Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-09 / 212. szám

1977. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Várkonyi István mozgalma z 1890-es évben a magyar Ázsiában síkra szállottam a munkálkodó mil­liók érdekéért, küzdöttem fáradtságot nem ismerve, ál­doztam egy vagyont, eszmé­im és elveim, különösen a földmívelő nép százezreivel való megismertetésére... Eldobtam magamtól minden anyagi hasznot hajtó válla­latokat, kereskedést.. Aki ezt a vallomást tette, gazdag vállalkozó, többszö­rös bérháztulajdonos, egy­szóval tőkés volt. Azonban nagyon sajátos jelensége a magyarországi kapitalizmus dinamikus korszakának. Kis­sé az Owenek idealista-utó­pista fajtájából való self- made-man, aki azonban ala­csony származása ellenére (földmunkás családból jött), maga erejéből érettségit tett, jogot tanult és vagyonát rö­vid távon aligha nyereséges vállalkozásba fektette: a munkás, helyesebben a föld­munkás mozgalomba. Akiről szó van, Várkonyi István, 1889-ben lépett be a Magyarországi Általános Munkáspártba. Tevékeny­ségét 1890 után a Szociálde­mokrata Pártban is folytat­ta. Hamarosan, már a 90-es évek derekára gyakorlatilag az ő kezében futottak össze a meginduló nagyobb ará­nyú agrárszervezkedések szálai. Ez az időszak a nagy földmunkák (vasút, folyam­szabályozás) befejeződésé­nek, a kubikosok — föld­munkások, munka nélkül maradásának, az agrárszo­cialista mozgalmak megindu­lásának, a hazai földkérdés társadalmi kiéleződésének a kora. Várkonyi valami na­gyon fontosat ismert fel: azt, hogy az itthoni haladás alapkérdése a földkérdés és ennek a problémának a meg­oldására a Szociáldemokra­ta Párt korabeli ún. ortho­dox vezetőségének nincs programja. Gyakorlatilag földosztónak is nevezhető ra­dikalizmusával hamarosan ellentétbe is került a párt­vezetéssel. Az ellentétek ak­kor éleződtek ki, amikor a parasztválasztmány ellenére Földmívelő címmel lapot adott ki, amely a földmunká­sok helyzetének javítását, a földkérdés polgári demokra­tikus megoldását, a napi kö­vetelések képviseletét tartot­ta feladatának. A szociáldemokrácia által nagybirtok-kisbirtok vitára leegyszerűsített agrárkér­désben Várkonyi tehát külön nézetet vallott. Álláspontját következetesen, az elszaka­dásig képviselte, bár arra nem törekedett, hiszen a szo­ciáldemokrata mozgalmon belüli erős agrármozgalmat kívánt. Azonban 1897-re odáig fejlődtek az esemé­nyek, hogy két, egy hivatalos és egy „Várkonyista” föld­kongresszust hívtak össze Magyarországon (Budapes­ten és Cegléden). A Várko­nyi által hirdetett elvek kö­zelebb álltak a földmunká­sokhoz, mint a merevebb szociáldemokrata tanítás, így érthető, hogy a valódi földmunkás kongresszus a ceglédi lett, amely határo­zatot hozott önálló, függet­len szociáldemokrata terve­zetek létrehozására Az elkövetkező időszakban Várkonyi mozgalma gyorsan terjedt az Alföldön. Az MSZDP Várkonyit kizárta tagjai sorából és ez logiku­san vezetett mozaglmának, az ipari munkások mozgal­mától való eltávolodásához. Mi volt Várkonyi alapvető elképzelése a földkérdésben? Bár a szocialista végcéllal (a magántulajdon eltörlésé­vel) teljesen tisztában volt, közelebb állván a paraszt­sághoz, világosan látta az ideiglenes, áthidaló megol­dások szükségességét. Alap­vetően a kisajátított nagy­birtokok átmeneti bérbeadá­sát tekintette közvetlen kiút- nak. A papi és a kincstári birtokokat és a nagybirtok 100 katasztrális holdon felü­li részét 5 holdas parcellák­ban kívánta bérbe adni, egy­ben fenntartva azt a lehető­séget is, hogy „felvilágoso­dott nép” döntse el: parcel­lát akar vagy közös mun­kálkodást. Mindenesetre Várkonyié volt a földosztás első politi­kai programja Magyarorszá­gon. Éppen ezért a független szocialista párt befolyásának terjedésével párhuzamosan a hatóságok egyre szigorúb­ban léptek fel ellene. Vár­konyit zaklatások érték, ál­landó rendőri felügyelet alatt tartották, sajtópereket akasz­tottak a nyakába, úgyhogy gyakorlatilag illegalitásba kellett vonulnia. 