Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

1977. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szegedi Orvostudományi Egyetem és a megyei kórház kapcsolata Ot éve irtók alá a szerződést arról, hogy a Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza kórháza és a Szegedi Orvostudományi Egyetem az orvosjelöltek képzése érdekében együtt­működik. A kétoldalú szer­ződés lényege: az orvos- tanhallgatók az évi, évkö­zi kötelező kórházi szak­mai gyakorlatukat - vagy legalább annak egy meg­határozott részét - a me­gyei kórházban töltik. Rövidesen megjelentek a betegágyaknál a „kisdokto­rok”, az osztályvezető főor­vos vagy egy-egy tapasztalt kolléga vezetésével, s csak­hamar megszokták a betegek azt is, hogy jónéhányuk a „bemutatkozó” látogatáson túl — attól függően, hogy hányadéves, egyszóval meny­nyit bízhatnak rá — önálló munkát végezve végül is az ő gyógyulásuk elősegítésében működik közre. S amit mi, betegek felületes Szemlélésre is megállapíthattuk a mun­kájukról: a fehér köpeny rangjához illő komolysággal „élték át”. Minderről őket kérdezve ilyen véleményeket hallhattunk: „A kórházban közelebb kerülünk a beteg­hez, s a gyógyítómunkához”. „Amíg például a klinikán többnyire egy-egy érdeke­sebb, speciálisabb kóresetet mutatnak be, amellyel csak ritkán találkozunk, addig itt a naponta előforduló beteg­ségek kerülnek elénk — s persze nem úgy, hogy öt-hat medikusra jut egy beteg”. A medikusok véleménye bár­milyen sokfelé Önképzésre serkent is, egyben fel­tétlenül meg­egyezik : a kórházban jobban érzik a hivatás lényegét. A gya­korlati gyógyítómunkát. Dr. Csépányi Attilát, a Szolnok megyei tanács Hetényi Gé­za Kórház-Rendelőintézet főigazgatóját arról kérdez­tük, mit jelentett a kórház szakmai munkájában a me­dikusok képzése. — Fölösleges magyaráz­nom, hogy egy egyetemi hallgatónak szakmai ismere­tek címén nem lehet akár­mit mondani. Az, hogy egy osztályra tanulni küldjük a hallgatókat, az értük felelős orvosoknak serkentő- és megtisztelő feladat is. ön­művelésre, elmélyültebb szakmai önképzésre készteti a kollegákat, s mondhatnánk úgy is, hogy adott témakö­rökben „naprakészebb” szak- irodalmi tájékozottságot sze­reznek. — Az egyetemen végzett tudományos munkával ho­gyan ismerkednek meg a kórház szakemberei? — Az elmúlt öt év a tudo­mányos munkában azt jelen­tette, hogy szorosabb kap­csolat alakult ki a kórház és az egyetem orvosai és pro­fesszorai között. Rendszere­sen részt veszünk egymás rendezvényein, így például a kéthavonta tartott házi tudo­mányos ülésekre szinte min­den alkalommal meghívunk egy-egy neves előadót az egyetemről, aki a szaktudo­mány legújabb eredményei­ről számol be. Közülünk pe­dig az egyetemen speciálkol­légiumot tartott eddig három kolléga. De hogy ne menjek messzire példáért, a mai or­vos-gyógyszerész napokon ugyancsak elhangzik szegedi professzorok előadása. — A szakemberellátásnak milyen haszna van az egye­temisták oktatásából? — Azok a hallgatók, akik itt töltik gyakorlatukat, meg­ismerik a kórházat, az inté­zeti gyógyítómunkát, és — szerencsére több példa is akad erre — az állások meg­hirdetésekor sokan közülük ide pályáznak, s jönnek visz- sza végzett orvosként. Dr. Cserháti István pro­fpct!7nr a Kölcsönös Szegedi Or- elönvök vostudományi Egyetem rek­torhelyettese a kórház és az egyetem kapcsolatáról szólva elsőként egy félreér­tést kívánt eloszlatni. — Különösen a kezdeti időszakban hangzottak el olyan vélemények, hogy az oktatási és hallgatói létszám közti feszültség csökkentése érdekében úgymond „rászo­rultunk” a kórházakra. Ez egyszerűen nem igaz. A cé­lunk ebben az esetben a gya­korlathoz való közelítés volt. Ismerje meg a hallgató a leggyakoribb eseteket köz­vetlen tapasztalatból, s ve­gyen részt a gyógyításukban. Egyszerű példát mondok. Fontosabb az orvosjelöltnek, hogy egy tüdőgyulladást biz­tonsággal diagnosztizálni tudjon, mint hogy végignéz­zen, végigizguljon egy bo­nyolult szívműtétet. Lénye­gében a hallgatók megkap­ják az egyetemi oktatás mel­lett a gyakorlati kiegészítést — ahhoz, ami mindennapi munkájuk, kötelességük lesz. Még egyszer hangsú­lyozom, szó sincs valamiféle oktatási tehermentesítésről, s még kevésbé oktatási hi­ány pótlásáról. A szolnoki — és ezen kívül hallgató­inknak a gyulai és a kecske­méti — kórházban töltött 1917—1977 Kiállítások, előadások, szellemi vetélkedők Múzeumi, műemléki és honismereti hónap kezdődött a Jászságban is. A rendez­vénysorozat jelentőségét eme­li, hogy a Jászság népi kul­túrája és munkásmozgalmi hagyományainak bemutatása mellett más országok, népek életét is megismerhetik az érdeklődők. Az egy hónapig tartó ren­dezvénysorozat programjá­ban kamarakiállítások, hely- történeti kiállítások, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulója tisztele­tére . meghirdetett gyermek­rajz és fotódokumentációs ki­állítások szerepelnek. Előadások hangzanak el az Októberi Szocialista Forrada­lom eseményeiről, jelentősé­géről, a Szovjetunió új alkot­mányáról. Ady emlékesteken, emléktúrákon ismertetik a nagy költő munkásságát. MSZBT tagcsoportok találko­zóira kerül sor, látogatáso­kat szerveznek a Szovjet Tudomány és Kultúra Há­zába. A Jászság több községében rendezik meg az „Alkotó if­júság” kiállítást, valamennyi községi könyvtárban könyv- és dokumentumbemutató te­kinthető meg a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom­ról és Ady Endre munkássá­gáról. gyakorlata oktatásunk szer­ves része. — Mi az egyetem haszna a kapcsolatból? — A közgazdászoktól köl­csönzött kifejezéssel úgy mondhatnánk, a kölcsönös előnyök érvényesülnek. Ar­ról nem szükséges sokat be­szélni, hogy a gyakorlatia­sabb szakemberképzés mi­lyen fontos, ez pedig ebben segíti az egyetemet, így hát adott az első felelet. Ugyan­akkor az egyetemi oktatók is visszajelzést kapnak a kórházi oktatóktól, milyen az oktatási munka színvonala. Nemrég például a kórházi gyakorlatnál derült ki, hogy a hallgatóknak az elvártnál gyengébb a felkészültsége a fizikális diagnosztikában. — Oktatókat említett _ — kórházban. A gyakorló kór­házaknak távolabbi célja (álma?), hogy oktató-kór­házakká váljanak. Ez azt je­lentené, hogy a kórház orvo­sai az egyetemi anyagból előadásokat tarthatnának. — Nem csak álom, gya­korlat is ez. A Pécsi Orvos- tudományi Egyetemen már van erre példa. A szolnoki kórház orvosi karában is lesznek olyan szakemberek, akiket felkérhetünk majd oktatói-előadói közreműkö­dőnek. Egyelőre ennek rend­szerként való bevezetésével még a minisztérium foglal­kozik. A jövő tervei — Mi vár­ható a kór­ház és az egyetem együttmű­ködésében a jövőtől? — A közel­jövőben a velünk kapcsolat­ban álló kórházak vezetői­vel közös értekezletet tar­tunk, s ezen szó lehet az ere­deti szerződések módosításá­ról, finomításáról. Tervezzük, hogy a főbb klinikai szakte­rületek, mint a belgyógyá­szat, sebészet, szülészet, ideggyógyászat, az eddiginél nagyobb óraszámban kapja­nak helyet. Szeretnénk, ha a hallgató ezeken az osztályo­kon legalább annyi időt töl­tene, hogy egy beteget a fel­vételtől az elbocsátásig vé­gig tudjon kísérni a gyógyu­lás folyamán. Emellett pedig az eddiginél nagyobb mér­tékben és szervezettebben bevonnánk a medikusokat a körzeti orvosi munkába. Bús Anikó békéscsabai bol­ti eladó az első helyezett VAD ANDRÁS BINDICS ISTVANNÉ BINDlCS ISTVÁN Eltéphetetlen szálak A Szovjetunióban végzett szakemberek találkozója Moszkva, Kijev, Leningrád, Harkov és a Szovjetunió más nagyvárosainak egyetemein, főiskoláin végzett, megyénk­ben dolgozó magyar szakemberek "találkozójának színhe­lye volt kedden délután a szolnoki Barátság Klub. A ta­lálkozót a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap alkalmából, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezte meg a Hazafias Népfront megyei bizottsága. A megjelentek nagy érdeklődéssel hallgatták Alekszandr Romanovics Jersov, a Szovjetunió budapesti nagykövetsé­ge titkárának előadását, amelyben a magyar-szovjet gaz­dasági és műszaki-tudományos kapcsolatokat értékelte. A Szovjetunió felsőoktatá­si intézményeiben évente több száz magyar fiatal ta­nul, sajátítja el választott szakmája, hivatása ismere­teit, s hazatérve a politikai, tudományos és gazdasági élet különböző területein hasznosítja tudását. Az is­meretszerzés, a tanulás mel­lett azonban életre szóló él­ményekkel, tapasztalatokkal, új barátokkal gazdagodva térnek haza ösztöndíjasaink, az egyetemi, főiskolai évek után. Bindics István és felesége már a 20 éves osztálytalálko­zóra készül. A férj 1958-ban, a feleség 1959-ben végzett a harkovi egyetemen, mindket­ten agrármérnökként. — Amikor az egyetem után hazajöttünk, egy álla­mi gazdaságban helyezked­tünk el — mondja Bindics István. — Magyarországon abban az időben folyt a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése. Rengeteg segítsé­get nyújtott ehhez a munká­hoz a Szovjetunió szocialis­ta mezőgazdaságának, a kol­hozok munkájának isme­rete. — Sok szép emlék fűz bennünket Harkovhoz. A ba­rátainkhoz azóta is visszajá­runk — veszi át a szót Bin­dics Istvánná. — A fiunkat is elvittük egy alkalommal, hogy ismerje meg szülőváro­sát, ő ugyanis Harkovban született. Vad András, az MSZMP törökszentmiklósi bizottsá- .gának első titkára 1964-ben Moszkvában végezte a Poli­tikai Főiskolát. — Legmaradandóbb él­mény talán az volt — mond­ja —, hogy nemcsak Moszk­vával, hanem a Szovjetunió köztársaságaival is megis­merkedtem, olyan tapaszta­latokat szereztem a világ el­ső szocialista államáról, me­lyeket nehezen pótőlhatnak a könyvekből szerzett ismere­tek. Találkozhattam más szocialista országok kommu­nistáival, és nem egy tőkés ország kommunista pártjá­nak tisztségviselőivel, akik szintén Moszkvában tanul­tak. A közös tanulás, az együtt töltött moszkvai évek során sok barátot szereztem. Azóta többször jártam a Szovjetunióban, mindig nagy élmény visszamenni. Horváth Olga, a szolnoki Béke—Barátsági Bizottság HORVÁTH OLGA elnöke, a találkozó egyik „házigazdája” maga is a Szovjetunióban töltötte egye­temi éveit. — Leningrádban, az Er­dészeti Akadémián cellulóz- és papírgyártást tanultam, és mérnöki diplomát szereztem 1975-ben. A szolnoki Papír­gyárba jöttem dolgozni, je­lenleg a kutatási osztály ve­zetője vagyok. Az egyetemi évek alatt rengeteget utaz­tam. Legmaradandóbb él­ményem Szibériához fűződik, őszinte, barátságos, falusi emberekkel találkoztam ott, akik feltétlenül megbíznak vendégükben, ha idegenként érkezik is, jóbarátként hagy­ja el házukat. Itthon szíve­sen kapcsolódtam be az MSZBT-tagcsoportok mun­kájába, a papírgyári tagcso­port ügyvezető elnöke va­gyok. Török Erzsébet Verseny helyett találkozót Kilenc megye KPVDSZ-prózamondói Szolnokon A 17. KPVDSZ kulturális napok keretében kedden Szolnokon tartották Bács, Békés, Borsod, Csongrád, Hajdú, Heves, Nógrád, Sza­bolcs és a vendéglátó megye felnőtt prózamondóinak ver­senyét. Az élőzsürizés után tizen­nyolc prózamondó került a döntőbe, tehát megyénként két versenyző. Sajnos versenyzőt kell ír­nunk, mert a találkozónak versenyjelleget adott az or­szágos kiírás. A mostani és előző tapasztalataink alapján viszont úgy véljük, hogy ez és hasonló rendezvények jobban megfelelnének köz- művelődési funkciójuknak, ha a már-már merev, ki, hány pontot ér el szemlélet helyett a költői, írói gondo­latokkal való találkozás szép­sége jobban előtérbe kerülne. Sajnos a versenyszabályo­kon már nem lehetett változ­tatni. Ez a rossz beidegződés kulturális seregszemléink so­kaságán érezteti hatását. Az átlagosnál színvonala­sabb versenyt Bús Anikó bé­késcsabai bolti eladó nyerte meg Karinthy Frigyes Cir­kusz című írásának művészi hitelű tolmácsolásával. Má­sodik lett Báthory Emőke szerencsi prózamondó, tiszt­viselő, harmadik pedig Vesz­prémi Sándorné a szolnoki Pelikán Szálló dolgozója. Mindketten Ady-prózát mondtak. örvendetes, hogy a próza­mondók szinte kivétel nélkül mindig hűen szólaltatták meg a művet, a legfontosabb írói mondanivalót hangsúlyozták. Mindezek mögött nem nehéz „felfedezni” az értő népmű­velők munkáját. Bár minél több ilyen és si­keresebb prózamondó talál­kozó résztvevői lehetnénk. — ti­li tv kamerái előtt Szakmunkás­tanulók vetélkedője A Magyar Televízió „A mi stúdiónk” című műsor­sorozata következő adásá­nak a szolnoki 605-ös és az egri 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet lesz a főszereplője. A két iskola diákjainak vetélke­dője tegnap szakmai ver­senyekkel kezdődött el, ma sportversenyekkel és kul­turális bemutatóval foly­tatódik. A küzdelemben a két intézet mintegy három­száz diákja verseng a zsűri előtt pontokért a vendég­látó iskola tanműhelyében, illetve a tiszaligeti sport- csarnokban. A kétnapos, tv-felvétellel egybekötött vetélkedő ma délután díj­kiosztással ér véget, s a közeljövőben kerül képer­nyőre.

Next

/
Thumbnails
Contents