Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-23 / 275. szám
1977. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 "vONOSZOV Süss föl, aap! izgalmasabb téma (irodalomban, zenében, képzőművészetben), mint a munka, az ember és a munka viszonya. Ám ez kevesebb, mint féligazság, ha erre gondolunk, hogy milyen kevés remekmű születik erről a témáról. S ez nem véletlen. Az irodalomnak (művészetnek) éppen a hétköznapokat, a minden- napiságot a legnehezebb ábrázolni. Ehhez ugyanis kevés az elhatározás, még a tehetség is az élet alapos ismerete, a részletek hitele nélkül. Az írástudók — általában — itt össze szokták téveszteni a leírást az ábrázolással. máját, majd önmagáról a gyárról, a családjáról, az életről kialakult. már-már megrögzött szemléletét. Hogy élt eddig? Ügy mint a többi munkás Szinyezjorkiban: bezötyögött a munkásbusz- szál. etette a disznót. művelte a kertjét, néha elment vadászni, horgászni, „Dolgod voltam” — emlékezik vissza erre az időre később. Amikor kinevezik, hirtelen szemben találja magát a barátjával, Ivánnal (aki irigy- li és fúrja) és a családjával. Emma, a felesége és az anyósa nem akarnak beköltözni a kisvárosba, a gyári lakásba. Félnek az életformaváltozástól. Miről is van szó? Gondoljunk csak például a brigádmozgalomról szóló rossz, mert sablonos riportokra! „Minden stimmel” adatszerűén, a hangvétel mégis édeskéssé, gügyögővé válik, mert az eredményközpontú szemlélet kilúgozza az írásból az életet. Mondhatnék úgy is, hogy a konfliktust és a küzdelmet. Márpedig ez a szemlélet, az ilyen írás sosem használ semmilyen ügynek, mert félreinformál, elodázza a gondok feltárását és megoldását! Az élet ugyanis nem idill és nem fáklyásmenet. Küzdelem, amelynek vannak felemelő, pihentető, szép pillanatai is. Tudja ezt minden felnőtt ember, s a művész is akkor veszi felnőttszámba az olvasót, ha a bonyolult. ellentmondásos világot a maga valóságában mutatja be. Krivonoszov ilyen író. Regényének főhőse: Parf- jon Loktyionov lakatos egy vidéki kis gyufagyárban. „Kócerájban” ahogy mondani szokták. A géppark, a technológia nem a legmodernebb, a tervet viszont teljesíteni kell. Am Krivo- novosz nem „termelési regényt” írt, noha minden figurája munkás. A munka ugyanis — noha a legfontosabb —. de nem egyetlen tevékenysége az embernek. Eszköz is, az a terület, ahol megvalósíthatja önmagát, az élet maga azonban tartalmában több ennél. Parf- jon Loktyionov a 40 éves lakatos nem boldog, mert az élet váratlanul „feladja a leckét”. Felfigyelnek rá, „kiemelik” : művezető lesz. Ez a fordulat hirtelen megváltoztatja az életforMeg is sértik a férfit „az én házamban laksz” (a ház az anyósáé ...). Otthagyja őket. Hirtelen rádöbben, hogy eddigi élete — s a társaié is — mennyire igénytelen volt. Kiderül, hogy az egyik barátja felesége szerelmes belé, s ez az érzelmi káosz, ami rászakadt, még jobban eltávolítja a múltjától. Igényesebb lesz. Kiharcolja a beosztottjainak a megérdemelt prémiumot (lakatosként nem tenné. tehetné ezt!), sürgeti a géppark kicserélését. De ezenközben egyedül marad. A felesége végre (két lány után) fiút szül, a koraszülött (7 hónapra) azonban meghal. Környezete, amely egyre jobban becsüli, s most már szánja is. megdöbbenéssel hallja, hogy Parfjon le akar számolni a gyárban, el akarja hagyni a szülővárosát. Belefáradt, csődnek érzi az életét, holott kovász volt, megmozgatta a kisváros állóvizét. Cnrta S maga a regény azonban — s éppen a fentebbiek miatt — nem pesszimista. Az élet — mint a természet — begyógyítja a sebeket, de már egy vonalnyival, gondolatnyival értelmesebben, magasabb szinten — Parfjon családi tragédiája nem volt hiábavaló. B. Fazekas László fordítása élvezetesen adta vissza a munkások puritán, de egészséges humortól csillogó nyelvét. (Európa 1977.) H. S. fl közművelődés önkéntese Pávakört szervező agrármérnök Koczur Sámuel, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz termelési elnökhelyettese, még gyerekkori lakóhelyén, egy palócföldi faluban tanulta meg, mennyire fontos az emberek számára a közös szórakozás, művelődés. Tiszafüreden, amennyire munkája megengedi, a hivatali kereteken túl is tesz a tsz-tagok művelődéséért. — Sajnos az az igazság, hogy a paraszti rétegre gyakorolják a legkevesebb hatást a közművelődési intézmények. Talán, annak idején. ha a művelődési házak közös fenntartása általánosan elterjeo, ebben fordulat következik be. A mi pávakörünk létrejöttében is ez a viszonylagos „kulturális szegénység” játszott szerepet. — A tsz fenntartásában már negyedik éve működik a pávakör. Annak idején, amikor szervezték, ön hogyan segített? — Ahogy tudtam. Rábeszéléssel, de a leghatásosabb „szervezőeszköz” azért az volt, azt hiszem, amikor én is elmentem az első, alakuló próbákra — természetesen énekelni. Szokták mondani: minden ékesszólásnál többet ér egy apró tett. — Hogy tud időt szakítani az ilyen „különmunkákra”? — Magam sem tudom. Nyáron fél ötkor, máskor félhétkor kezdem a munkát, és este hat előtt nem igen hagyom abba. Erre a „különmunkára” azért valahogy mindig tudok időt spórolni, már csak azért is, mert kikapcsolódást jelent számomra. Az ilyen „tempós” életnek persze megvan a maga hátránya is. Szeretek olvasni, ám szépirodalom olvasására alig telik az időből. A közművelődés szakemberei talán ezt felejtik el mostanában, kevés a lehetőség a felszabadult, társas szórakozásra. Olyan intézményekre lenne szükség, amelyekben játszhatnának a felnőtt emberek is. Sz. J. Minden egy helyen Épül a Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági klubja vények szervezésére a klubbal közösen, a klub megfelelő helyiségeiben. Ezekre teremt lehetőséget majd a három 45 négyzetméteres alapterületű klubterem, a 280 négyzetméteres kamara nagyterem, ahol pódiumelőadásokra, reprezentatív képzőművészeti kiállítások rendezésére nyílik majd alkalom. A Madrigál kórustól az éremgyűjtők köréig helye lesz a Hűtőgépgyár jól működő hét állandó művelődési közösségének, de a korszerű feltételek nyilván újabb klubok megalakulását is elősegítik majd. Ezek programján bizonyára szívesen vesz majd részt a városi könyvtárat eddig is látogató majdnem ezer hűtő- gépgyári dolgozó. akik a könyvek kölcsönzését változatos kulturális élményekkel köthetik majd egybe. A munkás- és ifjúsági klub építkezése gyorsan halad, elősegíti ezt a hűtőgép- gyári szocialista brigádok jól szervezett és gyakori társadalmi munkája. A kamaraterem és a két intézményt összekapcsoló olvasóterem már tető alatt áll. A korszerű klub megnyitását a jövő év végére tervezik. A. A, A közművelődési intézmények tevékenysége ma már egyre inkább sokrétűbbé válik. A könyvtárak nem elégednek meg az állományban található könyvek kölcsönzésével, rendszeresen szerveznek rendezvényeket, kiállításokat, a művelődési formák sokszínű kínálatával igyekeznek látogatóik olvasási gyakorlatát befolyásolni. Ugyanerre törekednek a művelődési házak is: egy többfordulós szocialista brigádvetélkedő lebonyolítása elképzelhetetlen a résztvevők aktív könyvtárhasználata nélkül, de egy jól sikerült ismeretterjesztő előadás vagy képzőművészeti kiállítás is — a hallottak, látottak továbbgondolására — a könyvtárba „küldi” a rendezvény látogatóját. A művelődési folyamat egységes, ám az intézmények különállása. sajátos működési feltételek megnehezítik az egységes munkát. Az MSZMP Központi Bizottságának közművelődési határozata, az új közművelődési törvény ezért ajánlotta a művelődési házat, könyvtárat együttesen magában foglaló „komplex” intézmények létrehozását. E korszerű elveknek gyakorlati megvalósítására kerül sor a jászberényi Hűtőgépgyár munkás- és ifjúsági klubjának tervezése során. A klub a városi könyvtár mellett lévő telken épül, s a szomszédos kétszintes épületet egy 90 négyzetméter alapterületű olvasóterem kapcsolja majd közös vérkeringésbe. Az olvasóterem a klub és a könyvtár előteréből egyaránt látogatható lesz. Ennek rendkívüli előnyeit nem kell részletesebben ecsetelnünk. Az olvasóterem és kézikönyvtár áthelyezésével a szükséges alapterületnek 40 százalékával rendelkező könyvtárban újabb helyiség szabadul fel, ugyanakkor a könyvtári gyűjtemény a klubban folyó művelődési tevékenység rendelkezésére fog állni, közvetlenül ki tudja azt szolgálni. A klub látogatói révén természetesen növekedni fog az olvasók köre, ugyanakkor tág lehetőség nyílik a könyvtári rendez^ OROSZUL TANULÓ ÓVODÁSOK Cirilibetűk a levegőben Furcsa kis dalárda. Az énekesek folyton csak a refrént fújják. „Ajaj- aj...” A dal többi sora sehogysem jut eszükbe. Nekik persze ez még megbocsájtható hiszen óvodások, s amit elő akarnak adni, nem is magyar hanem idegen nyelven, oroszul szólna. Kilenc nagycsoportos töri a fejét a jászladányi Petőfi Sándor úti óvodában. — Gondolkozz már Laci! — böki oldalba szomszédját Donkó Pisti. — Jusson eszedbe! — Vagy most nem tanított á nővéred? — vonja kérdőre a második oldalról Donkó Attila. — Dehogynem — mormogja Gazdag Laci — de a második sorra nem emlékszem. — Azt én tudom „tű nye beszpakojtyesz”, (ne nyugtalankodj) — kiált fel Pisti. Valóban nincs ok most már a nyugtalanságra, közös erővel felidézték a kedves orosz dal minden sorát, s boldog éneküktől táncba kezdenek a bábok. — Néhány betűt is ismerünk — siet újságolni az ének után Attila, s ujjával rajzolja a levegőben a cirill betűket a k-t, o-t és az m-t. — Majdnem úgy kell írni, mint magyarul — magyarázza Laci — így tanultuk az iskolában. Az iskolában, pontosabban a Gorkij nyelviskolában, amelynek alighanem ők a legfiatalabb „hallgatói”. Az óvodai nyelvtanfolyam ötlete Kiss Máriától, a Hősök téri általános iskola tanárnőjétől származik: — Néhány óvodában már régóta kísérleteznek nyelv- tanítással ; igen eredményesen. Ebben a korban a legkönnyebb ugyanis nyelvet tanulni. — S tanítani? — Sokkal nehezebb, mint az iskolában. Egy-egy óra után — úgy érzem — fáradtabb vagyok, mintha egész nap tanítanék. A kicsikhez sok-sok türelemre, s sajátságos módszerekre van szükség. Játékos formában tanítom meg a szavakat, kifejezéseket. Eddig mindössze négy foglalkozásunk volt, s a gyerekek orosz. szókincse eléri a harmincat. Óriási lelkesedéssel igyekeznek megjegyezni, szépen kiejteni az idegen szavakat. A lelkesedésről Drávucz Lajosné vezető óvónő tud csak igazán beszámolni. — Valósággal esemény a gyerekeknek egy-egy orosz óra — mondja. — Utána mást se hallani tőlük, mint a megtanult szavakat. Kérdezik, jól mondják-e, mit is jelent magyarul egy-egy szó. Még szerencse, hogy tudok oroszul, így segíthetek nekik. — A fiúknak vagy a lányoknak megy jobban? — Úgy tűnik, a fiúk ügyesebbek, hamarabb tanulnak, bár a lányok között is néhánynak nagyon jó nyelvérzéke van — vélekedik Kiss Mária. — Az iskolában ötödik osztályban tantárgy az orosz... — Addigra a huszonkilenc legkisebb tanítványom — a három óvodából — már nagyon szépen beszél oroszul. Az első osztályban ugyanis folytatják a nyelvtanulást, nehogy ötödikes korukra elfelejtsék, amit már most tudnak. Az iskolánkban a harmadik, negyedik osztályosoknak már évek óta tanítunk oroszt, előkészítő foglalkozásokat tartunk számukra. Sokan közülük úgy megkedvelik a nyelvet, hogy orosz tagozatos ötödik osztályba jelentkeznek. — Mennyit tudnak majd nyolcadikos korukban a mostani óvodások. — Körülbelül annyit, mint egy nem tagozatos másodikos gimnazista. Azt hiszem a szülők is ezért örültek nagyon a nyelvtanfolyamnak. Nem hittük volna, hogy eny- nyi jelentkező lesz, s még azt is javasolták, hogy a középső csoportosoknak is indítsunk tanfolyamot. Egyelőre ez most elmaradt, idő hiányában nem tudtam vállalni. Talán majd jövőre. T. G. Az MHSZ és a művelődési központ közös fenntartásában működő modellező szakkörben nemcsak a felnőttek és a diákok „bütykölik” a repülőmodelteket, hanem a legkisebbek is szívesen be-be- látogatnak. ők inkább csak nézők. ESTE IIKUNHEGYESI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN A több mint 10 ezer lakosú nagyközség lakói közül sokan látogatják a művelődési házban működő kiscsoportok - a kilenc klub, a nyolc művészeti csoport és az ugyanennyi szakkör - foglalkozásait. Képeinken egy este eseményeit örökítettük meg. Népszerű a nyugdíjasok klubja. Az idős emberek szívesen töltik el az esti órákat egymás között. „Egy kicsi torna mindenkinek kell..Az ülő munkát végző felnőttek esti tornatermi programja. (Fotó; Járdány Andorj
