Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
1977. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az ünnepi színház héten már láthatta a közönség a Szigligeti Színház előadásában rendezett színháztörténeti értékű fotókiállítást, - amely az október 7-i bemutatóval újra megnyitja kapuit. A fényképeken - túlnyomó többségük Nagy Zsolt felvétele - a miagyar színművészet sok kiválósága látható, a Szigligeti Színház emlékezetes előadásaiban. Színháztörténet képeken Nem a pénzen múlik, de... Értelmiségi klub albérletben A meghívókat szívességből, túlórában írják a gimnázium esti tagozatosai. A borítékokkal a diákok szaladnak szét a városban. A szerény vendéglátás költségeit a „kilen- cek” vállalják. Az előadó tiszteletdíja a város üzemeinek jelképes ajándéka. A pinceklubban, ahol havonta találkoznak egymással és politikai, tudományos életünk reprezentánsaival — csupán vendégeik. Ök fordítottak a sorrenden. Nam azon vitatkoztak hónapokig, hogy előbb helyiség kellene (bérelt vagy vásárolt — de miből?), hogy valamennyi induló tőkére is szükség lenne (de kik adják, és mennyit?). Nem morfondíroztak belépőn, tagsági díjon. Sajátos módon alakították meg népes értelmiségi klubjukat. Nincsenek még hagyományok 1977. szeptember. A Jászberényi Lehel Vezér Gimnázium pinceklubja zsúfolásig megtelt. A hallgatósággal szemben dr. Berend T. Iván kandidátus, a Közgazdaság- tudományi Egyetem KosSuth- díjas rektora. A kisváros pinceklubjában egész estét töltött el a világgazdaság és gazdaságpolitikánk kérdései iránt érdeklődő jászberényiek között. (Csupán mert megkérték rá.) — Hogyan csináljuk? Mi a szokás? Kérdeznek és válaszolok, vagy... Látom, rám bízzák. Nincsenek még hagyományok, amelyeket meg lehetne sérteni. — A professzor hangos töprengésével és találó megjegyzésével kezdődött az előadást követő kerekasztal-beszélgetés. — Első kísérletünk volt ez egy újabb lehetőség megteremtésére, hogy akik akarnak, kötetlenebb formában is szót válthassanak a tudóssal, — mondta Izsó Gyuláné, a gimnázium igazgatója, az értelmiségi klub vezetőségének 'egyik tagja, miután a késő estébe nyúló beszélgetés véget ért. Véget ért? Fogjuk rá. Mert ha a kérdésekből kifogyhatatlan jászberényieken múlik, lehet hogy reggelig tart. — Kísérlet a kísérletben, — vetette közbe dr. Székely András, a városi népfrontbizottság elnöke. — Még a klub is alig jutott túl a kísérlet stádiumán. Ott tartunk csupán, hogy létjogosultságát már bebizonyította. — Igen, de kérdés, hogy minimális anyagi fedezet nélkül meddig marad életképes. Egy esztendő múltával azért nem árt, ha az anyagi oldalát is alaposabban szemügyre vesszük. — Izsó Gyulának, az Aprítógépgyár kereskedelmi igazgatójának aggálya pillanatok alatt parázs vitát váltott ki az igazgatói irodában, ahol a professzor búcsúztatása után néhány klubtag még maradt. Voltak akik azzal érveltek, hogy eddig sem a pénzen múlott. Ha kocsit kellett küldeni az előadóért, a városi tanács megtette. Kezdetben, amikor nem volt még ifjúsági klub (Jászberény üzemeinek dolgozói alakították a gimnázium pincéjében) és terem kellett, akkor is segítettek. Nincs pénz bélyegre, borítékra, ajándékra, a tiszteletdíjról már nem is beszélve? Eddig is megoldották. Az akadémikus Holló János, a szívspecialista Várgedő Aladár, politikai vezetők, főiskolai tanárok, eddig is készségesen eleget tettek a meghívásuknak. Nem kaszinó — S hány neves előadójelölt van még a talonban, dr. Kulin György csillagász, dr. Kun Miklós pszichiáter, dr. Sass Elemér fizikus, dr. Marx György akadémikus, — erősítette meg az optimisták érveit dr. Székely András. — Gondoljunk csakvisz- sza, hogyan kezdődött tavaly novemberben. Előbb csak baráti körben vetődött fel, mi lenne ha...? Ki mondta, mindegy. Többen. Azután a népfrontelnökségi ülésen folytatódott tovább a közös töprengés. A megyében a lakossághoz viszonyítva a mi városunkban a legmagasabb az értelmiségiek aránya. Vannak szakmai (klubok, társulások, de a mámöknek fogalma sincs arról, mit csinál a pedagógus, az orvos, a jogász, jóllehet nem is ismerik egymást, hiába van megszámlálhatatlan közös pontja az érdeklődésüknek. Ha akarják a herényiek a közös találkozásokat, ha van érdeklődés, igény arra, hogy neves szakembereket hallgassanak, kérdezzenek tőlük, akkor legyen klub. Nem kaszinó, nem is a klasszikus értelemben vett szűk közösség. Háromszáz taggal, mert most már ennyien vagyunk, nem is lehetne az. Bárki csatlakozhatott, nem a diploma volt a belépés feltétele. Bizonyítani akarunk És ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a szervezéssel, a klub ügyeinek intézésével vezetőséget bíztak meg. Tagjai kilenc munkahelyet, kilenc szakmát képviselnek, ök voltak a vállalatuknál, intézményüknél a klub propagálói. Nem vitás, sikerrel. Ez a siker alapozta meg az újabb terveket, pontosabban ma még egy kicsit merésznek tűnő elképzeléseket. Hol lehetne gyakrabban találkozni a klubtagoknak? Csak úgy maguk között lenni, vitatkozni. Vagy a szakma helyi kivalóságait egy-egy esti beszélgetésre meghívni. Minderről egyelőre nincsenek még a gyakorlatban is kivitelezhető határozott elképzelések. Ügy tűnik, talán könnyebben megoldható a másik gondjuk, annak a bizonyos minimális anyagi bázisnak a létrehozása. — Eddig egyetlen vállalathoz sem fordultunk segítségért, mondván, előbb bizonyítani akarunk, — kezdte a logikus érvelését Vincze Árpád, az Aprítógépgyár gazdasági igazgatója. S az ötlet, amit felvetett, elgondolkodtató, még akkor is, ha nem az egyetlen megoldás. — A tagsági díj gondolata fel sem ötlött bennünk. Hát akkor miből legyen pénzünk? Azt már senki sem vitatja, hogy régóta meglévő szellemi igényt próbáltunk a klub megalakításával kielégíteni. Az is bebizonyosodott, hogy népszerűek ezek a kellemes agy tornával egybekötött találkozások. Aligha hiszem, hogy van olyan vállalat a városban, amely elzárkózna attól, hogy szociális, kulturális alapjából szerény keretek között hozzájáruljon a klub anyagi alapjához. Még akkor is szükségünk van erre a kis segítségre, ha valljuk, hogy a klub élektépes- sége nem a pénzen múlik. K. K. 0 közönség érezze, hogy kapott valamit A jászalsószentgyörgyi művelődési ház „Kiváló” címe úgy tűnik igazolja, hogy a négy és félezer lelket számláló községben jól dolgoznak a népművelők, elismerésre méltó eredményeket érnek el. — Persze nem sopánko- dással — jegyzi meg Tóth János művelődési ház igazgató. — Ezt. a munkát nem lehet íróasztal mellett végezni, és arra várni, hogy bekopogjanak az emberek. Ellenkezőleg: nekünk kell felkeresni őket, munkahelyeken. iskolákban. Jó segítőtársak is kellenek. Nálunk nyolc pedagógus vezet különböző szakkört, az értelmiségiek közül sokan TIT- előadásokat tartanak. Ehhez az együttes munkához, azonban tudni kell, mit akarunk, miért dolgozunk és hogyan tudjuk azt megvalósítani. — Ez „naprakész” szakmai tudást igényel, kulturális _____politikánk t eljes ismeretét követeli. — Az ismeretszerzés kizárólag rajtunk múlik. Hogy a magam példájával érveljek: munka mellett elvégeztem a főiskolát. A könyvek, a napilapok, a folyóiratok, a filmek ide is eljutnak. Egy falu határában sincs sorompó, ami bármilyen szellemi értéket elzárna az embertől. — Jászalsószentgyörgyi születésű? _______ — Nem, elég messziről, egy Vas megyei horvát nemzetiségű faluból, Szentpéter- fáról jöttem. De már minden idefűz: a családom, a munkám, az emberek. Tizenegy éve élek Jászalsószent- györgyön, ez idő alatt renBeszélgetés Tóth Jánossal, a jászalsószentgyörgyi művelődési ház igazgatójával geteget fejlődött a község. Ha az utcákon végigmegy egy idegen, nem hiszem, hogy az „isten háta mögött” erezné magát. — Én sem érzem úgy, hogy „ittragadtam”. — Mi késztetheti az embereket arra, hogy gyarapítsák a műveltségüket? — Például az, hogy az anyagi jólét bizonyos fajta biztonságot ad, ehhez azonban meg kell szerezni a tudás adta biztonságot is A községből az idén hatvanötén járnak a szakmunkások középiskolájába, a konzultációkat a művelődési ház szervezi. A népművelőnek a tudás megszerzését kell segítenie, nem a „költségvetésért” gazdálkodnia ... — Azt azért nem tagadja, hogy a művelődés is pénzbe kerül? — Ez természetesen így van. De az emberekkel való kapcsolattartáshoz, a beszélgetésekhez, a szervezőmunkához, alig-alig kell pénz. Egy műsorhoz közönség kell, közönség nélkül hiába van akár 100 ezer forint is a zsebemben. A közönség, ha kilép a művelődési házból, érezze, hogy kapott valamit, akkor nem a belépőjegy árára gondol. — Bukott már meg műsor J ászalsószent- györgyön?______________ — Egyszer egy „hakni brigád”. Abból is tanultam és még a művelődési ház ráfizetését sem bántam annyira. Rájöttem ugyanis, hogy a „blődli” már nem kell, az ilyenfajta szórakozáson már túl van a közönség. Amíg azonban idáig eljutnak, vp- gig keli járni az igényességhez vezető utat. Amikor megkaptuk a „Kiváló” címet, az öröm mellett az jutott eszembe, hogy hogyan tovább. Most például együttműködési szerződést szeretnénk kötni az eddiginél több munkahellyel — sok helyen van már erre jó példa —de úgy, hogy az anyagi támogatással ne merüljenek ki ezek a kapcsolatok. — Nem lenne teljes a kép, ha nem tennénk hozzá, hogy a községi KISZ-bizottság titkára. A KISZ-vezető munkája mennyiben segíti a népművelőét? — Négy éve vagyok népművelő, s hogy mertem vállalni ezt a feladatot, az a KISZ-munka során szerzett tapasztalataim, emberismeretem következménye. A fiatalokkal való kapcsolat ma is nagyon sokat segít. Egy-egy KISZ-rendezvény például jó alkalom arra is, hogy a fiatalok elmondják, mit szeretnének látni, hallani a művelődési házban, mi a véleményük a legutóbbi rendezvényekről. Néha dicsérnek. néha nem, de a vélemények meghallgatása mindig hasznos, tanulni lehet belőle. Török Erzsébet Október 10—20. Csepeli napok a Jászságban Csepel múltjával, jelenével ismerkednek a jászsági települések lakói a csepeli napokon, melyet a megyei tanács vb jászberényi Járási Hivatala és a jászberényi Városi Tanács művelődés- ügyi osztálya október 10. és 20. között rendez meg. A „Csepeli napok a Jászságban” tíznapos rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitójára október 10-én 18 órakor kerül sor Jászberényben a Déryné művelődési központban, ugyanekkor nyílik meg a „Csepel története az őskortól napjainkig” című kiállítás is, melyet október 15-ig látogathatnak az érdeklődők. A kiállítást október 17-től Jászkiséren tekintheti meg a közönség. A csepeli Rideg Sándor művelődési és ifjúsági ház képzőművész körének és fotószakkörének munkái láthatók majd azon a kiállításon, melyet október 12-en 18 órakor a jászalsószentgyörgyi József Attila művelődési házban nyitnak meg. A csepeli napok következő programja ifjúsági klubtalálkozó lesz, a jászszentand- rási művelődési házban. A találkozó október 16-án délA múlt év decemberében a Népművelési Intézet több intézménnyel közösen országos Ady Endre vers- és prózamondó versenyt hirdetett a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Az elődöntőket és a döntőt a Magyar Rádió és a televízió egyenes adásban közvetíti. A verseny televíziós lebonyolításáról Hárs György, a Magyar Televízió ifjúsági és oktatási főosztályának szerkesztője tájékoztatta az MTI-t. — Már hagyománnyá vált, hogy a Magyar Televízió — a rádióhoz hasonlóan — közután fél négykor kezdődik, a csepeliek mellett jász- szentandrási és jászjákóhal- mi fiatalok vesznek részt rajta. A klubok közös szellemi vetélkedőt rendeznek a Szovjetunió fejlődéséről. 16-án más színhelyen is folynak" a csepeli napok eseményei. A jászfényszarúl Petőfi Sándor művelődési ház előtti téren a csepeli Utcaszínház mutatja be műsorát, délután fél négykor. A bemutatót találkozó követi a Fortuna irodalmi színpad tagjaival. A jászkiséri művelődési házban 17-én délután 5 órakor Bolla Dezső a Hazafias Népfront XXI. kerületi bizottságának titkára Csepel történetéről tart előadást. A csepeli napok rendezvényei 18-án szintén Jászkiséren folytatódnak. MSZBT-tagcso- portok találkozójára kerül sor délután két órakor a MÁV Építőgépjavító Üzemében. „Vörös Csepel vezesd a harcot” címmel Zelinka Tamás műsora lesz a csepeli napok utolsó programja, a jászladányi József Attila művelődési házban október 20- án este 7 órakor. vetítést ad az országos szavalóversenyekről, így az Ady Endre születésének 100. évfordulója tiszteletére megrendezett vers- és prózamondó versenyről. A rendezvényen a 14. életévüket betöltött amatőr versenyzők indulhattak, akiknek 10 Ady- műből, valamint a XX. századi európai és az egész magyar irodalom 10 alkotásából kellett felkészülniük. A hat elődöntőn — amelynek első adása október 8-án lesz — összesen 48 versenyzőt láthatnak és hallhatnak az érdeklődők, U népművészeti formákból merítek Hátai Mihály vallomása munkáiról — Milyen érzés visszatérni a szülővárosba? — Boldog és felemelő. Áll még a gyerekkori ház, rokonok is akadnak. Bár a fővárosban és Kecskeméten lakom, úgy érzem hazajöttem. — Tűzzománc technikával alkot... — Én a vidéknek, a kis-" városoknak, a falvaknak dolgozom. Ügy érzem közeledem a kunsági művészethez. A kunbaba motívum és szobor hajdan is ott állt a kurgánok táján, útkereszteződéseknél. Csillagképeim: Orion, Tejút, Göncöl. Fiastyúk; virágsoraim a népmesék, pásztorfaragások egykori motívumai. Hiszem, hogy jobbára a paraszti művészet őrizte legtovább a népi kultúra örökségét. — Milyen műfajban dolgozik? — Műfajok közöttinek vallom magam. Hajlok a plasztika felé, festek is. Munkáimon a kunsági motívumvilág állandó jelleggel szerepel. — Min dolgozik jelenleg? — Kecskeméten a megyei tanács megbízásából furcsa dologhoz kezdtünk. Térbeli utcatábláimat mintázunk. a régi cégérekre hasonlító tájékoztató és az utca jellegére is utaló alkotásokat. A megszokott számozás mellé ez is felkerül a falakra. Kátai Mihály karcagi születésű művész tűzzománc technikával készített plasztikáit, festményeit már a megnyitás napján kétszáznál többen látták a Győrffy István Múzeum kistermében. A tárlat október 10-ig tekinthető meg. D. Szabó Egyenes adásban a tévében Az Ady-verseny előtt