Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-29 / 229. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 29. Helsinki szellemében, a záróokmány megvalósításáért Interjú Nagy lános külügyminiszter-helyettessel A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együtt­működési értekezlet óta a Magyar Népköztársaság sokirá­nyú nemzetközi tevékenységgel veszi ki a részét a záróok­mány szellemének és ajánlásainak megvalósításából. Kül­politikánkban számos - két- és többoldalú - kezdeménye­zéssel, kapcsolatfejlesztő lépéssel segítjük elő a jövő héten kezdődő belgrádi találkozó sikerét is. Erről, s nemzetközi po­litikánk eredményeiről, törekvéseiről nyilatkozott Nagy János kütügyminiszter-helyettes Tóth Ferencnek, az MTI munkatár­sának: Szovjet deklaráció az enyhülés elmélyítéséről A Magyar Népköztár­saság is aktív résztve­vője az európai bteton- ságért és együttműködé­sért folyó harcnak. Ho­gyan értékelhető a Hel­sinki óta megtett út, a záróokmány végrehajtá­sának eddigi menete? — Az elmúlt két évben nem kevés történt a Helsin­kiben kijelölt feladatok tel­jesítése, a felvázolt lehető­ségek valóra váltása terén. Igen élénk politikai és dip­lomáciai tevékenységnek le­hettünk tanúi. Kiemelkedő jelentőségű, magasszintű lá­togatások, fontos megállapo­dások aláírása jelzi a kelet­nyugati kapcsolatok szélese­dését. A záróokmány végre­hajtásáért gyakorlatilag min­den aláíró fél részéről tör­téntek kisebb-nagyobb erő­feszítések, de kétségtelen, hogy a legtöbbet a szocia­lista országok tették. A zá­róokmányban foglaltak kez­denek beágyazódni az euró­pai államok kapcsolatainak talajába. S bár ez a folya­mat néha lassúnak tűnik, nem szabad elfelejteni, hogy a záróokmány önmagában véve is gazdag, sok évre munkát adó, hosszú távra szóló program. A végrehajtás üteme, mélysége függ az eny­hülés állásától, az államok közötti politikai kapcsolatok szintjétől. Hogyan járul hozzá hazánk a záróokmány ajánlásainak megvalósí­tásához? — A záróokmány szellemé­nek és ajánlásainak megfe­lelően sokirányú kezdemé­nyezéseket tettünk. E tekin­tetben különösen fontosak voltak a magasszintű látoga­tások és tárgyalások. Ki­emelkedő jelentőségű ese­mény volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára látogatása Ausztriában, Olaszországban, a Vatikánban és az NSZK- ban. Magyarországon járt a finn és az osztrák köztársa­sági elnök. Számos kormány­fői, miniszteri találkozóra is sor került hazánk és a nyu­gat-európai országok között. E találkozókon magyar rész­ről kifejezésre jutott a záró­okmányban foglalt elvek maradéktalan végrehajtásá- javaslatok hangzottak el a nak szükségessége. Konkrét javaslatok hangzottak el a politikai, a gazdasági, a tu- dományos-műszaíki és kultu­rális kapcsolatok bővítésére. — A kétoldalú együttmű­ködés keretei segíthetik a leghatékonyabban a záróok­mány végrehajtását. Az aján­lások végrehajtásának elő­mozdítása céljából 17 nyugat­európai országnak, valamint az Egyesült Államoknak és Kanadának — a velük fenn­álló kapcsolataink szintjé­ből, szükségleteiből és lehe­tőségeiből kiindulva — írá­sos javaslatokat adtunk át. Az átfogó jellegű javaslatok, követve a záróokmány fel­építését, kitérnek mindazok­ra a kérdésekre, amelyek a címzett nyugati ország vi­szonylatában időszerűek a kétoldalú kapcsolatok to­vábbfejlődése szempontjából. Javaslataink nagy hangsúlyt fektetnek a gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatok fejlesz­tésének kérdéseire, tartal­mazzák az államok kapcsola­tait vezérlő tíz elv erősítésé­re irányuló törekvéseinket, és sok javaslatunk foglalko­zik az úgynevezett harmadik kosár kérdéseivel is. — Partnereink az átadott javaslatokat lényegében po­zitívan fogadták, elismerték azok konstruktív jellegét és hasznosságát. A javaslatokról gddig folytatott tárgyalások során számos kérdésben elvi és nem egy esetben gyakor­lati egyetértés alakult ki. Természetesen, a különböző tőkés országokkal az egyet­értés különböző fokáig ju­tottunk. Legszélesebb