Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-28 / 254. szám
1977. október 28. SZOINOK MEGYEI NÉPLAP 5 Felgyorsult a törökszentmiklósi 750 köbméteres víztorony építése: az építők szerint a tervezett határidőnél négy hónappal korábban, 1978 júniusában készül el. Jelenleg a tetőfedém betonozása folyik. Érdekesség és újdonság, hogy a víz tárolása nem acéltartályban, hanem rugalmas műanyagtartályban - úgynevezett Trokálszigetelésben - történik majd Áldozatkész emberek ÜJSAGHIK: A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége október 29—30-ra a Parlament kongresszusi termébe összehívta a szervezet V. kongresszusát. I Vöröskereszt kons-------------------------------resszus ára készülve nekem most elsőként a nagyrévi Szóráth néni jut eszembe, aki tíz évvel, vagy még előbb is megszervezte, hogy a tanyasi asz- szonyok is részt vehessenek véradásban. Egyszerre hat- vanan, nyolcvanan jelentek meg a mozgó állomáson. A helybéli körzeti orvos mondta róla: Szóráth néni szavára jöttek el az asszonyok. Hogyan beszélte rá őket, hogy ennyien eljöjjenek, nem tudom. Egyik martfűi - munkás gyermeke élet-halál között lebegett a szegedi klinikán. Jött a hír: azonnal friss vér kell! Tömegesei! jelentkeztek az üzem véradói a vöröskeresztes titkárnál, bármire készen, hogy a gyermek életben maradjon, felgyógyuljon. Most felötlik előttem a ti- szaörvényi idős asszonynak az arca. Igen, ő az, aki harminc éve nevel állami gondozott gyerekeket. Az egyikből mérnök, a másikból pedagógus lett, a harmadikból orvos, a negyedikből szakmunkás. Mindegyik tanult, becsületes ember lett. És milyen örömmel mondta az až asszony: akkor, harminc évvel ezelőtt pénzt nem kaptunk a gyereknevelésre, arra is vigyáznom kellett, hogy jusson, ha csak egy falásnyi kenyér is reggel, délben, este mindannyiuknak. Nem én szültem őket, és ma mégis nekem mondják: anya. Mert hazajárnak, sőt pénzt is küldenek. Nagy az én családom, és én boldog vagyok. És a tiszaörvényi asszonyról egy jászberényi nyolcvan éves nénikére vált az emlékezetem : milyen szégyenlősen kopogott be a városi Vöröskereszt-titkár irodájába. Olvasta az újságban, hogy veszélyben, bajban segít a Vöröskereszt. ő uborkát árult a piacon, a kiskertjében termett. Csak nyolc forintot kapott érte, kérdezte, elfogadják-e tőle? Ennyije van most, de mind odaadná, hoav ő is segíthessen a rászorulókon. Segély, segítség! A mezőtúri öregek nagyon jól tudják. mit jelent számukra a vöröskeresztes aktivisták segítsége. A városban már be- feieződött a vöröskeresztesek felmérése — a megyében most van mindenütt naoi- renden. — amely az öregek helyzetét volt hivatott megvizsgálni. Nem egy idős, magatehetetlen emberre hívták fel a város vezetőinek figyelmét. Volt, akit azonnal szociális otthonban helyeztek el, mások napközis ellátást kapnak. És nem egy idős embert társadalmi aktívák gondoznak azóta is. Társadalmi gondozás! Tudják mit jelent? Sok-sok asz- szony önzetlenül, őszinte emberi szeretettől vezérelve arra áldozza szabadidejét, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül számára idegen, öreg, beteg embereket ápoljon, kimossa az elpiszkolódott ruhaneműjüket, kitakarítsa a lakásukat, hogy ételt vigyen nekik, hogy elűzze a magányosságukat, az egyedülma- radottság rettenetes érzését. Nem kevesen vannak ilyen társadalmi munkások: számuk már ezer fölé emelkedett a megyében, és ezernél több családot, hétszáznál több magányos embert segítenek rendszeresen. A vöröskeresztesek társadalmi munkások. Munkájuk értéke azonban aligha mérhető pénzben, annál is értékesebb. Azok, akik a társadalmi munkának ezt a formáját választják — talán a legnehezebbre vállalkoznak. Emberekkel foglalkoznak. Türelem, megértés, önzetlenség, mások iránti tisztelet, szeretet kell, lakozik bennük, mert ezt a társadalmi munkát csak így lehet végezni. Szeméit« ják velem, — hogy nem egy- helyütt nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnének a Vöröskereszt aktívái. Sok üzembe, szövetkezetbe, hivatalba és tanintézetbe eljutok, ha társadalmi munka után érdeklődöm, sorolják: parkot építettek, játszóteret. És ez mind fontos, nélkülöz- hetelen. Vöröskereszt? „Ja igen, az is van.” Mit csinálnak? Hát... vért is adnak, ellátják az üzemi elsősegély- nyújtó feladatokat, ja igen, a múltkor alkoholelvonókúrára javasoltak egy családapát ... Ez a „ja igen” mindig bántóan hat. Többet érdemelnek azok, akik az emberek gondját, baját nemcsak látják, vagy felismerik, hanem igyekeznek a maguk szerény lehetőségeivel orvosolni is. Akik nap mint nap tettekkel bizonyítják: társadalmunk nélkülözhetelen „közkatonái”. Akik humanisták és humanitásra nevelők. Egyszóval: áldozatkészek. Varga Viktória Átfogja, szervezi a nagyközség társadalmát Népfrontmunka Kunhegyesen A csengő hangja az első órára hív. A tanárok, hónuk alatt a naplóval elindulnak az osztályokba, az igazgató pedig egyedül marad az irodában. Ilyenkor - a retggeli órákban - intézi a „népfrontos” ügyeket. Kunhegyesen ugyanis a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára egyben a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet igazgatója is: Szudi Antal.. Könyvek kalapács alatt Az Állami Könyvterjesztő Vállalat november 19—20-i XI. antikvár könyvaukcióján a MOM Szakosíts Árpád Művelődési Házának színháztermében számos olyan kötetre licitálhatnak a könyvek kedvelői, amelyek évtizedek óta nem kerültek forgalomba. Köztük van Madách Imre — Virágok című, 1840-ben megjelent kötete, amely másik 700 könyvritkasággal együtt kerül árverésre. A művek 80 százaléka magyar irodalmi művek első kiadása, s egy magángyűjtő könyvtárából származik. Az Ady-centená- rium alkalmából megvételre kínálják a költő valamennyi, első kiadású kötetének egy- egy példányát. Várhatóan nagy lesz az érdeklődés az 1908-ban megjelent és dedikált „Vér és arany” iránt. Gazdag választékban. szerepel az árverésre váró kötetek sorában XVII. századi magyar irodalmi alkotások több első kiadása. Ezek egyike Bessenyei György 1772- ben nyomtatott Ágis tragédiája. A ritka kötetek között tartják számon gróf Széchenyi Istvánnak a selyemről írt értekezését, amelyet 1840- ben nyomtatták Pesten. Az újkori magyar irodalomból József Attila első kiadású költeményei is megtalálhatók az aukció listáján; így az 1931-ben kiadott „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című, aláírt könyv, az 1934-ben napvilágot látott, s ugyancsak dedikált Medvetánc című versesfüzet, s az ezer számozott példányú Nincsen apám se anyám című kötetből a 331. Az árverésre váró könyv- ritkaságok november 8 és 16. között az ÁKV antikvár osztályán (Budapest, V. Múzeum körút 21.) hétköznap 10-től 18 óráig, vasárnap 10-től 14 óráig tekinthetők meg. Őszi fecskefiókák Tavaszi képet mutat egy fecskefészek a pécsi Tettey városrészben: őszi fiókákat nevel a fecskepár. Valószínűleg a verőfényes, meleg időjárás bátorította fel a madarakat, hogy még egy nemzedéket felneveljenek. Szeptemberben kelt ki a négy fióka, amikor a molnárfecskék már dél felé vonultak. A szülők azóta fáradhatatlanul hordják a táplálékot a kicsinyeknek és azok szépen felcseperedtek, megerősödtek. Amikor beköszönt a hideg idő és menniük kell, á fiókák már olyan kondícióban lehetnek, hogy szüleikkel együtt meg tudják tenni a hosszú utat Afrikába. — Elmúlt tíz éve, hogy a nagyközségi népfront bizottság titkári funkcióját elvállaltam — mondja. — Jelenleg ötvenöt tagú a bizottságunk. Van közöttünk fiatal, idősebb, értelmiségi, munkás. Éves program alapján dolgozunk. — Melyek a legfontosabb feladataik? — Vannak visszatérő munkáink, amelyek nagyon lényegesek. A tavaszi béke, az őszi szolidaritási akciók, a téli politikai oktatás megszervezése. Ezen kívül előkészítjük — természetesen a tanáccsal együtt — a tanácstagok beszámoló gyűléseit. Segítünk a környezetvédelmi feladatok megoldásában úgy is, hogy minden esztendőben falugyűléseket tartunk, ahol a falu szépítésére is mozgósítunk. — Beszélne részletesebben is erről? — Fontosnak tartjuk a környezetvédelmet. Most tavasszal másodszor szerveztük meg a lomtalanítási akciót. A lényege: minden körzetből a meghatározott napon elszállítjuk a házak elé kirakott , limlomot. Emlékszem, hogy egy éve még alig akadt elszállítani való. Most már többen tettek rendet saját portájukon. Kezdeményezésünkre a vállalatoknál, üzemeknél megalakultak a környezetvédelmi őrségek. A tizenhat ember jelenlegi munkája arra korlátozódik, hogy az árokpartok, csatornák környékén rend legyen. Ezek a kezdeti lépések, később konkrét feladatokat kapnak a bizottságtól. A tiszta, virágos Kunhegyesért mozgalom kezdeményezői voltunk. A cél, hogy mindenki szívügyének tekintse a község tisztaságát, rendezettségét. — A társadalmi munka szervezése általában hozzátartozik mindennapjainkhoz. Ügy érzem, hogy minden évben könnyebb a kunhegyes! embereket a közös munkára serkenteni. Az idén például 2,5 kilométer vízvezetékkel gyarapodtunk, a központi lakótelepen végre járdán közlekedhetnek a lakók, a községi földutakat rendbe tették, a sportpálya is megszépült, a szocialista brigádok patronálják az óvodákat, iskolákat. Az idén 8,5 millió forint lesz a társadalmi munka értéke Kunhegyesen. — Ez nem kis munka... — Vannak ezenkívül egyéb teendőink is. A szülői munkaközösséggel együtt a cigánylakosságon is segítünk. A községben hét-nyolcszáz cigány él, közülük sokan már vállaltak munkát, inkább a taníttatással vannak bajok. Még mindig sok azoknak a cigánycsaládoknak a száma, amelyeknek a gyerekei nem járnak iskolába. Pedig kapnak tanszer- és ruhasegélyt is. — Hány tagja van elnökségüknek? — A tizenegy tagú elnökségünk kéthavonta ülésezik. A bizottsági üléseket már nehezebb összehívni. Azért egy évben négyet mindig tartunk. — Kapnak segítséget a munkájukhoz? <— Nagyon jó a kapcsolatunk a nagyközségi pártbizottsággal, a tanáccsal, a helyi Vöröskereszt szervezettel, az MHSZ-Szel. Nem is tudnánk enélkül eredményesen dolgozni. Az aktívák is sokat vállalnak magukra, például Farkas Mihályné, a nőbizottság titkára. Q A MÉK 74-es zöldség- és gyümölcsboltjában éppen a déli záráshoz készülődik Farkas Mihályné. — Mióta dolgozik a nőbizottságban? — Régen, 1950-ben kezdtem a népfrontmunkát. Akkor járási nőtanács titkár voltam, most pedig a községi nőbizottság titkáraként dolgozgatok. Huszonnyolc tagú a bizottságunk. Minden hónapban tartunk összejövetelt a klubban. Jönnek háziasszonyok, munkásnők, értelmiségiek. Mindig van egészségügyi, politikai, gyermeknevelési előadás. Tavaly különösen nagy sikere volt a növény, és virágápolásról szóló foglalkozásnak. Meghívjuk a nagyközség .vezetőit is, hogy tőlük hallják az asszonyok, mi lesz a községben, mire számíthatnak, mik a fejlesztési tervek. — Sokan vannak az összejöveteleiken? — Általában negyvenen- hatvanan jönnek el. Sokat változott az utóbbi időben a családok szemlélete. Korábban baj volt, ha az anya nem ült egész nap otthon, ma már ez nem jelent gondot. Manapság a nő állást vállal, különböző funkciókat tölt be. Nekem sem szól az uram Soha, hogy hová megyek, pedig volt két kis gyerekem, akikre addig neki kellett gondolni. Most is bíztat, hogy csináljam. Q A nagyközségi pártbizottság titkára, Gyűjtő Imre így vélekedik a népfront munkájáról: — Nagyközségünk népfrontbizottsága eleget tesz felada-. tának. Jól mozgósít a párt- határozatok megvalósítására, agitál, Szervez. A bizottság minden tagja igyekszik tudásának legjavát adni a munkában. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy társadalmi munkában dolgoznak, és elsősorban a munkahelyükön kell eleget tenniük. Tevékenységüknek a legnagyobb eredményét a társadalmi munka szervezésében látjuk. Két évvel ezelőtt kétmillió forint társadalmi munkát végzett a lakosság, jelenleg a 8,5 milliónál tartunk. Amin javítani kell, a bizottsági üléseket rendszeresebbé kell tenni. A három bizottság: a környezet- védelmi, a művelődéspolitikai és a nőbizottság is eleget tesz a követelményeknek, szorgalmasan dolgoznak. A népfrontbizottság nagy részt vállal az ünnepségek rendezésében. Különböző akciókat hirdet meg, amelyeket azután figyelemmel kísér és értékel is. A nagyközségi párt-végrehajtó bizottságnak félévenként számol be a népfronttitkár, hogy az éves tervben meghatározott feladatok végrehajtásában hol tartanak. Természetesen ilyenkor nemcsak azt jelöljük ki, hogy mit csináljanak, hanem azt is. megbeszéljük, hogyan. Segítjük egymást, összhangban dolgozunk. Sz. E. Harminchárom év után T iszafüred sáros, őszi napra virradt 1944. október 20-án. Esőcseppek csillogtak az ágakon, köd borongott, s a fel-feltámadó szél metsző hideget hozott. Az éjszaka leple alatt Tisza- örvénynél a II. Ukrán Hadsereg 799-es gyalogezrede elérte a folyót. Október 23-án a szovjet harcosok átkeltek a Tiszán. Hátbatámadták a német őrséget, s rövid, de véres küzdelem után elfoglalták a hidat. Október 24- én elcsitultak a harcok, felszabadult a falu. A 799-es gyalogezred nagy árat fizetett az átkelésért- A hídnál elesett hat ismeretlen ukrán harcost egy tömegsírba temették, a többi hősi halott nevét a községi emlékmű őrzi. Néhány nap múlva a fegyverek robaját már elnyelte az őszi alkony, s Tiszafüreden megkezdődött az új élét. * Zbarak Ivan Andronovicsot Ukrajnában, Topoja faluban sokáig visszavárta a felesége és tízéves fia. Negyvennégy októberében érkezett az utolsó jevél: , jól vagyok, ne aggódjatok, közeledünk a Tiszához, hamarosan hazaérek ...” Elsuhant a tél, a tavasz. Negyvenöt nyarán sebesült falubeliek hozták a szomorú hírt: Iván hősi halált halt Magyarországon egy tiszai átkelésnél. Talán Füred,vagy Fjured lehet, hiszen olyan furcsák a magyar nevek! Az asszony még évekig visszavárta férjét. Hitte is, nem is a történetet. Esténként hallgatta a kiskapu nyikorgását, a különböző zajokra, neszekre éjszaka is felrezzent. Egyik esztendőt váltotta a másik- A fiú felnőtt, iskolai tanulmányai befejezése után a téeszbe került ál- latenyésztőnek, majd megnősült. Az unokák feledtették a súlyos csapást. Az idén szeptemberre a téesz utat szervezett Magyarországra és a túra Szolnokon át vezetett. Iván megnézte a térképet, a szíve hevesen dobogott. De hiszen ez a város is a Tisza partján fekszik! A könyvtárban talált egy nagy világatlaszt, amelyben megtalálta: Szolnok, megyei település, Füred. Befizetett az útra. Ólomlábakon vánszorogtak a hónapok, s ahogy közeledett az indulás perce, egyre többet nézegette a megfakult katonaképet. Az is lehet, a többiek rosszul emlékeztek, talán nincs is ott tömegsír... Szolnokon elbúcsúzott a csoporttól. Busszal utazott a tiszai nagyközségbe. Első útja a- rendőrségre, majd onnan Nagy Tiborhoz, a községi párttitkárhoz vezetett. — Igen, Ivan Andronovics, van nálunk egy katonai tömegsír, ahol hat névtelen ukrán harcos nyugszik — fordította a tolmács. A temetőig rövid volt az út- Ketten vezették az emlékműhöz, ahol csak ennyit tudott mondani: — Zdrasztvuj papa ... Délután rövid városnézésre vitték a kedves vendéget, megmutatták neki a háziipari szövetkezetei, az autószervizt. Dicsérte az épülő, szépülő nagyközséget. „Barátokért halt meg, igaz ügyért. Látom, gondozott, ápolt a sírja. Kérem, küldjenek majd nekem is a felvételekből ! Néhány év múlva eljövök a családommal. Ügy érzem, s ma is láttam a községben, hogy apám és a többi szovjet hő§ halála nem A tömegsírban nyugszik Iván édesapja is volt hiábavaló az önök szép országában. Sok sikert, jó egészséget kívánok mindany- nyiójuknak!” — búcsúzott a fürediektől Ivan Andronovics. Harminchárom évvel a fel- szabadulás után Tiszafüredet egy baráti szállal több fűzi a szovjet néphez. P. Szabó Miklós
