Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-03 / 207. szám
1977. szeptember 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP NYÁRI ŐRJÁRAT UTÁN Elhanyagolt főzőkonyhák Alkohol és háziállat a strandokon Szigor a szabálysértőkkel szemben A nyár derekán már jóval túl vagyunk. A közegészség- ügyi szabályok betartásának tapasztalatairól érdeklődtünk a megyei KOJÁL-nál; hol, milyen hibákat észleltek, és milyen intézkedéseket tettek ellenőrzéseik alkalmával. A strandokon — sajnos — azt kellett megállapítani, hogy az üzemeltetők többsége nem ismeri a közegészségügyi előírásokat. Általános a megyében a vízhiány, ezen segítene a vízvisszaforgatás, de ezt csak Mezőtúron és Jászapátiban alkalmazták. Az öltözőhelyiségek többnyire korszerűtle- helk, az elsősegélynyújtó helyeket nem erre a célra használják, s felszereltségük, gyógyszerkészletük is hiányos. A szemét tárolása, elhordása sem megfelelő minden Strandon, s ez nemcsak esztétikailag rontja a képet, hanem fertőzés forrása is. Különösen kifogásolható, hogy Tiszaföldváron és Túrkevén laknak a strand területén, és háziállatokat is tartanaik. Tiszafüreden és Tiszaőrsön kemping is működik a strandon, az utóbbi helyen a vendégszobák rendkívül korszerűtlenek. A strandokon levő vendéglátóegységekben — a tilalom ellenére — szeszes italokat is árusítanak. Nem sokkal jobbak a vendéglátóegységekben tartott ellenőrzések tapasztalatai sem. Bár a porfagylalt, a konzervfagyi és a jégkrémek elterjedése következtében egyre kevesebb a fagylaltfőző helyek száma, mégis találtak közöttük a közegészségügy szabályait súlyosan megszegőket, mint például a jászárokSzállási áfész cukrászműhelyének vezetője. Rendkívül rossz higiénés helyzetet tárt fel az ellenőrzés a szolnoki Bástya étteremben, a karcagi Autós csárdában és a tiszafüredi járás néhány éttermében. A krémes készítését és árusítását jogszabályi ren-i delkezéssel korlátozták, ezzel, valamint a fagylalt forgalmazására vonatkozó szigorú előírásokkal sikerült elérni, hogy több éve nem volt megyénkben tömeges krémes- vagy fagylaltmérgezés, és egyre ritkábban fordul elő a nyári időszakban csoportos vagy tömeges ételmérgezés. Ez — közvetve — a javuló élelmezés-egészségügyi helyzetet tükrözi. Akik az előírásokat súlyosan megszegték, azokkal szemben a közegészségügyi hálózat szakemberei az ellenőrzések után a Szükséges intézkedést megtették, így szabálysértési eljárásra, bírságolásra, a kifogásolható tevékenység felfüggesztésé- sére stb. számos esetben került sor. Május elsejétől napjainkig 62 élelmezésegészségügyi szabálysértési eljárás indult, és ez idő alatt összesen több mint 41 ezer forint pénzbírságot vetettek ki. Ez mind az esetek számában, mind a kiszabott bírság összegében meghaladja az elmúlt évi hasonló időszakot. Ugyancsak nőtt az egy esetre átlagosan kirótt bírság összege is. összegezve: megyénkben a járványügyi helyzet megfelelői A nyárra jellemző fertőző betegségek, nem jelentkeztek nagyobb számban, mint a korábbi, hasonló időszakban, kivéve a fertőző májgyulladást, amelyben általános iskolás korúak betegedtek meg nagyobb számban. A további tennivalók között a strandok közegészség- ügyi helyzetének javítása, ezen belül is a jobb tárgyi feltételek megteremtésére intézkedések szerepelnek. A vendéglátóegységeknél inkább a vezetők és beosztott dolgozók szemléletét kell úgy alakítani, hogy a viszonylag jó, vagy javuló feltételek között az üzemeltetés közegészségügyi szabályaira is fordítsanak nagyobb gondot. R. E. 20. Bálint másnap rossz hangulatban ment ki a hídhoz. Már voltak ott néhányan, de legtöbben még csak azután szállingóztak. Amióta megjött a hideg, egyre többen maradtak el a munkából. Pedig most kellene mindent beleadni! Ellenőrizte a létszámot, száztizenhatan dolgoztak aznap. Amikor a hídépítést kezdték, négyszázan voltak. Legalább kétszázötvenen lennénk! Két hete az oroszok se jártak itt, velük talán még lehetne elérni valamit. De hát nekik is más a gondjuk, úgy látszik. A kapitány segíthetne, kiparancsolhatná a hídhoz a szamosházi gazdákat. De mit mondanának Bálintnak? Ráhozta a falura az oroszokat... A szegény emberek egy része sem jár azóta a munkára, mióta az oroszok nem küldenek se szeszt, se krumplit, se csizmatalpat. Meggyújtották a tüzeket. Kormolva, füstölve fogtak lángot a tűzrakások; kellett a meleg. A hideg, nyirkos vízparti levegő hamar átjárja az embert, csak úgy vacog tőle már dél felé. A tüzek megrakására ő adott parancsot. Eleinte a forgácsot haza vitték az emberek. Vitték is a hátukon, a nagyobb darabokat bicikli-csomagtartóra kötözve. Amikor a gerendákat rakták fel, kevés volt a forgács, de vinni akart mindenki — ösz- szevesztek rajta. Az egyik szombaton még verekedtek is. Angyal Sándor fültövön vágta a Bódy gyereket, amiért az hozzá mert nyúlni az ő forgácscsomójához. Akkor Bálint megparancsolta, hogy senki nem vihet forgácsot a hídépítéstől; azt mondta, kell a tűzre. * Más ok is volt: az ácsok egy idő óta többet faragtak le a gerendáknak, oszlopoknak kijelölt rönkökből, csak azért, hogy minél nagyobb, kiadósabb forgácsokat vihessenek haza. Ide jutottak. Reggel Sándor bátyját elküldte oz oroszokhoz benzinért. Ha nem kapnak üzemanyagot, két nap múlva leáll a fűrész. Csak a jég ne jönne még; legalább két hétig, hadd tudnának a jeges ár fogadására felkészülni. Tíz ember éjjel-nappal szolgálatban meg tudja védeni a hidat a jégtől. Hosszú rudakat faragtak. A híd korlátján állva, ezekkel szét lehet tömi a jégtáblákat, el lehet piszkálni a vízen a nagy- ját, hogy ne ütközzenek a gyenge oszlopoknak, ne torlódjanak fel. Az a legnagyobb baj, hogy alacsony a híd. Nyáron majd meg lehet erősíteni a híd oszlopait. Van nyár, hogy térdig ér csak itt a víz, akkor lehet majd dolgozni. Minden oszlop elé jégtörőt építenek! Bálint már kitervezte, jó erős oszlopokat kötöztet egybe, bevasal- tatja, elől éles vasa lesz, hogy Tananyag és az élet nemrégiben eí?y ált,alr----------=------- nos iskola vé gzős tanulóitól megkérdezték —■ csak úgy kísérletképpen —, hogy mit tudnak néhány olyan személyről — Rákosi Mátyás. Rajk László, Tildy Zoltán stb. — akik az elmúlt három évtized egyik vagy másik szakaszában fontos szerepet játszottak a magyar közéletben. A kérdésekre adott válaszokból kiderült, hogy annak az egy iskolának a nyolcadikos tanulói a minimálisnál is kevesebbet tudnak róluk. Aligha lehetne leszűrni ebből valamilyen általános érvényű következtetést — ha nem érkezett volna hír éppen ugyanabban az időben (mondhatjuk: jelenidőben) egy középiskolában történt kérdezősködésről. A válaszok nagyon hasonlóak voltak az előbbiekéhez. Hozzá kell tenni, hogy mindkét kérdezős- ködésnek egyetlen feltétele volt csupán, hogy a megkérdezettek válaszadás előtt ne kutathassanak könyvekben. Más vidéken történt, hogy egy falusi asszonyt hivatalos levelek özönével árasztott el egy vállalat, amely az asszony házának egyik szobáját igényelte. Aláírattak vele mindenféle papírokat, s csak később derült ki, hogy számára nagyon előnytelen szerződést kötött. Évekbe is beletelhet, amíg megtalálja a maga igazságát. Látszatra a fenti esetek között nincs is összefüggés. S mégis van. Két példa együtt olyan kép körvonalait rajzolja ki, amelyben egyre világosabban látható: állampolgárok százezrei keveset tudnak arról az országról, amelyben élnek, élünk. A tudományok rohamosan fejlődnek, a technika újabb és legújabb vívmányairól nem lehet tudomást nem venni. S közben már-már kívül esik az érdeklődés határain az. ami az utolsó harminc évben velünk történt, ami legközelebb van hozzánk. Időben is, térben is, érzelmileg is. S nem ismerjük eléggé ennek a fejlődésnek kapcsán feladatainkat és jogainkat sem. Mai nyolcadikosok, az általános iskolát éppen elhagyó fiatalok többet tudnak az űrhajók típusairól, egy Mars- vagy Vénus-utazás lehetőségeiről és időtartamáról, mint harminc évvel ezelőtt talán az ilyen tudományokkal foglalkozó szakember. Atomhasadásról és kibernetikáról vitatkoznak azok — bizony, nemegyszer ugyanazok —-, akiknek alig- alig van fogalmuk arról: mi történt Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Lehet vitatkozni azon,-------- hogy az általános és középiskolai tananyag — éppen a tudomány és a technika mind gyorsabb fejlődésének velejárójaként — helyes arányban tolódott-e el a reálműveltséget adó tárgyak javára. Mindenképpen tény azonban, hogy az oktatásból — és nemcsak az oktatásból — hiányzik a szocialista magyar haza politikai-jogi-történelmi valóságának megismertetése. Nem sokáig hiányzik. A Minisztertanács a közelmúltban hozott határozatot arról, hogy az államszervezet felépítésére, a legfontosabb törvényekre. az állampolgári jogokra és kötelességekre vonatkozó ismeretek szerves részei legyenek az iskolai tananyagnak. A legközelebbi években, az új tantervek bevezetése során az általános iskolákban „Történelem és állampolgári ismeretek”, a középiskolákban és a szakmunkásképzőkben pedig „Történelem és társadalmi ismeretek” című új tantárgy lép a következő tanulniva- lók közé. Mit is kell hát tudnia egy magyar állampolgárnak? Annyira régi, klasszikus igazság, hogy immár közhelyszámba megy: csak annak a nemzetnek van jövője, amely tiszteletben őrzi múltját és öntudatosan éli a jelent. Régi időkről, történelmünk nagy eseményeiről és kiemelkedő alakjairól jelentőségüknek megfelelően szól az iskola a történelem- tantárgy segítségével. Nem annyira a tananyag hibája, mint inkább érthető emberi gyöngeség, hogy a legújabb idők, a szinte még csak félmúltnak nevezhető időkről kevésbé világosítjuk fel az ifjúságot. Talán éppen azért, mert akiknek beszélniük kellene róla, a maguk számára alig-alig tudják múltként elfogadni, hiszen nemcsak átélték, de részvevői, alakítói voltak történelmünk — hibáival együtt is — legtöbb újat, korszakos fordulatot hozó szakaszának. Tudnia kell az állampolgárnak, hogy honnan indultunk, hogyan jutottunk odáig, ahol vagyunk — és hol tartunk, mit teszünk ma. Röviden talán így lehetne összefoglalni azt a tantárgyi ismeretanyagot, amit már a legközelebbi években elsajátítanak az iskolások. Nehéz volna valamilyen „skatulyába” beszorítani ezeket a tudnivalókat: jogi tudományok ezek, meg történelmiek is. Nem paragrafusokat kell megjegyeznie a tanulónak elsősorban, hanem állampolgári jogait, s kötelességeit kell megismernie. Ismerjük meg hazánkat olyannak, amilyen ma, s ezzel együtt azt az utat, amelyen idáig jutottunk. A törvénytár — képletesen szólva — nyitva áll mindenki számára, az ország politikai szerkezete, felépítése, jogrendszere, alkotmánya nemcsak hogy nem titok, de megismerése kötelesség. Nemcsak azér> , ■ majdani felmérések, iskola; vagy azon kívüli kérdezősködések /jobb eredménnyel végződjenek, minll a mostaniak. Azért, mert a hazafiság összetett, bonyolult fogalom. Hazafinak az érezheti magát, aki nemcsak szereti, hanem ismeri is azt az országot, amelyben született, ahol él és dolgozik, élvez; a jogokat és teljesíti kötelességeit. Várkonyi Endre rermekrajzpályázat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére „1917—1977” címmel gyermekrajz pályázatot hirdet a Déryné Művelődési Központ, a Jászberényi Járási Hivatal és a Városi Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya a város és a járás általános iskoláinak tanulói részére. Pályázni lehet bármilyen méretű és technikával készített, személyenként 1—3 alkotással, grafikával, olajfestménnyel, víz- festménnyel, linóleummetszettél: tudja vágni, szaggatni a jégdarabokat. Nyárra a kapitány cölöpverőket ígért; olyanokat, amelyeket gőzgép hajt. Este találkoztak. Beesteledett, Zsuzska vette a kendőjét, kabátját, és mint máskor, bejelentette: — Megyek a tejért. Berci tudta, hogy Zsuzska nemcsak oda megy ... Bálint a templomkertnél várta. — Most már meg kellene beszélnünk mindent! — Hogy lehet ezt itt a kerítés mellett, utcasarkon ? Arra alkalom kell... — Kerítsünk rá alkalmat! Lehetne már Bercivel beszélni! — De még mindig olyan gyenge ... tegnap is elájult. Itt hagyjam? Itt fogom hagyni... De a gyerek! Néküle én nem mehetek! Anya vagyok ... Tudom, te se akarsz elszakítani a gyerektől. De Bercit se szakíthatjuk el tőle... Még most nem! Milyen szerencsétlen vagyok én, Bálint ... Ne félj, a tied vagyok, — Nahát akkor ... Valaki jött az úton a sötétben. Behúzódtak a templom falához. ,— Menjünk, és most.., Téma: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, Lenin, a hazai haladó küzdelmeiknek az ábrázolása, az ipar, a mezőgazdaság fejlődésének, a gyermekek mai életének, a szülők munkájának, az úttörőélet, a tudományos- teohnJkal eredmények bemutatása. Az elkészített pályamunkákat november 5-ig a Népművelési Intézet szakzsürije bírálja el. A legjobb alkotásokból vándorkiállítást rendeznek. most rendezzünk el mindent. Add ide a kezed ... — Most csak mindent el- ronhatnánk! (Folytatjuk) Röpülj páva Előkészületek az országos vetélkedőre Már javában folynak a Röpülj páva népművészeti vetélkedő felvételei az ország különböző tájain és a televízió stúdióiban. Az idei népművészeti vetélkedőre 53 csapat nevezett be. Csaknem 50 ezer ember vett részt az előkészületekben; az előselejtezőkön „repülő zsűri” járta végig azokat a településeket, ahonnan a nevezéseik érkeztek. A szemgyönyörködtetően előadott, igényes produkciók láttán határoztak: a tervezett 16 helyett 18 kap jogot a nyilvános bemutatkozásra, tehát elődöntős. Így a televízió nézői az adások során közel nyolcezer népművész játékában és munkájában gyönyörködhetnek. Mint a korábbi versenyeken, ezen is szavazással döntik el a zsűritagok és a nézők, hogy melyik produkciót juttatják tovább, majd a döntőben kinek adják a helyezéseket. Egy nagydíj, két első díj és egy közönségdíj kiadását tervezik. A nagydíj egy Ikarus autóbusz lesz. Metronóm '77 A szolnoki táncdalkedvelő fiatalok körében is az Illés és a Corvina együttes lemeze vezet a Metronóm ’77 számai közül. Több százat vásárolták meg a Ságvári körúti Hangszerboltban. A ranglistán mögöttük Katona Klári, Ihász Gábor, majd Kati és a kerek perec sorakoznak Szolnokon. Az idei fesztivál lemezeiből folyamatos az ellátás, „hiánycikk” egyetlen napig sem volt. Tanyaudvar (Fotó: T. F.)
