Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
1977. október 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A TTT Szolnok megyében A tévénézők mindig különös érdeklődéssel nézik az olyan műsorokat, amelyekben saját megyéjük, városuk, falujuk — így, vagy úgy —szerepel. A múlt héten a Tízen Túliak Társasága (TTT) című műsor adása váltotta ki megyénkben ezt a megkülönböztetett figyelmet: jász- fényszarui, nagyiváni, kun- madarasi, tiszaszentimrei úttörők életéből kaptunk ízelítőt. Bizony, vékony „életszeletek” voltak ezek. A műsor — noha riportokból állt — az információkon kívül egyebet sajnos nem adott. Az iskolás didaktikusság (jöttünk, itt vagyunk, kérdésfelelet) — különösképp egy gyermekműsorban — egyenlő az unalommal, s ezt nem leplezhetik a látványos forgatási helyszínek sem. Császárlátogatás Izgalmasan kezdődött péntek este Száraz György: Császárlátogatás című tévéjátéka. Az osztrák seregek vereséget szenvedtek Wagran- nál — jön Napóleon. Győr városa fontos politikai események színhelyévé válik. A játék pedig remek történelmi komédia lehetne, de nem lesz. Elsősorban azért nem, mert a cselekmény egyre körülményesebben bonyolódik, s körülbelül akkortájt, amikor a Napóleon köpenyét foltozgató Kriszta elalszik (a császár és Metternich társaságában), végképp ellankad a néző figyelme. is. Talán az epikus részletek nagyvonalúbb kidolgozásával ez elkerülhető lett volna. Lukács Sándor, Mensáros László, Darvas Iván (epizódszerepben) Sin- kó László, Tyll Attila, kitűnő alakításai mellett láttunk gyönge színészi teljesítményeket is — ez az egyenetlenség ugyancsak hozzájárult a játék „széteséséhez”. Tanárnak születtem Csütörtökön este — miután végigunatkoztuk a Hotel Szahara című bárgyú angol filmvígjátékot — kitűnő műsort láthattunk Németh Lászlóról, a pedagógusról „Tanárnak születtem” címmel. Egykori Medve utcai, hódmezővásárhelyi tanártársak emlékeztek Németh Lászlóra, aki a regény- és drámaírással egyenértékűnek tartotta a pedagógiai munkát. „Egy sikerült tanóra, a legcsodálatosabb dolog számomra. Ott ülünk egy üvegharang alatt, ami elszigetel minket a világtól, és az emberi tudás egy kis részletét behúzva oda, azt mintegy vegyi laboratóriumban elégetjük, analizáljuk és közben megtudunk valamit nemzetünk sorsáról, az egész mindenség szerkezetéről is”. 1968-ban, Hódmezővásárhelyen egykori tanárkodása színhelyén nyilatkozott így Németh László pedagógiai munkája lényegéről. Több kötet pedagógiai, oktatásmódszertani tanulmányából, esszéjéből tudjuk: Comeniushoz. Apácai Csere Jánoshoz hasonló szenvedélyű nevelő volt. Ez a műsor a kivételes tudású kutató, kísérletező tanárművészt emberközelbe hozta, ezáltal bizonyára sokak figyelmét felkeltette Németh László pedagógiai tárgyú művei iránt. Nagy érdeme a minden fölöslegest mellőző, lényegre törő összeállításnak, rendezésnek, hogy a nagy példával meggyőzte a nézőt: tanítani, tanárnak lenni a legnagyobb dolgok közé tartozik. Biztos siker: filmek a moziból? Szombaton az éjszakai műsorban láthattuk Andor Tamás és ifj. Schiffer Pál 1975- ben készített „Mit csinálnak a cigánygyerekek? ” című dokumentumfilmjét, amely kQrábban a mozikban aratott sikert. Gondolom, a televízióban is sokan megnézték ezt a művészi és szociográfiai szempontból egyaránt kiváló filmet, amely a cigány lakosság egészségügyi, szociális, oktatási problémáiról ad — jó „mintavétellel” — kíméletlenül pontos térképet. Ugyancsak mozifilm biztosította a vasárnap esti tévéműsor színvonalát: a világsikert aratott „Andrej Rubljov” című szovjet film. Érezhető a hétvégi programok összeállítóinak az a kockázatmentes törekvése, hogy mozisikerekkel „dobják fel” a műsort. Szabó János Balalajka Odesszából Molnár Évike útinaplót vezetett, hogy semmi ne maradjon ki az élmény- beszámolóból, ha majd hazatér. Péntek reggel érkezett,' kipihente a hosszú út fáradamait és szombaton ment először iskolába. Az első óra osztályfőnöki volt. Amit egy órába össze lehetett tömöríteni, azt olyan magával ragadóan mondta el, hogy pajtásai odaképzelhették magukat az odesszai kikötőbe, együtt sétahajóztak a Fekete-tengeren, barangoltak a katakombák útvesztőiben, aztán Kijev nevezetességeivel ismerkedtek ... Mindenkinek hozott valami apróságot ajándékba. Jelvényt, cukorkát, a tengerparton szedett kagylót. Magának egy balalajkát hozott Odesszából, reméli nem marad sokáig néma a kis hangszer, mindenképpen megtanul rajta játszani. Akkor talán még jobb műsort készíthet az Allende őrs. ha lesz megint valami, a Lánc. lánc. játéklánchoz hasonló... A tavasszal megrendezett — hangszalagra rögzített — körkapcsolásos rádióvetélkedő győztes csapatainak egy-egy tagja az MSZBT jutalmaként szeptember végén a budapesti úttörők Barátság-vonatával Odesz- szába és Kijev be utazott. A nyolc kis versenyzőt elkísérte Vajek Róbert, a Gyermekrádió szerkesztője és a Harsan a kürtszó műsorába Molnár Évivel is készített interjút. A Lánc, lánc, játéklánc kilenc adásból ólló sorozatának — amellyel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját köszönti a Gyermekrádió — közvetítése szeptember 25-én kezdődött, akkor még javában tartott a szép kirándulás. A mezőtúri Allende őrsnek a fertő- rákosi és a nagybátonyi gyerekekkel „vívott” játékos küzdelme novemberben — 6-án vagy 7- én — kerül műsorra. Addigra talán Évi néma balalajkája is megszólal. — rónai — Borbélymtthely a századelőből A főváros egyik legrégibb borbélyműhelyei a XIV. kerületi Ilka utcában működik. Tulajdonom p 70 é»9* Horváth Jóisef, 1919, november 1. óta dolgozik. Az üzletet 1907-ben alapították, és ‘még ma is eredeti berendezési tárgyakat használnak. A régi székek, a brüsszeli tükrök, a nikkelezett rózsavíz- és kölnitartók, a régi szerszámok és a falakon elhelyezett metszetek a század első évtizedének hangulatát idézik. A kunszentmártoni József Attila Középiskolai és Szakmunkásképző Intézeti Kollégium diákjai az új tanévben vették birtokukba a folyosóból átalakított klubszobát, ahol kulturált körülmények között tanulhatnak, szórakozhatnak R magyar idegenforgalom (1.) A turizmus hatása és haszna az idegenforga- flmikor lom elterjedéséről és fejlődéséről beszélünk, a tárgyi és technikai feltételek mellett egyenrangú, igen fontos tényezőként említjük a politikai tényezőket. A turizmus csak békés körülmények között, a háborús hisztéria oldódásával, illetve felszámolásával fejlődhet. Az emberek kapcsolatainak szélesedése, az a törekvés, hogy minél többet ismerhessenek meg egymás életéből, történetéről és kultúrájáról, csak békében valósulhat meg. A nemzetközi enyhülés és közeledés elősegítésére nyilvánította az ENSZ a béke évének például az 1966-os esztendőt, s adta ki a jelszót: „Az idegenforgalom útlevél a békéhez”. Nem véletlen, hogy az európai békéről és biztonságról szóló Helsinkiben aláírt egyezmény úgynevezett harmadik kosár tervében az idegenforgalom is nagy szerepet kapott. A turizmus segíti a két- és sokoldalú, politikai, társadalmi és gazdasági együttműködés bővítését, elmélyítését. Segíti a kölcsönös megismerést. Amikor 1957 után kezdett kiterebélyesedni a magyarországi idegenforgalom, az első nyugatról érkezett turisták a „vasfüggöny” mögötti élet megismerésének izgalmával érkeztek. Kíváncsiak voltak egy szocialista országra. Az eltelt két évtized tízmilliókat győzött meg fejlődő, változó életünkről, növekvő életszínvonalúnkról. A személyes tapasztalat és a szájpropaganda nagvban hozzájárult a rólunk terjesztett hamis vélemények eloszlatásához. Kormányunk és pártunk külpolitikája világos. Megteremteni a békés egymás mellett élés feltételeit és lehetőségeit a tőkés országokkal, együtt dolgozni és fejlődni a többi szocializmust építő testvéri országgal. Nyílt politikánk van. Célunk, hogy minél többen ismerjenek meg bennünket, s minél több országgal építsünk ki egyenlő feltételek mellett kulturális, gazdasági kapcsolatokat. A közeledés fontos láncszeme a turizmus. Ezért mondja ki határozatában az MSZiMP XI. kongresszusa: „Hazánkba sok külföldi látogat és számuk tovább növekszik. A többségükben szocialista országokból jövő látogatók itt- tartózkodása a kölcsönösen jobb megismerést, a kapcsolatok fejlesztését, bensőségesebbé tételét szolgálja. Az idegenforgalom hozzájárul, hogy a kapitalista országokból érkezők körében hazánkról a valóságot hűen tükröző kép alakuljon ki. Támogatni kell az idegenforgalmi célokat szolgáló szállodák, intézmények bővítését. Segíteni kell a magyar állampolgárok kollektív és egyéni utazását.” Az idegenforgalom pénzbe kerül, de hoz is pénzt. Méghozzá nem is keveset. Kinek mennyit, azt országa válogatja. Függ a fogadókészségtől, felkészültségtől, az ország természeti adottságaitól. Ausztriában a devizabevételek 40—45 százalékát, a bruttó nemzeti jövedelem 7—8 százalékát a turizmus szolgáltatja. a devizabevéteNálunk lek 3—4, a bruttó nemzeti jövedelmek kb. egy százalékát teszi ki az idegenforgalom. A gazdaságossági számításoknál nehéz a helyzet, hiszen gyakran változnak a devizaárfolyamok, más-más a szorzószám. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a viszonyításként alkalmazott ipari termék gyártásához milyen érdekeink fűződnek. A hazai — és természetesen a nemzetközi — tapasztalatok alapján mindenesetre megállapítható, hogy az idegenforgalom jövedelmező népgazdasági ágazat. A világ kereskedelmi forgalmának 7 százaléka az idegenforgalomból adódik. A vezető turisztikai országokban ez az ágazat tartja fenn a gazdasági egyensúlyt, s ad munkaalkalmat az embereknek. Mi sohasem érhetjük el például Spanyolország, Olaszország, Görögország vagy akár Svájc idegenforgalmi eredményeit, (nem is törekszünk rá) de így is hasznot- hajtóan kamatoztatjuk a világturizmusból nekünk jutó bevételeket. A turizmust láthatatlan exportként szokták emlegetni. Ez azt jelenti, hogy gazdaságosabban szerezhető meg a deviza, mint az iparban, az áruforgalomban s főként az ebből eredő exportból. Itt is több variációs alap és lehetőség létezik. A számok arányaikban mégis hűek. Tavaly népgazdasági átlagban 50 forintért termeltek meg egy dollárnyi bevételt eredményező exportterméket, az idegenforgalom pedig 28—34 forintos költséggel hozta ki ezt az eredményt. A tavalyi turizmusból származó bevételek megközelítően olyan összeget képviseltek, mint például a híradástechnikai gépek exportja a rubel elszámolású országokba, vagy a növényi eredetű anyagok exportja a tőkés országokba. A külföldi látogatóktól származó bevételek nemcsak a külkereskedelmi mérleg javítását szolgálják. Deviza-. szegény országunk ebből fedezi a kiutazó magyar állampolgárok költségeit is. Minél több tehát a vendég, annál több hazánkfia látogathat el más országokba. 1976-ban például a tőkés deviza 49 százalékát, a rubel bevétel 57 százalékát kapták vissza a magyar turisták. S hogy ez sok, vagy kevés? Attól függ, hogy mihez vagy kihez hasonlítjuk. A szocíalis- to országokba utazók szinte korlátozás nélkül kaphatnak pénzt. Növekedik a dollár övezetbe utazók száma, bár itt a fokozódó kedvezmények mellett is szűkösebb a felhasználható devizakeret; A magyar kiutazó — szaknyelven: passzív — idegen- forgalom (turizmus) méretei bizonyára sokakat meglepnek. Különösen azokat, akik keveslik az utazási lehetőségeket. Tavaly 3 millió 900 ezer magyar utazott külföldre, a felnőttkorú lakosság fele. Az európai országok közül Svájcból és az NSZK-ból évente minden második, Angliából minden negyedik lakos jut el külföldre. Ausztria és Franciaország minden harmadik állampolgára utazik, s most már ebbe a jó helyezést elért társaságba sorolhatjuk Magyarországot is. (összehasonlításul: a céleurópai országokból csak kb. minden tizedik lakosra jut egy külföldi utazás.) népvándorlás I modern fokozódik. Politikai és gazdasági hasznát hazánk továbbra is igyekszik okosan, társadalmi érdekeinek megfelelően kamatoztatni. Erre utalnak Kádár János szavai is, aki bécsi sajtóértekezletén a következőket válaszolta az újságírók kérdéseire: „Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kellően kihasználni, ezt még csak most tanuljuk.” Kapalyag Imre (Folytatjuk)