1898-ban mégis sikerült letartóztatni­uk. Védelmét a tiszaeszlári perből is ismert Eötvös Ká­roly vállalta, azonban ő sem tudta megakadályozni . a nyolchónapos börtönbünte­tést. A vezérétől megfosztott, levert szocialista mozgalom ezek után szinte elvesztette jelentőségét, összezsugoro­dott. D következő húsz év felőrölte Várkonyi vagyonát és energiá­ját. Üjra és újra a füg-, getlen szocialista mozgalom élére állt, megint kiadta a „Földmívelőt”, részt vett a választójogi küzdelemben, megpróbálta kiszélesíteni bázisát, szövetséget kötött Áchim András pártjával, majd az elvi ellentétek mi­att szétváltak. Mozgalma azonban eredeti, századfor­duló előtti jelentőségét a meg nem alkuvó újrakezdé­sek ellenére sem nyerte visz- sza. M. P. Mezflcsáton 1830-tól 1927-ig virágzott B fazekasság. Később már csak a gyűjtők Ismerték a szebbnél szebb termékéket, Kiss Ká­roly. az egyik fazekas család leszármazottja, a mezőcsáti kerá­mia felújításával foglalkozik. Négy éve kutatja a régiek által használt agyagot és színező anyagokat. A kezdeti sikerek után ma már önállóan foglalkozik a fazekas mesterséggel. Új műsorok az Iskolatelevízióban Szeptember 13-án kezdő­dik a tanítás az ország „leg­nagyobb iskolájában” az Is­kolatelevízióban — tájékoz­tatta az MTI munkatársát Székely Róbertné, az Iskolá- televízió helyettes vezetője. — Az előző tanévben zöm- mel az iskolai tanítási órá­kat kíséreltük meg reprodu­kálni, az 1078-tól bevezeten­dő új tanterv azonban min­ket is arra ösztönzött, hogy sajátos eszközeinkkel még hatékonyabbá tegyük az ok­tatást. Keressük azokat a le­hetőségeket, amelyekkel él­ménnyé tudjuk tenni a gye­rekek számára a tananyag meghallgatását. Bízunk ab­ban, hogy az iskolatelevízió adásai nem kizárólag az is­meretszerzés eszközei lesz­nek, hanem a felfedezésé, a romantikus élményszerzésé is. — A pedagógusokhoz szó­lunk először az új tanterv előkészítésénél: az idén ré­szükre csaknem ötven új műsort készítünk, és ez a tavalyival együtt mintegy 2700 percet tesz ki. Az is­kolatelevízió műsorainak kö­rülbelül a negyede szól a pe­dagógusokhoz. Elsősorban az alsótagozatos tanítóknak sze­retnénk az új tantárgyak ok­tatásához megfelelő ismere­teket adni. Módszerünk: a szaktárgy egy-egy kiemelke­dő képviselőjének ismertető­je után órarészleteket mu­tatunk be a tam'tási „fogá­sok” szemléltetésére. A kör­nyezetvédelemmel, a techni­kával, a magyar nyelv és irodalommal idén foglalko­zunk először a pedagógus to­vábbképzésben. Neveléslé­lektani sorozatot is indítunk, olyan kérdésekről készítet­tünk műsort többek között mint a gyerekek megfigyelé­se, magányos, szorongó gye­rekek, félreértett és elhanya­golt gyerekek, mit jelent a kreativitás. — Kísérleti műsort készí­tettünk Márvány délvonal címmel a felvilágosodás komplett feldolgozására. A XVIII. századba kalauzoljuk el a tanulókat. S az egri Ta­nárképző Főiskola alapítása „ürügyén” végigjárjuk a ma­gyar felvilágosodás korának irodalmi, történelmi, képző- művészeti, zenei és építésze­ti vonatkozásait. Egyelőre csak egy ilyen műsorral ren­delkezünk, de reméljük, hogy a későbbiekben is módot ta­lálunk majd a tantárgyak közötti integráció megvalósí­tására. Világnézeti soroza­tunkkal is először jelentke­zünk. Reméljük, hogy ko­moly segítséget nyújtunk ez­zel pedagógusainknak. Ed,- ligi filmesztétikai adásainkat is kibővítettük, az elkövet­kező időben Kamera címmel sugárzunk film- és televí­zióesztétika műsort. [ THBLIfl SZEKERÉN J A szolnoki Szigligeti Színház társulata és közönsége szeptem­ber 19—25. között a Pécsi Nem­zeti Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színiház, a kecskeméti Katona József Színház és a Víg­színház közreműködésével ün­nepli fennállásának negyedszá­zados jubileumát. 1952. őszéig alkalmi színésztruppok vendég­szerepeitek a Tisza-parti kőszín­háziján, míg ettől az Időponttól állandó társulat játszik. Hiva­talosain ugyancsak 1954 őszén ve­szi fel a színház Szigligeti Ede nevét, — de ez valójában nem jelent mást, mint a „névadóhi­vatal” késését. Mikor döcögött először Thália ponyvás szekere a kun sziken és a jász homo­kon, hol hangzott el az első színészi szó a Tiszatájon? Mikor tűnnek fel ragyogva az üstökösök? — Amikor legsötétebb mögöttük az ég­bolt. 1790. „Soha talán egy nyelv gyarapodásának sem állottak oly sok akadályok ellent és semmiféle nyelv, mint kí­vülről, mind belülről nem oly elnyomatott, mint a ma­gyar nyelv. Féltő vala, ne­hogy végre eltöröltessen, mert a magyar az ő anya­nyelvén nem boldogulhat az ő hazájában” — az első ma­gyar színjátszó társaság — Kelemen László társulata — Pest vármegyéhez intézett kérvényéből idéztünk. Elke­seredett küzdelem dúlt a magyar nemzeti színjátszás megteremtéséért. A magyar színészet ügye ekkor már szorosan összeforrott a nem­zeti reformok sorsával. A XVIII. század végén indult a nemzet napszámosainak ek­hós szekere és 1819. októbe­rében már Szolnokon is ma­gyar nyelvű színielőadást tartottak. Szilágyi Pál ván­dortársulata a Tündérlak Magyarhonban című darabot mutatta be, és az előadás annyira tetszett a közönség­nek, hogy a belépődíjat újra megfizetik, az egész játékot azonnal megismételtették, sőt a társulatot meg is ven­dégelték a magukkal hozott elemózsiás kosarakból. Pest-Budáról gyakran in­dultak ez időben ekhós sze­kerek Erdélybe. Szolnokon megpihentek a vándortársu­latok, előadást tartottak a sótiszteknek, katonáknak és mesterembereknek, majd a fahídon gurultak át a Tiszán­túlra. 1836-ban Balogh Ist­ván társulata játszott a vá­rosban. Az előadást szabad ég alatt tartották, és a jö­vedelmükről mint szenzá­cióról írt a krónikás: „80 fo­rintot kerestek a komédiá­sok”. Műsorukan a Rómeó és Júlia, a Ludas Matyi és a a Csernyi György szerepelt. Balogh István társulata az akkori színésztruppok legki­válóbbika volt. Székesfehér­várról indulva járták ' a vi­déket „ínségekkel küszköd­ve, szérűkben hálva, agyon­Vázlatok a szolnoki színészet történetéröl zötyögtetve a kemény tölgy­fakerekeken”. Az ínséges esztendőket még nehezebb évek követték. 1849-ben a császári zsarnok­ság ellen a magyar színé­szet színe-java is fegyvert fogott. A halhatatlan költő­vel, az egykori1 vándorszí­nésszel, Petőfi Sándorral együtt hadba vonultak az Egressyék: Béni, Gábor és Ákos, de a többiek is: Szent- pétery, Lendvay, Tóth Jó­zsef, a „nagyok” és az isme­retlen vidéki színészek. A szabadságharc bukása után az erdők, a tanyák, a nádasok megteltek menkülő honvédokkal. Köztük voltak a vándorszínészek is, így hosszú évekig Szolnokon nincs színielőadás. 1853-ban Kétszeri József próbálkozott vándortársulatával, majd Fu­tó János 28 tagú együttese lépett fel a Magyar utcai színikörben: „Egy csapat rongyos embert látunk ma­gunk előtt, szemeik megtört fényében az elcsüggedt re­mény és halavány arcaikon az anyagi ínség tükrözi ma­gát. Nincs hely, hol megálla­podás volna számukra, nincs kéz, mely nyomorult helyze­tükből őket felsegélné. Mint rossz lelkiismerettől üldözött gonosztevők bujdokolnak ők egyik helyről a másikra, mindenkitől kigúnyolva, megvetve és eltaszítva”. A kiegyezés körüli évek­ben sűrűbben érkeztek Szol­nokra vándortársulatök. 1865. augusztusában Csabi Imre, 1866. májusában Kongh Boldizsár, 1870-ben Balogh György, 1871-ben Novák Sándor, majd Aradi Gerő színtársulata szerepelt a színikörben. Szolnokon játszik Szatmáryné, Balogh Róza, Egressy Ákos, Tóth József és a nagy magyar tra- gika, Jászai Mari is: — ... Szolnokon a pálya­udvaron találkoztam Petőfi fiával, Zoltánnal. Pár percig beszéltem vele, mert mi mentünk, ő pedig jött egy színtársulattal. Nagyon hasonlított Petőfi képeihez, de roppant sovány és sá­padt volt. Nem akarta el­ereszteni a kezemet, mikor már a beszállásra sürgettek. Akkor éreztem először élő ember előtt akkora lelki föl­indulást, hogy megijedtem, mert nem tudtam, hogy mi­csoda. Mintha forró hullá­mok támadtak volna a mel­lemben és hajtották volna egymást neki a fejemnek: a halántékom lüktetett és a szemem megtüzesedett, a gondolatom megakadt — Pe­tőfi! Petőfi eleven véréi érintettem most kezemmel. Ha nem lettem volna fele­ség, visszafordultam volna, hogy élhessek ahol Petőfi fia”. 1872-ben megalakult Szol­nokon is a Színügyi Gyámo- lító Egylet. Kerestek a színi­előadások tartására alkal­mas termet, és meghívtak egy vándortársulatot: „1875. no­vember 3-án egy vigasztala­nul szürke, csendes délutá­non három ütött-kopott ponyvával fedett ekhós ko­csi állt meg a szolnoki piac­téren, a Fehér Lóhoz címzett városi főkimérés előtt, A furcsa alkotmányból különös öltözékű hölgyek és urak szállnak ki. A paposán be- retvált, de az úttól és idő­től borostás arcú férfiak a kiegyezés előtt újra divatos­sá lett magyarruhák rom­jait viselik, a nők meg ro­kokó és biedermayer divatok érdekes variációiban kelte­nek nem csekély feltűnést. Mikor mindnyájan kikászá­lódnak a nehezen elhagyha­tó ekhós otthonból, élükre áll egy alacsony, kancsal szemű, sánta öreg és lassú, méltóságteljes léptekkel meg­indulnak a vendéglő bejára­ta felé”. Az ajtó előtt fél­kört formálnak az idegenek, középre áll a kancsal sán­ta öreg, leveti kalapját, vé­gigsimítja hosszú, kócos ha­ját, megköszörüli torkát, szónoki pózba vágja magát és nagy beszéd,ben bemutat­ja társulatát. Az igazgató Almay Olivér, igaz nevén Sánta Brabecz József, akinek lábát Nagysarlónál vitte el egy osztrák ágyúgolyó. Ä szolnokiak kedvesen fo­gadták a színészeket, és es­te 8 órakor nagyszabású szí­nielőadás volt a Fehér Ló tá­gas színjében, ahol bemuta­tásra került Egressy Béni Két Sobri című színdarabja. A Fehér Ló feldíszített szín­je szépen megtelt közönség­gel: pipáztak, tökmagot fo­gyasztottak, néha fel is szól­tak a színpadra, néha nevet­tek a legtragikusabb jelene­teknél, de otthona lett Szol­nok a vándortársulatnak. Telt ház előtt játszották a Háromcsőrű kacsát, A kin­tornás családot és a Falu rosszát. Az igazgató estén­ként a pénztárban ült, és borral kínálta a színházba jövő legényeket, hogy ne 10, hanem 20 krajcáros jegyet váltsanak. Tiszai Lajos (Folytatjuk) ovány voltam, haj­lott hátú, meg ko­pasz is; ráadásul ____még szemüveget is k ellett viselnem. A nők csak akkor mosolyogtak rám, ha a zsúfolt villamo­son le akartak ülni a he­lyemre. A világon senki sem vette észre, hogy ben­nem is folyik vér —, hogy milyen tűz ég szemüvegem mögött. Egyik alkalommal a röp­labdapálya mellett halad­tam el. A szurkolótábor szinte őrjöngött. A játék heve parázslóit biztatásuk­ban. A női válogatott ját­szott. Én minderről tudo­mást se vettem. Még a lép­teimet se lassítottam. Ám egyszer csak szállt feléma labda. El ugrani nem tud­tam. Fejen talált, ö'ssze- csuklottam, mint a colos­tok. Soká tértem magamhoz. Első eszmélésemkor egy hűvös tenyeret éreztem a homlokomon. A második ébrenlét után két hatal­mas, figyelő, szeretetet su­gárzó szempárt láttam meg. A harmadik eszmé- lés után jöttem rá, hogy engem az a lány ápolgat gyöngéd simogatással, aki a hálónál akkora erővel csapta le a labdát, hogy az letaglózott. A sportoló lány hazakí­sért. Etetgetett, itatgatott. Elhalmozott kedveskedé­seivel. Szóval összeismer­kedtünk. Ezután szinte ál­landó jelleggel találkoz- gattunk. Szigorú napirendje volt. szeértek. Egyszer, éppen egy ilyen kéztalálkozás alatt ébredtem rá, hogy ha közelebb akarok kerülni hozzá, akkor deltásabbá, erősebbé, bátrabbá kell válnom annál a fiatalem­bernél, akivel vasárnap délelőttönként ejtőernyős Hogy közelében maradhas­sak, a találkozásainkat is az ő programjához igazí­tottam. Korán reggel egy órát mindig a városi park­ban futott. En is elkezd­tem járni ide. Először csak tíz métert tudtam az ö tempójával futni. Ilyen­kor az időjárásról suttog­tam neki néhány szót. Az uszodában is egy órás ed­zést tartott. En ott álltam a startkövön, és minaossze addig láttam egyre csodá­latosabbnak tűnő rózsa­szín sarkát, amíg egy-egy szaltó után el nem tűnt a vízben. Esténként a röp­labdapályán én hordtam neki vissza a kerítés köze­lében rekedt labdákat. Ilyenkor kezeink néha ösz­ugrásokat hajt végre. Kü­lönben is, az ugrástól a földig olyan hosszú idő te­lik el, akár még udvarolni is lehet. Rákapcsoltam. Nem sók idő telt el, és tudtam úgy futni, mint ő. Később nemcsak hogy bemerész­kedtem a medencébe, de váll-váll mellett úsztam vele. A röplabdapályán pe­dig neki kellett tartani az én lecsapásaimtól. A válla> im kiszélesedtek, láb-' de különösen karizmaim ki­domborodtak. Kinőtt a hajam, szemeim úgy meg­erősödtek, hogy a sassal versenyre kelhettem az éles látásban. Egyszer, amikor egy AN- ból 2400 méterről együtt ugrottunk, szintén ernyőt bontottam, a csendes lebe­gésben szerelmet vallot­tam neki. Némán, ünnepélyesen, lassan ereszkedett alá. Amikor földközelbe ér­tünk, megszólalt; — Korábban ön olyan kedves volt, olyan segítség­re szoruló... De hová lett mindez? ön, már megbo­csát a hasonlatért, de tel­jesen olyan lett, mint á fiúk a válogatott keret­ben. .. Talajt fogtunk. Teljes lelki nyugalommal össze­hajtogatta az ejtőernyőjét, és elment az autóbuszhoz. Legutóbb csábosán bájos fehér teniszszoknyában láttam. Labdaszedőjeként egy nyápic, szemüveges fickó ügyetlenkedett. Kide­rítettem, hogy hol dolgo­zik és mi a foglalkozása. Holnap felkeresem és el­kezdek vele rendszeresen foglalkozni, ö fog helyet­tem edzeni. Addig nem szállók le róla, amíg nem fut úgy, mint a szarvas, amíg nem úszik úgy, mint a delfin, amíg nem állít fel súlyemelésben dupla világrekordot. Addig _ én egy kicsit lazítok... És ak­kor majd meglátjuk, hogy ki fog a lánynál győzni! (Sigér Imre fordítása) Ki a győztes? ILEKSZANDR JURIKOV:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents