Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Ismét „jegyzik" a szolnoki pólót Hogy mi igazolja egy ví­zilabdacsapat tekintélyét? Ennek sokféle jele van. Alig­hanem az egyik, amikor Pes­ten, a Szigeti uszodában fél­ve száll vízbe ellene az az OSC, melynek játékosai együttvéve több mint fél­ezer válogatottságot tudnak maguk mögött. A Vízügy SE fiataljaitól szerdán szemmel láthatóan szorongtak Kon- rád doktorék, és erre min­den okuk megvolt. Az első percben például Tóth Csaba egy testhossznyit vert rá védőire, felnézett, a kaput kereste — no, igen, aztán kiderült róla, hogy alig 18 éves, mert a ziccert elpus­kázta, de enélkül is 2:0-ra vezetett rövid időn belül a Vízügy. Hosszabbításban ki­kaptak az MNK meccsen egyetlen góllal úgy, hogy Szívós dr. megfékezéséért három négyméterest ítéltek a bírók. Dehát ezt az OSC ellen alighanem minden csa­pat bekalkulálhatja magá­nak. Ha a meccs után egy „ár­verést” rögtönöztek volna, minden bizonnyal vala­mennyi szolnoki pólóst el­kapkodtak volna a helyszí­nen a vezetőklubok szakem­berei. Mert ismét kezd rang­ja lenni a szolnoki pólónak. Pedig nem így kezdődött. Bartalis István mesteredző január 1-én érkezett a Víz­ügy SE-hez, és nem kisebb rejtvény megfejtése hárult rá, mint az, hogy miért nem tud az országszerte híres utánpótlásából felnőtt szin­ten profitálni a szakosztály? A mátraházi alapozás lelki- ismeretesen zajlott — ám fiatalok nélkül. A 13-as fel­nőtt keretben a következők kaptak helyet: Ugrai, Pintér, Boros dr., Vezsenyi K., Ku- czora, Agócs, Halász, Rekita, Bogdán, Orbán, Varga, Ber­kes, Cseh. Az áprilisi BVSC tornán az utolsó helyen vég­zett a Vízügy, megelőzte többek között az Eger és a SZEOL is. Pontot sem sike­rült szerezniük, ráadásul Agócs, Vezsenyi K., Kuczora és Halász abbahagyta, illet­ve eltávozott a szakosztály­Bartalis István Boros doktornak és Vargának magyaráz ból. Közvetlenül a bajnokság előtt rendezett Dobó Kupán, kissé a szükségtől is sarkall­va, az edző a fiatalokat dob­ta vízbe: Földi, Hasznos, Tóth I. és Tóth Cs. lett a keret tagja. A SZEOL mö­gött már a másodikok lettek, és a kényszerű fiatalítás annyira jól sikerült, hogy a 22 bajnoki mérkőzésből Tóth Csaba 20, Tóth István 17, Földi 14, és Hasznos 8 alka­lommal került be az együt­tesbe. A tavaszi szezon vereség­gel kezdődött: a nyitányon a Damjanich-uszodában a „csi­kó csapatot” megverte a Szentes. Kis riadalom tá­madt ugyan, de pánik nem. Vereség következett a Vasas­tól, a BVSC-től — végül az első meglepetés: pontszerzés a Dózsától úgy, hogy másfél perccel a befejezés előtt még 6:4-re vezetett Szolnok. Az­után hat mérkőzésen nem talált legyőzőre a csapat. A legszebb: Egerben 5:4-es győzelemmel zárták a tava­szi idényt. A 7. hely és az összegyűjtött 9 pont, jó őszi folytatást ígért. A rajtnál Szentesen kellett lenyelni a keserű pirulát, a 4. negyed­ben 5:4-es vezetésről vesztet­tek 7:6-ra. A bajnokság vé­gén azonban a 7. helyen kö­töttek ki, 15 fronttal, s a középmezőnybeli tagság mel­lé a vidék legjobbja címet is megszerezték. — Elégedett vagyok a fia­talokkal. A hullámzó telje­sítményük annak a rovására írható, hogy az OB I-ben a miénk a legfiatalabb csapat. Az átlagéletkor 20,60 év, a következő „suhanc gárda” az Eger átlagéletkora 21,37. A legidősebb pólósunk 25 éves — mondja Bartalis István. Való igaz, a sport mellett a fiatalok figyelme megosz­lik. Két 17 és három 18 éves