Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 5. Megnyílt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) lyesen határozza meg jogain­kat és kötelezettségeinket. Az elért eredmények rögzí­tése mellett megnyitja a kommunista építés további kibontakoztatásának távla­tait. Az alkotmánybizottság je­lentheti, hogy az országos vi­ta eredményeképpen, amely­nek során mintegy 400 ezer módosító javaslat érkezett, lehetővé vált hasznos kiegé­szítésekkel és módosítások­kal jelentősen megjavítani az alkotmánytervezetet. Szerkesztési módosítást ja­vasol a bizottság a tervezet 110 cikkelyéhez és javasolja egy új cikkely beiktatását is. A szónok részletesen jelle­mezte az országos vita során elhangzott módosító javasla­tokat. A beérkezett javasla­tok többsége a munkának a szocialista társadalomban be­töltött szerepére, a szovjet társadalomnak, mint a dolgo­zók társadalmának jellegére vonatkozik. A jelek szerint — folytatta — el kell fogadni azt a javaslatot is, hogy meg­határozzuk államunk társa­dalmi alapját is. Ez az alap a munkásosztály, a kolhoz­parasztság és a népi értelmi­ség megbonthatatlan szövet­sége. A vita résztvevői javasol­ták, hogy az alkotmányban pontosabban meg kell hatá­rozni: a Szovjetunió gazda­A szónok ezután kitért azokra a javaslatokra, ame­lyeket a bizottság nem vehe­tett figyelembe, vagy amelye­ket lényegüket tekintve hely­telennek tartott. Sok állam­polgár javasolta például, hogy emeljenek alkotmányos szintre különböző olyan jog­szabályokat, amelyek már megvannak a szovjet tör­vényalkotásban. Ezek a ja­vaslatok önmagukban helye­sek, de az alkotmány, az ál­lam alaptörvénye csak a leg­fontosabb elvi tételeket rög­zíti. Némely javaslat nyilván­valóan túlságosan előresza­lad, nem veszi figyelembe, hogy az új alkotmány a fej­lett szocializmus és nem a kommunizmus államának törvénye. A Szovjetunióban érvényesül a szocialista elv: „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája sjze- rint”. Éppen ezért nem fo­gadhatók el például az olyan javaslatok, hogy mindenki számára egyenlő munkabért és nyugdíjat biztosítsanak, figyelmen kívül hagyva a dolgozók szakképzettségét és munkájuk minőségét. A Szovjetunióban, mint ismeretes, kialakult a törté­nelmileg új emberi közösség, — a szovjet nép. Voltak, akik helytelen következteté­seket vontak le ebből. Azt javasolják, hogy az alkot­mányba vegyék fel az egysé­ges szovjet nemzet fogalmát, szüntessék meg a szövetségi és autonóm köztársaságokat, vagy korlátozzák azok szu­verenitását. A szovjet nép társadalmi­politikai egysége egyáltalán nem jelenti a nemzeti kü­lönbségek eltűnését. A szo­cializmus felépítésével egy­idejűleg a történelemben először a Szovjetunióban ol­dották meg a nemzetiségi kérdést. A kommunista épí­Élénk érdeklődéssel tanul­mányozták az új szovjet al­kotmánytervezetét azokban a fiatal államokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól, és most határozzák meg továb­bi útjukat. Számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai or­szág sajtója kommentálta a tervezetet és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az al­kotmányban is tükröződő eredményei lelkesítő például szolgálnak valamennyi nép számára, amely a szocializ­mus irányába halad. Rendkívüli érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét a sági rendszerének alapja az állami és szövetkezeti kol­hoztulajdon. Több ezer ja­vaslat futott be a munkás­kollektívák szerepéről és je­lentőségéről szóló cikkellyel kapcsolatban. E javaslatok beterjesztői azt a kívánságukat hangsú­lyozták, hogy az alkotmány­ban szélesebben tükrözni kell a dolgozó kollektíváknak a szocialista termelés tervezé­sében, a káderek képzésében és elosztásában, a dolgozók munka- és életkörülményei­nek javításában betöltött sze­repét, feladatait és jogait. Az országos vita lehetővé tette a tervezet igen sok olyan tételének tökéletesíté­sét, amely a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztésére irányul. Javasolták egy új cikkely felvételét a választók megbízásairól. A képviselők­nek szóló ilyen megbízások a dolgozók egyes csoportjai­nak érdekeit és egyúttal az egész társadalom érdekeit tükrözik, azok teljesítése a tanácsok és képviselőik mun­kájának fontos része. A vita résztvevői egyönte­tűen üdvözölték, hogy az al­kotmánytervezetbe külön fe­jezetet vegyenek be a Szov­jetunió lenini külpolitikájá­nak céljairól és elveiről. Ez­zel kapcsolatban javasolták a fejezet kiegészítését azzal, hogy a Szovjetunió az álta­lános és teljes leszerelés el­érésére törekszik. tés folyamán a szovjet népek szüntelenül közelednek egy­máshoz, szellemi életük köl­csönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra lépnénk azon­ban, ha mesterségesen kez­denénk erőltetni a nemzetek közeledésének ezt az objek­tív folyamatát. Olyan levelek is érkeztek az alkotmánybizottsághoz, amelyeknek írói javasolják, hogy állami funkciókat köz­vetlenül a pártszerveknek adjanak át, az SZKP Köz­ponti Bizottságának Politikai Bizottságát törvényhozó ha­talommal ruházzák fel. Ezek a javaslatok mélységesen hi­básak. Zavart keltenek a párt társadalmunkban betöl­tött szerepének értelmezésé­ben. Miután pártunk uralko­dó párt lett, határozottan le­szögezte, hogy döntéseit a szovjet szervek útján érvé­nyesíti, a tanácsok tevé­kenységét irányítva nem he­lyettesíti az utóbbiakat, hogy az állami élet irányítását mindenekelőtt a tanácsokba beválasztott és az állami szervekben dolgozó kommu­nisták útján juttatja érvény­re. Ezt az elvet leszögezi az SZKP szervezeti szabályza­ta és az a javaslat, hogy ezt tükrözze az új alkotmány is. Az új szovjet alkotmány ter­vezete és országos vitája — folytatta Brezsnyev — hosz- szú időn át az egész világ fi­gyelmének középpontjában állt. Ez a szocializmusnak a világban betöltött óriási sze­repét bizonyítja. Átfogóan megvitatták és forrón támo­gatták az új szovjet alkot­mánytervezetét a testvéri szocialista országokban. Elv­társi módon fogadták a ter­vezetet, alaposan elemezték azt, és elmondták saját ta­pasztalataikat. Így halmozó­dik fel a szocialista állam­építés kollektív tapasztalata. tőkés országok dolgozói és mindenekelőtt élcsapataik, a kommunista és munkáspár­tok. A testvérpártok rámu­tatnak, hogy a szovjet alkot­mány tervezete nagyon fon­tos okmány, amely megmu­tatja, hogy mit is jelent a fejlett szocializmus és milyen feladatokat tűz maga elé. Nem kerülte el a Szovjet­unió alkotmányának terveze­te a burzsoá sajtónak és a tőkés világ más tömegtájé­koztatási eszközeinek figyel­mét sem. Közülük egyesek többé-kevésbé objektíven is­mertették a dokumentum tartalmát. Több nyugati lap rámutatott, hogy az szovjet alkotmánytervezet a demok­rácia továbbfejlesztését, a2 állampolgári jogoknak és á társadalmi szervezetek jog­körének kiszélesítését, az ál­lami politikára gyakorolt be­folyásuk növekedését jelzi. Az amerikai Baltimore Sun például becsületesen megál­lapította, hogy a tervezet a szovjet állampolgárok szá­mára „teljesebb jogokat biz­tosít, mint bármely nyugati alkotmány: a munkához és a pihenéshez való jogot, a Az imperialista propagan­da szervezői észrevehetően nyugtalankodni kezdtek, amikor az alkotmány megvi­tatása széles nemzetközi mé­reteket öltött. Megismétlő­dött az, amit már ezerszer lehetett tapasztalni a szovjet hatalom fennállásának évei­ben: a „lélektani hadviselés” szakértőit a Szovjetunió si­kerei vajmi kevéssé érdeklik. Nekik csak egy céljuk van: megakadályozni a szocializ­mus befolyásának növekedé­sét, bármilyen eszközzel bi­zalmatlanságot, ellenszenvet kelteni vele szemben. Ebből táplálkozik az a tendencia is, hogy ne annyira informál­janak az új szovjet alkot­mányról, mint inkább kifor­gassák tartalmát, csökkent­sék jelentőségét, vagy egysze­rűen agyonhallgassák leg­fontosabb megállapításait. Különösen dühödt támadá­sokat intéztek a szovjet ál­lampolgárok jogairól és köte­lezettségeiről szóló tételek ellen. A szovjet alkotmány bírálói nem voltak irigylésre méltó helyzetben. Nem tud­tak kitérni ugyanis az elől a tény elől, hogy az alkot­mány tervezete minden más alkotmányhoz képest széle­sebben, világosabban és tel­jesebben tartalmazza az ál­lampolgárok szociális-gazda­sági és politikai jogait és e jogok érvényesítésének konk­rét biztosítékait. Mit is állít­hatnának szembe a fejlett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkés rend­szer prókátorai? Tízmilliók­nak a munkanélküliséghez való „jogát?” vagy a bete­geknek azt a „jogát” hogy nélkülözzék az orvosi segít­séget, mivel az óriási ösz- szegekbe kerül? Avagy a nemzetiségi ki­sebbségeknek azt a „jogát”, A burzsoá hírmagyarázók­nak nincsenek ínyére a ter­vezetnek azok a tételei sem, amelyekben az SZKP-nak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvöltik, hogy ez „a kommunista párt dik­tatúrájának kikiáltása”. Mit lehet erre mondani? A kiro­hanások oka világos. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, annak legtu- datosabb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, mint a nép érdeke, ha vala­ki megpróbálja szembeállíta­ni egymással a pártot és a szovjet népet, s „a párt dik­tatúrájáról” elmélkedik, ez annyit jelent, mint ha pél­dául a szívet próbálná szem­beállítani az emberi szerve­zet egészével. A kommunista párt a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenyke­dik. Mit érdekli azonban ez a burzsoá kritikusokat? ök csökkenteni szeretnék a pártnak a szovjet társada­lomban betöltött szérepét, mivel minden vágyuk az, hogy meggyengítsék orszá­gunkat, szocialista rendsze­rünket. kioltsák kommunis­ta eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommu­nista párt szerepe annak arányában fog növekedni a társadalom életében, ahogy a szovjet emberek egyre bo­nyolultabb és felelősségtelje­sebb feladatokat oldanak meg a kommunizmus építé­sében. Ez, teljes összhang­ban pártunk programjával, a szocialista demokrácia egy­re mélyrehatóbb kifejlődésé­hez vezet. pályaválasztás jogát, a tár­sadalombiztosítás, a lakásel­látás, a tanulás, az ingyenes egészségügyi ellátás jogát”. A tőkés országok állami és politikai vezetői, valamint sajtója elismerik annak a ténynek jelentőségét, hogy az alkotmány külpolitikai fe­jezetében államjogi formá­ban szögezi le a Szovjetunió elkötelezettségét a béke és a népek közötti együttműködés mellett. hogy megalázó megkülön­böztetést szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a „jogot”, hogy örökös féle­lemben élhetnek a szerve­zett bűnözés mindenhatósá­ga alatt, s láthatják, hogy a sajtó, a film, a televízió és a rádió hogyan követ el min­dent annak érdekében, hogy az ifjú nemzedéket az ön­zés, a kegyetlenség és az erőszak szellemében nevel­jék? A kapitalizmus propagan­distái és ideológusai nem ta­gadhatják, hogy a szocializ­mus már rég felszámolta ezeket a társadalmi fekélye­ket. Éppen azért más manő­verhez folyamodtak. Táma­dásaikat az alkotmány ter­vezetének azokra a tételeire összpontosították, amelyek arról szólnak, hogy az ál­lampolgári jogok nem hasz­nálhatók fei a társadalom és az állam érdekeinek rovásá­ra, más állampolgárok jogai­nak csorbítására. „Osztályel­lenségeinek szemszögéből nézve a Szovjetunió állam­polgárainak a jelek szerint egyetlen „jogot” kellene meg­adni — azt a jogot, hogy az imperializmus örömére har­colhassanak a szovjet ál­lam, a szocialista rendszer el­len. Csalódást