Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
1977. szeptember 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újabb 98 hektárral bővítik a rizstermő területet a kisújszállási Tisza II. Termelőszövetkezetben. A nagyszabású földmunkát a tsz saját gépei végzik Minden mennyiség elkelne Sok mákszem \ valutát hoz Helyesebben csak hozna, ha volna annyi mákunk, hogy exportálhatnánk is. Mert piaca lenne, Bécstől Münchenig, vagy Belgrádtól Oslóig. Olyan a kereslet a mák iránt, hogy - kis túlzással - nincs is szükség kereskedőkre, akik eladják. Tavaly a burgonyáért jártak át autóval Ausztriából, az idén pedig visz- szatérőben néhány zacskó mák lapul a csomagtartókban. Pedig nálunk is 110 forintot kérnek el kilójáért. Magyarország évi igénye étkezési mákból 3—400 vagon. A szükségletet 1970-ig fedezni tudtuk hazai termesztésből. Aztán a mező- gazdaság erőteljes műszaki fejlesztésével egyidőben csökkent a mák vetésterülete. Amíg hét éve még közel 11 ezer hektáron termesztettük ezt a növényt, addig az idén ennek csak az ötödrészén. Közben a világ más tájain is történt egy és más. Európát hosszú időn keresztül Törökország látta el mákkal, na meg a morfiummal. Az ENSZ, hogy minél eredményesebben harcolhassanak a kábítószerezés ellen, megállapodást kötött a török kormánnyal: fizet a termesztőnek, hogy ne termesszenek! A mák iránt a kereslet pedig világszerte fokozódik. Mi, magyarok is a szükségletünk felét importból fedeztük, a Szovjetunióból. A termesztés visszaesésének több oka közül legfontosabb az, hogy jelentősen csökkent a mezőgazdaságban a kézi munkaerő. Közben egyéb kultúráknál, — például búza, kukorica, cukorrépa, — kialakultak a termesztési rendszerek, ám a mákot továbbra is hagyományos módon vetették el és gyűjtötték össze a termését. Pedig ennek a növénynek igen könnyen megoldható a nagyüzemi termesztése. A leggyakoribb három fajta — a kék-Duna, BC—2, és Kom- polti—M, már így is alkalmas az iparszerű termesztésre. Ez évben meg is alakult a mák termesztésével foglalSzolnokon, az ország jelenlegi legnagyobb cukorgyárában szerdán begyújtották a kazánokat, megkezdődött az üzemi főpróba. A gépek és berendezések működését három napon át ellenőrzik és kozó rendszer, amelynek gesztora a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. A huszonhárom partnergazdaságában 2 ezer hektáron jó eredményeket értek el az első évben. Megoldották az egyik nagy gondot is. Eddig ugyanis a legtöbb munkaerőt a mák egyeléséhez kellett biztosítani. Ma már vannak drazsírozott vetőmagok, sőt olyan kalibrált és sugárkezelt mákszemet is előállítanak, amit a kelés után sem kell ritkítaniv Kutatók jöttek rá az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen, hogy bizonyos sugárdózisra a magvak még kikelnek, de később a hajtások elszáradnak. Ezt a jelenséget felhasználva olyan keverék vetőmagot állítanak elő, amellyel a kívánt tőállományt biztosítani tudják. Így a cserepesedett talajon is lehetséges a termesztés. A vegyszeres gyomirtás nagy gondtól szabadította meg a máktermesztőket. Előbb a Dicuran — 80—WP-t, majd a Medotoxot és a Reg- lone-t próbálták ki — sikerrel. Nem vethető a mák olyan területre, amit előzőleg úgynevezett triazinszár- mazékokkal kezeltek, így a kukorica után sem. Ám jól jöhet a gazdaságoknak, hogy a búzatermő terület egy részét így is kiválthatják. A betakarítása az NDK gyártmányú kombájnokkal, adapter felszerelésével megoldható. A kezdeti lépések után most már a fejlesztésen van a sor. Szolnok megyében eddig nem sok gazdaságban termesztették ezt a növényt. De már van olyan termelő- szövetkezet, mely nagyobb területen szeretné, akár rendszerben is, termeszteni. Ez nem megy egykönnyen, mert jelenleg a lehetőségek a rendszergazda oldaláról még korlátozottak, de a közeljövőben a mák vetésterületét négyszeresére növelik. Addig is egy kitűnő példa, amit a kisújszállási Tisza II Tsz-ben alkalmaznak: a tagok a háztáji egy részén mákot termesztenek S az eredmény? Az elnök mondta: — Akinek az idén mákja volt, most „milliomos”. Avar László ezt követően szeptember nyolcadikán kezdődik meg az idei répatermés feldolgozása. A szolnoki gyár egyébként húszezer hektár, körülbelül 65—67 ezer vagon répa termését dolgozza fel. Túrkevén Takarmánygazdálkodási tanácskozás A silókukorica betakarításának most van az ideje. Megyénkben több mint 16 ezer 500 hektáron termesztik a gazdaságok, s ezért fontos, hogy milyen módszerekkel tartósítják ezt a tömegtakarmányt, és milyen minőségű lesz, mire az állatok elé kerül. A Szolnok megyei Tanács vb mezőgazdasági osztálya, a TESZÖV és a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség takarmánygazdálkodási tanácskozást és bemutatót rendezett tegnap Túrkevén, a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, ahol dr. Szent- mihályi Sándor, az Állattenyésztési Kutató Intézet főosztályvezetője „A silókuko- ricaszilázs-készítés és -fel- használás korszerű módszerei” címmel előadást tartott. Tiszafüredről a Szovjetunióba Átadás előtt az első öttonnás portáldaru Egy hónappal ezelőtt készült el a Magyar Hajó és Darugyár tiszafüredi gyáregységében az új daruszerelő pálya. Az átadást követően megkezdődött egy 30 méter gémkinyúlással öt tonna súly fölemelésére képes kikötői portáldaru szerelése. A közeli napokban befejeződik a daru építése, amelyet a több fázisban történő átvétel után a Szovjetunióba szállítanak szeptember 30- ig. Az átadás első eseményére ma kerül sor. A szovjet „MASINOIMPORT” külkereskedelmi cég megbízottjának jelenlétében a talpcsapágyakat, a forgórészeket és a portálszerkezetet „vizsgáztatják”. Ezt követően a szerelőtéren teljes egészében fölépítik a darut, és szeptember 7—9. között megtörténik a kész gép bemutatása, majd a pótlólagos javítások és a festés, csomagolás után hét vagon szállítja el Tiszafüredről a Szovjetunióba. Az idén a most átadás előtt álló gépen kívül még négy daru készül szovjet megrendelésre. Új almafajták Bemutatták az új almafajtákat az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet helvéciai állomásán, ahol a jövő gyümölcsfajtái „vizsgáznak”. Az érdeklődők, a kert 200 almafajtájának termeszt- hetőségével és a gyümölcs felhasználhatóságával ismerkedtek. A több éves megfigyelés után a legjobbakat állami elismerésben részesítik, s köztermesztésre javasolják, Á Cukorgyárban Üzemi főpróba A VIDEOTON Számítástechnikai Gyárában öt esztendővel ezelőtt kezdték meg a francia li- cenc alapján az R 10-es számítógép gyártását, a KGST központi számítástechnikai fejlesztési program keretében. A növekvő igényekre való tekintettel, a közelmúltban újabb, nagyobb teljesítményű és megbízhatóbb komputer került piacra VT 10-12 típusjelzéssel. Képünkön: a VT 10-12 típusú számítógép bemérése látható Képletesen is, meg ténylegesen is mélyből a magasba tart a legnagyobb hagyományú magyar iparterület. Mostoha esztendők után biztatóak a fejlesztési tervek, s e képletes felfelé igyekvést kiegészíti a valóságos, mind nagyobb súlya lesz a „magas”, azaz a felszíni kitermelésnek. Kipillantva a nagyvilágba: augusztus 16-án azt jelentette az AP hírügynökség, hogy míg 1976-ban az ipari energia 18 százalékát nyerték szénből, 1978-ban ez az arány már 32 százalék lesz az Egyesült Államokban. A szén rehabilitálása mindenütt gyorsan zajlik; törvényszerűen. Új helyzet Hazánkban, a nemzetközi összehasonlítás szerint, magas a szén kitermelési költsége. Ennek tükrében érthetővé válik, miért csökkent egy évtized alatt — az apró, alacsony termelékenységű egységek megszüntetésével — 134-ről 58-ra a szénbányák száma, igaz úgy, hogy az egy bányára jutó termelés 75 százalékkal emelkedett. A nemzetközi kereskedelem árarányainak átalakulása azonban új helyzetet teremtett, összevetve a hazai széntermelés költségeit — millió kalóriában számolva — az import energiahordozók mai árával, kiderül, ez utóbbiak — a beszerzési forrástól függően — kétszerte, négyszerié drágábbak a hazai szénnél. Azaz hiba lenne pangásra ítélni a szénbányászatot. Fejleszteni kell, de ésszerűen, a gazdaságosságra ügyelve. Túl kemény kifejezés a pangás? Egy évtized alatt 31,4 millió tonnáról 25 millióra apadt a kitermelt szén mennyisége, csökkent átlagos fűtőértéke is. Hat év alatt, 1971 és 1976 között egymillió tonnával mérséklődött a felszínre hozott feketeszén, s még erőteljesebben — hárommillió tonnával — a barnaszén tömege. A lignit részesedése ugyanakkor nőtt: 1971-ben még csak ötödé a teljes széntermelésnek, tavaly már annak harmadát adja. A negyedik ötéves tervben mindössze egy jelentős beruházást valósítottak meg — a visontai Thorez külfejtést — a termelés azonban itt tetemesen elmaradt a tervezettől. Külön intézkedés- sorozatra volt szükség a helyzet javítása érdekében. A bányászok egy tonna szénnel sem maradtak adósak a negyedik ötéves tervben, de korántsem állíthatják, hogy mindenben megnyugtatónak látják a jövőt. Ez kapott hangot az országgyűlés 1976 októberi ülésszakán is, amikor — a nehézipari miniszter beszámolójához kapcsolódva — több képviselő szóvá tette: a döntések elhúzódása sok zavart okoz, megnyirbálja a végrehajtásra fordítható időt. Kétségtelen, a kedvezőtlen hatások mellett tekintélyes a súlya a kedvezőknek is. Másfél évtized alatt háromról 5,8 tonnára emelkedett az egy produktív műszakra jutó széntermelés. A tartósan biztosított bányavágatok a teljes hossz felét sem érték el 1960-ban, 1975-ben viszont meghaladták a 83 százalékot. A negyedik ötéves tervben folyamatosan bővült a géppel jövesztett és felrakott szén aránya a teljes termelésen belül, ma minden ezer tonna szénből 750-et géppel rakodnak. Az egy frontfejtésre jutó széntermelés mennyisége húsz százalékkal gyarapodott a középtávú tervidőszakban, azaz a korábbinál szilárdabb alapokra támaszkodhatnak a fejlesztési tervek rövidebb és hosz- szabb távon egyaránt. Szilárdabb alapok Mielőtt azt hinnők, hogy már nincs gond, írjuk le gyorsan: az ötödik ötéves tervben a szénbányászatban a termelékenység 15 százalékos növelése a program szerinti feladat, s ezt döntően a gépesítés fedezheti. A technikai megújulást az is sürgeti, hogy a gépállomány negyede nullára leírt, azaz teljesen elöregedett. így már érthető, miért szögezi le az ötödik ötéves tervről szóló törvény 19. paragrafusa: „Fokozni kell a szénbányák gépesítését.” A gondokat érzékelteti a következő tény: egy ember helyettesítése félmillió forintba kerül a szénbányászatban! Ennek ismeretében már érthetőbb, hogy az ötödik ötéves tervben, a negyedikhez mérten miért növekednek negyven százalékkal a szénbányászati beruházások, s 1976 januárja óta miért fordíthatják a teljes értékcsökkenési leírást fejlesztési feladatokra a bányáknál. Ugyancsak a miértekre adandó válaszok közé tartozik az 1980 végéig fölépítendő tízezer bányászlakás éppúgy — jövőre például 2400 kerül tető alá — mint az eocén-program keretében új bányák megnyitása. Átfogó, s végre távlatokat adó intézkedésekről van szó tehát, bár mindezek ellenére a jelen tervidőszakban is állami ár- kiegészítésre szorul a szénbányászat. Már nem mostoha A szénhidrogének térhódítása azt a képzetet keltette, s nem egészen alaptalanul a szénbányászokban, hogy mostohagyerekek. Ma eltűnőben van ez az érzés — s okkal! Igaz, az ötödik ötéves tervben 25 millió tonna körül marad az évi széntermelés, de 1981 és 1990 között — az eocén-program következtében 28—30 millió tonnára növekszik. Ráadásul az új bányák nagy termelékenységű, minden tekintetben korszerű, tehát gazdaságos kitermelést tesznek lehetővé. Kapcsolódik azután ehhez, ugyancsak hosszabb távon húsz bánya műszaki rekonstrukciója, aminek eredményeként a gépesítés színvonala megkétszereződik, s a munka termelékenysége szintén kétszerese lesz a mostaninak. Sokféle feladat összetorlódott annak következtében, hogy míg 1970-ben ötven, 1975-ben már csak 36 százalék volt a szilárd energiahordozók részesedése a teljes energiafelhasználáson belül. A Dunai Vasmű kokszolóművének bővítése elengedhetetlenné teszi például a mecseki feketeszén-bányászat átfogó rekonstrukcióját, a gépesítés meggyorsítása a fokozott nemzetközi kooperációt, s nagyok még a tartalékok az üzem- és munkaszervezésben. * A szénfelhasználás belső arányai tovább módosulnak, 1980-ra a szén ötven százaléka a villamosenergia-terme- lésbe jut — 1975-ben 44 százalék — megmarad a kommunális ágazat magas részesedése — 22 százalék 1980- ban 23 százalék 1975-ben — míg erőteljesen csökken a közlekedésé. A szénre szükség van. Ez az egyszerű mondat — aminek súlyt a nép- gazdasági tervek adnak — nagy erkölcsi erő ma szénbányászok tízezrei számára. M. O. SZÉNBÁNYÁSZAT Mélyből a magasba
