Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-14 / 216. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 14. A Az Új Élet százezer forintja Termelőszövetkezetünk kulturális alapja százezer forint. Feléből fizetjük az ösztöndíjakat, anyagilag támogatjuk a KISZ-szervezetet, áz úttörőcsapatot, valamint a helyi sportkört. A többi pénzt kirándulásra, kiállítások, kulturális események látogatására fordítjuk. Az oktatási és kulturális bizottság — amely szorosan együttműködik a tsz négy szocialista brigádjával — az év elején közvéleménykutatást tartott a program összeállítása érdekében. A legfontosabbnak a dolgozók esti iskolájának megszervezését tartjuk. Tizenhatan kezdik meg az ötödik-hatodik,' ugyanennyien a hetedik osztályt. Huszonnyolc tsz-tag és tizenöt családtag vett részt augusztus végén háromnapos kiránduláson a Duna-kanyar- ban. Visegrád, Esztergom nevezetességeit nézték meg. Szerepelt a programban hajókirándulás, majd Budapesten a Fővárosi Nagycirkusz műsora. A teljes ellátásért, szállodáért, idegenvezetőért a tsz-tagoknak nem kellett fizetniük. Egy-egy családtagnak a három nap 250 forintjába került. Negyvenen gyönyörködhettek a hortobágyi lovasnapok rendezvényeiben; két szocialista brigád tíz-tíz tagjának a szegedi szabadtéri játékok két előadása nyújtott maradandó élményt. Kovács Istvánná örményes, Üj Élet Tsz Zsákbamacska — kétezerért Szeptember 5-én a Domus Áruházban egy könyvszekrényt vásároltam. A mintadarab színe megfelelt volna a már meglévő bútoraimhoz, de azt nem kaphattam meg. Megértettem. Az eladó nyugtatgatott. Menjek ki a Réka- si úti raktárba, van ott még vagy kilenc könyvszekrény, biztosan akad közötte, amelyik színre, mintázatra megfelel. Irány tehertaxival a raktárba. Kívánságomon — hogy be szeretnék menni a raktárba — nagyon elcsodálkozott az árukiadó, azt kérdezte, van-e engedélyem az áruház igazgatójától. Nem volt, honnan tudhattam volna, hogy kell, ha nem mondták? Végül mégis beléphettem a „szentélybe". A szekrények úgy voltak elejével egymásnak összefordítva, hogy még öt centinyi hely sem volt közöttük. Nem volt túlzottan jó a „belátás". Egy sor szekrény tetején újabb „szekrénysor”. Kettőt leemeltek, de színük elütött az én bútoraimtól. Csakhogy akkor bejött a raktárba egy másik, az előzőnél idősebb árukiadó, aki igen röviden és erélyesen, mondhatni gorombán — kitessékelt. Szóhoz sem engedett jutni. Végül, eszi — nem eszi alapon elhoztam azt, amit kihoztak a raktárból. Elgondolkoztam az eseten. Filléres műanyag akármit megnézhetek jobbról balról. Matathatok az illatszerboltok, önkiszolgálók polcain. Rácsodálkozhatom egy új árura. Egy pár 28 forintos harisnyát megnézhetek természetes fénynél, mielőtt eldöntőm, hogy megveszem-e. Egy könyvszekrényt (több mint kétezerért) vagy más bútort kénytelen vagyok megvenni anélkül, hogy úgy istenigazából látnám... L. I.-né Szolnok Kellemest a hasznossal... A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola KISZ-bizottsága 1977. évi házi vezetőképzését Tisza- püspökiben tartotta. A tábort az „Edzett ifjúságért” tömegsport-mozgalom jegyében rendeztük. Kerékpárral érkeztünk táborhelyünkre. A Tisza partján sátrakat állítottunk fel. Táborozásunk ideje alatt fontos előkészületeket tettünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A községben, bármerre jártunk is, mindenütt kedves emberek gondoskodását, segítő szándékát éreztük. Szívesen gondolunk vissza a Ti- szapüspökiben töltött néhány kellemes napra. Csontos Stefánia Szolnok A Tiszaliget őrzői Rozsdás sínek éktelenítik a Tiszaligétet! — írta nemrégiben Ruttkay Aladár szolnoki olvasónk. Sorait augusztus 24-én közöltük. Vígh Bálint, a Szolnok városi Tanács V. B. tiszali- geti üzemének vezetője arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a megszűnt úttörővasút pályaszerkezetét folyamatosan elbontják, s a még használható anyagokat azonnal raktárba szállítják. A vasúti sínek — igaz — felbontva „időztek” egy ideig a szabd,ban. A levél megjelenése előtti napon azonban már elszállították. A válasz befejző mondata sokunk számára megnyugtató. Így hangzik: „A Tiszaliget környezetének védelmére még fokozottabb gondot fordítunk, a hasonló jellegű észrevételeket segítő szándékúnak vesszük és előre is köszönjük.” Az állványozás várható volt Kiss László szolnoki olvasónk nagyon mérges lehetett, amikor augusztus 4-én tollat ragadott. Azzal egyetért, hogy a megyeszékhely lakóházait, középületeit tatarozzák — vélekedett. Azt viszont már nem szívleli, hogy állványozás után tatárdúlás- ra emlékeztette lakásának erkélye. Reklamációról szó sem lehetett. Az állványozók még őt fenyegették ... „SzéAthelyezés egyoldalúig? A vidéki textilgyáf — átszervezésre és létszámcsökkentésre hivatkozással — egyik varrónőjét teljesítménybéres vetülékcsévelői munkakörbe helyezte. Ez ellen az illető a munkaügyi döntőbizottságnál panasszal élt. Arra hivatkozott, hogy az intézkedés sérelmes, mert nemcsak munkaköre, bérezése, de még a munkavégzés ideje is megváltoznék. Egyébként is új feladatát egészségi állapota miatt sem tudná ellátni. Jelenleg órabéres, egyműszakos, a cséve- lői munkakörben pedig három műszakban, teljesítménybérben kellene dolgoznia. A munkaszerződés módosításához nem adta beleegyezését. A munkaügyi döntőbizottság a panasznak helyt adott, az áthelyezési határozatot hatályon kívül helyezte, és elrendelte, hogy a varrónőt tovább is eredeti munkakörében foglalkoztassák. A döntőbizottsági határozat megváltoztatásáért és az áthelyezés hatályban tartásáért a gyár a munkaügyi bíróságon pert indított. A bíróság a keresetnek helyt adott, a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a varrónőnek a csévelői beosztásba történt átirányítását helyben hagyta. Az ítélet indokolásában megállapította: a varrónő nem szakmunkás, beosztása segédmunkás, tehát betanított munkás kategóriába tartozik, akár varrodai, akár csévelői beosztásban dolgozik. Az áthelyezéssel munkaköre nem változott, ezért közös megegyezésre nincs szükség. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bírópítés, de hogyan" címmel közöltük levelét augusztus 17-én. A tatarozást végző a szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató Vállalat képviselői augusztus 18-án felkeresték olvasónkat, hogy a keletkezett kárt megállapítsák, illetve megtérítsék. Kiss László azonban nem engedte be lakásába a műszaki dolgozókat. Közölte: a kár nem nagymérvű, forintban nem is nagyon mérhető, a kártérítéstől eláll. Miért írta mégis a levelet? Fáradtan tért haza a munkából... nagyon lehangolónak látta az az erkélyt... Serfőző László főmérnök és Mikó István termelési osztályvezető nem vitatja: előfordulhatnak hasonló esetek. Munkakörülményeik sejn minden esetben a legmegfelelőbbek; általában lakott területen dolgoznak, ezért a legnagyobb körültekintés mellett is történhetnek kisebb hibák. Az okozott károkat azonnal orvosolják. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a vállalat tudatta a bérlőkkel, hogy homlokzaton állványozási és festési munkák lesznek. A munkát tulajdonképpen „csak” folytatták. A homlokzat állványozása várható volt, hisz az épület hátsó frontján végeztek a tatarozással. Levelek, táviratok „Meglepetés a levélszekrényben” című, augusztus 2-án megjelent írásában számolt be munkatársunk: hogyan jutott el a címzetthez egy év késéssel egy fontos levél Szolnokon, a Kolozsvári út 12-ben. A ház két idős lakója önszántából tisztogatta meg a levélládákat, s az egyik gazdátlan ládában találták a levelet egy távirat társaságában ... ság a következőképpen döntött : — A Munka Törvény- könyve szerint a munkaszerződést a vállalat és a dolgozó csak közös megegyezéssel módosíthatja. A munkaszerződésnek három fő tartalmi eleme van: megállapodás a munkakörben, a munkabérben és a munkavégzés helyében. Évekkel ezelőtt, amikor a munkaviszonyt létesítették, abban egyeztek meg, hogy az illető varrónői munkakört tölt be, egyműszakos beosztásban dolgozik, és havi 2000 forint a munkabére. A gyár azzal az intézkedéssel, hogy alkalmazottját varrónői munkakörből vetülékcsévelői munkakörbe helyezte, egyoldalú munkaszerződés-módosítást hajtott végre, ami jogszabály szerint törvénysértő. Nemcsak munkakörét, hanem bérezését, munkahelyét és műszakbeosztását is megváltoztatta, tehát a munkaszerződés minden tartalmi eleme módosult. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes álláspontja téves, így döntése törvénysértő. Ezért ítéletét hatályon kívül kellett helyezni, és a gyár keresetét elutasítani. flz apaság és szüléi felügyelet A szülők elváltak és kiskorú fiúgyermeküket a bíróság az anyánál helyezte el. A diák 17 éves volt, amikor anyja hozzájárulása nélkül közelben lakó apjához költözött. Ott-tartózkodása alatt a szomszéd 16 éves leánya teherbe esett. Amikor a gyermek megszületett, a fiú apja kíséretében megjelent a gyámhatóságnál, s kijelentette: a gyermek tőle szárGazdátlan levélszekrény azért van, mert a földszinti lakásokba a lakás ajtaján / levő nyíláson dobja be a kézbesítő a küldeményeket — tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Levencsik József, a Debreceni Postaigazgatóság gazdasági igazgató- helyettese. A Vámos család szekrénye — melyen a név alig láthatóan, grafit ceruzával van feltüntetve — egy használaton kívüli levélláda mellett van. A kézbesítő több éve dolgozik a járásban. Személyesen ismeri a ház lakóit, a szekrények elhelyezését is. Munkája ellen eddig panasz, észrevétel nem érkezett. Egy év elteltével a kézbesítés körülményeire csak következtetni lehet: minden bizonnyal tévedésből tette a levelet a szomszédos ládába. Kétségkívül figyelmetlen volt, ami felelősség- revonással jár ... Volt még egy távirat... Azt természetesen táviratkihordó vitte volna a címzetthez. Az már csak „szépítő” körülmény, hogy nem tavaly (mint írtuk), hanem az idén. A táviratkihordót korábban is előfordult hasonló, és súlyosabb jellegű, felületes, hanyag munkavégzésért fegyelmi felelős- ségrevonás utón elbocsátotta a Szolnok 1. sz. postahivatal. * Lehetséges, hogy hasonlóképpen kallódott el Pálinkás Lajos (Törökszentmiklós, Vörös Hadsereg út 160.) ajánlott küldeménye is? Amint nekünk megírta, augusztus 19-én 15 órakor adta fel a levelet részére Pintér Piroska (6080 Szabad- szállás, Rocsnyai tér 2.). A hír már eljutott hozzá, a küldemény azonban (panasza megírásáig: szeptember 7.) nem. mazik. Az apa a nyilatkozat megtételéhez hozzájárult, s ennek alapján az újszülöttet a diák nevére jegyezték be az anyakönyvbe. Néhány hónap múlva a fiú visszament anyjához, és annak beleegyezésével, az apaság vélelmének megdöntése iránt pert indított. A járásbíróság, majd a megyei bíróság elutasította. Álláspontjuk szerint az apasági elismerő nyilatkozat érvényesen jött létre, mert a fiú apja akkor, az anyai szülői felügyelet szünetelése folytán ezt a jogkört gyakorolta, s a nyilatkozat megtételéhez hozzájárult. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte. A határozat indoklása szerint a fiú, amikor az apaságot vállalta, 16 éves, tehát cselekvőképességében korlátozott személy' volt, akinek a nyilatkozata csak törvényes képviselője hozzájárulásával érvényes. A Családjogi Törvény értelmében, ha a szülők nem élnek együtt, a gyermek 'feletti felügyeleti jogokat és kötelezettségeket az a szülő gyakorolja, akinél elhelyezték. Ebben az esetben a diáknak az önkényes lépése, hogy időlegesen apjához költözött, az anyának törvényen alapuló szülői felügyeletét és az ezzel együttjáró törvényes képviseleti jogát nem szüntette meg. Ebből következik, hogy az apaságot elismerő nyilatkozat — az anya hozzájárulása hiányában — hatálytalan. A Legfelsőbb Bíróság természetesen nélkülözhetetlennek tartja, hogy a bíróság megállapítsa, vajon a gyermek a fiútól származik-e vagy sem. H. E, Döntött a Legfelsőbb Bíróság férfi felnyitja a kék színű Lada csomagtartóját, kiszedi a takarókat, és sorban a kocsi mellett várakozó család kezébe adogatja. Feleség és két tizenéves fiú. A férfi arca látszólag közömbös. Vagy inkább fáradt. Rövid, vastag karjait széttárja: ninc.< több csomag. Tűnődve nézi az autót, s arra gondol reménykedve: — Még van egy nap szabadságom, egy teljes napon át semmit se fogok csinálni, legfeljebb arra leszek hajlandó, hogy teleengedem a fürdőkádat, és belefekszem, legalább ez az egy napom legyen meg, amikor elmondhatom végre, hogy pihentem... A család felhordja a csomagokat a lakásba. Ablakot nyitnak, majd vacsoráznak, minden úgy folytatódik, mint mielőtt szabadságra mentek, mégis más. A két fiú vacsora után sokáig sugdplózik a kis szobában, nehezen jön álom a szemükre. Az asszony a konyhában üldögél, mint aki nagy megpróbáltatások után tért visz- sza a nyugalom, vagy inkább a megszokás szigetére. A férfi szótlanul fekszik az esti csöndben, és most már arra gondol: jövőre megszervezi a nyaralást, pihenés lesz, csak pihenés, három hétre meg fog állni körülötte az élet, ha szükséges, még az orvos véleményét is kikéri, hogy mi a legideálisabb, de ez még egyszer nem fordulhat elő, mint az idén, hisz kívül-belül roskadtabb- nak érzi magát, mint három hete, amikor elindultak nyaralni. Az idei nyár folyamán három véleményt jegyeztem fel a nyaralásról. Az első: — Legalább három évig nem megyek külföldre nyaralni. Az ember képtelen visszatartani magát, és csak lohol, lohol, mint a megszállott... A második: — Én a kertemben dolgoztam egész id,ő alatt. Maradt még néhány nap, szabadságom, azt majd a szüretre veszem ki... A harmadik: — Engemet a többi ember borított ki. Megfeledkeznek magukról, azt hiszik, hogy csak ők vannak a világon, senki más... A legtöbb ember fáradtan, kimerültén érkezik meg a nyaralásból. A legtöbb üdülő, a tengerpartok, a Balaton, az éttermek, szállodák, autóbuszok, strandok, kirándulóhajók — zsúfoltak, és mint olyanok: egy nagy szabadtéri idegklinika benyomását keltik. Ebben a közegben szinte mindenki természetesnek veszi, hogy a két-háromhetes nyári szabadság alatt fog regenerálódni. Mohó pillantással szívnak magukba mindent, meleget, napfényt, látványt. Mindenki mielőbb pecsenyeszínű akar lenni, és a hajóállomások körül az izgatott tülekedésben, a nagy jövésmenésben elvész az orvosok és a józan ész figyelmeztetése. Az emberek százezrei évente két-három héten át élnek, a nyári szabadság ideje alatt, mindent legázoló, fáradhatatlan tempóban. Az orvos a fejét csóválja. — Ezt a habzsolást aligha nevezhetjük pihenésnek. Nem más ez, mint a neurotikus panaszok melegágya. Az évi szabadság ma már csak abban az értelemben fogható fel szabadságnak, hogy a dolgozó ezt az időt nem a munkahelyén tölti, de sok esetben még környezet- változásról se nagyon beszélhetünk ... Az ma már egyszerűen megoldhatatlan, hogy az ember a nyári szabadsága alatt pótolja az egész évi idegi veszteségeket, és előkészítse a szervezetét egy újabb esztendő kimerítő automatizmusára. A szellemi foglalkozásúak döntő többsége például naponta olyan idegi ártalmaknak van kitéve, hogy ennek valamiféle ellensúlyozására, vagyis a reális pihenésre naponta van szükség. Vagyis beosztott, többé- kevésbé megszervezett napok egymásutániságáról van szó, mondhatni a nap kis „szabadságóráiról”, mely időben az ember a szervezetét rövid időre bár, de fölmenti a napi munka súlyos nyomásai alól. A nap ésszerű beosztásához felismerésre ván szükség. A napi hajszát háttérbe állítva néhány órára el kell hinni s meg kell érteni, hogy az idegrendszert ért károk súlya, a várható következmények nem ellensúlyozhatok csupán a nyári szabadsággal. Megnyugtató érzések töltenek el bennünket, amikor az átlagos emberi életkor biztató emelkedéséről olvasunk. Csakugyan jó érzéssel számít az ember arra a néhány esztendőre, amit ilyenformán — legalábbis a nagy átlag szerint — többletként könyvelhet el. Ugyanakkor elszomorító bepillantani a városi ember napi programjába, s egyenesen magdöbbentő bepillantani a klinikákon, kórházakban és orvosi rendelőkben kezelt, gyógyszereit neurotikus betegek feltűnően és aggasztóan magas statisztikájába. Az élet-élés intenzitása magasfokú. Megerőltető tempóban élünk. Nemcsak a gépkocsik és repülőgépek sebessége, a technikai fejlődés tempója öltött fantasztikus méreteket. Az ember a saját életével valósággal hozzáigazodott ehhez az iramhoz, hiszen maga hozta létre az anyagi világnak ezt a tempóját. A tempó-visszatérés természetesen már lehetetlen. Tervek, vágyak reménye feszít berniünket. Az ambíciónk félelmetes. A maga módján mindenki valamiféle nagy feladatra készül: átlagon felüli teljesítmény, hírnév, nyaraló, nagyszerű utazások ... De közben hiányoznak a nagy megterhelések „ellenszérumai”. A napi adagok. Nyaralás | után gyakran valamiféle csalódás fogja el az em- I bért. Sok minden másként sikerült, mint azt elterveztük, ám legtöbbször megelégszünk a felületi magyarázatokkal: az idén megint mindenkinek éppen az a fürdőhely jutott az eszébe, az emberek elviselhetetlenek nagyobb tömegben, az ellátás botrányos, és így hiába lebegett a szemünk előtt a köztudott intelem: az egészségre leginkább hasznos pihenés az aktív kikapcsolódás ... A nyári szabadság önmagában, ilyen élettempó mellett már nem biztos módszer. A regenerálódást naponta, a munka utáni „szabadságórákban” kell megszervezni. A munkáért. A vágyainkért. Az életünkért. Thiery Árpád Elké»zü| az idén a besenygzbgl Kossuth Tsz ilbatelepe, (gy 3# ooo helyett Jövöre már 100 ooo libát nevelhetnek
