Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1977. október 22.

'm

iy

'm

T

[3

1

T

m

u

OJ;

JIU

Üu

Lb

■

£

o

A

CsiTíagrendszerünk, a Galaxis 100 milliárd csillagból áll. Lehetséges-e, hogy egy ismeretlen csillag összeütközzék a Nappal és szétdúlja bolygórendszerünket? A sokszor feltett kérdésre most aktuális választ adhatunk.

fl karambol elmarad _

A viszonylag közeli csillagok mozgását a közelmúltban több csillagász is megvizsgálta. Az eredmény

„megnyugtató”: nem lesz katasztrófa, mert nincs is olyan csillag, amely pontosan a Nap felé közeledne.

Hid a kozmoszban

Ismerkedjünk meg a Naprendszer, majd a Tejútrendszer méretarányaival. A Nap átlagos távolsága a Földtől 149,6 millió kilométer. Ezt csillagászati egységnek (CSE) nevezzük. A Jupiter keringési távolsága a Naptól 778 millió kilométer, azaz 5,2 CSE. Ezzel a nagyobb egységgel mérve, a milliós és milliárdos számok eltűnnek. A legkülső ismert bolygó, a Plútó, távolsága 40 CSE. Gondoljunk el egy óriási, egynyílású hidat, a Nap és a Föld között. Ha a Plútót akarnánk a Földdel összekötni, egy 40 nyílásos hídon kellene „végigszaladni”! A Föld és a Plútó távolságaránya (a Naptól számítva) 1:40.

Lehet-e vajon hasonló hidat verni a Nap és a legközelebbi csillag közé? Képzeletben igen. Csakhogy ez egy 271 ezer nyílásos híd lenne! Itt mindenkit megfog a végtelen érzése, amit csak súlyosbít a látszólagos üresség, a kozmikus magány. E hídon képzeletben végighaladva nézegetnénk jobbra-balra, sehol egy égitest, csak a híd végén várna a legközelebbi csillag.

Találkozás tízezer év múlva

Még az űrhajózás korában is elérhetetlennek tűnik a Plutó-bolygó. Ez a távolság azonban ponttá zsugorodik a csillagok messzeségéhez képest. Mint láttuk, a Föld— Nap távolságánál 271 ezerszer messzebb van a legközelebbi csillag. A Nap és a Föld közötti távolságot a fény 500 másodperc alatt, a Plútó távolságát 5—6 óra alatt befutja, míg a legközelebbi csillagig ezzel a sebességgel 4,25 évig tart az út. Ez a gigantikus távolság teljesen átlagos a csillagok világában. Éppen ezért összeütközésről beszélni meglehetősen naiv dolog.

A csillagászok, jórészt az érdekesség kedvéért, megvizsgálták a legközelebbi csillagok mozgását. Bemutatjuk a főszereplőket. A Nap legközelebbi testvére a Cen- taurus alfája, távolsága 4,25 fényév. Második a rangsorban a Nyíl-csillag, ezt a csillagot Bamard, amerikai csillagász fedezte fel, s az elnevezést gyors mozgásáról kapta. Ennek a távolsága 6 fényév.

Mindkét csillag a Nap felé

közeledik. A Nyíl-csillag úgy rohan felénk, mint a nyil, másodpercenként 108 kilométerrel fogyasztja a távolságot. Ez a közeledés még kereken tízezer évig tart, óm a találkozástól (az i. sz. 12 ezerben) aligha kell tartani, Bar- nard csillaga ugyanis 3,9 fényév távolságban elhalad „mellettünk”, azon túl ismét növekszik a távolság.

A Centaurus alfájáról éppen most mutatták ki, hogy 28 ezer évig tartó közeledés után a harmincadik évezredben, kereken 3 fényévre csökken a távolsága. Azon túl ismét növekszik a szakadék, mindaddig, amíg ez a csillag is eltűnik az ég színpadán.

A Nap csillagkörnyezetének jelenleg ismert, mintegy 55 többi tagjának mozgása teljesen érdektelen. Ezek még ennyire sem jutnak közel a Naphoz. A Galaxis többi, 1000—70 000 fényév távolságban levő csillagait számításba sem kell venni. Nem lesz tehát karambol, nem lesz világvége. Sok ugyan a csillag, de még nagyobb a tér végtelensége.

