Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-30 / 256. szám

1977. október 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mi fáj a betegnek,■■ U szakorvosi ellátás gondjai a kunszentmártoni és a tiszafüredi járásban Aki közelebb ül a tűzhöz, jobban melegszik, mondogat­ják a tiszafürediek és a kun­szentmártoniak szolnoki is­merőseiknek, ha arról esik szó, hogy kinek egyszerűbb szakorvoshoz menni bajával. Szolnokon csak egy ugrás a rendelő, de a megyeszékhely­től hatvan—száz kilométerre már nem ilyen egyértelműen könnyű orvosoltatni. ha pél­dául fáj az ember füle. Ti- szaörsről Karcagra, Csépáról pedig Szentesre kell utazni és ha netán egy kismamára mondjuk Mezőhéken tör rá a szülési fájdalom, aligha­nem Mezőtúron látja meg csemetéjét, de ha a kunszent­mártoni járás másik községé­ben, például Tiszakürtön la­kik a várandós asszonyka, le­het, hogy gyereknézőben Mostohagyerek a kunszent­mártoni járás „ide úgy lát­szik, nem jutott el az integ­ráció” panaszkodik dr. Jek- kel Magdolna járási főorvos. — Messze vagyunk a köz­ponttól, nem nyertünk sem­mit az összevonással. Kun- szentmárton nem tudja kel­lően ellátni a járás betegei­nek szakrendelését, s Szen­tesre vagyunk rászorulva. Megtörténik, hogy egyszerűen visszaküldik a betegeket. Ál­lítólag volt megállapodás a szentesi kórházzal, hogy vál­lalják a beutaltjainkat, de ezt az írást nem láttam. Ha valamire írásbeli megállapo­dás van, hogyan lehet, hogy csak így visszaküldik a be­teget? Nem értem. A kunszentmártoni járás egészségügyi ellátása a me­gyei tanács kórház-rendelő­intézetéhez a tiszafüredié pe­dig Karcaghoz tartozik. Be­széljenek hát az illetékes' in­tézmények vezetői. Dr. Csépányi Attila, a Szol­nok megyei Tanács Hetényi Géza kórház-rendelőintézet főigazgatója az integrációval kapcsolatos panaszokról szól: — Először is hadd oszlas­sak el egy félreértést. Szó sincs arról, hogy Kunszent- márton az integráció mosto­hagyereke. összevonni, integ­rálni csak azt lehet ami egy­szer önálló volt. Kunszent- mártonban jó tíz év óta a megyei rendelőintézet tartott fenn kihelyezett szakrende­lést. Az integrációval a me­gyei rendelőintézet, s nem Kunszentmárton került a megyei kórházhoz. Egyébként véleményem szerint a járási szakrendelés csak nyert ez­zel — felszerelést, eszközö­ket. Olyanokat is, amelyeket nem tudnak használni, ez vi­szont nem a megyei kórház gondja. Való igaz, hogy a kun­szentmártoni fenntartásban levő szakrendelő épülete nem épp a legjobb állapotban van. A villanyhálózat elavult, s ezért például be sem lehet kapcsolni egyes elektromos berendezéseket. Kecskeméten láthatják a ro­konok, vagy esetleg Szolno­kon. Fogfájással a csépai ember Kunszentmártonba utazik, de ha nem jut be ide­jében a szakrendelésre, hát visszamegy Csépára, ahol vi­szont „maszekon” pénzért szabadulhat meg lüktető fo­gától. Kunszentmártonból azonban Szentesre indul az ideggyógyászati ellátásra szo­ruló ... Nem sorolom, mert fárasztó. Mondhatnánk egy­felől, hogy lám a bőség za­vara (de sok a választási le­hetőség), de lehet úgy is kér­dezni, nincs itt egy kis ka­varodás? Annál is inkább felmerülhet így a kérdés, mert tudjuk: mindkét járás­ban működik szakrendelés. Miért nem ott látjuk el a betegeket? Tiszafüreden dr. Temesvá­ri Ottó járási főorvos beszél a gondokról. — Utazgatás, betöltetlen szakorvosi