kell okoznunk alkotmányunk bírálóinak. A szovjet nép sohasem fog kí­vánságaiknak megfelelően el­járni.” Az emberi jogokról szóló ENSZ-nyilatkozat egyébként teljesen világosan kimondja: minden embernek kötelességei vannak a tár­sadalom iránt, amelyben egyénisége szabadon és tel­jesen kifejlődhet. Ez a de­mokratikus társadalmi élet egyetemesen elfogadott elve. A burzsoá táborbeli bírá­lóink és (őszintén szólva ve­lük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozga­lom soraiból is) nem látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dia­lektikáját. Ez a dialektika abban foglaltatik, hogy a szocialista állam fejlődésé­vel és tökéletesedésével pár­huzamosan az állampolgárok milliói egyre aktívabban vesznek részt a hatalmi szer­vek, a népi ellenőrzés mun­kájában, a termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politi­kában, az igazságszolgálta­tásban. Egyszóval, a szocia­lista demokrácia fejlődésé­vel államunk fokozatosan kommunista társadalmi ön­igazgatásba nő át. Ez a fo­lyamat természetesen hosz- szas és töretlen. És meggyő­ződésünk, hogy a Szovjet­unió új alkotmánya jól szol­gálja majd a kommunista építés e fontos céljának el­érését”. Az új alkotmányt joggal ne­vezik a fejlett szocialista tár­sadalom élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban, — mondotta Brezsnyev, aki be­szédének további szakaszá­ban részletesen kitért a fej­lett szocialista társadalom jellemző vonásaira, a kom­munista társadalmi formáció kialakulásának történelmi folyamatában betöltött he­lyére. Leonyid Berzsnyev több olyan meggyőző adatot idézett, amelyek képet nyúj­tanak arról, hogy milyen nagy a különbség a szocializ­mus jelenlegi fejlődési sza­kasza és az előző, az 1936-ots alkotmány megszületésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társa­dalmi termék előállításához jelenleg kevesebb mint egy hónapra van szükség. Nem­csak a technika változott meg, hanem az azt irányító emberek is. Ma már a mun­kások 73,2 Százaléka rendel­kezik közép- vagy felsőfokú képzettséggel. Negyven évvel ezelőtt ez az arány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az iparban harmincnégy­szeresére, a mezőgazdaság­ban pedig negyvenhétszere­sére növekedett a felső- és középfokú képzettséggel ren­delkező szakemberek száma. A szovjet emberek életszín­vonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 mil­lió négyzetméterrel szemben 1977-ben 110 millió négyzet- méter lakás épül. Nem lehet persze mindent számokban kifejezni. E hatalmas arányú anyagi és kulturális fejlődés a városi és falusi munka- és életkörülmények, a fizikai és szellemi munkafeltételek je­lentős mértékű közeledését eredményezte. A szocializ­musban a szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, ki­alakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményeként joggal elmondható, hogy a Szovjetunióban felépült a fej­lett szocializmus, elérkezett az új társadalom érettségé­nek az a szakasza, amelyben befejeződik a társadalmi vi­szonyok átrendeződése, még­pedig a szocializmusra szer­vesen jellemző közösségi el­vek alapján. HSzelebb a célok eléréséhez Ebből következik, hogy tág tér nyílik a szocializmus tör­vényeinek érvényesülésére, előnyeinek megmutatására a társadalmi élet minden terü­letén, ebből következik a tár­sadalmi rendszer és dina­mizmusa, politikai stabilitása, megbonthatatlan belső egy­sége. Ez a magyarázata va­lamennyi osztály és társadal­mi csoport, valamennyi nem­zet és népcsoport fokozódó közeledésének és a történel­mileg új társadalmi és inter- nacionális közösség, a szov­jet nép kialakulásának. Eb­ből ered az új, szocialista kultúra, az új, szocialista életmód meghonosodása. A Szovjetunió ma az októ­ber szülte állam fejlődésének olyan szakaszában van, mely az érett szocializmusra jel­lemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok szerkezeti felépítése és funk­ciói, működési rendje is meg kell hogy feleljenek a társa­dalom fejlődése e szakaszá­nak. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új alkotmánya. „Amikor elfo­gadjuk, teljes joggal jelent­hetjük ki: újabb fontos mun­kát végeztünk el, amely kö­zelebb viszi az országot pár­tunk és népünk nagyszerű céljainak eléréséhez” — je­lentette ki Leonyid Brezs­nyev. Leonyid Brezsnyev előadói beszédét sokszor megszakí­totta a küldöttek egyetértését kifejező taps. A beszéd el­hangzása után a Legfelsőbb Tanács küldöttei hosszan tar­tó tapssal köszöntötték az* ország új alaptörvényének beterjesztését. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag megválasztot­ták az új alkotmány szöve­gének 163 tagú szerkesztő bizottságát. A bizottság el­nöke Leonyid Brezsnyev. * * * A szovjet parlament két házának külön ülésével foly­tatódott tegnap délután a moszkvai Kremlben a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak hetedik, rendkívüli ülés­szaka. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka ma folytatódik. BELGRAD Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, a Jugosz­láv Kommunisták Szövetsé­gének elnöke tegnap Belg- rád közelében szívélyes és baráti megbeszélést folyta­tott Enrico Berlinguerrel, az Olasz Kommunista Párt fő­titkárával. GENF Genfben találkozót tartott a hadászati támadó fegyver- rendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—ameri­kai tárgyalások két küldött­ségvezetője. SZÓFIA Szófiában tegnap délelőtt megkezdődött a KGST-tag- országok belekereskedelmi miniszteri tanácsának kilen­cedik ülésszaka. A tanács­kozáson részt vevő magyar küldöttséget dr. Sághy Vil­mos belkereskedeflni minisz­ter vezeti. PRAGA „A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom és a szo­cialista újságírás feladata” címmel tegnap kétnapos nemzetközi újságíró-szim­pózium kezdődött Prágában. WASHINGTON Az amerikai szenátus több mint kétórás vita után nem volt hajlandó jóváhagyni a külügyi bizottságnak azt a pénteki határozatát, amely támogatásáról biztosította az amerikai kormányzat dönté­sét a SALT-tárgyalások ügyé­ben. KUWAIT Tegnap Damaszkuszból Kuwaitba érkezett Hoszni Mubarak, az Egyiptomi Arab Köztársaság alelnöke. TUNISZ Az AFP az Ama líbia hírügynökség — Tuniszban vett — jelentését ismertette, amely szerint tegnap a lí­biai Tripoliba érkezett Jász- szer Arafat, a PFSZ VB el­nöke. SZÖUL Pák Csöng Hi dél-koreai elnök tegnap bejelentette, hogy az ország jövő évi, 7,3 milliárd dolláros költségve­tésének 35,4 százalékát fegy­verkezésre költik. DAMASZKUSZ Hoszni Mubarak, az egyip­tomi Arab Köztársaság alel­nöke tegnap Damaszkuszban 15 peerces eszmecserét foly­tatott Hafez Asszad szíriai államfővel. A megbeszélés után megerősítette, hogy az egyiptomi—szíriai nézetek közelednek egymáshoz. MADRID A madridi tartományban lemondással fenyegetőzik több, még a francoista idők­ben megválasztott polgár- mester. A főváros környéki városok polgármesterei azt követelik a tartomány kor­mányzójától, hogy biztosítsa számukra „a működésükhöz szükséges tekintélyt”. ALGÍR A japán légitársaság kü- löngépén tegnap hazaindul­tak Algéria fővárosából azok az utasok, akik szenvedő ala­nya; voltak egy DC—8-as gép több napos drámájának, a „vörös hadsereg” nevű ja­pán terrorszervezet repülő­gépeltérítésének. TOKIÓ Fukuda Takeo japán mi­niszterelnök tegnap elfogad­ta Fukuda Hadzsime igaz­ságügyminiszter lemondását — jelentette jólértesült tokiói forrásokra hivatkozva az AFP francia hírügynökség. fl világ figyelmének középpontjában Elkötelezettség a béke mellett flz imperialisták nyugtalansága II párt a szovjet nép élcsapata

Next

/
Thumbnails
Contents