srác is játszik a csapatban, és egy-egy autóbuszutazás akár tanulószobai foglalko­zás is lehetne. Kézben van a tankönyv, szóbeszéd tárgya egy-egy felelet, s szemmel láthatóan az érettségi, a to­vábbtanulás legalább olyan fontos, mint a sportbeli ered­mény. örvendetes viszont, hogy ezúttal senkinek a tá­vozásáról nem szállingóz­nak kósza hírek. Hogy mi a titka a szolnoki vízilabdasport újjászületésé­nek, erre a legilletékesebb, a mesteredző adja meg a vá­laszt. — A felnőtt-bajnokságban való helytállás mellett az if­júsági csapatunk is bajnok­ságot nyert úgy, hogy olykor két fronton is küzdöttek a fiatalok. Mindez nem lett volna elképzelhető a Hasznos Istvánnal való együttműkö­dés nélkül. Az egyesület utánpótlás nevelése a „he­lyén van”, és ez a legna­gyobb értéke a szolnoki ví­zilabdának. Ma már akkor sem tör ki pánik, ha esefleg néhány játékos eltávozna tőlünk... Sokan kérdezik megye- szerte: milyen ember Barta­lis István? Ügy gondoljuk egy edző a munkájával ál­lít ki maga magáról bizo­nyítványt. De azért álljon itt egy adalék a mester egyé­niségéről. Mint nemzetközi játékvezető, Olaszországban dirigált fontos kupameccset. A Pro Recco—Barcelona ösz- szecsapás szünetében az egyik vezető odasúgta neki: „Száz dollár, ha nyer a Barcelona! A Pro Recco nyert 5:l-re, és a győzel­mükért legjobban a játék­vezető Bartalis István szur­kolt. Palágyi Béla Lépéshátrány kézilabdában Befejeződött az idei kézilabda-bajnokság. Valamennyi osztályban elrendeződtek a sorok, s ha most számvetést készítünk a sportág megyei helyzetéről, sivár képet kapunk. A sportágak országos népszerűségi listáján harmadikként nyilvántartott kézilabda Szolnok megyében korántsem élvez ilyen előkelő helyet. A Tisza Cipő hatodik lett Palotás Pál szakszövetségi elnökkel értékeltük az idei évet, amely a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal sem hozott sok örömet, előrelépést, fej­lődést. Tekintsük át röviden a különböző bajnokságokban szereplő csapatok eredmé­nyeit: a nőknél a Tisza Ci­pő SE NB I. B-s együttesé­nek hatodik helyezése min­den dicséretet megérdemel, hiszen a kieséstől rettegve vágtak a bajnokságnak. Ha év közben jobban összponto­sítanak, akár dobogón is vé­gezhettek volna. A Szolnoki MTE 1974. telén jutott az NB II-be, az idén vezetési prob­lémák miatt búcsúzott a ma­gasabb osztálytól. A megyei bajnokságban Jászboldoghá- za győzött, de az osztályo- zón mindhárom mérkőzést elveszítve, nem jutott az NB Il-be. Férfiaknál a Szolnoki Olajbányász az NB I. B-ből kiesve az NB II-ben átszer­vezett, megfiatalított csapat­tal indult, s csoportjában a második helyen végzett. Biz­tató az utánpótlással való foglalkozás, jó úton halad­nak. Nagyra értékelhető Ti- szaföldvár negyedik helye, hiszen korábban többnyire a kiesés ellen küzdöttek. Ér­dekes, hogy a nem nagy re- ményekkeű, rajtoló Mezőtúr nyerte a megyei bajnokságot, az osztályozón elért eredmé­nyeiről még nem érkezett tu­dósítás. így jövőre nem szaporo­dott, hanem az SZMTE ki­esésével csökkent a Nemzeti Bajnokságban szereplő csa­patok száma. Mi okozza a sportág évek óta tartó egy­helyben topogását? Palotás Pál szerint egyik tényező, hogy nincsenek hagyományai a sportágnak. Kispályán va­lamikor Martfű férfi csapata küzdött az élvonalban, de hi­ba volt, hogy nem saját ne­velésű játékosokkal vívták ki a szép sikert. Nem tudott sem nálunk, sem máshol kialakul­ni egy igazi „kézilabdás mű­hely”. Ezek után nem cso­dálható, hogy a megyei baj­nokok közül férfiaknál a Szolnoki MÁV például hét­szer próbálkozott az osztá- lyozóval — sikertelenül, de hasonló cipőben járt Török- szentmiklós, sokáig Tisza- földvár és a Szolnoki Vízügy is. Az alapvető hiba azonban máshol is keresendő. Négy megye kiválasztó versenye — Meghatározza az ered­ményességet, hogy milyen sportágat szerető testnevelők dolgoznak az általános isko­lákban — vélekedett Palotás Pál. — A megyében példá­ul Besenyszög, Kunmadaras és Tiszaroff viszi a prímet, a nagyobb városokban vi­szont szerény eredmények születnek. A középiskolákban sincs jelentős fejlődés, kivéve Tiszaföldvárt, Túrkevét, Tö­rökszentmiklósi és Kunhe­gyest. Egy éve bevezették a kiválasztó versenyeket. Szol­nok megye, Bács, Békés és Csongrád megyével egy cso­portba került. Lányoknál serdülő, fiúknál ifjúsági kor­osztályúak játszanak. A te­hetséges fiatalokat nyilván­tartják, fejlődésüket figye­lemmel kísérik. Megyénkből két fiú került a körzeti vá­logatottba. Ez a kezdeményezés talán segít elmozdulni a holtpont­ról, de ez csak egy a sok gát­ló tényező közül. Itt van pél­dául a szakember kérdés: összesen harminc edző dol­gozik a megyében, de kö­zöttük mindössze egy okta­tói, a többi edzői és segéd­edzői minősítéssel. Játékvezetők — de honnan? — Minden évben toboroz­zuk a játékvezetőket, de az utóbbi öt évben, jelentkező hiányában, nem tudtunk tan­folyamot indítani — jegyezte meg keserűen Palotás Pál. S folytassuk a sort. A szak- szövetség összetétele két év óta állandó ugyan, az aktí­vák lelkesek, ügybuzgók, de képzettségüknél fogva nem mindannyian alkalmasak a vállalt funkció betöltésére. Aki viszont alkalmas lenne, nem vállal részt a munká­ból. A szövetségben nem dol­gozik egyetlen testnevelő sem. A csapatnál gyenge a szakosztályvezetés. Minden munkát az edzőre sóznak, mondván őt fizetik, s emiatt nézeteltérések adódnak. Ke­vés a jól képzett sportveze­tő, a visszavonult játékosok hátat fordítanak a sportág­nak. Nincs Kesjárhoz hason­ló játékos, aki negyvenéves korában segítette Tiszaföld­várt az NB II-be. A megyé­ben nagy a fluktuáció, csa­patok felosztanak, mások bajnokság közben visszalép­nek. Maradéktalanul csak a Jászberényben folyó szakmai munkát, a Kunhegyesen és Tiszafüreden tapasztalható fejlődést lehet dicsérni. Pataki István Események Cselgáncs. Országos II. osztá­lyú csapatbajnokság, az OB I- be jutásért. Szolnok, Kilián- tornaterem. 8. Kosárlabda. NB II. női: Szol­noki MÁV—Egri TK, Szolnok, MÁV*sportcsarnok, 11. Megyei bajnokság, férfi: Sz. Olajbá­nyász—Kisújszállás, 10. Női: Szolnoki MTE II.—Kisújszállás, 11.20. Teke. NB II, férfi: Honvéd Gyulai SE—Bp. Postás, Szolnak, MÁV-tekecsarnok, 10. Tömegsport. Teremlabdarúgó- és teremkézilabda-torna Szol­nok. tiszaligeti sportcsarnok 8. Vívás. Kezdő vívók városi minősítő versenye. Szolnok. MÁV-sportcsarnok, 8. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MTE—Fűzfő, Szolnok, Tiszaliget, 13. NB ni: Lehel SC—Miskolci VSC. Jászberény, 13. Simon J. Mezőtúri Honvéd—Salgótarjáni Síküveggyár, Mezőtúr, 13. Endes. Megyei bajnokság: Török­szentmiklós—Jászberényi Vasas. 13, Tóvízi. Jászkisér—Kunszent- márton, 13. (Heves megyéből). Fegyvernek—Kunhegyes, 13. Ha­gyó. Üj szász—Rákóczifalva, 13. Horváth. Sz. Vegyiművek—Jász- árokszállás. 10. (Csongrád me­gyéből) . Tiszaföldvár—Tiszafüred 13. (Békés megyéből). Karcag— Jászapáti, 13. Terenyei. Tisza Cipő SE—Túrkeve. 13. Pálinkás. Honvéd Kilián FSE—Sz. Cukor­gyár, Szolnok. MÁV-sporttelep, 13. (Hajdú megyéből.) Labdarugó NB I Kisebb meglepetések Videoton—Diósgyőr 2:1 (1:1), Tatabánya—Vasas 1:0 (1:0), Bp. Honvéd—Csepel 2:0 (1:0), Ferencváros—Sze­ged 3:2 (1:2), Békéscsabai Előre Spartacus'—MÁV Elő­re 2:1 (0:0), MTK VM—Ka­posvári Rákóczi 2:2 (2:0), Haladás VSE—Dunaújvárosi Kohász 2:2 (1:0), U. Dózsa— ZTE 6:0. Ritka jubileum színhelye volt tegnap délelőtt Szolnokon a Szan­dál réten levő sportrepülőtér. Varga József 35 éves ejtőernyős ok­tató, huszonháromszoros magyar válogatott, az MHSZ Szolnok me­gyei Repülő és ejtőernyős klub tagja, a négyezredik ugrását hajtot­ta végre. Az ünneplők gyűrűjében 11 óra után szállt gépbe. Néhány perc múlva a csípős, hideg szélben ezer méter magasból ugorva ért földet, ahol sporttársai és barátai a levegőbe dobálva köszöntötték. Utána rövid ünnepség következett, amelynek keretében az MHSZ főtitkára nevében Vass Lajos alezredes, az MHSZ Szolnok megyei titkára átadta az „MHSZ Kiváló Munkáért” érem arany fokozatát. A kiváló sportembert ajándékkal köszöntötte a KISZ Szolnok me­gyei bizottsága, gratuláltak a válogatottak, a klubtársak, az alaku­lat nevében pedig Hüse Károly. Vízilabda MNK döntő SZEOL AK—Szolnoki Vízügy SE 5:4 (1:1, 2:2. 0:0. 2:1). Szol­nok. Damjanich uszoda, vezet­te: Marjai, Szarka. A szolnoki­ak tartalékosán játszottak, mert Ugrai betegség, Cseh pedig sérü­lés miatt nem állhatott csapata rendelkezésére. Végig heves iramú, mozgalmas, kemény, de sok hibával tarkított mérkőzésen fej-fej mellett haladt a két csa­pat. Döntőnek bizonyult, hogy a szolnokiak az emberelőnyös helyzetek sokaságát hagyták ki. G.: Lutter (2), Szittya (2). Mol­nár, ill. Varga, Rekita, Tóth Cs., Tóth I. Tájékozódási futók TÁRSUK A TERMÉSZET Vannak sportágak, amelyeket kevésbé ismer a nagykö­zönség. Ilyen a tájékozódási futás is: bár látványos, de nem kísérhető figyelemmel a verseny. A tájékozódási futó több­nyire egyedül fut — önmagára van utalva a természetben. A sportág alapjai a századfordulót megelőző évekhez nyúl­nak vissza. A skandináv országokban a katonatisztek kikép­zésének egyik pontját jelentette a terepen való mozgás, irány­tű és térkép segítségével... A Magyar Sport 1893-ban egy Grazban, kerékpárral rendezett tájékozódási versenyről tu­dósít ... A sportág gyors fejlődésnek indult, s rohamosan elterjedt. De mi is az a tájékozódási futás? Iránytű, térkép Képzeljünk el olyan er- dő4 dombos vidéket!, ahol még sohasem jártunk. Ezen az ismeretlen területen több, úgynevezett ellenőrző állo­mást helyeznek el, amelye­ket meg kell találnunk. A kereséshez iránytűt és olyan térképet kapunk, amelyen megjelölték a keresendő pon­tokat. A győztes az lesz, aki a rajthelytől a leghamarabb ér célba, az ellenőrző állo­mások érintésével. Alig valamivel könnyebb ez a sportág, mint a szal­makazalban tucatnyi tűt megtalálni. Szépnek és izgalmasnak ta­lálja ’a tájékozódási futást Lévai Sándor, a sportág jó ismerője, aki 1963-ban kez­dett versenyezni, jelenleg pe­dig a karcagi tájékozódási futó szakszövetség elnöke. Véleménye szerint a fizikai felkészültségen túl szellemi felkészültség is kell hozzá: hiába bírja valaki ugyanis a futást, kilométereken keresz­tül, ha nem tud térképet ol­vasni, vagy iránytű alapján tájékozódni. Természetesen ez fordítva is igaz. A sporág híveit az vonzza a legjobban, hogy a tájéko­zódási futás szorosan kötődik a természethez. Mindig más a táj, s bár a feladat ugyan­az, mégis mindig másképp kell megoldani. Ez ragadta meg a karcagi mezőgazdasági szakközépis­kola tanulóját, Ökrös Annát is. Mindössze 15 éves — s mindössze egy éve sportol. Az idei Hungária Kupán megszerezte a negyedik he­lyet a serdülők között. Lékó Erzsébet, a jászapáti gimná­zium 17 éves diákja ennél is fényesebb eredménnyel büsz­kélkedhet, ugyanezen a ku­pán ezüstérmet nyert. Két éve fut, azelőtt kézilabdá­zott. Az alapot — saját be­vallása szerint — a tanyai élet jelentette, a sok „tal- palás”. 40 kilométeres edzések A Hungária Kupán több Szolnok megyei ígéretes te­hetség is rajthoz állt. A ver­senyt Nagykanizsa mellett rendezték, s 18 országból mintegy kétezren vettek részt rajta. A viadal bal- szerencsésen végződött, a Szolnoki MÁV 22 éves ver­senyzője, Sípos Etelka szá­mára. Kificamodott a boká­ja, s bizony elsírta magát. Nem a fájdalomtól, hanem azért, mert ezzel lecsúszott a dobogóról. Egyébként Etelka, a Járási Ügyészség ügyviteli alkalmazottja. Gyenge tor­násznak számított az iskolá­ban, s túlzás lenne azt állí­tani, hogy rajongott a testne­velési órákért. Ám öt évvel ezelőtt a tájékozódási futás­ban végre meglelte azt az örömet, amelyet a sport ad­hat. Nem riasztják el a heti 30—40 kilométeres futóedzé­sek, s az sem, hogy hétvégi szabad idejét a versenyek viszik el. Váltig esküszik, hogy jobb a szabad levegőn, a természetben mozogni, mint például a tornaterem­ben kötelet mászni. Ennek alapján bátran állíthatja, hogy aki az iskolában nem találta meg a helyét a test- nevelési órákon, az ebben a sportágban még mindig vi­gasztalódhat. Éjszakai versenyek S hogy milyen véletlenen múlt az, hogy valaki örökre a szívébe zárja a sportágat, arra egy példa: Lévai Sán­dor motoros túrán vette rá a 26 éves karcagi műszaki el­lenőrt, P. Nagy Lászlót, hogy álljon rajthoz az Alföldi Ku­pán, Debrecenben. A fiatal­ember bólintott, arra gon­dolva, hogy a tájékozódási futást még úgysem próbálta meg. Volt már futóatléta, tornász is. Még fel sem ocsú­dott azonban az első ver­seny varázsából, már be is vették a Karcagi VM Szak­osztályának tagjai közé. Az viszont aligha véletlen, hogy a menyasszonyával is ott is­merkedett meg. Az ara tud­niillik szintén tájékozódási futó. Tavaly, a karcagiak Nagykun Kupáján második­nak ért célba P. Nagy László. Mégsem elégedett az ered­ménnyel. A versenyt ugyan­is már negyedik éve rendez­ték Apaváron. Sem a tér­képre, sem az iránytűre nem volt szüksége — csak- futnia kellett. Persze, nem mindegyik ver­seny ilyen könnyű. Előfor­dult, hogy úgy eltévedt vala­ki a hegyek között, hogy szinte „lement a térképről”. Az éjszakai versenyeknek különös a hangulatuk: fácá­nok röppennek fel váratla­nul, ágak reccsennek — egy­szóval egymást érik az iz­galmak. Meglepetés amúgy is gyakran akad: megesett, hogy az egyik Tatabányán rendezett viadalon a verseny­zők helyett vaddisznócsor­da érkezett a hegyről a cél­ba ... A tájékozódási futókról „A hosszútávfutó magányossá­ga” című nagy sikerű angol film jut az eszembe. Hosszú kilométereket róni két se­gédeszközre támaszkodva — többnyire az önmagukra utalt emberek sajátja. A tájékozódási futók talán min­denkinél jobban érzik, hogy társuk a természet. Constantin Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents