Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

1977. szeptember 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szelevény talpra áll? 1976. május 7-e. Szürke hétköznap, mint a többi, de négy embernek élete végéig emlékezetes dátum marad. Horváth István el­nök, Kulcsár Sándor ter­melési elnökhelyettes, Sá­rospataki János főkönyve­lő és Farkas József mű­szaki főmérnök ekkor állt munkába a szelevényi Szikra Tsz-ben, ahol a szanálási jegyzököny tanú- bizonysága szerint 6 millió forint volt az alap- és a mérleghiány. ÁTSZERVEZÉSSEL KEZDTÉK — A gazdasági év kellős közepén járva a növényekért sokat már nem tehettünk — emlékezik Horváth István — így megkezdtük a felkészü­lést a betakarításra. Az em­berekbe is lelket kellett ver­ni, hiszen ekkor kapták meg jóval később az októberi, no­vemberi és a decemberi fize­tésüket, nem csoda hát, hogy nem túlságosan buzgott ben­nük a munkakedv. A pillanatnyi legsürgetőbb teendők irányítása mellett az új vezetőség hozzálátott a komoly változásokat hozó átszervezéshez is. A növény­Az errfberekbe is lelket kellett verni... termesztési, az állattenyész­tési, valamint a műszaki fő­ágazat létrehozásával „he­lyére kerültek” a funkciók is: mindenki megtudta, hogy mire adhat ki utasítást, hol kell ellenőriznie, kinek kell beszámolnia a munkájáról. A vetésszerkezet megváltoz­tatása se késett sokáig. — Az eddig termesztett 18 —20 kultúra helyett 1977-re ötre csökkentettük a termesz­tett növények számát — mondja Kulcsár Sándor. — Elhagytuk egyebek közt a mustármagot, a dinnyemagot, az uborkamagot, valamint a lent, helyettük az itteni adottságoknak leginkább megfelelő búza, kukorica, lucerna, dohány és naprafor­gó termesztésére szakosod­tunk. i NÖVÉNYTERMESZTÉS IGAZOL A választás helyességét és a munka minőségi javulását már néhány eredménnyel is illusztrálhatjuk. A búza ta­valyi 23 mázsás termésével szemben az idén 47 mázsás hozamot takarítottak be. A kukorica még lábon áll. de várhatóan 40 mázsánál nem hoz kevesebbet. A naprafor­gó, a Martfűn épülő olajgyár közelségét érezve, új növény­ként került a vetésszerkezet­be. Az óvatos tervezés hek­táronként 16 mázsával szá­molt, s mint a napokban ki­derült. reálisan. A dohány a régi hagyományokat felújítva jó termést ígér, a lucerna pe­dig három kaszálásra hektá­ronként 60 mázsa szénát és 1 5 mázsa magot adott. Mind­ehhez azonban előbb sokat és jól kellett dolgozni, s eb­ben a munkában, mint másutt is, jelentős szerep a gépekre várt. — Az erőgépekkel volt a legtöbb baj — magyarázza Farkas József. — A 100—150 Az adottságoknak leginkább megfelelő növények termeszté­sére szakosodtunk lóerős berendezések egysze­rűen hiányoztak a traktor­lépcsőből. Hiába volt négy DT—75-ösünk, egyet se tud­tunk használni, s így a szán­tás az egyetlen Rába Steiger- re maradt. Az erő- és a mun­kagépek között nem volt meg az összhang: a Rábához ne­künk kellett ekét fabrikál­nunk, volt viszont két olyan nagy teljesítményű vetőgé­pünk, amelyet nem tudtuk mivel húzatni. A 9 kombájn közül is csak öt használható akadt... GÉPEK NÉLKÜL NEHÉZ Mit lehetett tenni? A meg­bízható, működőképes beren­dezéseket kellett úgy irányí­tani, hogy mindig időben jus­son belőlük a soron követ­kező legsürgősebb teendőhöz. Ez természetesen csak ideig- óráig tartható állapot, s ezért a szakemberek, a pénzügyi lehetőségek határain belül, hozzáláttak a felszereltség javításához. Elsősorban a Az erőgépekkel' volt a legtöbb baj főbb növények termesztésé­hez szükséges gépeket szerez­ték be, a traktorlépcső vi­szont változatlanul hiányos maradt. Hiába van ugyanis égetően szükségük az előb­biekben említett berendezé­sekre, ha egy, a szántáshoz szükséges gép még ennél is jobban kellett. Ezért vettek Rába Steigert, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a gé­pesítés továbbra is az egyik legsarkalatosabb pontja a gazdaságnak. Csak hát az anyagi lehe­tőségek ...! De erről inkább hadd beszéljen Sárospataki János, a szakterület legjobb ismerője. — A már felmért, vala­mint az előre nem látható nehézségek, no és nem utol­só sorban az aszály miatt az 1976-os évet 14,5 millió fo­rintos alap- és mérleghiány­nyal zártuk. A korábbiakban fölsorakoztatott termésátla­gok, tények mellett ebben nagy szerepe volt a szarvas­marha-tenyésztésnek is, ami azóta is változatlan, évi mintegy 2 millió forintos veszteségforrás. fordított alapAllAs Az újabb szanálási eljárás a 14,5 millió visszafizetését tíz évre elosztva határozta meg. A korábbi terheket — csúnya szóval élve — kigaz- dálkodta a tsz, úgyhogy az idén várhatóan nyereségesen zárják az esztendőt. Messze­menő következtetésre ebből azonban nem juthatunk, hi­szen az üzem — a szakem­berek véleményét idézve — továbbra is csak „fél lábon áll”. Hiába vezetik be ugyan­is a lehető legkorszerűbb technológiákat a növényter­mesztésbe, hiába irányítanak feladatuk magaslatán a veze­tők, és dolgoznak becsülettel A szarvasmarha-tenyésztés az­óta is változatlanul veszteség- forrás Fotó: Kőhidi a tagok, egy. illetve a gépe­sítéssel együtt két ágazat ke­vés az üdvösséghez. Az állattenyésztés rákfené­je, mint már kiderült, a szarvasmarha, pontosabban száz, közhasználatú fogalom­mal élve, főkönyvelői tehén, amely se nem ellik, se nem tejel, csak eszik. Selejtezé­sükre, a korábban felvett ál­lami támogatás miatt csak akkor van mód. ha helyettük újabb egyedeket állítanak be, de ez természetes módon: a másik 100 tehén elléseire számítva túl hosszú idő. Vá­sárlásra. vagy az állami tá­mogatás visszafizetésére a gazdaságnak' nincs pénze, ar­ról nem is beszélve, hogy a vágáshoz magához is külön engedély kell. Megoldás? Hosszabb távon erre is van: az üzem vezetői a nyereséges juhtenyésztés fokozott fejlesztésével kíván­ják eltörölni a gondot. Er­re az adottságok — többek között a nagy kiterjedésű le­gelők is megvannak, s ezért már nincs messze az az idő, amikor a címben szereplő mondat után nem kell kér­dőjel. Braun Ágoston Tanfolyamok szakszervezeti tisztségviselőknek Tiszafüredi versenyző az országos döntőben Szerdán befejeződött Mis­kolcon a Belkereskedelmi Minisztérium ifjúsági bizott­sága felhívása nyomán szer­vezett „Ki minek mestere?” szakmai és politikai vetélke­dő háromnapos területi dön­tője. öt megye — közöttük Szolnok — több mint negy­ven fiatal ruházati és cipőel­adója közül második helye­zést ért el Molnár Erzsébet, a Tiszafüred és Vidéke ÁféSz versenyzője. Az országos döntőbe az első négy ver­senyző jut tovább, Szolnok megyében több ezer ember vesz részt az idén is tömegpolitikai oktatáson. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa jelentős segítséget adott az oktatás színvonalá­nak emeléséhez. Szeptember 12-től 24-ig — bennlakásos tanfolyamokon — százhet­venhét propagandistát ké­szítettek fel feladatuk jobb ellátására. A vállalati újítási előadók­nak és a szakszervezeti bi­zottságok újítási felelősei­nek is megszervezte az SZMT a szakmai és a mozgalmi is­mereteket adó tanfolyamot. Iparjogvédelem volt a múlt héten befejeződött tovább­képzés témája. A Megyei Tanács Testne­velési és Sporthivatalával közösen épp a napokban kezdték meg azt a 60 órás levelező tanfolyamot, amely a munkahelyi tömegsport-fe­lelősöknek nyújt szakmai se­gítséget. A résztvevők kéthe­tenként találkoznak Szolno­kon, ahol előadásokat hall­gatnak meg, ötleteket kap­nak a munkahelyi testneve­lés népszerűsítéséhez. A közhangulat megismerése A Dőlt csa''t akkor tud----------eredményes mun­kát végezni, ha jól ismeri a közhangulatot, az emberek véleményét a különféle poli­tikai kérdésekről, esemé­nyekről, intézkedésekről. A döntéseknek természetesen sohasem lehet egyedüli vagy legfőbb meghatározója a közvélemény; az elhatáro­zásoknál---------mindenekelőtt m egvalósítandó társadalom- politikai céljainkból, vala­mint az objektív feltételek­ből, körülményekből kell ki­indulni. Ám a közvélemény, a közhangulat maga is egyik tényezője, eleme a számítás­ba veendő feltételeknek. Ezért a párt különböző szin­tű