állás, a szakren­delőben elavult berendezések, akadozó anyag-, gyógyszer­utánpótlás, a szemészeti, se­bészeti, fül-, orr-, gégészeti szakrendelés több mint egy éve szünetel és (mint egy refrén:) az integráció itt nem érvényesül. Ha nem „közös­ló” lenne a járási szakren­delés ügye, többre mennének. Márpedig ez közös. Karcag városi kórháza biztosítja a szakembert, az látja el a ren­delőt felszereléssel, de Tisza­füredé a fenntartás költsége, gondja, baja. Miért nem Fü­red a gazdája teljes egé­szében? — Kunszentmártonban mű­ködött egy 24 ágyas szülő­otthon. Alig, hogy átvette a nagyközségi tanácstól, a me­gyei kórház-rendelőintézet, bezárták. — Három éve, 1974. ápri­lis 1-ével került hozzánk, vi­szont rá egy hétre hivatalos végzés adta tudtunkra, hogy életveszélyes. 1974. május 24-ig aládúcolva működtet­hettük. április 24. után pe­dig be kellett csukni. Ez tény, s kérdésünket in­kább korábbi fenntartójához lehetne címezni: éveken át senkinek nem jutott eszébe, hogy egy tisztességes karban- tatással meghoszabbítsák a nagyon is fontos intézmény életét? Dr. Mikola Zoltán a kar­cagi városi tanács kórház- rendelőintézet igazgatója és dr. Zsembeli József, az in­tézet igazgatóhelyettese adott tájékoztatást a tiszafüredi já­rással kapcsolatos gondokról. Mint elmondották, a tisza­füredi szakrendelésnél legna­gyobb gond az orvoshiány. Szemészt, fül-orr-gégészt az előírt óraszámra sem tud­tak biztosítani. Annak elle­nére sem. hogy látszólag az említett osztályokon szinte teljes az orvoslétszám. Csak éppen kiküldhető orvos nincs. A szemészfőorvos beteg, a rendelést a beosztott segéd­orvos látja el, a harmadik szemész pedig alig egy hó­napja állt munkába.— s még csak három év múlva lesz szakorvos. Gégészetnél ha­sonló a helyzet: három stá­tuszból kettő van betöltve. A főorvos melett egy szakvizs­ga előtt álló szakorvosjelölt dolgozik. Értelmetlen lenne kiküldeni a szakorvost 2—3 órára Füredre, hogy aztán saját magához utalja be Kar­cagra a beteget. A sebészeti szakrendelésre viszont mi­előbb megtalálják a megol­dást. Főállású sebészorvost kívánnak munkába állítani. A karcagi kórház vezetése meghirdette az állást... A nagyközségi tanács lakást ajánlott fel. Reméljük, lesz eredménye ... A két járás gondjai, ha nem is mindenben azonosak, hasonlóak. Itt a szemészeti, fül-orr-gégészeti, amott a szülészet-nőgyógyászati ellá­tást hiányolják, s mindkét helyen az utazgatást, a meg­osztottságot panaszolják. Azt, hogy a járás egy része a já­rási szakrendelőhöz, ha még­oly foghíjas rendeléssel is, a másik része pedig valamely közelebb eső gyógyító intéz­ményhez tartozik. (Kunmada­ras például közvetlenül Kar­caghoz, vagy Cibakháza Szoli nokhoz...) Közös nevező Panasz ide, panasz oda, szakorvosi ellátásért még utazgatni kell, s nem lehet minden átmeneti nehézséget az egészségügyi integráció kritikájaként elkönyvelni. Ha a karcagi kórház az utóbbi években egyre eredménye­sebb szakember-utánpótlási erőfeszítései „beérnek” szük­ségtelen lesz vészharangot kongatni Tiszafüreden, vagy ha például a jövőre felújí­tandó szülőotthon elkészül Kunszentmártonban, nem lesz panasz a szülészeti-nő­gyógyászati ellátásra. Akkor pedig Szentesen is megszűnik a városi kórház szülészetének jelenleg túlfeszítet munkája — ahol egyébként érvényes együttműködési megállapodás alapján vállalják a kunszent­mártoni betegeket. A betegellátás feladata se­hol nem szenved csorbát — még akkor sem, ha a megye- székhelytől 60 kilométerről más megyébe — de közelebb kell utazni. Megismételjük: nem lehet minden problémát az új szer­vezési rendszer „nyakába varrni”, de ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlat már hibátlan, hogy ez a hatékony rendszer már tökéletesen mű­ködik. A fentiekkel kapcsolatos szakellátási kérdések tisztá­zására tárgyalóasztalhoz kel­lene ülnie a kórházi intéz­mények és az illetékes ta­nácsi egészségügyi szervek vezetőinek, hogy a betegek érdekében közösen javíthas­sanak a helyzeten, enyhítsék a két járás közös gondjait. Igriczi Zzigmond Integráció mint bűnbak? Elavult rendelő, életveszélyes szülőotthon A törökszentmiklósi 604. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetben most folyik az új tanműhely műszaki átadá­sa. Az épületet a képzés­ben érdekelt vállalatok anyagi segítsége, no meg az iskola tanulóinak társa­dalmi munkája hozta létre, az építési munkákat a szak­munkástanulók maguk vé­gezték. így érthető, hogy a májusi első kapavágást ok­tóberi átadás követte, és ma már a négy új műhely­ben is tanulhatnak a tizen­három szakma tanulói. Ké­pünk az autóvillamossági műszerészek gyakorlati órá­ján készült Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter: Korszerűbb jogrendszer, szocialista közgondolkodás Az állami és a jogi tevé­kenység minden láncszemé­ben fontos politikai jelentő­séin munka, amely a párt vezetésével valósul meg. Á XI. pártkongresszus határo­zatában egyértelműen meg- fogalmzódott, hogy az állam­élet a szocialista jogrend­szer további fejlesztése, el­engedhetetlen feltétele a fej­lett szocialista társadalom felépítsének. A kongresszus után még nagyobb lendüle­tet vett az a nagyarányú jog­alkotási munka, amelynek célja a jogrendszer átfogó korszerűsítése. A kormány jóváhagyta az 1975—80. évek jogalkotási tennivalóit tar­talmazó tervet, amelyben az államélet fejlesztésével ösz- szefüggő feladatok mellett kiemelten szerepelnek a gaz­dasági építőmunka, valamint a lakosság szociális, kulturá­lis és egészségügyi ellátásá­nak fejlesztésével kapcsola­tos magas szintű jogalkotási teendők. A már megalkotott jogszat- bályok közül csak néhányat említek: a honvédelemről, a kisajátításról, a társadalmi bíróságokról, a közérdekű bejelentésekről és panaszok­ról, a szövetkezetekről, az emberi környezet védelmé­ről, a közművelődésről ren­delkező törvényeket, illetve törvényerejű rendeleteket. ötéves jogalkotási tervünk megvalósításának további menetében most olyan jog­szabályok előkészítésével foglalkozunk, mint például az állami vállalatokról szóló Demokratikus A jogalkotási munka, a jogszabályok előkészítése bo­nyolult, sokrétű tudományos igényű feladat. Nem nélkü­lözheti a különböző tudo­mányágak és a gyakorlati szakemberek tapasztalatait. De ez még kevés. Tekintet­tel kell lennie a társadalom fejlődésére, az állampolgárok gondolkodására és építenie kell a dolgozók aktív közre­működésére. Ezek hiányában ugyanis a jogalkotás nem tudná jól követni és kifejez­ni a fejlődő, változó élet ál­tal felvetett igényeket és a társadalmi, gazdasági problé­mák fékezőjévé válna. Ez a felismerés fogalmazódott meg a XI. pártkongresszus hatá­rozatában, amely fontos fel­adatunkká tette a törvény- alkotás demokratizmusának erőteljes fejlesztését. Az utóbbi években a jogalkotás valóban kilépett a szakem­berek és a tervezeteket el­fogadó testületek köréből — és össztársadalmi üggyé vált. A közvélemény figyelem­mel kíséri állami életünk, a Magyarul és Az viszont tény, hogy az elmúlt években sokat javult a jogszabályok nyelvezete, de hozzá kell termi, hogy még mindig nem eléggé. Inkább csak a magas szintű jogsza­bályok közérthetők. A ne­hézkes, bonyolult fogalmazá­sért elsősorban a jogászokat éri bírálat. Anélkül, hogy a mundér becsületét védeném, állítom: ez nem csupán a jogászokon múlik. Az alacso­nyabb szintű szabályok az esetek jelentős részében már annyira szakjellegűek, hogy az adott terület terminoló­giája már önmagában is nehézkessé teszi a megérté­süket. Ha pedig ehhez még hozzájön a jogi szaknyelv, sokak számára valóban ért­hetetlenül bonyolultakká vál­nak ezek a jogi rendelkezé­sek. Ezért nemcsak a jogi, hanem az egyes szakterüle­tek nyelvhasználatának ma­gyarosítására is törekedni kell. Sokat foglalkozunk mosta­nában a jogszabályok stabi­litásának kérdéseivel. Az ál­törvényjavaslat, amelyet még ebben az évben kívánunk az országgyűlés elé terjeszteni. 1978-ban tervezzük benyúj­tani a belkereskedelmi tör­vényt, az új Büntető tör­vénykönyvet és az államház­tartási törvényt. Előkészítés alatt van az államigazgatási eljárásról szóló törvény kor­szerűsítése, a külügyi tör­vény megalkotása, a gazda­sági társulások modernizá­lása, a Munka Törvényköny­vének továbbfejlesztése, az egész állami ellenőrzési rendszerünk átfogó korsze­rűsítése. Még ebben az öt­éves tervben sorra kerül a városépítési törvény, az atomenergiáról szóló, és a szociálpolitika egységes ál­lami irányítását szabályozó törvényerejű rendelet meg­alkotása is. törvényalkotás jogalkotás, és a jogalkalma­zás folyamatát. Elismeri a fejlődést, de jogosan bírálja a fogyatékosságait is. El kell fogadni azt a kritikát, amely szerint a jogszabályok nem mindig egyértelműek és vi­lágosak, lehetőséget adnak kibúvókra, a „kiskapuk” ki­használására. A jogszabályok elég nagy száma megnehezíti a jogok és a kötelezettségek megismerését, az önkéntes jogkövetést. Ehhez még hoz­zátehetjük azt is, hogy gya­korta egy-egy szélsőségek esetből kiindulva szabályo­zunk, holott a valós problé­mát nem jogi, hanem politi­kai szervezési, vezetési mód­szerekkel kellene megoldani: Elég sok gondot okoz a jog­rendszerünk áttekinthetősége, különösen egy-egy terület söklépcsős szabályozása eset­tén. Ez azzal a veszéllyel is jár, hogy még a jogászok is nehezen tudnak eligazodni a jogszabályrengetegben, arról nem is szólva, hogy a külön­böző szintű szabályok között előforduló ellentmondások bi­zonytalansághoz vezethetnek. egyszerűbben landóság és a változás dia­lektikus kapcsolatáról van szó. Itt is kétfrontos harcot kell folytatni. Súlyos hiba lenne a stabilitást abszolu­tizálni, hiszen akkor az élet elmenne a jogszabályok mel­lett. A társadalmi és életvi­szonyokat úgy kell szabályoz­nunk, hogy a jogi rendelke­zések viszonylag sokáig élje­nek. Ellenkező esetben jog­bizonytalanság keletkezne. Nem új keletűek ezek a gondjaink, s nem is olyanok, amelyeket egy varázspálcá­val, vagy egy varázsigével v holnapra kiküszöbölhetünk. Újra és újra meg kell küz- denünk velük. Ez vonatkozik a jogalkotásra, s a jogalkal­mazásra egyaránt. A jogal- kalmzásról elmondhatjuk, hogy minden területen alap­vetően jól tölti be hivatását. A törvényalkalmazók mun­káját egyre inkább segíti az a tény, hogy társadalmunk­ban mind nagyobb teret hó­dít az egészséges közmorál, amely a szocializmust építő emberek nagy többségének felfogását fejezi ki. Ezért is tűnnek szembe sokkal éle­sebben a szocialista elvek­kel ellentétes jelenségek és cselekedetek. Ezért teszik szóvá a becsületes emberek, hogy a törvénysértő cselek­mények elkövetőivel szem­ben határozottabban és kö­vetkezetesebben lépjünk fel, mindig és mindenütt szerez­zünk érvényt a törvények­nek. Gyakran mi magunk is megütközünk a kirívó tör­vénysértéseken, visszaélése­ken. Nekünk azonban nem elég csak megütközni, ön­magunkat csapnánk be, ha nem számolnánk azzal, hogy a bűncselekmények és egyéb jogsértések a mi társadal­munkban sem ritka kivéte­lek. A törvények megsérté­sével, kijátszásával a társa­dalmi tulajdonban évente százmilliókra rúgó károkat okoznak. Nagy számban for­dulnak elő az állampolgárok életét, testi épségét, személyi tulajdonát sértő, vagy veszé­lyeztető cselekmények. Nö­vekszik a munka nélkül élő csavargók száma is, akik bűn­cselekményekből tartják fenn magukat. A törvénysértések forrásai Sokat foglalkozunk a bűn- cselekményeket, törvénysér­téseket kiváltó, elősegítő okok kutatásával és elemzé­sével. Ma már túl vagyunk azon a vulgáris felfogáson, amely szerint minden — vagy majdnem minden — ok a kapitalista környezetre és a kapitalizmus maradványai­ra vezethető vissza. Kétség­telen, hogy ma még ezek él­nek és hatnak. Mellettük azonban vannak olyan kö­rülmények is, amelyek tár­sadalmunk fejlődésével együtt keletkező ellentmon­dások vizsgálatára, s a meg­felelő intézkedések megtéte­lére köteleznek. A falusi lakosság nagy tö­mege került néhány évtized, alatt a városokba, teljesen más életviszonyok közé, mint amilyenek között addig élt. Az ingázók, a családtól távollevők kapcsolatai meg­lazultak az otthonnal. A la­káshiány egyik forrása a lakbéruzsorának, a különfé­le vesztegetéseknek, az üzér­kedéseknek. A nagyarányú motorizáció növeli az üzemi és a közúti balesetek számát. A gazdálkodás menetében je­lentkező ellentmondások is lehetnek különböző bűncse­lekmények okai. Például az aktív és passzív vesztegeté­sek, a „kéz kezet mos” el­mélet érvényesítése, az anyagszállítás problémái, az ellenőrzés fogyatékosságai, mind-mind olyan tényezők, amelyék megkönnyíthetik a bűncselekmények elköveté­sét. A bűncselekmények meg­előzése, a társadalmi ellent­mondások feloldása és meg- • oldása meghaladja a jogal­kalmazó szervek erejét és hatáskörét. Ezért hangsú­lyozzuk, hogy a bűnözés és a különféle jogsértések okai­nak visszaszorításához, meg­szüntetéséhez társadalmi összefogásra van szükség. A jogalkalmazó szervek kö­telezettségeik következetes teljesítésével, a jogi neve­lésben való aktív közremű­ködésükkel tudnak segíteni a bűncselekmények megelő­zésében, amellett, hogy fő fel­adatuk a jogsértések és tet­teseinek felderítése, felelős­ségre vonása, valamint az államigazgatási, a polgári, a gazdasági és a munkaügyi vi­ták törvényes, igazságos el­bírálása. * A cikk rövidített változata dr. Korom Mihály igazságügyi mi­niszter előadásának, amely októ­ber 2l-én a Szolnok megyei Jo­gásznapon hangzott el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents