Szolnok Megyei Néplap, 1977. október (28. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-14 / 242. szám
1977. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gyorsmérleg az építésügyi ágazatban Hogy a tudomány kozkmccse váljék Összeállították az MTESZ megyei cselekvési programját Az építőipar csaknem 350 ezer dolgozója a jubileumi versenyben a rendelkezésre álló erőforrások kihasználásának, a munka szervezettségének, az építési folyamatok gyorsításának és a minőség javításának sok új tartalékát tárták fel. Így az év első kilenc hónapjában megközelítően 63 milliárd forint értékű építési és szerelési munkát végeztek, ami 6.7 százalékkal haladja meg az egy évvel ezelőttit — állapítja meg az ÉVM most kiadott gyorsjelentése. A korszerűen felszerelt és szervezettebben dolgozó állami vállalatok nagyobb ütemben, 7 százalékkal, s az ÉVM vállalatok ennél is dinamikusabban, 9 százalékkal bővítették termelésüket. Szocialista kötelezettségvállalásaiknak megfelelően a vállalatok további munkahelyeken, építésvezetőségeken és termelési részlegeken teremtették meg az ösztönző minőségi bérezés feltételeit, s így kedvező lehetőséget nyújtottak a szocialista és munkabrigádoknak a minőségjavítási felajánlások teljesítésére. A kivitelező építőipar lakásépítői közül is elsősorban az ÉVM vállalatok dolgozói jeleskedtek. Végeredményben a teljes kivitelező építőipar 28 049 új otthon építését fejezte be, ami 1020-szal több az egy évvel ezelőttinél. Az utolsó negyedévben még majdnem 21 000 lakáét kell átadnia a kivitelező építőiparnak. Az MTESZ Szolnok megyei Szervezetének elnöksége az MSZMP KB Titkárságának 1977. március 28- án születést határozata alapján az egyesületi csoportok véleményének figyelembevételével összeállította és elfogadta a szervezet 1980-ig, valamint 1985-ig szóló cselekvési programját. A feladattervezet szerint az MTESZ-aktivisták tevékenységét alapvetően meghatározzák a párt megyei gazdaság-, tudomány- és művelődéspolitikai célkitűzései. Az egyesületek részt vesznek például a megyei hosz- szú távú iparfejlesztési, környezetvédelmi, lakásépítési programok kialakításában. Együttműködve a Tisza II. intézőbizottsággal, törekednek a létesítmény adottságainak kihasználására. Ren- dezvények, bemutatók, kiállítások, tanácskozások szervezésével segítik a termelést fejlesztő üzemi kutatási és kísérleti munkákat. A cselekvési program felhívja az egyesületek figyelmét: segítsék az üzemi laboratóriumok, kísérleti műhelyek eredményes működését, fejlesztését. Készítsenek tevékenységükhöz javaslatokat, programokat, ismertessék, népszerűsítsék azok eredményeit. Segítsék az újítók munkáját, az újítási feladattervek kidolgozását. Egy-egy szakma múltját idézik fel a műszaki múzeumok. A régi emlékek összegyűjtésével, rendszerezésével a már meglevők — a vízügyi, vagy a papírgyári skanzen — fejlesztésével tovább népszerűsíthetik a szakmákat, s megismertethetik a lakossággal egy-egy iparág kultúráját. A szervezet elnöksége meghatározta néhány egyesület speciális feladatát. A Gépipari Tudományos Egyesület például közreműködik a hűtőgépgyári kutatóközpont előkészítésénél, a Magyar Agrártudományi Egyesület tagjai pedig segítik és koordinálják a megyénkben kutatóbázisok eredményeinek gyakorlati hasznosítását. A cselekvési program szerint az üzemi csoportok fontos szerepet vállalnak az oktatási tervek készítésénél és azok megvalósításánál. Közreműködnek a szakmai képzés feltételeinek megteremtésében, az előadások, a módszerek kidolgozásában, az igények felmérésében. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület például villanyszerelő szakemberek képzéséhez szervez tanfolyamokat, a Gépipari Tudományos Egyesület pedig leendő hegesztők oktatását segíti. MUNKA KÖZBEN Hz ember, a vas formálható A következőkben Ocella József lakatos arról beszél, miért tanul negyvenéves fejjel az ember, s akad-e munkahelyén kényes ügy? Mennyi fizetést szeretnének a fiatalok, mit meg nem tesz az ember a gyerekéért? Szó esik majd arról is, miért fontos a brigád hangulata? Volt segédmunkás, azután mentős. Kilenc éve a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében dolgozik, hét esztendeje szakmunkásként. — Nem bírtam én azt nézni, hogy már mindenki kezében lassan ott a bizonyítvány, és az sem mindegy ugye. mennyit keres az ember. A kategória nagy úr, feljebb kellett hát lépni. Sokan voltunk a tanfolyamon, amelyen kitanultuk a szakmát. Meg is érte mindenkinek. Leginkább azonban a gyárnak, mert lett egyszerre huszonöt jó kezű szakmunkása. — Ezzel véget ért a tanulás? — Tart még ma is, a szolnoki bíróságon. Oda járunk egy kollégával ismerkedni a törvényekkel, mert mindketten tagjai vagyunk a munkahelyi döntőbizottságnak. Tanulunk, mert sohasem tudhatja az ember, mikor kerül bonyolult helyzet elé. Nekem szerencsére még nem volt dolgom megoldhatatlan üggyel. Kié legyen a szekrény? Jár-e pénz a helyettesítésért vagy sem? Az ember latolgatja az ügyet, aztán^ meghallgatjuk a „feleket?’, akik mindig úgy mondják el, ahogy szerintük igaz. Végül megnézzük a rendeleteket— Ki van a bizottságban? , —• Az elnök, egy alkalmazott, s egy fizikai, például én. A döntéskor mindany- nyiunk véleménye fontos, de még fontosabb a jogszabály, így aztán nem érhetnek bennünket szemrehányások. S ha valamit rosszul csinálnánk — szoktuk is mondani — fellebbezni lehet a megyei döntőbíróságon. — A vita nem rontja a munkahely hangulatát? — Nincs olyan sok, hogy ronthatná. Akkor tennénk rosszul, ha nem járnánk a kényesebb kérdések végére. A brigádban is vitatkozunk, még sincs belőle harag vagy sértődés. Azt mondja az egyik fiatalember: ne dolgozzunk annyit Józsi bá’, elég lesz nekem ezer forint. Minthogy az én munkám függ az övétől — általában hárman dolgozunk egy csoportban — mondtam neki, remélem nem gondolod komolyan! Mert úgy vagyok vele: tanuljon meg dolgozni, ha már mellém került. Sok függ attól, milyen a brigád hangulata. Most az öt tonnás daru alkatrészeit gyártjuk. Egyszer harminc forgó alvázat készítettünk egymás után. Az utolsónál mondogatta mindenki: jaj, csak vége lenne már! Tréfálkoztunk folyton, mert így csak könnyebben megy. Szenvedünk néha a zajtól is. Sivít a köszörű, dong a lemezszekrény a kalapács alatt- Kapunk mi füldugót, vattát, de én sem használom. Kényelmetlen. A többiek igaz rám is szólnak ezért. — Hogyan jellemezné a brigádot? — Hajtós társaság. Vállaltuk a 104 százalékot, meg is csináljuk. Műszak után eljárogatunk bölcsődébe, iskolába, társadalmi munkára. Szívesen mutogatja az ember a gyerekének; mi készítettük ezt is, azt is. Építettük a brigád egyik tagjának a házát, jól jött neki a munkáskéz. A szabad időnk főként a családé. Kevés hobbys ember van itt. Akik vasárnap is dolgoznak, azok többnyire parasztemberek voltak. Megtermelik maguknak azt a kis zöldséget, paprikát meg krumplit. Ezek száma, ahogy idősebb lesz a gyár, egyre csökken, a fiatalokat már nem nagyon érdekli a föld. — Gyermekei? — A lányom közgazdasági szakközépiskolába jár, jó helyen, hivatalban dolgozik majd. A fiam általános iskolás- Munkás lesz. Jó szakmája lesz neki. Én csak tudom, aki mentős voltam. Katonás fegyelem volt ott. vigyázni kellett az emberekre, az üzemanyagra. Ha valamit rosszul tettünk, megérezte a beteg. Itt a vassal aztán azt csinálunk, amit akarunk. — S ha nem úgy sikerül, ahogy a rajzon van...? Ocella József kis ideig gondolkodik... — Hát ilyen ritkán fordul Nukleáris műszerek exportra II MELLÉKTERMÉK A varsói gyártmány- és gyártásszakosítási értekezleten határozat született, hogy a Mecseki Ércbányászati Vállalat nukleáris műszerei közül az NC—482 típusú egycsatornás hordozható analizátort elfogadják KGST szakosításra. A napokban megérkezett az első rendelés. A Szovjetunió öt évre bejelentette igényét erre a korszerű termékre. A 100 000 forint értékű berendezésből 1978-ban húszat kér. Körjáratban az inszeminátorok A legutóbbi felmérések szerint 350 ezer kismalac jött a világra 1974 óta a megyében, mesterséges megtörmékenyités révén a háztáji gazdaságokban. Nem volt még hét óra, amikor ifj. Gulyás Ernő a jászladányi spermatermelőtelepen a friss anyagért jelentkezett. Minőségi ellenőrzés után gondosan csomagolva, jégakkuval ellátott kempingszatyorban rakta be a gépkocsiba, és irány Szolnok. Nyolckor már a megyei Mesterséges Megtermékenyítő Főállomás laboratóriumának mikroszkópja alatt a minta. Üjabb ellenőrzés következik, hiszen már „utazott”. Kerezsi Attila állítja be a műszert, ő viszi majd tovább a körjárattal szabadnapos- társa, Micskó István helyett. Ám dr. Hegedűs Bertalan, a főállomás igazgatója is kíváncsi a mintára, mert mint mondja: a minőség nem mindig kifogástalan. Még a frontátvonulás is befolyásolja a spermák mozgékonyságát. A megfelelő hőmérsékleten — 16—18 °C-on — tartás is szigorú követelmény. — A mai anyag közepes minőségű — állapítják meg. Míg a mikroszkópos ellenőrzés tart, ifj. Gulyás Ernő leadja a múlt heti jelentést, érdeklődik a helyi bejelentések után, hiszen a behozott anyag egy részével ő mostmár elindul az állattartókhoz. Előbb Szolnokon, aztán visszafelé haladva Zagy- varékason, Ujszászon, Szászberken, Tiszasülyön végzi munkáját. Kerezsi Attila viszont Törökszentmiklósra indul, ott átadja az anyagot Pozderka Jánosnak, a fegy- verneki körjáratosnalk, aki viszi tovább, fel egészen Ti- szaburáig, ő meg a saját körzetében tesz eleget a megren- rendeléseknek. Gyors és jól szervezett a „gépezet”, az ál- lattulajdonosok elégedettek vele. Jelenleg kilenc inszeminá- tori körzet működik a megyében, most szervezik a tizediket, Karcag körzetében. A körjáratok dolgozói saját gépkocsijukkal közlekednek, naponta 60—110 kilométert is megtesznek. Ahová az autóval nem tudnak behajtani, ott kiszedik a kocsiból a kempingkerékpárt, és azzal mennek tovább. Az elmúlt évben több mint tizenötezer megrendelést teljesítettek, az idén ennél is több lesz. — rónai — I középkorúak, sebbek talán még emlékeznek: a kis parasztházaknál, s azok gazdasági udvaraiban semmi sem volt eldobandó, mindent felhasználtak valamire, a kukoricaszárat a tehén kapta, a szárvágás után földben maradt kukoricatövet a kemence, de még a tehéntrágyát („kun koksz”) is fűtésre használták. Nem volt olyan szakadt, vásott nadrág, amit ne lehetett volna megfoltozni. Tehát a középkorúak, idősebbek talán még emlékeznék ezekre a régirégi mini-gazdaságokra, ahol bűn volt pocsékolni, és létkérdés volt takarékosan élni. Ez a világ visszahozha- tatlanul tovatűnt, helyükön mammut-gazdaságok születtek, erősödtek meg és nőttek naggyá, a kis gazdasági udvarókban pallérozódott elme számára felfoghatatlanul nagy terméseredményekét produkálva a rendkívüli teljesítményű csodagépek segítségével. Ekkor, az utóbbi egy-két évben kezdtem hallani mezőgazdasági szakemberektől, hogy például a szalma betakarítása nagyobb gond, mint maga az aratás. Tehát a melléktermék hovatovább nemhogy haszonforrás, inkább amolyan szükséges rossz lett a nagyüzemekben, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy a nagy teljesítményű új gépsorok szolgálják legkevésbé a mellék- termék betakarítását. Pedig az nincs rendjén, hogy az óriási mennyiségű szalma megmaradjon, avasodjon egyik évről a másikra, és mindenféle kártevő, féreg fészke legyen —■ mivel ekkora mennyiségű szalmát ■szervestrágyához egyszerűen nem lehet felhasználni. Az a bevezetőben említett „mindent felhasználni” — szemlélet, „semmi sem mehet kárba” — felfogás ma sem időszerűtlen, amikor a takarékos gazdálkodást nem győzik eléggé hangsúlyozni. A minap a karcagi Május 1. Tsz-ben jártam, ahol sok szívmelengető hír várt: remekül haladnak a munkákkal, és nagyon jó termés- eredményeket remélnek. De a legjobban az ragadott meg, ahogyan ebben a hatalmas nagyüzemben a melléktermékek betakarítását, feldolgozását megoldják, ahogyan érvényesítik a jó gazda pazarlástól, p>ocsékolástól óvakodó szemléletét. Vetik a A mezőgazdasági nagyüzemekben ismét teljes erővel vetik az őszi gabonát; az esőzések után a traktorosok a vetőgépekkel újra a határba indultak. A csapadék nyomán fellazult a talaj felső rétege, kedvező magágy alakult ki, úgy, hogy a gabona vetőmagja kedvező „feltételek” közé kerül. 1,3 millió hektáron vetnek idén kalászos gabonát a mezőgazdasági nagyüzemekben. A hatóságilag ellenőrzött, úgynevezett fémzárolt vetőItt hovatovább hagyománya van a melléktermékek felhasználásának. A cukorrépakoronát a kérődző állatok kapják; a kukoricaszárból pelletet gyártanak a hízómarháknak; és két éve szalmap>elletet hasznosít a juhászat, de ezt is felhasználják marhahizlalásra. A melléktermékék begyűjtése és ésszerű felhasználása segíti a korszerű takarmányozás kialakítását, hiszen a pelletet igazán egyszerű az állat elé juttatni, ennélfogva kevesebb „élő munkára” (ahogy ilyen helyeken mondják) és persze kevesebb költségre van szükség. Az idei (és egyre közeledd) télen a karcagi Május 1. Tsz-ben, ahol önitató van, szalmap>elleten teleltetik a hízómarhákat és 8 ezer juhot. Az elmúlt téli kísérletek ugyanis nagyon jó eredményt hoztak. Az állatok pedig szívesen fogyasztják a feldolgozott melléktermékeket az eddig használt abrak, szilázs helyett, s ráadásul az állatok „gusztusa” a szövetkezetnek is kevesebbe kerül. Sőt: felszabadul egy nem is jelentéktelen nagyságú földterület, ahol eddig takarmányt termeltek, amelyeken azután más, értékes kultúrát lehet meghonosítani. Ha azonban a takarmánytermő terület nagysága marad, a korábbinál jóval több állatot tudnak eltartani a melléktermékek felhasználásával. Ez a kérdés manap>ság (amikor egy hektár cukorrépatáblán 8 és fél ezer forint értékű répafej marad) kezd az állattenyésztés kulcs- tényezőjévé válni. nem kérdés, Ma már hoR>’ a melléktermékek betakarítása gazdaságos-e? (Az időben levágott kukoricaszár csaknem siló- kukorica értékű!) S némi leleményességgel, ágyelemmel a betakarítás is megoldható: Karcagon „összeházasították” az új, nagy teljesítményű gépeket a régebbiekkel, amelyek még a melléktermékek betakarítását megfelelően elvégezték. Erre a műveletre p>edig až előttünk álló hetekben nagy szükség lesz a kukorica és cukorrépa betakarításánál. Mert — s ennek hangsúlyozására épp>en legalkalmasabb az idő — a melléktermékek manapság csöppet sem mellékesek. K, L. gabonát , magtételek kitűnő minőségűek, alkalmasak a jó termés elérésére, — ezt állapították meg a korábbi vetőmagellenőrzések. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők saját használatra - is előállítottak vetőmagot, ezeket a tételeket szintén központi vizsgálatra küldték, és ahol megállapították, hogy nem megfelelő a minőség — ez idén az átlagosnál kisebb arányban fordult elő — ott központi vetőmagkészletből pótolták a malomipari célokra felhasznált magot. A gyesről visszatért és gyermeküket váró édesanyák január óta egy műszakban végzik könnyitau munkájukat a kunszentmártoni Pannónia Szőrmekikészitő és Szőrme Konfekció Vállalat 4-es számú gyáregységének úgynevezett gólyaüzemében. Az utóbbi negyedévben több mint 400 bébilábzsákot készítettek az állandóan változó létszámú műhely kismamái
