­hasem volt talán akkora je­lentősége az oktatásban, mint most az új tanterv be­vezetésekor. A szakmunkás- képző iskolák tanulóinak hat­van százaléka bejáró, már ez is megköveteli, hogy a diá­kok a tanórán sajátítsák el a tananyagot, hisz az utazgatás sokat elvesz szabad idejük­ből. Hagyományos módsze­rekkel, szemléltető eszközök nélkül viszont nem valószínű, hogy negyvenöt perc alatt megtanulják, begyakorolják az új ismereteket. A megváltozott tanterv jobban alapoz a tanulók ön­álló munkájára, mint a ko­rábbiak. Egyéni feladatokat kapnak, amelynek feldolgo­zása során számot adnak fel- készültségükről, gondolkodá­si készségükről. Ez a módszer korántsem számít újdonság­nak, legfeljebb annyiban, hogy a feladatvállalás nem önkéntes, hanem minden di­ák számára szinte kötelező. Ami gondot okozhat ebben az, hogy a pedagógus az első osztályban még nem ismer­heti eléggé a tanulói* felké­szültségét. Magasabb követelmények Az új tanterv elsősorban a nevelőkkel szemben támaszt magasabb követelményeket. Bár egy-egy tanóra sikeré­ért a pedagógusnak önmagá­nak kell megküzdenie, még- sincs egyedül. A Pedagógus Továbbképző Intézet tanfo­lyamokkal segíti munkáju­kat, a szakfelügyelők pedig az óralátogatások során jó tanácsokkal látják el őket. A jövő tanévtől a második, azt követően pedig már a harmadik évfolyamon is az új tanterv szerint oktatnak- nevelnek a szakmunkáskép­ző intézetekben. Ugyancsak a következő tanév újdonsága lesz a szakmunkásképzési cé­lú szakközépiskolák startja. E hosszú nevű intézmény azt jelenti, hogy több mint öt­ven elméletigényesebb szak­mát, — mint például az au­tószerelő, a műszerész — szakközépiskolában négy év alatt sajátíthatnak el a diá­kok. A szakmunkásbizonyít­vány mellé sikeres vizsga esetén érettségi bizonyít­ványt is szerezhetnek. Ez is­mét egy lépcsőfok abban, hogy megvalósuljon a szak­munkások középiskolai szin­tű képzése, növekedjék a le­endő munkások általános műveltsége. T. G. Biztonságosan vezet, sohasem kockáztat Több mint egymillió kilométer baleset nélkül Hétfői napon több mint 370 kilométert ment. Recsken volt utasaival a kőbányában, mert az utak építéséhez, már a jövő évi tervteljesítéshez időben gondoskodni kell az anyagról. Kedden a műszaki ellenőrrel a Tiszaug—Kun­szentmárton—Csépa—Szele- vény útvonalon járt, ahol a megyei központ megbízásából a kecskeméti KÉV szélesíti az utat. Szerdán a két jogászt viszi. Egyekük Jászdózsára megy a hídkorrekció ügyé­ben, a másik Kisújszállásra, az ottani üzemegységnél lesz fogadónapja. Nyolc hónapja működik a vállalati jogse­gély-szolgálat. Diószegi Istánnal nehéz ta­lálkozni, legtöbbet ő van úton a KPM megyei Közúti Igaz­gatóság gépkocsivezetői kö­zül. Néhány napja vette át az elismerést azért, hogy egy­millió kilométert vezetett bal­eset nélkül. Voltaképpen jú­nius közepén tartott a millió­nál, azóta átlag 4,5 ezerrel, de "Inkább többet szaporodott havonta a megtett út. Most egy Zsiguli Combival jár, 47 ezer kilométer van benne. Az előző — egy Volga volt — száznegyven ezernél többet futott, amikor leadta. Ez már a hatodik kocsija a tizenöt év alatt ennél a vállalatnál. Teherautóra, vontatóra még egész fiatalon jogosít­ványt szerzett. — Sokan voltunk testvérek — három fiú és hat lány —, nem volt lehetőség tanulásra. Mi, a nagyobbak igyekeztünk mielőbb munkát vállalni. Ké­sőbb, „a honvédségnél 1954- ben a hivatásos vezetői en­- Nem szoktam vagánykodni... gedélyem is meglett. Egy gazdaságnál dolgoztam, aztán 1957-től a Vízügyi Építő Vál­lalatnál, itt Szolnokon. Rend­szeresen tizenhatóráztunk, árvizes időszakban volt úgy is, hogy hat hétig nem jutot­tam haza, lent voltunk Győr­ben, Baján, Mohácson. Az volt a lenehezebb időszak ... Innen is megyünk hajnali el­lenőrzésre, máskor meg elő­fordul, hogy éjfélkor vagy hajnalban jövünk haza. Kü­lönösen a tél nehéz ne­künk. .. Mondják a munkatársai — jól megismerhették másfél éytized alatt —, hogy biz­tonságosan vezet, betartja a közlekedési szabályokat. So­hasem kockáztat, mégis pon­tos, órát lehetne hozzá iga­zítani. Kötelességtudó, fe­gyelmezett ember és segítő­kész kolléga. Tagja a tíz éve alakult szocialista brigádnak, amely tavaly az igazgatóság Kiváló Brigádja lett. Két éve Kiváló Dolgozó kitüntetést is kapott Diószegi István. Bármilyen fegyelmezett és rutinos vezető, nyilván a vo­lán mögött töltött huszonhá­rom év alatt neki is voltak nehéz pillanatai vezetés köz­ben, hiszen az országút „ván­dorai” között nem mindenki tartja be az előírásokat. — A kezdő vezetőt messzi­ről felismerem, és azt is észre lehet venni, ha nincs térér­zéke valakinek. Lassítok, in­kább lehúzódom az útról, ha nem tetszik valami, igyek­szem elkerülni a veszélyhely­zeteket. Nem szoktam va­gánykodni — jegyzi meg sze­rényen. Bevallja azt is, nagyon fá­rasztó, nehéz pálya az övé. Mindig fáradtan tér haza, a családi körben jól esik meg­pihenni. Persze ez nem je­lent tétlenséget, hiszen a fe­lesége — raktáros a gázcsere^ telepen — úgyszólván férfi- munkát végez, a házimunkán megosztoznak. Legszíveseb­ben a kislányával, Judittal foglalkozik, aki most nyolca­dikos és óvónő szeretne len­ni. A nagyobb, Sarolta Baján tanul, ő már érettségi előtt áll. . . Az idő sürget, az utasok nem várakozhatnak, befejez­zük a beszélgetést. Diószegi István ismét útra kel. Biztos kezekben a volán, a Zsiguli tovább „nyeli" a kilométere­ket. Múzeumunk, a Nemzeti Keress remekbe faragott klasszicista épületet a múlt századból — Pollack Mihály Nemzeti Múzeumára lelsz. Emelj ki emlékezetedből egyetlen messzire ható törté­nelmi képet — a márciusi if­jak forradalmi fellépése lesz az a Múzeum lépcsőzetének súlyos oldalfalain. Nézz egy idillikus pesti parkot, ahol helybéli vagy a fővárosba csupán felrándult egyaránt szívesen nézelődik és meg­pihen —a Múzeum-kertben találod magad. E sorok írója — szerencsé­jére — e példákba beleszü­letett. A pesti Józsefvárosban lakván, gyerekéveinek csa­tangoló, ifjúságának rande­vúzó, férfikorának nemegy4 szer merengő tere volt e bá­jos park és mindmáig szívet melengető, felüdítő, újra meg újra visszacsalogató hajléka a Múzeum. Arany kényel­mesen elhelyezkedő bronz­alakja, Berzsenyi, Kazinczy és a Kisfaludyak, s az alapí­tó Széchényi Ferenc gróf ma­radandó szobormásai nehéz időkben enyhet, a múzeumi termek nyugalmat árasztot­tak. Miért ez az akaratlanul is némiképp ünnepélyes felele­venítése letűnt időknek és személyes emlékeknek? Mert történelmünk becses napja a mai: a Magyar Nemzeti Mú­zeum 175. születésnapja. 1802. november 7-én az imént em­lített Ferenc gróf — Széche­nyi Istvánunk édesapja — könyvtárát, kép-, szobor- és éremgyűjteményét, a nem­zetnek ajándékozta s ezzel az ország első közgyűjte­ményének, a Magyar Nem­zeti Múzeumnak és a ké­sőbb róla elnevezett nemzeti könyvtárnak alapját vetette meg. A kertben akkor a már ko­rábban elhunyt Batthyány József hercegprímás villája állt; átmeneti egyéb elhelye­zések után, 1917-től ez szol­gált a gyűjtemény otthonául. Ennek helyén épült fel aztán 1837- től 1846-ig a múzeum mai épülete, európai viszony­latban is kiemelkedő építé­szünk, Pollack Mihály tervei szerint. (Ne felejtsük, közben támadt a nagy pesti árvíz 1838- ban!) A múzeum pedig Pollack gazdag életművének is a betetőzése, klasszicista építészetünk legtökéletesebb alkotása. Nagyszerű oszlop­sora mögött, az előcsarnokok, díszlépcsők, ünnepi hangula­tú termek következnek, ame­lyek máig kiválóan szolgál­ják gyakorlati céljukat. Azt már kevesebben tudják, hogy dísztermében ülésezett az or­szággyűlés 1848-ban és ké­sőbb is, Liszt Ferenc is adott itt több koncertet, sőt bálok és színházi előadások színhe­lyéül is pompásan megfelelt. Magának a múzeumi gyűj­teménynek változatos sorsát nem szükséges nyomon kö­vetni. A lényeg az, hogy mai kiterjedt múzumi szerveze­tünkben a Magyar Történeti Múzeum működik keretei kö­zött. Ennek osztályai talál­hatók az épületben, valamint a könyvtár, amely majd fel­költözik a helyreállított bu­dai várpalotába. Talán még annyit: az im­pozáns épület, a szép park, a régi Pest magvában a fővá­rost díszíti. Valójában azon­ban az egész ország becsült és féltett kincse, ékessége; otthon mindenki számára, aki nemzeti történelmünk emlé­keit becsüli és jelen esemé­nyeit kívánja felidézni. (balog) Új látványossággal gazdagodik a Balaton partja Terv készült a Balaton déli partjának közelében elterülő Szántódpuszta idegenforgalmi hasznosítására. A történelmi múltú puszta — amelyet 1055-ben 1. Endre adomá­nyozott a tihanyi bencéseknek — ma még hűen őrzi a XVIII. századi arculatát. A hasznosítási terv szerint néhány év alatt fokozatosan alakítják át a puszta 33 ob­jektumát. Az első három épület helyreállítása idén megkezdődött. A terv szerint leghamarabb az 1741-ben épült kastélyt állítják helyre, amely az idegenforgalmi komplexum központja, igazgatósági épü­lete, valamint kiállító helye lesz. A kasznár házban mú­zeumot rendeznek be. Kiállí­tási helyiségként használják majd az 1740-ben épült bo­rospincét, s az 1717—1842 kö­zött csárdának használt épü­letet ismét a vendéglátás szolgálatába állítják. Felelevenítik a puszta lo­vas hagyományait is. Itt tar­tották az első olyan ménest, amelyről legkorábbi keltezé­sű dokumentum tanúskodik. 1. Endre ugyanis ménest ado­mányozott az apátságnak. A hagyományokat tiszteletben tartva a mai igényeket szol­gáló lovasiskola létrehozását tervezik. Itt tartják meg az 1835-ig híres siófoki lovas- versenyeket, s itt folytatód­nak a már hagyományos sió­foki kutyakiállítások is. A kápolnadomb mellett később megrendezik a hajdan híres szántódi búcsút, amelyet min­den esztendőben Jakab nap­ján tartottak.

Next

/
Thumbnails
Contents