Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
1977. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 nw ■■ ■ ■ ■■ ■ m ■ _ rr | r r _ _ _ _ _ _ Kuldottkozgyuleset tartotta tegnap a TESZÖV (Folytatás az 1. oldalról) A szövetkezetpolitikai feladatok megfogalmazásából kiderült, hogy a TESZÖV rendszeresen elemzi, segíti az ellenőrző bizottságok munkáját, s erre a támogatásra tovább is számíthatnak a gazdaságok. A szövetkezeti demokrácia továbbfejlesztésére viszont újabb lehetőségek adódtak. Az eddig ismeretlen formák, intézmények jó kialakításához, működtetéséhez a szövetség támogatására is szükség van. Ugyancsak figyelmet érdemel a vezetői utánpótlás növelése, az egyes, szakemberekkel gyengén ellátott üzemek, területek káderállományának javítása, a taggazdaságok személyzeti munkájának fejlesztése. Nem maradhat említés nélkül a termelőszövetkezeteknek a közművelődésben és a sportban betöltött szerepe sem. A gazdaságoknak tovább kell erősíteniök az illetékes szervekkel kialakult jó kapcsolataikat, hogy még rangosabb művészeti és sportrendezvényeknek adhassanak otthont. Ugyancsak kiemelt feladat a nők helyzetének javítása, élet- és munkakörülményeiknek jobbá tétele. Nem szabad elfelejtkezni a fiatalokról sem, akiknek egyre nagyobb helyet kell biztosítani a szakvezetésben és az önkormányzati szervekben. Továbbra is segíteni kell a szocialista versenymozgalmat, s mindinkább arra kell törekedni, hogy a vállalások a szövetkezetek munkájához, a népgazdasági feladatokhoz kapcsolódjanak. Dr. Kardos Sándor szóbeli kiegészítésben ismételten felhívta a figyelmet a tervkoordinációs munka fontosságára, és beszélt a megyei termelési rendszerek egyre növekvő szerepéről. Elemezte az ár-, a bel- és a fakadóvíz okozta nehézségeket, kitért a természeti csapások elkerülésének lehetőségeire. Ismételten megerősítette. hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontjakozött versenymozgalom sokat segített a mezőgazdaságnak is. A munkaversenynek is köszönhető, hogy, bár a megye termelő- szövetkezeteinek egyharma- da gyenge évet zár, a szövetkezetek összességében megvalósították idei céljaikat. Az egyharmad azonban figyelmeztet, és arra int, hogy még alaposabban, megfontoltabban kell tervezni, dönteni. Szükség van a takarékosságra, a hatékonyság továbbfejlesztésére és nem utolsó sorban a vezetésben ma még fellelhető hiányosságok megszüntetésére. A beszámolót élénk vita követte, amelyben kilencen szólaltak fel. Elmondták, hogy gond van a megyei rendszerek egyes szolgáltatásaival, a nagygépek szervizelésével és az IFA-teher- autók alkatrészellátásával. Javítani kell a tsz-ekben a közgazdasági tevékenységet és a revizori munkát. Nem megfelelő a gazdaságok nagy részében az eszközök kihasználása, sok az álló, munkanélküli gép, ami nagyon rontja a gzadálkodás eredményességét. Többen annak a véleményüknek adtak hangot, hogy elégedettek a szövetség munkájával. Az is kívánatos lenne viszont, ha a dicséreteket és elmarasztalásokat konkrétan, névre, üzemre szólóan fogalmaznák meg az ilyen fórumokon. A rákóczifalvi rendszer képviselője elpanaszolta, hogy a jelenlegi köztermesz- téses napraforgófajták nem alkalmasak nagyüzemi vetésre. Felmerült, hogy a gépek garanciális javításában jelenleg tűrhetetlen állapotok uralkodnak. A szervizelőnek semmi érdekeltsége nincs abban, hogy milyen gyorsan végzi el a munkát, hiszen úgy is csak átalánydíjat kap. Annál örvendete- sebb viszont az, hogy januártól megoldódik az IFA- tehergépkocsik alkatrészutánpótlása. összesen 1500 autóhoz szükséges, mindenféle eszközt lehet majd tárolni és felhasználni, mintegy 25 millió forintos értékben. Szolnok megye egyike az ár- és a belvíztől legtöbbet szenvedett megyéknek. Hatékony intézkedésekre van szükség ezen a téren is, mert sokgazdaság kerül így nehéz pénzügyi helyzetbe. Nagy károkat okozott a kora őszi fagy, különösen ott, ahol kiterjedt rizsterület van. Mindez viszont nem indokolja azt, hogy ennek a fontos növénynek a termesztéséről lemondhatnánk, Hanem a gazdaságokat hatékony anyagi segítségben kell részesíteni. Dr. Bereczki Lajos, a megyei pártbizottság és a megyei tanács üdvözletét tolmácsolva leszögezte, hogy a termelőszövetkezetek idei munkája igen jól szolgálta a párt agrár- és szövetkezetpolitikáját. hiszen az éves gazdaságpolitikai célkitűzéseink valóra váltak. Magas színvonalúnak értékelte a szövetség munkáját, és helyesnek ítélte meg a TÖT ajánlásainak végrehajtását. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei egyes kimagasló eredmények ellenére is voltak problémák a termelésben és a forgalmazásban egyaránt. Nem mehetünk el szó nélkül a zöldségtermesztés körül kialakult negatív jelenségek mellett, hanem azok kijavításával továbbra is ugyanilyen mértékben kell megtermelnünk az ország lakosságának ellátására szolgáló termékeket. Dr. Kardos Sándor összefoglalója után Sári Mihály, a TESZÖV titkára megvitatásra előterjesztette a szövetség alapszabály-tervezetét, amelyet a küldöttközgyűlés jóváhagyott, és elfogadott. Ezt követően megválasztották a 15 tagú elnökséget, az ötfős ellenőrző bizottságot és a 9 tagú nőbizottságot. BA. — AL. Szorgalmas brigádok A kunmadarasi Vak- és Elektromos Ipari Szövetkezet tíz szocialista brigádja kiemelkedően dolgozik: eddig már a 20 millió 422 ezer forint értékű munkavállalás helyett 24 millió 139 ezret teljesítettek és a felajánlott 3 ezer 441 társadalmi munkaórát 605 órával toldották meg. A termelésben a Blát- hy Ottó, a Kandó Kálmán, a Déri Miksa, míg a társadalmi munkavállalásban a Vörös Csillag és a Május 1. szocialista brigádok jeleskedtek. Az éves tervét decerru. ber végéig előreláthatóan négymillió forinttal teljesíti túl a szövetkezet. Téma: a munkavédelem Ma délelőtt 10 órakor Szolnokon a Ságvári Endrei megyei Művelődési Központban kereskedők és vendéglátóipari dolgozók megyei munkavédelmi vetélkedőjét rendezik meg a KPVDSZ szervezésében. Ugyancsak ma délelőtt tartják a martfűi Tisza Cipőgyárban, a szakszervezeti bizottság és a munkavédelmi iroda közös rendezésében a szocialista brigádok munkavédelmi vetélkedőjét. Mivel a gyárban két műszakban dolgoznak, így a vetélkedőt is két részben szervezték meg. Korábban már megtartották huszonöt szocialista brigád versenyét, ma pedig a másik műszak negyvenöt kollektívája válaszol az ötfordulós vetélkedő kérdéseire. A munkavédelem a témája annak az országos ankét- nak is, amelyet ma tartanak a Szolnok megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat törökszentmikólsi központjában a Gabonatröszt és az iparági szakszervezeti tanács rendezésében. A tanácskozáson a Gabonatröszt küldöttei és a megyei vállalatok igazgatói, műszaki igazgató- helyettesei, a társadami szervek képviselői és a munka- védelmi őrök vesznek részt. Berki Lajosnak, az iparági szakszervezeti bizottság titkárának előterjesztése alapján értékelik a résztvevők a gabonaiparban foglalkoztatott több mint 22 ezer dolgozó munkavédelmének helyzetét, megjelölik a munkakörülmények további javításának és a megelőző balesetvédelem időszerű tennivalóit. Az ankétot munkavédelmi tárgyú filmvetítés, és üzemlátogatás követi. Megkezdték a munkát azok az új angol hagymatisztitógépek, amelyeket a Kecskeméti Konzervgyár tiszakürti Savanyítóüzemében állítottak üzembe. Percenként 80 hagymát tisztit meg teljesen egy-egy gép. Segít és fékez a hazai ipar © A változásokon kívül a szocialista világpiac különlegességei is gondot okoznak a vállalatnak. Bizonyos szempontból a baráti országokban szigorúbbak a minőségi követelmények, mint a nagyon igényes tőkés megrendelőké. A Tisza Cipőgyár legfontosabb külföldi partnere a Szovjetunió, amelynek évente körülbelül másfél millió pár lábbelit készítenek. Nem is rosszul, hiszen például 1974-ben a kiszállított árunak csak 1,5 százalékával volt minőségi probléma. Az 1,5 százalék azonban csak néhány ezer páros szállítmány esetén normális arány, egymillió hatszázezer párnál már 27 ezer pár rossz cipőt jelent. Jogosan kérte, követelte tehát a szovjet partner: javítsák a hibaszázalékot. A gyár kollektívája mindent meg is tett, hogy megőrizze megrendelője bizalmát: 1975-ben a Szovjetuniónak eladott cipőknek már csak 0,25 százaléka ellen érkezett minőségi kifogás. Termékváltás, sokad jára Eddig talán a termékszerkezet korszerűsítéséről beszéltünk a legtöbbet. Egészen különböző gondok megoldására használták Martfűn e fogást. Az elmondottak alapján azonban túl egyszerűnek tűnhet a dolog: ki kell találni egy új modellt, és ehhez csupán jól dolgozó gyártmányfejlesztési csoportra van szükség. Sajnos nem így van. A lábbeliket megálmodó iparművészek. a technológiát megtervező mérnökök munkája hiábavaló, ha a vállalat nem tudja a gyártáshoz szükséges anyagokat megszerezni. Márpedig a cipőkészítés ebből a szempontból igen bonyolult szakma. A lábbeliket készítő műhelyekben, a talpakat gyártó gumiüzemben bőrök és vegyszerek ezreivel dolgoznak a munkások. Mindezeket beszerezni, lehetőleg a legolcsóbban és ne valutáért — nem kis feladat. Okoz is elég gondot az „anyagbőség”. Az Amerikában eladott St. Moritz csizmák gyártásakor például még örültek is a magyar bőrgyárak vezetői, hogy a felhasználatlan velúr bőröket a Tisza Cipőgyár megveszi. Ma már bőrhiány nehezíti a termelést. A kifizetődő. közkedvelt textilcipők felsőrészének alapanyagát 1975-ig nyugati importból vették meg. Jó példák Több példát is említhetnénk még, azonban beszéljünk inkább arról, hogy jó megoldás is található. A Bajai Finomposztógyár a martfűiek kérésére kikísérletezte, és azóta is folyamatosan gyártja a textilcipő magyar alapanyagát. Az Indiában megkötendő kooperációs szerződés után a bőrgondok jó része is megszűnhet majd. Nagyon előnyös megoldással, hiszen bőrből mindenképpen behozatalra szorulunk és nem mindegy, hogy a hulladékot is szállítanunk kell-e több ezer kilométeren keresztül vagy sem. (E kooperáció munkaerő-megtakarító hatásáról már beszéltünk.) A hetvenes évek legkülönbözőbb martfűi újdonságaival ismerkedhetett meg e sorozat olvasója. Hallhatott a piacok meghódítását segítő, a munkaerő- és alapanyaggondokat megoldó kooperációs szerződésekről, a termékszerkezet korszerűsítéséről. Újdonságok ezek akkor is, ha a magyar vállalati szakemberek már közel egy évtizede e fogások hasznosságáról vitatkoznak. Újdonságok, mert soha ilyen intenzíven nem jelentkezett alkalmazásuk szükségessége. és még ma sem ismerik, használják őket mindenhol. A Tisza Cipőgyárban is hosszú évek teltek el, amíg a vállalat irányítói felismerték az új módszerek hasznát. Az új vállalati stratégia első feltétele a korszerű irányító szervezet megteremtése volt. Ez a munka rögtön az „új mechanizmus” bevezetése után megkezdődött. A piac szerepének erősödésével a divatcikkeket készítő gyár megerősítette kereskedelmi és gyártmányfejlesztési részlegeit. Az első változtatást aztán nemrég követte a másik, a jelentősebb. Szükség volt rá, hiszen a tőkés export gyors növekedése, a világpiac egyre nélkülözhetetlenebbé tette a pontos piackutató munkát, a gyors tájékozódást. A termelés növekedésével az irányítás egyre bonyolultabbá vált, a növekvő feladatokhoz kevés volt az ember. A korszerűtlen szervezetben a vállalat legfelsőbb vezetőinek is operatív feladatok megoldására ment.el az ideje. 30 éves főosztályvezető A hazai és külföldi tapasztalatokat elemezve fejlesztették tovább 1977-ben a vállalat szervezetét. Új főoszályokat és osztályokat hívtak életre, fiatal, diplomával rendelkező szakemberek érkeztek Martfűre. A vállalatnál nőtt az alkalmazottak száma, erre azonban szükség volt. amit talán az is bizonyít, hogy az ország legnagyobb cipőgyárában még az átszervezés után is a legkedvezőbb a fizikai dolgozók aránya. Igaz, né- hányan még csodálkoznak Martfűn. Hogyan lehet egy 28—30 éves fiatalemberből főosztályvezető? — kérdezik. Pedig a magyarázat egyszerű: azok kerültek vezető posztra, akik képességeik tudásuk alapján arra a legalkalmasabbak. V. Szász József VÉGE Beszámoló — indulatokkal Márialaka, tizenegy kilométerre van a várostól. A tanya- központ fiatal tanácstagja, az írásos tanácstagi beszámoló adatait, tényeit sorolja, vigyázva, ne legyen túl hosszú, unalmas, így csak a főbb, szerinte fontosnak tartott részeket emeli ki, és saját szavaival fűz hozzá magyarázatokat, kiegészítéseket. A Nagykunsági Állami Gazdaság KI5Z- klubjában összegyűlt választók egykedvűen figyelnek, némelyiküket láthatóan álmositja a dühöngve égő olajkályha melege. „A város kereskedelmi forgalma 1976. évben meghaladta a 300 millió forintot, az egy lakosra jutó forgalom pedig elérte a 22 ezer 800 forintot” — mondja Dobos Béla, a fiatal tanácstag, a hallgatóság pedig egyszerre felélénkül. Itt-ott összehajolnak, halk mormogással beszélgetni kezdenek, s ez nem is szűnik, mígnem övék lehet a szó. Akkor aztán csend egy darabig, ki mondja, mit mondjon, majd hirtelen, mint a gátja szakadt folyó vize, ömlőnek a szavak — a panaszok. „Itt a bolt a tanyaközpontban, és mégi's előfordul, hogy egy mosóporért Kisújra kell utazni” — mondja egy asz- szony... „Két hűtőszekrény is jár éjjel-nappal, de hónapokig üresen”. Nincs soha egy kis hentesáru, kenyeret meg csak előjegyzésre adnak” — toldják meg mások. Egy fiatalember indulatosan odavágja „a boltvezető csak akkor ad valamilyen ritkább árut, ha veszünk neki csokoládét”... A súlyos vád aknaként robbant, s pillanatra elül a zaj. Oláh Lajos tanácselnökhelyettes ígéretet tesz, hogy megvizsgálják a márialakai- ak áruellátási helyzetét... A városi vegyesboltnak is beillő tiszta tanyasi üzletben kérek egy szelet kenyeret. Nem voltam előjegyzett, „feliratkozott”. így hát várom az elutasítást. A boltvezető nyúl a késért, vágja a szeletet. Kérdem a mosóport — négyfélét mutat, S hozzáteszi: „még soha nem fogyott ki.” Rákérdezek a vesztegetésszámba is vehető ajándékozgatásra: nem igaz! Nézzük a hűtőt. Ez a panasz „bejött”. A hatalmas Lehel szekrényben vastag jégréteg árulkodik. — Igaz, hogy hetekig, hónapokig nincs hentesáru? — Igaz. A szállítmány — egyszer egy héten — mindig este, zárás után érkezik. Én a városban lakom, az árut idehozzák. Nincs, aki átvegye. Mit csináljak? ... A kölcsönösen ébredt indulatokat, vádakat hallva nem vállalkozunk a békebi- ró szerepére. Azt azonban mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a végtelen szántóföldek közé ékelt „sziget”, Márialaka egyetlen boltjának vezetője és az ott élő emberek között a kölcsönös érdekek, és a megértés jegyében mielőbb megszülessék a „béke” — s ha kell, akkor a bolt üzemeltetőjének, a helyi áfésznek a közbelépésével. , I. Zs.
