Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-09 / 238. szám

1977. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ki mint vet... Nagyító alatt a törökszentmiklósi gazdaságok A gabonafélék, s köztük a búza, a legkönnyebben ter­mesztő növényekhez tartoz­nak. Az időről időre meg­újuló fajták között általában akad néhány olyan, amely mind hozamával, mind pe­dig minőségi mutatóival megüti a kívánt szintet, a növény trágyázása, vetése, vegyszerezése, betakarítása szinte emberi kéz érintése nélkül történik. A felsorolt és a még érvként elővehető előnyök azonban csak általá­ban jellemzőek, ha közelebb­ről vizsgálódunk, kiderül, hogy ez a sokszor, és oly méltatlanul egyszerűnek tar­tott munka is mennyire bo­nyolult. Elővetemény, talajadottság Az összehasonlíthatóság végett hasonló adottságokkal rendelkező üzemeket válasz­tottunk — legalábbis a Béke és a Tiszatáj Termelőszövet­kezet, valamint a Török­szentmiklósi Állami Gazda­ság egy valamiben közös: mindhárman ugyanazon város határában gazdálkod­nak. Hogy ezzel együtt meny­nyi mindenben különböznek, az rögtön az első kérdésnél kiderült, ugyanis valameny- nyien más-más vetésszerke­zet szerint termelnek, és a búzát adó terület nagysága is lényegesen eltér egymás­tól. A Béke Tsz a 4 ezer hektár kalászos talajelőkészí­tése előtt a földművelés szempontjából kétféle előve- teményt takarít be: az egyik után elég a tárcsás magágy­készítés, ~a másiknál szánta­ni kell. A napraforgó, a len, a silókukorica vagy a borsó után kerülő búza az ő föld­jeiken nem kíván mélymű­velést, — így itt a költségek is alacsonyak, hektáronként nem haladják meg az 5—600 forintot. Viszont, ha kalászos előzi meg a kenyérgabonát, akokr minden esetben szán­taniuk kell, é$ ennek az ára még a jobb talajokon is hek­táronként 800 forint, a kötöt- tebb szikesedésre hajlamos földeken p^dig már 1200 fo­rintba került egy hektár művelése. A Törökszentmiklósi Ál­lami Gazdaságban eleve más a helyzet. Mivei az üzem fő növényei a hibridkukorica, a lucerna, valamint a cukorré­pa, és a földjeik is kötötteb- foek, itt a 2 ezer hektár búza .alá minden esetben szántani kell. Az előbb felsorolt nö­vények egyúttal azt is jelzik, hogy a búza a legritkább esetben kerülhet jó elővete­mény után, mint amilyen például az első kaszálás után feltört lucerna. Nehezíti a helyzetet, hogy a gazdaság vetőmag szaporítással fog­lalkozik, s ha valahol köve­telmény, hogy a mag „be­éredett”, állandóan feketére munkált, gyomoktól és kár­tevőktől megtisztított talaj­ba jusson, akkor itt különö­sen az. Nem véletlen tehát, hogy a költség a korábbi gazdaságban említett legma­gasabbnál, hektáronként 1200 forintnál kezdődik. A gépek szerepe A Tiszatáj Tsz ugyan nem vetőmag szaporító gazdaság, de az egy hektárra jutó 1400 forintos talajművelési költ­séget mégis van mivel indo­kolni. A 2600 hektár búzát itt napraforgó, szója, lucer­na, cukorrépa, kukorica és kalászos előzheti meg. A jó elővéteménynek számító nö­vények aránya tíz százalék alatt van, a talajadottságok is gyengébbek, Nem elég, hogy a földek 60 százaléka kötött, még belvíz is gyakor­ta nehezíti a munkát. Így azon sincs csodálkozni való, hogy a „perctalajok” műve­lése, időjárástól függően, ke­rülhet akár 1800 forintba is hektáronként, de alatta ma­radhat az 1200-nak is. A költségek változásában azonban mindezeken túl, ter­mészetesen jelentős szerep jut a gépeknek is. Az új, nagy teljesítményű berende­zések ugyan jóval drágábbak, mint a hagyományosak, a fenntartásuk is sokkal többe kerül, de az általuk hozott előnyök szinte megfizethetet­lenek. Amíg egy MTZ 20 hektárt megtárcsáz, addig egy K—700-as, három ember munkáját egyedül helyette­sítve, 50—60 hektár földet forgat meg. S mivel az üze­mek főképp a későn a leke­rülő elővetemények — mint például a kukorica, cukorré­pa — betakarítása után ál­landó versenyben vannak az idővel, a gyorsaság létszük­séglet. S bár a Tiszatáj Tsz önköltség számítását, éppen az előbbiek miatt nem álta­lánosíthatjuk, az is mutat valamit, hogy ebben a gaz­daságban az úgynevezett kisgépek 260, a nagy beren­dezések, mint amilyen a John Deere traktor, 185 fo­rintért művelnek meg egy normálhektárt. A műtrágya még nem elég A talajmunkát a tápanyag- visszapótlás követi. A gazda­ságok szinte valamennyien laboratóriumi eredmények alapján műtrágyáznak, de at­tól függően, hogy milyen ré­gen készült a vizsgálat, na­gyon változatos képet kapha­tunk. A kiszórt mennyiséget ezentúl a vásárolható 'mű­trágya minősége, ára, az üzem anyagi helyzete is lé­nyegesen befolyásolja, úgy hogy a termelők ennek a té­nyezőnek se korlátlan urai. A Béke Tsz-ben például 300 kiló vegyes hatóanyag jut egy hektár búzára, a költség így 1400 forint. Az állami gazdaságban ezer forinttal drágább a hektáronkénti 420 kiló tápanyag, s ez egyúttal azt is jelzi, hogy ebben az üzemben nemcsak több, ha­nem esetenként jobb műtrá­gyát is használnak, mint az előző tsz-ben. A Tiszatáj a Béke Termelőszövetkezettel egy szinten van, ők 300—320 kiló vegyes hatóanyagot jut­tatnak ki a kenyérgabona alá, hektáronként 1500 fo­rintért. Ez bizonyos mértékig már elővetíti a várható termésát­lagokat is, de a talajerő­visszapótlás témája ér any- nyit, hogy elidőzzünk mellet­te még egy keveset. A ter­melők általános panasza; hogy kevés a jó, úgynevezett komplex műtrágya, feltétle­nül figyelmet érdemel. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi mel­lék munkát ad a kiszóráson kívül a tápanyag-visszajutta­tás lévén, hogy ez, az amúgy se olcsó tevékenységet to­vább drágítja, Arról nem is beszélve, .hogy az előbb em­lített műtrágyaféleség álta­lában külföldről származik, s így méginkább sürgetőbb a hazai gyártás jobb meg­szervezése. Felkerül-e a korona? Amennyire elfogadott do­log a talajerő-visszapótlás olyannyira gyerekcipőben jár a vetés előtti talajfertőt­lenítés. Ha a búza kalászost követ, akkor még csak-csak de egyéb növényeknél in­kább elhanyagolhatónak, mint fontosnak tartják a szakemberek. Az általunk vizsgált három üzem közül az állami gazdaságban a leg­jobb a helyzet, itt a terület 40—50 százaléka kap fertőt­lenítést — hektáronként 280 forintért, tehát nem túl ma­gas összegért. Ez viszont vég­eredményben náluk szükség- szerű is, hiszen a kártevők, a kórokozók legtöbb gondot a vetőmag szaporító gazdaság számára jelenthetik. A má­sik két üzemben is van ta- lajfertőtlenítés, a kártevő vizsgálat nyomán, vagy ha búza búzát követ a vetésfor­góban, de hogy ezen a téren bőven akad javítanivalójuk azt maguk a szakemberek is elismerték... Ha az eddig említett mun­kákat befejezték a gazdasá­gok, akkor következhet a ve­tés, amely felteheti az őszre a koronát, de akár el is ront­hat mindent. Braun Ágoston (Folytatjuk) Együttműködés Hz árucsere-forgalom bővítéséért Tegnap Budapesten befe­jeződött a magyar—jugosz­láv műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizott­ság 18. ülésszaka, amelyet Gácsi Miklós kohó- és gép­ipari államtitkár, illetve Srbovan Jón, a vajdasági Ke­reskedelmi kamara elnöke vezetett. Megállapították, hogy a legutóbbi tanácskozás óta tizenhárom fejlesztési té­mában alakult ki együttmű­ködés a két ország intézetei és vállalatai között. Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter tegnap haza­érkezett a KGST tagorszá­gok belkereskedelmi minisz­teri tanácskozó testületének szófiai üléséről. Az ülésen megvitatták a lakosság jobb, választéko­sabb ellátását szolgáló javas­latokat. A forgalom bővítése érdekében egyebek között megállapodtak a kölcsönös tájékoztatás — kiállítások, árubemutatók stb. — javítá­sában, az áruházak közötti együttműködés fejlesztésé­ben, a határmenti területek közötti árucsere, növelésében. A tanácskozáson egyeztették a kereskedelmi gépek, be­rendezések fejlesztésére vo­natkozó elgondolásokat, s ennek keretében technikai, technológiai normákat hagy­tak jóv§. Módosított normák, növekvő termelés Munkaszervezés, új beruházások a mezőtúri Tégla és Cserépipari Vállalatnál Növelik az állományt, legelőt telepítenek A juhtenyésztés fejlesztése Jászárokszálláson, a nagy­község két termelőszövetke­zetének egyesülését követő esztendőben 1976-ban, 60 hektár legelő telepítésével kezdődött. Ezt követte az 1200 férőhelyes juhhodály építése a Kossuth Tsz-ben. A 4 millió forint költséggel épült létesítmény az idén ké­szült el. Az ötödik ötéves terv ele­jén a tsz juhállománya 1200 anyajuh volt. Számát a terv­időszak végére 2 ezer 500-ra növelik. A mostani magyar fésűsmerinó fajtát 1980. vé­gére a német húsmerinó váltja fel. A fajtacsere célja: a gyap­jú minőségének megtartása mellett növelni a húshoza­mot, előállítani a külföldön legjobban keresett minősé­get, továbbfejleszteni az ex­portigényeket kielégítő bá­ránytenyésztést. A juhállomány növelésé­hez, a tenyésztés korszerűsí­téséhez további beruházások szükségesek. Készül a 800 fé­rőhelyes ellető juhhodály ki­viteli terve. A 4 millió fo­rintos beruházást 1978. ele­jén kezdi el a tsz építőrész­lege. Folytatják a legelőtelepí­tést. Jövőre újabb 100 hek­tár szikes földet újítanak fel. Ezzel teremtenek kedvező feltételeket a juh- és növen- dékmarha-állomány legel­tetéséhez, a takarmányellá­tás javításához. A fejlesztéssel gazdaságo­sabbá válik a juhtenyésztés. A tsz eddig évente 1600—1700 pecsenyebárányt exportált, s mintegy 600 bárányt tar­tott vissza az állomány pót­lására. Az export 2 millió, a gyapjúértékesítés 1 millió fo­rint árbevételt hozott a gaz­daságnak. A tervek megva­lósításával ez a mennyiség és az értékesítésből szárma­zó bevétel kétszeresére nö­vekszik. A Téqla és Cserépipari ------------------ Vállalat dolgo­zói a termelési mutatók sze­rint várhatóan sikeresen zárják az idei esztendőt. Időarányosan 1,4 millió fo­rinttal túlteljesítették a ter­vet, noha a létszám az el- képzelttől hatveneggyel ke­vesebb. Köszönhető ez az átadott, és a kellő szakérte­lemmel használt új létesít­ményeknek, s a szocialista brigádok teljesített vállalá­sainak. A téglagyárak többségében két-három műszakban dol­goznak. A nyersáru készítők és a kemencéik, valamint a mesterséges szárító üzemek munkásai mind váltott mű­szakban termelnek. Az idén az év második felében mint­egy 1,6 millió forintot tesz ki a műszakpótlék értéke, jövőre eléri a hárommillió forintot. A vállalatnál a bérszínvonal 1977-ben hat százalékkal növekszik, az átlagbér is meghaladja a 36 ezer forintot. (Érdemes ösz- szehasonlítani az 1971-es ér­tékkel, a szolnoki vállalat­nál — a jelenlegi jogelődnél — a dolgozók átlagbére 25 ezer 814 forint volt). Leg­jobban, az akkori időkhöz hasonlóan most is nehéz fi­zikai munkát végzők keres­nek. Megkülönböztetetten jobb például a „besorolásuk” azoknak, akik a téglát kéz­zel rakodják, — naponta több tonnányit — az úgyne­vezett elszedőknek, a be- és kihordóknak. Sajnos megta­láljuk őket a legmodernebb gyárakban is, még itt sem tudták teljesen kiküszöböl­ni minden technológiai fá­zisban a kézi munkát. Eze­ken a munkahelyen az egészségügyi követelmények­nek megfelelően alakítják ki a normákat. A vállalat munkaügyi osz­tályának alkalmazottai állan­dóan ifgyelemmel kísérik a teljesítménykövetelményeket, s új beruházások meg­valósítása, munkaszervezési intézkedések bevezetése után módosítják azokat. Tíz évvel ezelőtt tröszti szinten is ki­dolgozták a tégla és cserép­gyártás munkanormáit. A munkahelyi körülményeket, a tennivalókat, a szállítási utakat számításba véve még ma is ezek a normák érvé­nyesek. (Egy részük kivált­képp azok, amelyek a nehéz fizikai munkával kapcsolato­sak, ma még alig-alig telje­síthetők. Kevés a 16—20 év­vel ezelőttiekhez hasonló nagy erejű kihordó vagy ra­kodó.) A „normakarbantar­tás” módszerei között talál­juk a munkanap-fényképe­zésit, amellyel meghatározott időpontokban megvizsgál­ják: ki milyen erőkifejtéssel dolgozik. Az abonyi téglagyárban módosították a technológi­át, így változtattak a telje­sítménykövetelményeken is. Példaként említhetjük a haj- dúszoboszlói gyárat, ahol 12 százalékkal növekedtek a normák. Átadták ugyanis az új agyagtárolót, tavaly év végén már üzemelt az új présház, s az alagútkemen- ce. A létesítmények munká­ba vonásával nőtt a terme­lés, nem maradhattak ré^ giék a teljesítményelőírások sem. Tiszafüreden a helyi téglagyárban nem a terme­lésnövekedés, hanem a mi­nőség javítása miatt változ­tak a normák. Új agyagbá­nyát nyitottak, s mellette szabadtéri nyersanyagtárolót építettek. (A tárolókban álló agyag miatt jobb lesz a téglák minősége.) Az előké­szítési folyamat megválto­zott, módosult a technológia, átalakították tehát a teljesít­ménykövetelményeket is. A vállalat karcagi------------------ gyárában b efejeződött a rekonstrukció. A régi gyártási viszonyok közepette óránként 1130 hat centiméteres válaszfalat kel­lett például elkészíteni. A felújítás befejeztével az óránkénti követelmény meg­nőtt 370-nel. A vállalat mű­szaki szakemberei szerint, az új létesítmények adottságait nézve ez kevés. Ha elsajá­títják, begyakorolják a moz­dulatokat a munkások, az előírt minőséget tartva a teljesítmény még tovább nö­velhető. H. J. Lerakodás Munkásőrök a volán mögött 0 martfűi Növényolajgyár terv sze­rinti, időarányos építéséhez jelen­tős segítséget nyújtottak tegnap á Volán 7-es számú Vállalat munkásőrei. Az építők már napokkal ezelőtt hozzáfog­hattak volna a silótorony tetejére tervezett csúszózsaluzással készülő víztároló építé­séhez, ha lett volna elegendő építőanyag. A Volán szállító kapacitásának nagy részét azonban jelenleg is leköti a cukorrépa­betakarítás — így a sóderfuvarozás aka­dozott. Mindezt figyelembe véve a Volán jogosítvánnyal rendelkező munkásőrei vál­lalást tettek, hogy kommunista műszakban Szolnokról Martfűre szállítják a szükséges sódert. Tegnap reggel huszonhat munkás­őr ült a gépkocsik, s a rakodógépek vo­lánjához — többen szabadságukból szakí­tottak erre időt —. hogy 1200 tonna sódert szállítsanak a martfűi építkezésre. Napi keresetüket a vállalat munkáslakás-építési alapja részére ajánlották fel. Egy cigarettaszünet

Next

/
Thumbnails
Contents