vezető testületéi céltuda­tosan igyekeznek megismer­ni a dolgozók véleményét és hasznosítani azt a döntések előkészítésében, a határoza­tok végrehajtásának ellen­őrzésében, a politikai mun­ka feladatainak kijelölésé­ben. Ez féltétele az irányító munka eredményességének, s egyúttal kifejeződik benne politikai rendszerünk de­mokratizmusa. Az embereket foglalkozta­tó kérdések és az ezekről al­kotott vélemények megisme­résében nagyon fontos szere­pük van a párt alapszerve­zeteinek. Túlzás nélkül mond­hatjuk: semmiféle közvéle­ménykutató intézet nem he­lyettesíthetné az alapszerve­zetek tagságának állandó, eleven kapcsolatát környeze­tével, s az így szerzett friss, naprakész információk soka­ságát. Mindenki tudja, hogy az emberek ma bíznak a pártban, s ezért nyíltan, őszintén mondják el elisme­rő és elmarasztaló vélemé­nyüket egyaránt. Azt is hoz­zátehetjük: általában azzal a meggyőződéssel mondják el, hogy ez a vélemény eljut az illetékes vezető testülete­kig, fórumokig, ahol majd a véleményét. Ez a — pártéle­tünk gyakorlatában informá­ciós munkának nevezett — tevékenység egyformán fon­tos mind a párt felsőbb szer­vei, mind maga az alapszer­vezet számára. Az e tevé­kenység eredményeit tükrö­ző összegezésekből ugyanis nemcsak az irányító testüle­tek, de maga az alapszerve­zet is fontos következteté­sekhez juthat el. Nem csu­pán „mások” számára készí­ti tehát ezeket, hanem ön­maga számára is. hogy ezek az in­formációk hasz­nosíthatók legyenek, minde­nekelőtt igaznak kell lenni­ük, a valósághoz híven, min­denfajta torzítástól mente­sen kell tükrözniük a köz­hangulatot. Ehhez ma min­den feltétel adott. Az MSZMP — szakítva az ötve­nes évek elején eluralkodott gyakorlattal — a valóság is­meretére építi politikáját, a pártvezetés nem az intézke­dések „visszaigazolását”, az ellentmondások „kisimítását”, a gondok elkendőzését várja a közvéleményt tükröző-fel­mérő jelentésektől. Azt is hozzátehetjük, hogy egyetlen alapszervezetre sem vet ár­nyékot, ha kitűnik, hogy mű­ködési területén az emberek nem mindent ítélnek meg azonnal helyesen, hogy van­nak félreértések, téves véle­kedések, s akad intézkedés, melynek kedvezőtlen a fo­gadtatása, netán viták is van­nak. Sőt, sokkal inkább mér­hető a munkája azon, hogy tud-e árnyalt és Sokszínű képet kialakítani a közvéle­ményről. Hiszen ez arról ta­núskodik, hogy megfelelőek a tömegkapcsolatai, a párt­tagok állandó véleménycse­rét folytatnak környezetük­ben, a pártszervezet követ­kezetesen feltárja és számon tartja az embereket foglal­Ahhoz, sok-sok ismerethez juthat. Ezért helyes a közhangulat megismerésében — mint ál­talában a politikai tömeg­munkában — messzemenően építeni a pártcsoportokra, azok gazdag, Sokrétű tapasz­talataira. A párt- és tömeg­szervezetek tanácskozásai, gyűlései, a munkahelyi érte­kezletek, a politikai oktatás foglalkozásai, a vitaköri megbeszélések, a különféle csoportos és egyéni beszélge­tések mind fontos forrásai az információnak. Mindezek összegyűjtéséhez, válogatá­sához, összegezéséhez, elem­zéséhez felkészültség, ta­pasztalat, politikai érzék szükséges; ezért az alapszer­vezeti vezetőségek mérlegel­jék gondosan, kiket bíznak meg ilyen pártfeladattal. A munka azonban nem ér véget az összegezés elkészí­tésével. Az emberek joggal várják, hogy véleményükre reagáljanak is valamilyen módon — szóban vagy cse­lekedetekkel. E reagálásnak tJermészetesen mindig attól kell kiindulnia, aki az adott kérdésben illetékes. Az ese­tek nem csekély részében ez a felsőbb irányító pártszer­vekre vár, ám az alapszer­vezeteknek ilyenkor is gya­korta van tennivalójuk a vá­lasz továbbításában és ma­gyarázatában, az intézkedés megvalósításában. Nem ke­vésszer azonban közvetlenül nekik kell reagálniuk. Oly­módon, hogy az agitációs munkában, az oktatásban megmagyarázzák a nem ér­tett problémákat, válaszol­nak a nyitott kérdésekre, ér­velnek igazuk mellett. S oly­módon is, hogy egyes dol­gokban intézkednek, módo­sítanak a fennálló helyzeten, megoldják az arra megérett, és a közhangulatot befolyá­soló kérdéseket. többivel együtt mérlegelik, figyelembe veszik. koztató dolgokat, a jót s a rosszat egyaránt. A közhangulat tó"ul Az alapszervezetek tehát ilyen értelemben kettős el­várásnak tesznek eleget, ami­kor figyelemmel kísérik, számba veszik, értékelik a dolgozók politikai természetű Ha eleven és mindennapos a politikai véleménycsere, ha érdemben működnek a munkahelyi demokrácia, a mozgalmi szervezetek fóru- mái, akkor a pártszervezet nyozása tehát sohasem ön­célú ismeretszerzés. Mindig valamilyen cselekvésre kell hogy késztesse a pártszerve­zeteket, s e cselekvés ered­ményességét szolgálja. Gyenes László A 60. évfordulói t-.': - - ' v:­Újabb Mezőtúron Jól fizet a Csabagyöngye és a hárslevelű Félidőhöz érkeztek a Jász­sági Állami Gazdaságban a szőlő szedésével. A gazda­ság 420 hektár szőlészetében az idén augusztus 10-én a korai csemege, a Csabagyön­gye és az ízletes saszla sze­désével kezdődött a szüret. A folytatás az ezerjó és a ka­darka szüretelése volt. Most a gazdaság országszerte — de még külföldön is ismert — -kedvelt borának, a jász­sági hárslevelűnek az alap­anyagát szedik. A szüret vár­hatóan október közepéig tart. A szőlő a kedvezőtlen Idő­járás ellenére az idén is jól fizet. A hektáronkénti 65— 70 mázsás hozam a vártnál jobb termés. A csemegesző­lőt*, mintegy 1400 mázsát a gazdaság étkezési szőlőként értékesített. Ebből 670 má­zsát 7 forintos önköltségi áron az élelmiszer és a zöld­ségboltoknak adott át, javít­va ezzel Jászberény és Szol­nok gyümölcsellátásn. A borszőlőt a gazdaság az idén üzembe helyezett, 2 és fél millió forintos költséggel épült borászati üzemében dolgozzák fel. A szikkasztós rendszerű, szakaszos szőlő- feldolgozó üzem a környék egyik legkorszerűbb ilyen lé­tesítménye. Műszakonként 15,00 mázsa termést dolgoz fel. A vízgazdálkodási és víz- rendezési feladatok ez évi megoldását a mezőtúri-tisza­zugi Vízgazdálkodási Társu­lat működési területén jól serkentette a csepeliek felhí­vása. Az OVH választmányá­nak ajánlása alapján a szo­cialista brigádok csatlakoz­tak a jubileumi akcióhoz, és példájukra az egész kollektí­va összefogott. A közelmúlt­ban — a harmadik negyed­év végéhez közeledvén — értékelték a tíz szocialista brigád 74 tagjának munká­ját. Megállapították, hogy erőfeszítésük sikerrel járt, és a brigádok ezek után a szakszervezettel egyetértés­ben vállalták, hogy éves fel­ajánlásaikat már december 1-re teljesítik. Számvetés készült nyolc hónap után a Vasipari Vál­lalat mezőtúri gyáregységé­ben is. A 18,5 millió forintos éves termelési tervből csak­nem 16 millió realizálódott már, és a negyedév végéré meglesz a 17,3 millió. Az idő­arányos túlteljesítés és a programozott munkák anyag- biztosítása lehetővé teszi* no­vember 7-re az éves terv teljesítését. Erről tanácsko­zott a napokban a gyáregy­ség gazdasági és pártvezetése meg az üzemi szakszervezeti bizottság titkára, majd a té­nyeket és a lehetőségeket megvitatták a szocialista bri­gádok vezetőivel, javaslatot terjesztettek a párttaggyű­lés elé is. Egyhangú „igen”- nel reagált a taggyűlés. Fel­hívással fordultak a gyár­egység valamennyi dolgozó­jához: jó munkájukkal járul­janak hozzá, hogy a 60. év­fordulót már az éves terv teljesítésével köszönthessék. Versenyvállalást írtak alá a napokban a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat 8. számú gyárában is, Mezőtúron. A 60. évforduló tiszteletére százmillió forintos termelési értéket érnek el az év végé­re. Ezzel az éves termelési terv 3 százalékos, a nyere­ségterv 6 százalékos túltel­jesítését vállalják úgy, hogy nem lépik túl az előírt kész­letszintet, és a tervezett bér­tömeg-bérszínvonal mutató­kat is betartják. Szocialista exportkötelezettségeiket ok­tóber 30-ig teljesítik, a tőkés export túlteljesítése érdeké­ben pedig ötezer krómozott szék gyárátását vállalták még erre az évre, terven fe­lül.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents