Szolnok Megyei Néplap, 1977. november (28. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-18 / 271. szám
1977. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elutazott a jugoszláv nagykövet Látogatásának második napján, tegnap délelőtt dr. Vitomir Gasparovicsot, Jugoszlávia magyarországi nagykövetét a megyei pártbizottság székházában Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta, és tájékoztatta gazdasági, társadalmi és politikai helyzetünkről. A tájékoztató után a jugoszláv vendég Szekeres Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának kíséretében Martfűre utazott, ahol megismerkedett a Tisza Cipőgyár életével. Ebéd után a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetben látták vendégül a jugoszláv nagykövetet. Bódi Imre, a szövetkezet elnöke beszélt munkájukról, majd üzemlátogatás következett. Dr. Vitomir Gasparovics tegnap este visszautazott Budapestre. (Képünkön jobbról dr. Vitomir Gasparovics.) A tudatos gazdálkodásért, tudomány a mezőgazdaságban A színhely az Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásának igazgatói irodája, a Héki Állami Gazdaság központjában, Alcsi- szigeten. A beszélgetőpartner dr. Nagy Mihály, ötvenes, szúrós tekintetű férfi, az állomás igazgatója. Témánk: az intenzív mezőgazdasági termelés szabta, tudományos igényli teendők. — Mi az állomás feladata? — Az Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomását a Szolnok megyei állami gazdaságok hozták létre, 1962- ben. Céljuk ezzel az volt, hogy itt végezzük el azokat a vizsgálatokat, amelyek a korszerű mezőgazdasági termeléshez feltétlenül szükségesek, de amelyekre egy gazdaságon belül nem érdemes szakemberekkel és bonyolult műszerekkel berendezkedni. — Tevékenységük mely területekre terjed ki? — Először is a szakszolgálatra: ez tulajdonképpen azokat a méréseket jelenti, amelyekről már beszéltem, Másodszor a termeléselemzést említem, amellyel javasolt intézkedéseink hatásait ellenőrizzük. Harmadik, és legújabb tevékenységünk pedig a termeléselemzés adatbázisára támaszkodó komplex tervezés. Ezek a területek természetesen átfedhetik egymást, a feladattól függően. A szolgáltatás — Kérem, hogy az elmondottakat egy-két példával illusztrálja! —i Két példát mondok: egyet az állattenyésztés és egyet a növénytermesztés területéről. A szakemberek tudják az egyetemről, hogy egy 600 kilogrammos, átlagos tehénnek mennyi és milyen tápanyaghoz kell jutnia élete fenntartásához és a tejtermeléshez. De hogy a gazdaság milyen tápanyagot termelt, azt mérés nélkül pontosan tudni nem lehet. Ha pedig a tehén már eltér az átlagostól, mondjuk abban, hogy évente 4 ezer li ter tejet ad, de a gyomra ugyanúgy 10—15 kilogramm szárazanyagot fogad be, mint az átlagos tehéné, akkor már azt is tudni kell, hogy ez a 10—15 kilogramm takarmány miből mennyit tartalmazzon? A gazdaságban termelt takarmány erre megfelelő-e, vagy ki kell egészíteni abrakkal is? És persze azt is tudni kell, hogy ennek milyen költségei vannak, megéri-e a gazdálkodónak? A második példa a búza legyen. Mi tavasszal a gazdaságok minden egyes búzatáblájáról mintákat veszünk, és ezeken kémiai és mikrobiológiai elemzéseket végzünk. Ennek alapján, ha például tápanyaghiányra utaló jegyeket találunk, javaslatot teszünk levéltrágyázásra. A virágzás idején még egyszer elvégezzük ugyanazokat a vizsgálatokat. Ha tápanyagutánpótlási zavarokat észlelünk, akkor a következő évi vetés előkészítésére teszünk javaslatokat, hiszen a beépülő elemek közül a legkevesebbnek a mennyisége határozza meg a termést. Ha pedig a mikrobiológiai vizsgálatok például gombafertőzést mutatnak, a kezelésre és felhasználásra vonatkozóan is javaslunk: előírunk szárítást, egy-egy tábla' termékének elkülönítését, utókezelését; vagy megmondjuk, hogy a takarmányt borjúval ne etessék meg, mert gombamérgeket tartalmaz. — Az eddigiekből úgy értettem, hogy a szakszolgálat valamiféle szabályozóhoz hasonlítható, amely a termelési folyamatból vett minták elemzésével módosítja a termelést. — Igen, d.e abban különbözik a gépi szabályozóktól, hogy a mi általunk szabályozott rendszer összetevői élnek: állatokról, növényekről van szó. Ha egy gép szabályozója rossz, akkor a gép elromlik, de javítható. Ha mi hibázunk, akkor az állat, növény elpusztul. Ezért természetes törekvésünk, hogy minél finomabban nyúljunk a rendszerhez, és egyre többet tudjunk róla: ezért gyűjtünk és elemzünk állandóan termelési adatokat. De ez már a termeléselemzés, ami külön fejezet. Számítógéppel — Vágjunk bele! — Ez a nehezebb dió, hiszen azt jelenti, hogy több éven keresztül gyűjtünk a rizsről, a cukorrépáról, a búzáról és a kukoricáról 30— 40 féle termelési ismérvet. Ilyenek: az időjárás, a talaj, a trágyázás adatai, és ezeket kell valahogyan ösz- szefüggésbe hozni a terméseredményekkel. Fel kell ismerni, hogy a 30—40 féle jellemző közül melyek hatnak lényegesen a termésátlagra. és melyek lényegtelenek. Ennyi adatból matematikai összefüggéseket kimutatni természetesen csak számítógéppel lehet, ezért a Gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen elkészítettünk egy matematikai modellt, amivel a talaj, az időjárás és a műtrágyázás adataiból „jósolni” tudunk a termésátlagra. — Ez már tudományos szempontból is jelentős teljesítmény, de egyben tervezés jellegű munka is. — Igen, ez is része lehet egy komplex tervnek, amit mi meliorációs tervnek mondunk, és körülbelül átfogó rendezési tervnek fordíthatunk. Ez a harmadik tevékenységi területünk: a gazdaságok teljes termelési rendjének elemzése, és a fejlesztés útjainak kijelölése. Példaként a törökszentmiklósi Állami Gazdaság meliorációs tervét vegyük. Ebben először az adottságokat foglaltuk egybe: éghajlati, vízrajzi, talajadatokat, gazdálkodási szokásokat, ágazati összetételt, talajerőgazdálkodási adatokat, elkészítettük a táblásítási, növényfajtákra és öntözésre vonatkozó terveket. Végül üzemfejlesztési javaslatokat tettünk, például a területi széttagoltság megszüntetésére, földcserékre, a Tisza II. öntözőrendszer bekapcsolására. A meggyőzés — Ez összesen több mint háromszáz oldal. Hogyan fogadták? — Ha valaki új dolgot javasol, azzal eleve megkérdőjelez valami régit. Ezért egyrészt magának nagyon meg kell győződnie szavai igazságáról, másrészt azt is meg kell győznie, akinek javasol. Ezért azt is megadtuk, hogy amit mi jónak gondolunk, annak elvégzése 17 millióba kerül, és hogy ez az összeg két év alatt biztosan megtérül. Most ott tartunk, hogy a gazdaság a földcseréket végrehajtotta, és már csak négy összefüggő területen gazdálkodik. A táblásítást, a mésztrágyázást, a talajjavítást is elvégzik, illetve folyamatosan végzik. És, hogy igazunk volt-e, azt nemcsak a búza termésátlagának három év alatti tízmázsás növekedése bizonyítja, hanem az is, hogy most kértek meg bennünket a hozzájuk került új földek komplex meliorációs tervének elkészítésére. Kőhidi Imre n konkrét helyzet konkrét elemzése Egy középüzem pártbizottságának terve került a minap a kezembe. A munkaterv a jelen ötéves tervidőszakra fogalmazza meg a gazdaságpolitikai agitáció és propaganda tennivalóit. Átfogó, minden fő területre kiterjedő dokumentum — országos vagy megyei szintű programnak is megfelelne. Az adott üzem pártbizottsága tervének, sajnos, már sokkal kevésbé. A helyi cselekvés irányításához ugyanis túlságosan általános, elvont, nem elég kézzelfogható és konkrét, hiányzik belőle az „itt és most”. Egész és rész Ha egy hadsereg támadásba lendül, minden szakasznak megvan a maga konkrét feladata. De ez nem azonos az egész hadsereg feladatával, s a szakasz tervét nyilvánvalóan nem úgy készítik, hogy lemásolják a hadosztály támadási elgondolását. A politikai munkában is szükség van ilyen megkülönböztetésre (a mozgalmi zsargon nyelvére fordítva a „szintek szerinti differenciálásra”). Ám még ma sem ritkaság a másolás: •különböző központi vagy megyei elhatározásokat vagy állásfoglalásokat „egy az egyben” vagy legfeljebb rövidítve átvesznek, ahelyett, hogy alkalmaznák azokat a helyi viszonyokra. Holott az országosan vagy megyeileg megjelölt feladatok egy- némelyike, erre a kisebb egységre alig-alig vonatkozik, mások érvényesek, de kevésbé fpntosak, néhány tennivaló viszont kiemelt jelentőségű, s ezért ezen a helyen az átlagosnál sokkal nagyobb figyelmet igényel. Lehet, hogy valamely átfogó feladat megoldását nekik csak áttételesen kell elősegíteniük, de ennek szerepe mégis oly fontos, hogy különleges erőfeszítéseket követel. Ám ez csak akkor tűnhet ki, ha a központi döntéseket nem egyszerűen tudomásul veszik, hanem átgondolják a belőlük helyileg adódó tennivalókat. Napjainkban például sok szó esik arról, hogy gazdasági fejlődésünknek középponti kérdése a hatékonyság fokozása. Országos vagy megyei szinten nagyon fontos ennek a leszögezése, hiszen alapvetően meghatározza a cselekvés irányát. Egy üzemi pártbizottság vagy különösen egy alapszervezet viszont már nem szabad, hogy megálljon ennél a fogalomnál. Hiszen a hatékonyság tág fogalom; fokozása az egyes munkahelyeiken mindig valamilyen konkrét tennivalót jelent. A pártszervezetnek éppen ezt kell megállapítania, s! nem ismételgetni az országos követelményt. Az egyes dolgozó vagy a brigád számára ugyanis ezzel még vajmi keveset mondtunk. „Jó, megértette«^ hogy ez a feladat ma Magyarországon — válaszolja —, de én itt a munkahelyemen mit tegyek?” Nos, ha a pártszervezet, a társadalmi szervezetek erre nem tudnak választ adni, akkor a hatékonyság emelését célzó politikai munkájuk hatástalan marad, nem váltódhat kézzelfogható tettekre. 16 és rossz példák Jó dolog, hogy ezt mind több pártszervezetben értik meg, s formálják aszerint a pártmunka tartalmát, irányát. Ezeken a helyeken érdemben hasznosítják a napjainkban különösen időszerű lenini intelmeket a konkrét helyzet konkrét elemzésének szükségességéről. Megkeresik, hogy a maguk területén melyek a konkrét teendők, s erőfeszítéseiket ezek megvalósítására összpontosítják. A politikai munkában mindenekelőtt ezeket a konkrét célokat ismertetik, magyarázzák, népszerűsítik, s nem állnak meg az általános összefüggéseknél. Ezért munkájuk hatása is nagyobb és kézzelfoghatóbb. Miért nem történik ez mégsem mindenhol így? Bizonyára közrejátszik benne a kényelmesség, hiszen a határozatok értelemszerű adaptálása sóik fejtörést, gondolkodást, olykor elmélyült vizsgálódást igényel. Igazságtalanok lennénk, ha nem vennénk észre, hogy a párt- szervezeteket olykor a felsőbb elhatározások mennyisége is ilyen irányba befolyásolja. Emiatt nem mindig marad elegendő erő, energia, idő ahhoz, hogy valamennyit érdemben átgondolják, és megkeressék a helyi alkalmazás módjait. Elemzés és cselekvés Talán egy félreértés is közrejátszik a konkrét elemzés időnkénti elmulasztásában. Volt egy időszak, amikor a pártmunkát túlságosan eluralták az elemezgetések és ez kárára lett a cselekvésnek. Szükségessé vált tehát a végrehajtás előtérbe állítása. Ez néhol olyan reflexeket váltott ki, hogy „mondjátok meg, mi a döntés, és mi mindenféle szó nélkül végrehajtjuk”. A pártpolitikai munkában azonban a határozatok jó végrehajtása — az esetek túlnyomó részében — a helyi körülmények,, szükségletek, teendők gondos számbavétele nélkül lehetetlen. Az ilyesfajta — a megvalósítás feltételeinek megteremtését előkészítő, s nem azt helyettesítő — elemzés nem árt a cselekvésnek, hanem éppenhogy elengedhetetlen. Az elemzés és a végrehajtás szembeállítása, a politikai munka e két fázisának végletes ellentétként való kezelése ezért csak árthat az ügynek. Nem elemzés a cselekvés helyett, S nem is cselekvés elemzés nélkül, hanem elemzés a cselekvés sikere érdekében — csak ez lehet a helyes út. A takarékosság előtérben álló feladat ma. Sok mindennel kell és lehet takarékoskodnunk — a gondolkodással azonban nem! A konkrét tennivalók átgondolását egyetlen politikai feladat esetében sem szabad „megspórolni”. Hiszen az átfogó elhatározásokat, törekvéseket a helyszínen enélkül nem lehet átültetni a gyakorlatba. Gy. L. Rendelet a mezőgazdasági termékek forgalmáról A mezőgazdasági termékek forgalmának és felvásárlásának rendjéről szóló, tíz évvel ezelőtt hozott jogszabályban időközben több változás történt, alapvetően ezért volt szükség a világos, könnyen értelmezhető és egységes szabályozásra. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek kereskedelmi tevékenységük megalapozásánál, bővítésénél — részben a többször változtatott és már- már áttekinthetetlen intézkedés „labirintus” miatt — bátortalanul kezdeményeztek. Gyakran volt vita a termelők és a kereskedelmi szervezetek között is azért, mert a szerződések tartalma, az ide vonatkozó jogok és kötelezettségek nem voltak kellően tisztázva. Emiatt esetenként kritika érhette a termelőket, hogy felesleges kereskedelmi tevékenységet folytatnak, holott a termelés már olyan szintet ért el, —■ egész sor korábban hiánycikknek számító árufélében kínálati pozíció alakult ki —, hogy már termelői érdekké is vált az áru gyors és pontos, kerülőutak nélküli eljuttatása a fogyasztókhoz. Mémedig úgy, hogy ezt a folyamatot pontosan értelmezett és egységes jogszabályok vezéreljék. Indokolatlanul merevnek bizonyult az a rendelkezés, amely szerint a mezőgazdasági termékek vásárlása korábban kizárólag az erre a célra létesített állami vállalatok, illetve szövetkezetek joga volt. Ezzel a joggal ezentúl felruházzák — meghatározott korlátok között — a mezőgazdasági nagyüzemeket is, mégpedig mindennemű félreértést kizáró jogszabályban. Az utóbbi időben ugyanis — főként a termelési rendszerek jóvoltából — nemcsak a hozamok és a felkínált áru mennyisége fokozódott, hanem egyéb, a forgalmazás-értékesítést is érintő módosulások következtek be; egyebek között figyelemre méltó és sajátos belső ter- mókmozgás jött létre. Amikor az egyik téesz a másiktól terméket vásárolt meg, részben tisztázatlan volt, hogy tovább adhatja-e vagy ez a tevékenység már nem kívánatos ..lánckereskedelemnek” számít. Az új szabályozás szerint nem tekinthető annak, ha saját boltjának feltöltésére vagy — mindenekelőtt — nagy konyhák, nagy intézmények közvetlen ellátására értékesítik. Amellett, hogy ezzel ki lehet zárni az áru „keringetését” — ami amúgy is minőségromláshoz és a költségek növekedéséhez vezet —, még inkább elmélyülhet a termelők integrációja, mégpedig nem csupán az áru előállításánál, hanem mással való, termeltetésénél is, mert képtelen lenne egy- egy nagyüzem az integráció nélkül arra, hogy például a zöldségfélék teljes választékával foglalkozzon és az értékesítést is szervezze akkor, ha a „kívülállók” nevében nem járhat el, kellő egységes jogszabályok hiányában. Ez a tevékenység egyébként nem újszerű, egyebek között az állatforgalmi és húsipari vállalatok rendre megbíznak már egy-egy gazdaságot más üzemek, de főként a kistermelők vágósertés-kínálatának átvételével. Ezentúl az effajta lehetőség szélesebb körben is részletesen szabályozott körülmények között bon - takozhat ki. Mindebből következik: a nagyüzemek és társulásaik pontos jogszabály alapján szervezettebbé és élénkebbé tehetik forgalmazási-értékesítési tevékenységüket, ami egybevág a fogyasztói érdekekkel, tudniillik várhatóan gyorsabban és jobb minőségben jut majd el az áru az üzletekbe. A nagyüzemi gazdáknak azonban — és ez a jogszabály egész tartalmában meghatározó — a termelésen kívül nagyobb jártasságra kell szert tenniük a kereskedésben is, meg kell találni- ok és tovább kell fejleszteniük azokat a formákat és módszereket, amelyeket számukra a jogszabály egységes értelmezésben felkínál.
