Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-18 / 271. szám

1977. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Feleannyiért segédkönyvtárosnak? ngem meghatnak a konok felvételizők. Akik évről évre ne­kirugaszkodnak ugyanannak a magasságnak. Orvostudományi egyeteme­kért, színművészeti főiskolán jól ismerik ezeket a rutinos megszállottakat, akik akár­csak Dosztojevszkij hősei, vissza-vissza zarándokolnak elbukásuk színhelyére. Nem így a profi iskolások, szinte egész életüket iskolapadban töltik. Se szeri, se száma félkézzel szerzett diplomá­iknak, a pótstudium ki­egészítőin is túl vannak, jó­formán az ő kedvükért ik­tatnak a felsőoktatásba újabb és újabb raffinált sza­kokat. Semmi az egyik oldalon, minden a másikon? Alaki­lag kétségtelenül, ám a „kisemmizettek”, úgy tűnik, rossz lóra tesznek, s azért is, mert olykor még ösztönkik is őket erre a hendikepre. Pedig ha valaki alkalmat­lan a színi pályára, még le­het belőle elkötelezett peda­gógus. Csakhogy az iskolá­ban (amelyikbe még mind­annyiunkat felvesznek) a ta­nító bácsi bebeszélte hő­sünknek, hogy kiköpött Uray Tivadar, s a felvételin, fáj­dalom, csak az derült ki ró­la, hogy mihez nem ért. Jól­lehet valamihez mindenki ért. A társadalom szempont­jából az lenne a legjobb, ha kiki olyasfélébe kezdene, amihez legjobban konyít. A képesség — lehetőség, afféle szunnyadó energia, amit valamilyen úton-mó- don mozgósítani kell. Ezzel persze nem azt akarom mon­dani, hogy a már unalomig emlegetett mérnökből lett autófényező vagy benzinku­tas korábban megtévedt s csak másodszorra talált rá igazi hivatására, de azt megkockáztatom, hogy náluk rátermettebb fiatalemberek nem jutottak be annak ide­jén a műszaki egyetemre. Többi között felvételi rend­szerünk túlságosan is ob­jektív jellege miatt. Objek- tíven azt értem, hogy a mindenkori számonkérés rendre arra kíváncsi, hogy mit nem tud a delikvens, s jóformán alig arra, hogy amit tud, azt hogyan tudja. Aztán kevés az esély a korrekcióra (ezen természe­tesen nem a zöldségessé lett tanárember példáját értem), s főleg a szakmán kívüli ér­telmes tanulásra. Mert mi van akkor, ha egy vasas szakmunkás például, akinek szenvedélye az irodalom, fe­jébe veszi, hogy levelezőn elvégzi a bölcsészetet? Már most megmondhatom neki, hogy a vállalata nem fogja támogatni. A munkaadónak ugyanis csak a szakmai kép­zés érdeke, a termelés szem­pontjából. ÉS ha az illető ra­gaszkodik elhatározásához? Nem tudom... legfeljebb elszegődik feleannyiért se­gédkönyvtárosnak, hogy idő­vel, ha ott javasolják, vi­lágirodaimat tanulhasson. Mert a kettő együtt, a régi munka és az irodalom nem megy... Ami azért szomo­rú, mert végső soron min­den gyarapodás társadalmi­lag hasznosul, mégha a szük­séges kedvezményt a Fülbe­való Ktsz invesztálja, ak­kor is. Másrészt tudomásul kell venni, hogy az önműve­lés — csak bizonyos alapok­ról valósítható meg. em múlik el év, hogy ne keressem fel. U. Budai Jánost Tahi- tótfaluban. Legutóbb Széchenyi István hajóútját megismétlő Hableány start­jánál futottunk össze a Tu­dományos Akadémia előtti Dunaparton. Kamaszos tűz égett az erősen ötvenes pa­rasztember szemében. Szak­szövetkezeti tag a Kék-Du­nában. S mellesleg évekkel ezelőtt agronómus diplomát szerzett a fárasztó nappali munka mellett. Beosztása mit sem változott,, legfeljebb ér­telmesebben dolgozik, s na­gyobb hasznára van szom­szédainak, választott közös­ségének. Előfizet számos szakmai folyóiratra, s mikor nála jártam, éppen Thomas Mannt olvasott. K. P. Szolnokon Kollégiumi nap A szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Kollégi­um diákjai holnap a me­gyei művelődési központ színháztermében rende­zik meg hagyományos kollégiumi napjukat. A programban kollégiumi csoportfoglalkozások sze­repelnek, melyeket a szülők és az osztályfő­nökök is megtekintenek. A délután folyamán ün­nepi közgyűlést tartanak a kollégium lakói, me­lyen egyebek mellett megemlékeznek szocialis­ta kollégiummá avatá­suk 17. évfordulójáról és találkoznak a kollégi­um egykori lakóival is. Tizenkét üzem Levelező brigádvetélkedő Már tizedik éve min­den esztendőben meghir­deti a törökszentmiklósi városi művelődési köz­pont a szocialista brigá­dok vetélkedőjét. A ha­gyományokhoz híven er­re az idén is sor került. Az elmúlt hat hónap so­rán Törökszentmiklós 12 üzemének 88 szocialista brigádja mérte össze tu­dását. Havonta egy alka­lommal négy feladatkör­ben postán kapták meg a kérdéseket, amelyekre levélben válaszoltak. Ezen kívül részt vettek a közművelődési intéz­mények rendezvényein, valamint az Olvasó mun­kásért mozgalomban sze­mélyenként négy szép- irodalmi és ismeretter­jesztő könyvet kellett el­olvasniuk. A brigádvetélkedőben az első a MEZŐGÉP Vállalat Bánki Donát Szocialista Brigádja lett. összesen tíz brigád jutott tovább a december ele­ji nyilvános vetélkedőre. Jaan Kross A világ felfedezése című versét Mádi Szabó Gábor mondta el A jászberényi Tanítóképző Főiskola zsúfolásig megtelt dísztermében rendezték meg szerdán a Magyar Rádió és a megye folyóirata, a Jászkunság közös, észt irodalmi estjét. A Jászkunság szerkesz­tőjének bevezető szavai után Rudolf Rímmel. Ellen Nlit, Mats Traat, Juhan Smuul, Jaan Kross, Hando Runnel, Paul-Eerik Rummo, Enr. Vetemaa, Viivi Luik, Mati Unt, Arvo Válton és Linda Ruud köl­teményeivel és pódiumra alkalmazott elbeszélései­vel ismerkedhetett a közönsfe, Mádi Szabó Gábor, Nagy Attila, Káldi Nóra, tíze Lajos és Végvári Tamás tolmácsolásában. Közreműködött, a szolnoki Bartók kamarakórus Berényi Bogáta vezényletével. A nagy sikerű est Ismét bizonyította, hogy mennyi szépséget, szellemi izgalmat, rejteget számunkra a sokszínű szovjet-észt irodalom. Figyelem, felvétel Jelenet Juhan Smuul A derék tengerészek gond- Jelenet Arvo Válton Heringek című elbeszéléséből viselője című művéből (Nagy Attila és öze Lajos) (Káldi Nóra és Végvári Tamás) (Fotó Nagy Zsolt) NEM ZÁRULHAT BE A KÖR Q P. I.-t 1976-ban bírói íté­lettel a (bűncselekményéért járó büntetés mellett) kény­szerelvonó kúrára kötelez­ték. 1977. március 22-én tök- részegen jelent meg az al­koholgondozó idézésére. A gondozó jelentette a járás- bíróságnak, hogy javasolják kórházi zárt osztályra, elvo­nó kezelésre. A híróság Visszaírt, hogy a gondozó ír­jon az egészségügyi szak- igazgatási szervnek, hogy az írjon a bíróságnak (tehát nekik), hogy kórházi zárt osztályon történő kezelésre javasolják, erre pedig (mert a kért levelek elmentek a kért helyekre) jött a végzés (ami már az első válaszlevél­nél nyilvánvaló lett volna), hogy rendben, kórházi zárt osztályra utalják bírói ítélet­tel, mire a gondozó helybiz­tosítás miatt levélben felke­reste 1977. május 16-án az illetékes kórházat, amely május 23-ra beidézte a ne­vezettet, azonban május 27-én a kórház kapott egy portos levelet, mi szerint P. I. ismeretlen helyre köl­tözött, majd pedig egy hónap múltán az alkoholgond,ózó megkereste a járásbíróságot, amely visszaírt, hogy P. 1. július 11-én szabadult, így hát az alkoholgondozó újabb levelet írt július 13-án a kórházi zártosztálynak:, hogy az „eltűnt” beteg megkerült, ezért kér számára helyet biztosítani, amire pedig az intézet 1977. szeptemberének végén válaszolt, hogy „1977. augusztus 29-e és szeptem­ber 28-a közötti időben P. I. betegnél az alkoholelvonás megtörtént, kérik gondozás alá venni. (Magyarán, idéz­zék be időnként ellenőrzés­re. hogy szedi-e az Ante- thylt). Az idézés szeptember végén elment, a beteg még nem érkezett meg. Lehet, hogy újabb bírói ítélet kell és akkor... Más esetben, amikor az alkoholista nem követ el semmiféle bűncselekményt, az egészségügyi szakigazga­tási szerv járja végig az en­nél alig kevésbé kacskarin- gósabb utat. Van azonban olyan eset, amikor bűncse­lekmény nélkül is bírói íté­let szükséges az idült alko­holista kötelező gyógykezelé­sének megkezdéséhez. Ez pe­dig mint egy két éve nyílt munkaterápiás intézet Nagyfán, Szeged közelében. Nagyfa, a csodaszer? Ügy tudjuk, bizonyára az. Jelen­leg az alkoholisták kötelező elvonókúráinak fokozatai közt ez a legmagasabb. Nem is kerülhet ide akárki. Ha a különböző kúrák sem hoztak eredményt, a környezetét kellőképpen veszélyeztető al­koholistát alapos körültekin­téssel, kínosan vigyázva a személyi szabad tiszteletben tartásával bírói ítélet kö­telezheti a nagyfai intézetbe. A T-i hivatalban a dolgo­zók egyik súlyosan alkoholis­ta társuk beutaltatása érde­kében minden követ meg­mozgattak, soronkívüliséget kértek (hajtottak ki?) az ügyben. Mint mondták, re­kordidő alatt, nem sokkal több mint három hónapra született meg az ítélet. Ek­korra azonban a beteget el­veszítették: alkoholos álla­potban öngyilkosságot köve­tett el. Más esetekben nem ritka a fél-, egyéves „átfutási idő” sem, míg az alkoholista a nagyfai intézetbe kerül. Oda, ahol elsősorban azzal gyógyí­tanak, hogy hosszú időre el­zárják a „beutaltat” az ital­tól. Az 53 éves Cs. két évig volt a nagyfai munkaterá­piás intézetben. 1977. augusz­tus végén engedték ki. Azó­ta nyolcezer forintot elivott. Beszélni nem tudtam vele: érthetetlenül, összefüggéste­lenül handabandázott, mo­tyogott, néha mondott egy­két értelmes szót, s egész testében remegett. Erre mondják az orvosok: deliri- üm tremens. Cs. éjjeliszek­rényén egyébként félig ki­ivott borosüveg állt. Egy eset nem minősíthet, tudom, s ezt mondja az ideg- gyógyász főorvos is, és hoz­záteszi : a kényszerelvonó esetekben kisebb a gyógyu­lás reménye. Az inkább az önkénteseknél biztosaT>b. Búcsúzóul elmond egy ese­tet: „Jelentkezett egy ön­kéntes beteg, küldjük el Nagyfára, mert ki akar sza­kadni a környezetéből, amely alkoholistává tette. Verekedett? Nem. Botrányt okozott? Nem. Akkor sajnos nem lehet. Oda csak az me­het, akit visznek.” Akinél kisebb a gyógyulás reménye. A kör bezárult? Igriczi Zsigmond (Folytatjuk) Következik: Mindnyájunk érdeke. Szervezet! szomszédolás Családi klub Rákóczifalván A rákóczifalvi művelődési ház a megyei művelődési köz­pont és a Népművelési Inté­zet támogatásával két évvel ezelőtt családi klubot szer­vezett. Az országban akkor hat helyen hoztak létre ilyen közösséget, ezek közül a rá­kóczifalvi bizonyult egyedül életképesnek, olyannyira, hogy példája Szolnok megyé­ben hatott is: előbb Kunma­darason, majd a jászberényi tanyavilágban alakult újabb családi klub. A szándék egyértelmű: tár­sas szórakozási, művelődési Este hét óra. Kihaltak az utcák, a buszmegállóval szemben az új, csupaüveg ét­teremből virágos jókedv hangjai szűrődnek ki, né­hány utcával arrébb a mű­velődési ház öreg, de tiszta, gondozott épületében meg­kezdődött a családi klub fog­lalkozása. A nagyterem — játszótér. Tizenöt—tizennyolc gyerek tölti itt játékkal az időt, amíg szüleik, nagyszüleik a klub­szobában Kukri Bélával, szolnoki Városi