Nincs „kószáló” bolygó

Ezek után az a kérdés, hogy szűkebb hazánkban, a Naprendszerünkben történhet-e kozmikus katasztrófa? Összeütközhet-e a Föld valamilyen ismeretlen égitesttel? A válasz igenlő. Legutoljára 1908-ban a Föld egy üstökös magjának darabjával ütközött össze. Ez volt a híres szibériai óriás meteor esete. Az eredményt ismerjük, a kozmikus test óriási pusztítást végzett egy meglehetősen néptelen, lakatlan vidéken. A Földnek mint égitestnek azonban az ilyen ütközés nem árt. A Föld múltjában több millió hasonló katasztrófa történhetett, ezekről többnyire az ütközés helyén maradt kráterek tanúskodnak. (Ha egy ilyen, esetleg többszáz méter átmérőjű test nagyvárosra, vagy sűrűn lakott területre hullana, természetesen több millió lenne az áldozatok száma. Ennek azonban végtelenül csekély a valószínűsége.)

Naprendszerünk nagy méretű égitestjeinek, tehát a

Hárommillión) éves algaópitmónyek

Nemrégiben u. n. sztroma- tolitokat fedeztek fel a délafrikai Durban város környékén, egy kőzetcsoportban. A sztromatolitok lemezes felépítésű, lencse-, félgömb-, vagy kupolaalakú képződmények néhány centiméterről több méter vastagságú közbetelepülések üledékes kőzetekben. Hasonló alakzatokat a ma élő kék- és zöldmoszatok építenek. Jóllehet nem minden sztromatolit biológiai eredetű, az új leletek szerkezete, formája azt sugallja, hogy valószínűleg algák hozták létre őket. A bezáró üledékkel együtt, a sekély tengerben képződtek, a réteglapokon megfelelő szerkezetekből (kiszáradási repedések, hullámfodrok) és az üledék jellegzetes keresztrétegzettségéből ítélve az árapályövben, ill. annak közelében.

A kőzetcsoport sztromatolit jai különösen érdekesek, mert hozzájuk hasonlóan régiek, eddig mindössze öt lelőhelyről (2 Kanadából, 3 Rhodesiából) kerültek elő. Ha a radioaktív kormeghatározási adatok helyesek, a hárommilliárd éves sztromatolitok a legidősebbek köztük.

Föld testvéreinek meghatározott stabil pályájuk van, ezekkel nem ütközhetünk össze. A Hold mindig keringeni fog a Föld körül, soha- sejtt zuhanhat vissza! Ismeretlen, a Földhöz hasonló méretű, „kószáló” bolygó csak rossz, fantasztikus regények lapjain létezik. Az ilyenekkel való ütközéstől tartani nem egyéb, mint kozmikus képzelődés.

R Nap gyermeke lehetne

Sokszor felteszik a kérdést: mi történik akkor, ha a tér sötétjéből, a Plútó bolygó pályáján túli vidékről idelátogatna egy addig nem ismert bolygó? Ha elfogadjuk ezt a tételt, akkor is nagyon egyszerű a válasz: míg ez az elképzelt égitest ideérne a Naprendszer belső terébe, addig hosszú évszázadok telnének el. A csillagászok, egy ilyen nagyméretű, ismeretlen égitestet még érkezése előtt felfedeznének. Egy feltételezett, ismeretlen bolygó bárhonnan is bukkanna elő, csakis a Nap gyermeke lehetne, vagy ami ezzel egyenértékű: szigorú gravitációs törvények szerint keringene. Ez annyit jelent, hogy önálló pályáján éppúgy keringene, mint a már ismert 9 nagybolygó. Az ütközés valószínűsége ismét nulla lenne.

Pontosan 40 évvel ezelőtt, 1937 októberében Kari Rein- muth német csillagász felfedezte á Hermes nevű kisbolygót, amelynek átmérője kb 900 méter, akkora lehet, mint a Mátra hegység. A megfigyelt adatok szerint ez a kisbolygó alig 800 ezer kilométerre haladt el a Föld mellett. Nincs tudomásunk arról, hogy a távcsöves megfigyelések három és fél évszázada alatt más égitest jobban megközelítette volna a Földet (a már említett óriás meteorokon kívül). Mi lett volna, ha a Hermes, vagy egy hasonló törpe égitest mégis összeütközött volna a Földdel? Attól függően, hogy hová pottyan, okozhatott volna katasztrófát, vagy éppen szökőárat, esetleg földrengést. Ám a Föld és a társadalom, vagy a civilizáció egészében sértetlen marad.

Gauser Károly

INNEN- ONNRN

I szupertiszta anyagok hatása

A kozmikus fényképezést a mezőgazdaság és az erdőgazdaság, új ásványi lelőhelyek felderítésére és az időjárás előrejelzésére is felhasználják. Hogy a nagy magasságból lefényképezett objektumról részletes képet készíthessenek, a negatívot ezerszeresen felnagyítják, így a filmen található mikroszkopikus pöttyből is nagy fehér folt lesz.

Ha viszont nagy tisztaságú felületen aktív anyagokat — elsődleges alkoholokat és származékait — alkalmaznak a fotoemulziók készítésénél, mindez nem következik be. Ilyen anyagokat állítottak elő az Észt Tudományos Akadémia kémiai intézetében. Az itt kapott anyagok másik előnye, hogy igen gyenge megvilágítás mellett és ultraibolya sugárzásnál is lehetővé teszik a fényképezést.

Alkalmazási lehetőségük rendkívül sokrétű. Többek között a kőolajvegyészetben és a mosószergyártásban is felhasználhatók. Az új technológia bevezetése nem igényel új berendezést és nagy befektetést sem.

Nemzetközi kutatások a föld mágnesszférájában

Nemzetközi program szerint kezdték meg a mágnesszféra kutatását a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Légkör-Fizikai Intézetének munkatársai. Kutatási objektumként a 80—300 kilométer magasságban található légréteg szolgál. Ebben a magasságban műholdak és geofizikai rakéták segítségével is végezhetnek megfigyeléseket.

Mindkét módszernek vannak kedvező tulajdonságai, előnyösen kiegészítik egymást.

Számos kérdésre választ kapnak a Föld légburkának tanulmányozása során. A túl nagy koncentrációban jelenlevő anyagok kimutatására alkalmas optikai szondák például hasznos ásványok lelőhelyeinek kimutatására is felhasználhatók.

Állatok hangjelzése

Az állatok közötti információ adás, az állatok „beszéde” régóta foglalkoztatja a kutatókat. A második világháború óta ezen a téren a legtöbbet talán a delfinek hang- és ultrahangjelzéseivel foglalkoztak a biológusok. A delfinek természetadta lokátorukat nemcsak a víz alatti zsákmány bemérésére, de az egymás közötti híradásra is felhasználják.

Szovjet kutatók megállapították, hogy a gesztusok és a hangjelzések átadása nemcsak fajtán belül, hanem a fajták között is történik. A hatalmas magasságból lecsapó keselyűk felhívják a sasok, a hiénák és más dög- evők figyelmét a „zsákmányra”. A szarkák, a szajkók, a varjúk, a hollók, és a mpr- moták, de más állatok is jelzik egymásnak a veszélyes helyzeteket, miközben nemcsak hangokat adnak ki, hanem gesztusokkal is alátámasztják közölnivalójukat.

II cementgyártás gondjai

Világszerte óriási építkezés figyelhető meg mindenütt. Lakások, üzemek, erőművek, autósztrádák, repülőterek nőnek ki a földből, s akár hagyományos, akár -korszerű módszerekkel folyik az építkezés, hallatlan mennyiségű cementet használnak fel. 15 év alatt a világ cementtermelése megkétszereződött. Sok más iparággal ellentétben a cementgyártásnál nem a nyersanyag — a mészkő — jelenti a szűk keresztmetszetet, hanem a gyártás rendkívül nagy energiaigénye, és a környezetet súlyosan veszélyeztető porszennyezés.

A cementgyárakban a klinkerégetés fajlagos kalóriaszükséglete 1504 kilokalória kilogrammonként, amelyhez nagy mennyiségű, magas fűtőértékű és kis hamutartalmú szén, illetve fűtőolaj vagy földgáz kell. De a cementtermelés fajlagos villa- mosenergia-szükséglete is igen nagy. Az utóbbi években az új technológiai berendezések jóvoltából az egyre jobb hatásfokkal dolgozó üzemek fűtőanyag szükséglete 15 év alatt mintegy 45 százalékkal csökkent. -A villamos energia megtakarítására azonban vajmi kevés a lehetőség.

A cementgyárak a széntüzelésű erőművek után a legtöbb port kibocsátó üzemek, nagy mértékben szennyezik környezetüket. Ma a környezetvédelem, ezen belül a levegőszennyezés meggátolása napról napra sürgetőbb, ezért a portalanítás a cementgyárak kiemelt feladata

lett. A cementgyárból a levegőbe jutó por az emberi szervezetre káros ugyan, de nem okoz szilikózist. Nagy mennyiségben azonban mind a gyárakban dolgozóknak, mind a környező területek lakóinak igen kellemetlen.

A régi gyárak porkibocsátásának a csökkentése csak hosszú idő alatt, még többszázmilliós befektetéssel is csak részeredményeket hozhat. Az új üzemek helyzete azonban már sokkal jobb.

A cementgyártásnál nagy tömegű és finom szemcséze- tű anyagokat mozgatnak és tárolnak. Az anyagok raktározása és mozgatása — kevés kivételtől eltekintve — nyílt folyamatban és nyitott épületekben történik. Ezen aligha lehet változtatni. A legnagyobb porképzők azonban a kemencék, de erősen szennyeznek a malmok, szárítók, törők, valamint a szállítóberendezések átöntő helyei is.

A portalanítás célja ezért az áramló levegő és a füstgáz, valamint a berendezések körüli nyugvó levegő portartalmának a leválasztása. Erre igyekeznek világszerte egyre jobb hatásfokú megoldásokat keresni.

Képünkön: ebben az évben kezdte meg működését a lengyelországi Gorazdze-- ben Európa egyik legnagyobb cementgyára, amelynek építésénél környezetvédő berendezésekről is gondoskodnak, hogy minél kevesebb szennyeződés jusson a levegőbe.

Az új autóbusz műszerfalának modellje

Világszerte mindinkább előtérbe kerül a tömegközlekedés korszerűsítése, mind a városi, mind a távolsági személyszállításban egyre nagyobb tért hódít az autóbusz. Ismeretes, hogy hazánk autóbuszgyártó nagyhatalommá fejlődött. 1971— 75 között 41 ezer Ikarus autóbusz készült, ebből 32 ezer jutott küldföldre, amelyekkel sok országban találkozhat a magyar turista. A 'Szovjetunió nagyvárosaiban éppúgy magyar autóbuszok bonyolítják a forgalmat, mint az NDK-ban, de futnak belőlük a Közel-Keleten, Dél-Amerikában, Afrikában is. Hamburg egyes vonalain Ikarus-buszok teljesítenek szolgálatot, a magyar jármű Ausztriában és Svédországban is kedvelt.

Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 1947-ben kezdte el az autóbuszgyártást. A fejlesztés ettől kezdve előbb lassú, majd egyre gyorsabb ütemű lett. Í962 után kialakult a közúti járműgyártás fejlesztési koncepciója, és

a KGST-n belül hazánk szakosodott nagy befogadóképességű autóbuszok gyártására. 1964-ben kormányprogram lett a közúti járműgyártás fejlesztése. Az Ikaruson kívül természetesen egész sor gyár részt vesz a buszok különféle alkatrészeinek az előállításában.

Létrejött a nemzetközi kooperáció: sokirányú műszaki együttműködés eredményeként a magyar autóbuszokba szovjet, lengyel és NDK-beli részegységeket építenek be. A másik terület á közös fejlesztés. A szovjet és magyar szakemberek együttműködésének egyik eredménye az a gázturbinás autóbusz, amely előreláthatólag 1978-ban készül el a szovjet Járműfejlesztési In- téze és a magyar Autóipari Kutató Intézet közös munkájaként.

A csehszlovák* Avia Művek az Ikarusszal együttműködésben új, kis befoga- dóKépességű autóbusztípust fejlesztettek ki. A 19, illetve 23 üléses autóbuszokat Avia 712 .típusú, 80 lóerős motorral látják el. A sorozatgyártást még ebben az évben megkezdik,

/