Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-20 / 247. szám

A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. október 20. A holtág két végéből el­indulva szorítják a halat a mélyebb víz felé. Hat­van méternyire közelíthetik egymást a ladikok, amikor kifeszitik az őrhálót - el ne szökjön az összeterelt 'i.nyáj". Amint1 a Vetítő- háló parafadugói kört rajzolnak a vizen, kez­dődhet a húzás. Mindennapos munka ez most, az őszi lehalászás idején a Szolnoki Felsza­badulás Halászati Tsz- ben. A halászok novem­ber elejéig mintegy 39 vagon halat fognak ki a szövetkezet vizeiből. Kép­riportunk FegyverneVen ké­szült: Lassan körbeér a kerítőháló Markolni kell keményen, hiszen szabadulna a Vadász József tíz kilót is szákol egyszerre sok mázsa hal A szinültig telt ladikban közel tíz mázsa amur, ponty és busa tátong A partra húzott csónak­ból válogatják, mérik, majd tehergépkocsira rakják a halakat Pozderka István, a fegy­vernek üzemegység veze­tője elégedett a fogással T. Katona László HÁROMSZÁZEZERÉRT IS MEGÉRTE Az acéllemezekből hajlított hűtőszekrényajtókat, oldalfa­lakat összegyűjtik, majd kézi targoncával a festőműhelybe viszik. A szállító pályára fel­függesztett darabokat a fes­tők egyenként húzzák a kam­rába, utána pedig a már fe­hér lemezeket továbbítják a következő művelethez. A be­festett, megszárított alkatré­szeket ismét targoncára gyűj­tik, és így szállítják az össze­szerelést végző munkahelyre. Ahány művelet, a hűtőszek­rény „falait” annyiszor rak­ják át. Mindez pedig szállí­tómunkások, anyagmozgatók nélkül elképzelhetetlen. A lemeztől a kész gépig Elképzelhetetlen? Aki csak a hűtőszekrénygyártás „ha­gyományos” módját ismeri, annak valóban az. A jász­berényi Hűtőgépgyár „Bosch- üzemében” úgy tűnik, van más megoldás is. Az új csar­nokban a másik üzemből is­mert ajtók és oldalfalak szin­te emberi kéz érintése nél­kül, a kézikocsit, a többszö­ri átrakást feleslegessé tevő konveyorokon jutnak a haj­lítógéptől egészen a készáru­raktárig. A jászberényi vál­lalat szakemberei szerint semmi kétség, a Bosch-ban látott hűtőgépgyártásé a jö­vő, már csak azért is, mert egyre kevesebb munkás vár minden vállalat felvételi iro­dájában. Különben is az em­bereket kifizetőbb „termelő” munkahelyen foglalkoztatni. Ma már sehol nem megen­gedhető luxus az anyagmoz­gatással foglalkozók számát növelni. Az embereket gé­pekkel kell helyettesíteni. A munkaerőhiány gépesí­tésre kényszerít. Azonban nemcsak a létszámgondok enyhébbek az automatizált üzemben. Nagyrészt a gépe­sített anyagmozgatásnak kö­szönhetően javult a termékek minősége is. Az új üzemben szinte alig történik meg, hogy a függesztve szállított hűtő­gépdarabokról lepattan a zománc. A targoncázásnál vi­szont szinte csodának számí­tott, hogy sikerült a hófehér darabokat megóvni a sérü­léstől. A gépesített anyag- mozgatás harmadik eredmé­nye: az összeszerelési, for­rasztást végző dolgozók nem várakoznak a következő munkadarabra, nem kell a késztermék továbbításával törődniük. Mindez a konve­yor feladata. így ugyanannyi idő alatt több termék készül­het el. Kevesebb ember, jobb mi­nőséi javuló munkaidő-ki­használás — ezek a Jászbe­rényben épült új kompresz- szoros hűtőgépüzem előnyei. A felsorolást látva nem is csodálkozhatunk, hogy a vál­lalat vezetői a gépesítés mel­lett döntöttek. Az 1200 mé­ternyi konveyorpálya, a 350 méter beépített szerelőszalag és a többi korszerű anyag- mozgató eszköz azonban 30 millióba került. Jó tudni azt is. hogy az anyagmozgató rendszer csak azért lehetett ilyen korszerű, mert teljesen új üzemet építettek. Olyan gyártási technológiát válasz­tottak, amely megengedte, sőt megkövetelte a szállítás automatizálását. A „Bosch- üzemben” szinte lehetetlen szétválasztani a gyártási és az anyagmozgatási művelete­ket: az összeszerelt hűtőszek­rények kompresszorának lég- telenítése például aközben történik, amíg eljutnak a le­zárást végző forrasztókhoz. Akadályok Az üzemcsarnokot úgy ter­vezték, hogy az alkatrészrak­tárakat a legésszerűbben he­lyezhessék el benne. A kon- veyorok sebességét úgy állí­tották be, hogy minden mun­kahelyre akkor érkezzen a következő munkadarab, ami­kor az előző már elkészült. A raktárak méretének, fel­szerelésének meghatározását is műszaki, gazdasági számí­tások előzték meg. Mégsem csak a pontos kal­kuláción, a jó előkészítésen múlott, hogy hatékonyan dol­gozó üzemet építsenek. Nem mindig választhatták a léte­ző legjobb megoldást. A li- cencet adó Bosch-cég tapasz­talatai szerint például olyan konveyorpályát kellett volna építeni, mely legalább tíz hű­tőgép alkatrészeit tárolhatja. (A konveyor, mivel sebessé­ge szabályozható, raktárként is szolgál.) A feladatot meg­oldotta volna egy kétpályás szállítósor, melyből egy mé­ternyi ára 25 ezer forint. Drá­ga volt. Huszonötezerért 500 alkatrész tárolására alkalmas hagyományos raktárai épít­hettek volna. Végül is ol­csóbb, de kisebb tároló ké­pességű egypályás konveyor felépítése mellett döntött a gyár. A hazai szállítóeszköz­gyártás gondjai, például a közepes teherbírású szállító­sorok hiánya is akadályozta az optimális megoldás alkal­mazását. Korábban azt állítottuk, hogy a Bosch-ban azért sike­rült az anyagmozgatást szin­te teljesen gépesíteni, mert új üzem készült. Természetes is, egy új beruházásnál a lehető legkorszerűbb tech­nikát építik be. Mi legyen azonban az esetleg több évti­zedes üzemekkel? Itt nem le­het a legmodernebb anyag- mozgatást bevezetni? Sajnos nem mindig. Nagyon egysze­rű okok nehezítik, gyakran megakadályozzák a gépesí­tést. A kis alapterületű csar­nokokban például csak ész- szerűtlenül alakíthatók ki a munkahelyek, a zsúfoltság miatt esetleg nem használ­hatók szállítóeszközök, vagy a csarnok magassága nem en­gedi meg az emeletes konve­yorpálya felépítését. Mégis lehetséges az anyagmozgatás korszerűsítése. A Lehelben ilyen jó példákkal is talál­kozhattunk. Ahol nem lehe­tett megoldani a folyamatos anyagellátást, ott egységcso­magokban viszik az alkatré­szeket a munkahelyekre. Ésszerű megoldás, hiszen a gyártóknál készített csoma­gok bevezetése után az anyagmozgatók „menetrend­szerűen” mozoghatnak a munkahelyek között, hiszen tudják, a kiadott anyag med­dig elég. Pontosan meghatá­rozható az is, hány embert kell anyagmozgatással foglal­koztatni. A munkahelyek ész­szerű elhelyezésével, legalább részletes gépesítéssel is sok ember és a termelésből ki­eső munkaidő takarítható meg. Ráfordításból haszon Akkor sincs tehát tehetet­lenségre ítélve a vállalat, ha kevés a pénze egy minden ízében korszerű üzem meg­építésére. Igaz, Magyarorszá­gon 300 ezer forintos beruhá­zás árán is megéri egy-egy anyagmozgatót a termelésnek „kiváltani”. Azonban szó sincs arról, hogy a megtaka­rítás feltétlenül ennyibe ke­rül. Ma még igen gyakran sokkal kevesebbért, nem rit­kán ingyen tehetünk át em­bert a targonca mellől a százezreket termelő gépekre. Ekkor viszont a 300 ezer fo­rint nem ráfordításként, — hasznoként jelentkezik. V. Sz. J. a világtakarékossági napra Várják az „OTP bébiket” Az Országos Takarékpénz­tár, a posta és takarékszö­vetkezet hálózatában már készülnek az 53. Világtaka­rékossági Nap megünneplé­sére. A Világtakaréikossági Nap fő rendezvényeire, akárcsak tavaly, a fővárosban és a megyében meghívják a taka­rékosságban élen járó szo­cialista brigádok képviselőit, az Egyesült Izzóban október 27-én az OTP központi ün­nepségén meg is jutalmazzák őket. Hazaérkezett az a 300 fős ifjúsági barátságvonat, amely az MSZBT, a KISZ K. B., az Állami Ifjúsági Bizottság és a SZOT szervezésében 12 napot töltött a Szovjetunió­ban. A vonat utasai — pályakezdő fiatal szakmun­kások, fizikai dolgozó szü­lők középiskolás gyermekei, fiatal MSZBT aktivisták — A megemlékezésekhez kap­csolódik a posta is, amely a leveleket külön alkalmi ta­karékossági bélyegzővel látja el, s alkalmi postahivatalt működtet a Nemzeti Galéria kiállításán, október 31-én pedig az OTP V. kerületi fiókjában is. A hagyományoknak meg­felelően az idén is várják az „OTP bébiket”. A, taka­rékpénztár az október 31-re virradó éjszaka első szülött­jét a fővárosban és minden megyében betétkönyvvel ajándékozza meg. kiemelkedő gazdasági, tanul­mányi és mozgalmi munká­juk jutalmaképpen — ve­hettek részt az utazáson. Programjuk során Moszkva és Leningrád nevezetességei­vel ismerkedhettek meg, ta­lálkoztak a szovjet fiatalok és az SZMBT tagcsoportok képviselőivel. Két héttel a határidő előtt Kiemelkedő munkasikert ért el a Bauxitkutató Vállalat bakonyoszlopi fúróbrigádja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére felajánlották, hogy már november 7-re tel­jesítik az éves 17 000 méteres tervüket. Vállalásuknak több mint két héttel a határidő előtt eleget tettek és a következő napokban már más terüle­teken segíthetik a fontos ku­tatómunkát. Felújították a körkötő üzemet Befejeződött a körkötő üzem felújítása a Mosonma­gyaróvári Kötöttárugyárban, s ezzel jelentős állomásához érkezett az alsóruházati re­konstrukció, amelyet 87 mil­lió forintos költséggel tavaly kezdtek meg. A régi gépeket részben kiselejtezték, s he­lyettük 80 nagy teljesítmé­nyű csehszlovák és NDK- gyártmányú kötőgépet állí­tottak munkába. Ezeken mé­rettartó, rugalmas kelméket állíthatnak elő. A rekonstrukció utolsó ütemében, jövőre új gépek­kel, berendezésekkel korsze­rűsítik az anyagmozgatást. Tizenkét nap a Szovjetunióban

Next

/
Thumbnails
Contents