kör­ben sikerült előre lépnünk Finnország és Ausztria ese­tében. Egyes nyugati vélemé­nyek .szerint a szocia­lista országok — köz­tük Magyarország — számára csak a máso­dik kosár, a kereskedel­mi diszkrimináció eltör­lésének kérdése a fon1 tos. Erről mi a vélemé­nye? — Ez a gondolatmenet a záróokmány végrehajtását cáak részekre szabdalva, egyes részeket önkényesen kiragadva, másokról elfeled­kezve tudja elképzelni. Fel­fedezhető ebben a gazdasági­kereskedelmi kapcsolatok fej­lesztése témakörének háttér­be szorítására irányuló tö­rekvés is. A mi álláspon­tunk egyszerű és világos: minden esetben a záróok­mány egységes egészként va­ló végrehajtásáért szállunk síkra. A szocialista országok nem erőltetik egyoldalúan csak a második kosár telje­sítését. Igaz viszont, hogy a gazdasági-kereskedelmi kap­csolatok fejlődése elmarad mind a lehetőségektől, mind az együttműködés más terüle­tein elért haladástól. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy Bel­grádiban ebben a kérdésben valamiféle revansra, vádas­kodásra, elszámoltatásra kell hogy sor kerüljön. — Magyar részről azt sze­retnénk — és Belgrádban er­re törekszünk majd —, hogy a gazdasági együttműködés szélesítésének lehetőségeiről is konstruktív, hasznos esz­mecsere bontakozzék ki a záróokmány alapján, tehát valamennyi résztvevő fogad­ja el a kereskedelmi akadá­lyok, a disztriminációs intéz­kedések felszámolásának szükségességét. Ami a keres­kedelmet gátló akadályokkal összefüggő konkrét kérdések rendezését illeti, erre meg­vannak az illetékes fóru­mok, egyebek között a GATT és az európai gazda­sági bizottság. Ismeretes, hogy a kü­szöbön álíó belgrádi ta­lálkozó fő témája a hel­sinki záróokmány lesz. Milyen elgondolásokkal utazik a magyar delegá­ció Belgrádba? — Az előkészítő megbe­széléseken elfogadott napi­rend és munkaszervezési ke­retek megfelelő alapot nyúj­tanak az október 4-én kez­dődő találkozó konstruktív megrendezéséhez. A napirend lényegében egységes egész­ként kezeli a záróokmány végrehajtásának áttekintését és a soron levő feladatok meghatározását. Az előkészí­tés tapasztalatai megerősítet­ték politikai koncepciónk he­lyességét, így nincs szükség korábbi álláspontunk módo­sítására, megváltoztatására. — A belgrádi találkozón a magyar küldöttség a többi szocialista országgal együtt arra törekszik majd, hogy az eszmecsere eredményesen hozzájáruljon a helsinki szellem megvédéséhez, min­den területen új lendületet adjon a záróokmány végre­hajtásának. A 35 ország dip­lomáciai képviselőinek azon kell fáradozniuk, hogy biz­tosítsák: a belgrádi találko­zóból a záróokmány megerő­södve kerüljön ki, ne ren­düljön meg a benne kifeje­zett érdekek egyensúlya. Úgy véljük, a találkozón biztosí­tanunk kell, hogy az eredmé­nyek, az elfogadásra kerülő ajánlások előremutatóak, po­zitív tartalmúak legyenek, az államok közötti bizalom erősítését szolgálják, a záró­okmány körén belül marad­janak és ne lépjék túl an­nak kereteit, ne foglalkozza­nak oda nem való kérdések­kel. Maróthy László Prágába érkezett A Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség II. kong­resszusára tegnap magyar if­júsági küldöttség érkezett Prágába Maróthy Lászlónak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak vezetésével. BELGRAD 40 éves a Horvát Kommu­nista Párt. Az évforduló al- halmából a Horvát Kommu­nisták Szövetségének Köz­ponti Bizottsága kedden ün­nepi ülést tartott, amelyen résztvett és beszédet mon­dott Tito, a jugoszláv SZSZK és a JKSZ elnöke. NEW YORK Púja Frigyes külügymi­niszter az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán résztvevő ma­gyar küldöttség vezetője megbeszélést folytatott Jósé De La Puente perui, Jose Manvel De Medeiros Ferrei­ra portugál, és P. Vayrynen finn külügyminiszterrel. Ta­nácskozásaikon az országa­ink közötti kétoldalú kap­csolatokról és a közgyűlés napirendjén levő nemzetközi kérdésekről volt szó. GENF Tegnap Genfben ismét ta­lálkozott a hadászati táma­dófegyverrendszerek korlá­tozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség. LENINGRAD Terényi István, az Orszá­gos Béketanács alelnöke mondott beszédet azon a sok­ezres nagygyűlésen, amelyet tegnap rendeztek Leningrád- ban, a Leninről elnevezett gépgyárban, a város egyik legnagyobb üzemében. KAIRO Anvar Szadat elnök szer­dai bejelentése szerint az egyiptomi kormány a közel­múltban összeesküvést leple­zett le, amelynek célja az volt, hogy viszályt szítson az ország muzulmán és kopt vallási közösségei között. BEJRÜT Dél-Libanonban teljes a nyugalom — jelentette az AFP. A térségben járt kül­földi újságírók kedden egyet­len lövést sem hallottak azokban a körzetekben, ahol a napokban még a legheve­sebb harcok dúltak. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter levélben fordult Kurt Waldheimhez, az ENSZ főtitkárához, amely­ben kéri, hogy fontos és Sür­gős kérdésként vegyék fel az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kának napirendjére „a nem­zetközi enyhülés elmélyíté­sének és megszilárdításának és a nukleáris háborús ve­szély elhárításának” kérdé­sét. A Szovjetunió úgy véli, hogy az ENSZ új és lényeges hozzájárulással segítheti az enyhülést és a nukleáris há­ború veszélyének elhárítását. Ezért az ENSZ közgyűlése elé terjeszti az enyhülés el­mélyítéséről és megszilárdí­tásáról Szóló deklaráció, vala­mint a nukleáris háború ve­szélyének elhárításáról szó­ló határozat tervezetét. A szovjet külügyminiszter leveléhez mellékelt deklará­ciótervezet felszólítja a vi­lágszervezet tagállamait, fo­kozzák erőfeszítéseiket a nemzetközi enyhülés elmé­lyítése és megszilárdítása ér­dekében, járuljanak hozzá a nemzetközi biztonság erősö­dését és a békés kapcsola­tok fejlesztését szolgáló sok­oldalú szerződések és meg­állapodások valóra váltásá­hoz, az idevágó ENSZ-hatá- rozatók végrehajtásához. „A közgyűlés — hangoz­tatja a szovjet deklaráció­tervezet — kifejezi remé­nyét, hogy a tagállamok tel­jes mértékben figyelembe véve álláspontjaik és néze­teik sajátosságait és külön ­Turabaj Kulatov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének helyettes elnö­ke tegnap délelőtt Moszkvá­ban, a Kremlben átnyújtot­ta Gáspár Sándornak, az MSZMP KB Politikai Bizott­sága tagjának, az Elnöki Ta­nács helyettes elnökének, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának az Ok­tóberi Forradalom Érdem­rendet, amellyel 60. születés­napja alkalmából áprilisban tüntették ki. Turabaj Kulatov a kitün­tetés átnyújtásakor méltatta Gáspár Sándor tevékenysé­gét, külön kiemelve, hogy tagja a magyar kommunis­ták vezető testületének, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak, amelynek élén a magyar Tegnap megérkezett Moszk­vába Raymond Barre fran­cia miniszterelnök, gazdasá­gi és pénzügyminiszter. A francia és szovjet zászlókkal féleségét, egyesíteni fogják erőfeszítéseiket a népek ér­dekeit szolgáló enyhülési fo­lyamatban”. A határozattervezet, me­lyet ugyancsak a külügymi­niszter leveléhez mellékel­tek, valamennyi államot fel­szólít olyan szituációk kelet­kezésének elkerülésére, ame­lyek kapcsolataik veszélyes kiéleződésére, nukleáris há­ború veszélyével fenyegető katonai összeütközésekre ve­zethetnek. Minden országnak, minde­nekelőtt a nukleáris hatal­maknak tárgyalásokat kell folytatniok a nukleáris há­ború elhárítását, az általá­nos és teljes nukleáris kí­sérleti tilalmat célzó további intézkedések elfogadása a nukleáris fegyverzet csök­kentése és a nukleáris lesze­relés céljából. Minden állam­nak, amely eddig ezt nem tette meg, Csatlakoznia kell az atomsorompó és az atom­csend egyezményekhez, va­lamint ahhoz a nemzetközi szerződéshez, amelynek alá­írói vállalják, hogy nem he­lyeznek el nukleáris fegyve­reket a tengerfenéken és a világűrben. A szovjet határozatterve­zet értelmében minden ál­lamnak erőfeszítéseket kell tennie a nukleáris fegyverek és más nukleáris robbanó­szerkezetek további elterje­désének megakadályozására, miközben biztosítva van va­lamennyi ország számára a nukleáris energia békés célú felhasználása. és a nemzetközi munkás- mozgalom kimagasló szemé­lyisége, a Szovjetunió igaz barátja, Kádár János áll. További jó munkát, sok si­kert kívánt Gáspár Sándor­nak a Magyar Népköztársa­ság javára, a magyar és a szovjet nép testvéri barátsá­ga érdekében kifejtett tevé­kenységéhez. Gáspár Sándor válaszában köszönetét mondott a magas kintüntetésért és kijelentette, úgy tekinti, hogy az a ma»- gyár munkásosztálynak, a szakszervezeti mozgalomnak is szól. * A Gáspár Sándpr vezette magyar szakszervezeti kül­döttség tegnap hazaérkezett Moszkvából Budapestre. fellobogózott repülőtéren Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták a fran­cia kormányfőt. Gáspár Sándor kitüntetése II francia miniszterelnök Moszkvában OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT „Végre befutott...” I ljics — írja Krupszkaja — at­tól a pillanattól kezdve, hogy a februári forradalom híre el­jutott hozzánk, égett a vágytól, hogy Oroszországba menjen. Anglia és Franciaország semmi pénzért nem engedett volna bolsevikokat Orosz­országba. Iljics ezt világosan látta... Illegálisan kell utaznia, más út nincs. De hogyan ? ... Svéd útlevelet a svéd elvtársak útján lehetne szerezni, de akadály a nyelv nem tudása. És mJ lenne, ha az útlevélben az állna, hogy néma? De az ember könnyen elszólhatja magát. — Elalszol, men- sevikekről álmodsz, szidni kezded őket... és fuccs az egész konspirá­ciónak — mondtam nevetve.” Ezt a fantasztikus ötletet követte egy még fantasztikusabb — és vé­gül az valósult meg. Mi lenne, ha a német kormány — német foglyokért cserébe — átengedné a forradalmá­rok egy csoportját országán? Máso­dik meggondolásra ez a terv már nem is tűnt olyan képtelenségnek. Lenin és társai is tudták, hogy a né­metek nem a kicserélt foglyokért mondanak majd igent, hanem azért, pontosan azért, amiért az angolok és franciák lehetetlenné tették az utazást: mert a hazatérő forradal­márok nyilvánvalóan a háborúelle­nes tendenciákat erősítik Pétervá- rott, ami viszont Berlinnek létérdeke Lenin azt is tudta az első pillanat­tól kezdve, hogy ilyen körülmények között a hazatérésnek számtalan buktatója is lehet: 1. Az Ideiglenes Kormány, amelynek hivatalos vona­la a háború végsőkig való folytatá­sa, hadbíróság elé állíthatja őket' „az ellenséggel való cimborálás” mi­att. 2. A bolsevikok minden rendű és rangú ellenfele — volt belőlük éppen elég — Lenin pártja ebben az időben még a szovjetekben is ki­sebbségben volt — politikai táma­dásra használhatja fel a gyűlölt Né­metországon való átutazást. A szer­vezésben közreműködött svájci kom­munista, Fritz Platten írja: „Ma már nehéz elképzelni, mi­lyen veszélyekkel fenyegette az orosz emigránsokat ennek az utazásnak a megszervezése és maga a hazauta­zás háború idején, ellenséges orszá­gon át. Svájcból több mint ötszáz emigráns akart családostul hazautaz­ni. Arra törekedtek, hogy beutazá­si engedélyt kapjanak az Ideiglenes Kormánytól. Amikor azonban Lenin erőfeszítéseinek eredményeképpen alkalom adódott arra, hogy Miljukov engedélye nélkül hazautazzanak, csak 33 ember szánta rá magát.. ” Leninnek nem voltak kételyei. Egy érdekelte: minél előbb orosz földön legyen, ahol népének, pártjá­nak szüksége van rá. „Beszálláskor — írja Krupszkaja — sem a csomagjainkat, sem az út­levelünket nem vizsgálták át. Iljics gondolataiba merült. Lélekben már Oroszországban járt. . . Március 31- én léptük át a svéd határt... Fel­díszített finn bérkocsikon utaztunk át Svédországból Finnországba. Itt már minden olyan otthonos, ismerős volt: rozoga, harmadosztályú ko­csik, orosz katonák. Nagyon jó volt...” „Hatalmas tömeg zárta el a Finn Pályaudvar előtti teret — írja az egyik szemtanú, a mensevik Szuha- nov —; a villamosok is alig tudtak keresztülvergődni a tömegen ... So­ká kellett várnunk, a vonatnak nagy késése volt. Végre befutott. A pero­non felharsant a Marseillaise... Egy kis csoport közepén bejött, jobban mondva berohant, