Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-20 / 273. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. november 20. Gyermekek és felnőttek- LE NE NYELD A DUZNIT PISTIKE, MERT NEM TUDUNK TOVÁBBMENNI.- MONDTAM MAGANAK, NEM SZERETI, HA CSÓKOLGATJÁK.- JÓL VAN, MEGÍGÉREM, NEM EMELEM FEL TÖBBÉ A KEZEM, HOGY MEGPOFOZZALAK. Hallgattassák meg... Audiatur et altéra pars ... — mondja a latin közmondás, azaz hallgattassák meg a másik fél is, és mondom én is magamnak nap mint nap, ha egy ügy., egy probléma nyomába eredek. S most tessék: megkaptam. Levelet írt az egyik kedves olvasó, Kiss Béláné Szolnokról — alighanem többezer „sorstársa ” nevében — okos érvekkel vitába szállt velem, a „szemetessel”, hogy attól még bizony nem lesz szebb a szolnoki utca, ha egy újságíró megbírálja a vétlen lakosokat: miért olyan sze- métrevaló edényekben rakják ki az amúgy sem városszépészeti értékű szemetet a házaik elé. Könnyű nekem, én csak felállók a szemeteskocsi lépcsőjére, végigjárom az utcákat, alkalmi munkásként, s a „másik fél” meghallgatása nélkül leírom, hogy (de erről már volt szó) és a végén, mint minden alkalmi munkás, még pénzt is kapok érte. (Egy nap nyolcvan forint.) De ők csak veszítenek ! Hogy mit? Hát minden olyan edényt, amely jelenleg kirakott, közízlést sértő szeméttárolóknál csak egy fokkal különb. Kissné panaszolja, hogy amikor a szemetet egy takaros kétfülű mosófazékban tette ki, három óra múlva már csak a szemét volt meg. Egy fonott kosár egy hétig bírta, egy (üggyel-bajjal kitisztított) festéktartály ugyancsak, az állványra szerelhető műanyagzsák pedig „már” tíz napig. Kedves olvasóm (és még sokan mások!) beleúnik a kleptomániásoknak való „nyersanyagszállításba”, és azóta ő is olyan tárolót rak ki a háza elé, amelyik csúnyább a szemétnél. Keresem a megoldást, s szívesen adnék jó tanácsot, is. De hát kinek? Annak, aki hétszámra vásárolja az „eheti ellopható” szemétgyűjtőt? S mit mondhatnék neki? Vezessen bele áramot? Szerelje fel riasztócsengővel, esetleg állítson mellé portást, aki csak érvényes munkavállalói igazolás ellenében adja át a menetrend- szerű szemetesnek? Írjunk esetleg rá1 a szemetesre különböző nevelő hatású jelmondatokat: „Aki lop, az hazudik is!”, vagy „Kíméljük embertársaink idegzetét, s ha már viszed, vidd a szemetet is”, vagy „Ellopás után kérjük visszahozni”. A tolvajoknak pedig megparancsolom; „Ne lopj!”... Bár, ha jól emlékszem, ezt már valahol valaki meg (tíz) - parancsolta — de úgy tűnik, nem sok sikerrel. Audiatur et altéra pars! — most várom a kukalopók kioktató levelét... — igriczi — D jászkölesfalvi Fi- tyegtető Szakosztály néhány jeles tagja egy sikeres közös fityegtetés után úgy döntött, hogy egy sporttermet épít, ahol a téli zúzmarában is zavartalanul tudnak fityeg- tetni. A tanácskozás a sportkör öltözője előtti tisztáson zajlott, és a lelkes sportemberek azonnal számija vették a meglevőségeket. Volt egy féltégla, amin a csapat- kapitány ült, egy fanyelű bicska, amelyikkel a tetőre való májusfát lehet faragni és egy rozsdás sörbontó, ami elengedhetetlen kelléke ősidők óta valamennyi építkezésnek. A fellelkesült csapatkapitány az anyagiak címszónál azonnal a zsebébe nyúlt, és 21,60-at tett le a büfés pultjára, aki négy üveg kőbányai világost szervírozott a csapat tagjainak. Miután a nehezén túl voltak, azonnal a tervezéshez láttak. Számba vettek valamennyi épületet, amiből sportterem épülhetne. A tanácsháza jó lett volna, ám elvetették, mert északkeleti fekvésű, és a korszerű fityegtetés csak délnyugati irányban képzelhető el. Nem tetszett a parókia sem, többen a falusi iskola ellen is szavaztak — viszont valamennyien egyetértettek abban, hogy az öreg gabonaraktár megfelel e nemes célnak. Először is a bontáshoz kezdtek. A helybéli kocsmá- ros aki nagy híve volt a fi- tyegtetésnek, néhány héten át a részeg garázdákat a gabonaraktárhoz irányította, akik aztán rövidesen a földdel egyenlővé tették az egyébként masszív épületet. Hogyan tovább? — néztek egymásra a sportbarátolk. A szertáros természetesen akRÖMA — Uram, ez egy híres ágy — közli a szállodaportás az amerikai vendéggel —, Napóleon, Balzac és az ifjabb Dumas aludt benne. — És nem panaszkodtak? — Nem, uram. — Pedig elég kényelmetlen lehetett hármójuknak ebben a szűk ágyban ... HAMBURG A külföldről hazatérő férj új nyakláncot pillant meg a feleségén. — Pompás nyakláncod van, Paula, hogyan lehet, hogy én ezt még nem láttam rajtad? — Nem láthattad drágám, mert csak ma találtam a kocsid hátsó ülésén ... PÁRIZS A férj tűnődve nézi feleségét, majd így szól: tívaülést javasolt, amit azonnali közfelkiáltással elfogadtak. Az összejövetelen a kisbíró ismertette a nemzetközi helyzetet, majd a grönlandi kölyökfókák megMi aztán igen! mentésére szervezett akció eredményeit összegezte, különösen kiemelte a szinten- tartást a bázishoz viszonyítva és egyébként. Ezután néhány közérdekű bejelentés erejéig szóra emelkedett az önkéntes tűzoltóparancsnok, a pávakör vezetője, majd a sportkör elnöke rajtaütés- szerű váratlansággal feltette a kérdést: ki mit tud adni a sportterem építéséhez? Elsőnek a helyi Tésztagyár igazgatója emelkedett szólásra. — Most érkeztem egy tá- piószelőcei kiszállásról, így a témát nem ismerem, azonban a véleményem az, hogy nem helyes. Szerette felszólalásaiban a meghökkentő fordulatokat, így most is elégedetten látta, hogy a fityegtetők ed— Drágám, a harisnyádon leszaladt egy szem. — Kedves, hogy figyelmeztetsz, nem is vettem észre. — Én már reggel láttam. — És miért csak most mondod? — Mert amikor a fodrászhoz mentél, a bal lábadon volt a leszaladt szemű harisnya, most pedig a jobb lábadon viseled... PRÁGA — Nem szégyelli magát! — korholja a személyzeti vezető Zamek kartársat, a könyvelés dolgozóját. — A gyermekei már mind iskolába járnak, de maga még mindig a nők után futkos?! — No, de osztályvezető kartárs! — szól Zamek meglepetten. — Csak nem azt akarja mondani, hogy ne járassam iskolába a gyermekeimet?! ... zője sárgább lett a legsárgább négytojásos csigatésztánál. — Mert kérdem én — folytatta —, a mi községünk háromszázhuszonöt lakosa csak arra képes, hogy egy sufnit építsen? Majd ha egy 20 milliós beruházás alá kell a gyárunknak odatartani a vállát, akkor szóljanak a sporttársak — szólt, és magába zárkózva leült. A Pemzli üzem vezetője, aki azzal jött a megbeszélésre, hogy úgysem ad egy árva petákot sem, kuncogva dörzsölte a tenyerét: — Ez a mi emberünk! Sebtiben kitűzték a következő összejövetel időpontját: öt év múlva Luca napján ugyanitt találkoznak az operatív feladatok megbeszélésére. Közben a Pemzli gyár sportszerető férfiai a Tésztagyár és a Tojatóház asz- szonyai, akik három műszakban dolgoztak, negyedik műszakjukon társadalmi munkában építeni kezdték a sporttermet. Elsősorban azért, mert a téglák, gerendák eltorlaszolták a járdát, és az építőanyagot a sárban kellett kerülgetni. Decemberben a májusfa is felkerült az épületre, májusban pedig megtartották a csarnokavatót. Az ünnepségen a nemzeti fityegtető válogatott tartott bemutatót, és a Tészagyár pávaköre előadta a négytojásos táncot, majd kezdetét vette a bankett, amelyen természetesen a Tésztagyár igazgatója elnökölt, és báliján a Pemzli üzem vezetője koccintott az egyetemes magyar fityegte- tésre. Később a fehér asztal mellett hosszasan méltatták egymás érdemeit, erősen elérzé- kenyülve a kéknyelűtől és a saját nagyságuktól... Palágyi Béla Morzsák Megvan a véleményem magamról! Természetesen a legjobb, leghízelgőbb ... A nyúl csapdát ás a farkasnak. A sündisznó elégedetten belevackol. Mielőtt téli álomba szenderüjpe, szentül megfogadja, hogy jövőre is összeveszejti őket. * * * A színes légy kacagva dongja körül a poros sarokban egykedvűen szövögető buta pókot. Aztán elkészül a háló, a légy belerepül, és a pók felfalja, * * * A szirtisas kimúlt. A verebek természetesen saját halottjuknak tekintik. * * * Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Inkább lefizeti érte a varjút. NEVETŐ NAGYVILÁG LZ amarásival együtt szok- tam az üzemi vendéglőben ebédelni. Társaságunkban van rendszerint Ilonka is, a bérelszámolóból. Sokáig úgy éreztem, hogy Ilonka engem jobban kedvel, de egy idő óta szomorúan tapasztalom, hogy Kamarásival többet beszél, és mintha csillogóbb lenne a szeme, ha ránéz. Kamará- si ugyanis egészen új oldaláról mutatkozott be. Műveltségét fitogtatta. Például így: — Milyen rosszul ég ez a villanykörte! Edison, a világ legtermékenyebb feltalálója, aki bizony szép kort ért el, hiszen 1847-ben Született, és csak 1931-ben halt meg. nem gondolta volna, hogy 1976-ban ilyen szomorúan fog égni a villanylámpája. Amikor a kompótot hozták, felsóhajtott: — Mennyivel szebb és stílusosabb lenne, ha fajánsz csészében hoznák. Persze nem bármilyenben, hanem phagesirhodosi vagy ushebti mintára készült edényekben. Ilonka ilyenkor áhítattal nézett a művelt Kamarási- ra, és én meg sem mertem mukkanni. Spenótot hoztak: — Egyék sokat, Ilonka, vastartalma van. A ferrofil baktériumoknak vastartalmú tápanyagra van szükségük! Egyre dühösebb lettem Kamarásira, és elhatároztam, hogy én is műveltséggel fogom Ilonkát főzni. Egy napon, amikor „női szeszély” volt a tészta, köny- nyedén megjegyeztem: — Izabella Mária Lujza volt a legpajzánabb királynő. 1868-ban erkölcstelen élete miatt le is kellett mondania. Nemde, Kamarási? — I... igen ... — dadogta. — Hol uralkodott ez a királynő? — kérdezte Ilonka Kamarásit. — Izé... hol is... na... — Spanyolországban, 1833- tól 1868-ig — jegyeztem meg. — Persze, nagyon különbözött I. Izabellától, Kasztí- lia királynőjétől, aki nagy embert pártfogolt. — Ugyan kit? — kérdezte Ilonka, és szinte egyszerre nézett rám is, Kamarásira is. Kamarási pulykavörös lett zavarában, én rávágtam: — Hát Kolumbusz Kristófot! Egyébként Ferdinánd- hoz ment férjhez. Ilonka most rám emelte ibolyakék szemét, és én, mivel királynőkről volt szó, kiselőadást tartottam Johannáról, aki megölte férjét, Endrét. így ütöttem ki Kamarásit a nyeregből, de a diadal még mindig nem volt édes, mert azon törtem a fejem, hogy honnan vette elő hirtelen ezt a fene nagy műveltséget, és miért tudott mindent épp Edisonról és a fer- rofilról. Szombaton kaptam meg a választ. Együtt ültem vele az Orchidea eszpresszóban, amikor bejött egy mozgó könyvárus. Odalépett Kamarásihoz, és könyvet kínált neki, deő nem vásárolt. Az árus megjegyezte: — Hja, nincs mindig olyan jó alkalmi vétel, mint a lexikon „Ebihal-Fortezza kötet. Azt jól vásárolta. Huszonöt forintért egy lexikon! Igaz, hogy csonka kötet volt, de mégiscsak lexikon.. t PALÁSTI LÁSZLÓ A hódítás titka