Tanács elnö­kével beszélgetnek a „város- környéki” község gondjairól. A gyerekekre Kovácsné Gaj­dos Julianna óvónő ügyel fel. Néhányan rajzolgatnak, má­— Gyakran jár a családi klubba? — kérdezem a fog­lalkozás szünetében Bozsó Bélától, a klub egyik alapí­tó tagjától. — Minden összejövetelen itt vagyok, a feleségemmel és a kisebbik gyerekkel együtt. Jól is nézne ki, ha pont mi hiányoznánk, hiszen tagja vagyok a klub társadalmi ve­zetőségének. — Mi a vezetőség feladata? — Minden harmadik héten van klubfoglalkozás — egye­lőre. Remélem, lesz még gyakrabban is. No, az öttagú alkalmat teremteni olyanok számára, akik otthoni elfog­laltságaik miatt nem, vagy csak nehezen tudnak bekap­csolódni lakóhelyük közösségi életébe. Jöjjenek tehát csa­ládostól: férj, feleség, gyere­kek. Hogyan működik egy csa­ládi klub? Miért szeretik az odajáró családok a klubot? Ezekre a kérdésekre keres­tünk elsősorban választ, ami­kor a családi klub legutóbbi foglalkozásán Rákóczifalván jártunk. sok a Hüvelyk Matyit nézik diafilmen... Az óvónő — férjével együtt klubtag ő is — azt mondja: — Egy éve házasodtunk össze, néhány hónapja járunk a családi klub összejövetelei­re. Én — időnként — felügye­lek a gyerekekre, amíg szü­leik társaságában vannak. Amolyan szabad foglalkozá­sok ezek, a legtöbb gyerek óvodás vagy kisiskolás, nem lehet az esti órákban kötött­ségekkel terhelni őket. Közben az egyik kislány­nál eltörik a mécses, kiborult az ecsetestálkájából a víz. Az óvónő megy, simogat, víz is kerül a tálkába, derűs min­den, mint volt. társadalmi vezetőség a fog­lalkozások előtt egy pár nap­pal előbb összejön, ilyenkor beszéljük meg, ki kinek szóljon, mit hozzon, hol lesz a foglalkozás, mi lesz a té­mája. Személyesen is meg­hívjuk a klubba járó 20—30 családot. Persze vannak ap­ró, de nem elhanyagolható tennivalók is. A közelmúlt­ban például az egyik klub­tagnak fia született — közö­sen látogattuk meg a mamát. Aztán: itt ünnepeljük a klubtagok névnapját — „be­csületkasszás” alapon ilyen­kor sört is lehet inni. — Tudja, az a legjobb eb­ben a klubban, hogy külön­böző foglalkozású és életko­rú emberek alkotnak közös­séget. Téesztagok, bejáró dol­gozók, — én is Szolnokra „in­gázok” — van közöttünk bölcsődei ési tanácsi alkal­mazott, nyugdíjas tanítónő. Mégis: amikor együtt va­gyunk, kiderül, hogy van közös témánk, főleg a csa­ládi, gyerekneveléssel kap­csolatos dolgok körében, no és a lakóhely is közös. Lehet a tv-ben akármilyen műsor... — Miért szeretek idejárni? — Szabó István, a helyi tsz 56 esztendős mezőőre lassan morzsolgatja a szavakat. — Először is: a társaság ked­véért. Mindig jó a hangulat. Látja — ott szemben ül a fe­leségem, amott a fiam az unokámmal — ők is beszél­getnek valakivel. Aki most ment ki az ajtón; özvegyasz- szony, az unokájáért megy a másik terembe. Szóval, olyan emberek jönnek ide, akik nem kocsma járók, de csak a tv meg a rádió se elégíti ki őket. Nekem rengeteg érde­kes élményt adott a klub. Volt itt vendégként zongora- művész, szobrász, szoktunk énekelgetni, kirándulni Pest­re. Péntek este lehet a tv- ben felőlem akármilyen jó műsor, én idejövök. Pedig a munkám miatt sokszor éj­szakázom is. » * * A klubest Nagy Tibor jász­berényi pol-beat énekes vi­dám műsorával zárult. Jócs­kán elmúlt kilenc óra, a gye­rekék álmosak, nem baj, hol­nap szabad szombat lesz, to­vább alhatnak egy kicsit. Bú­csúzkodnak a családok, az egy utcában lakók pedig meg­várják egymást a kapuban. SzJ, Iz óvónő felügyel a gyerekekre Tsz-tagok, Ingázók, alkalmazónak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents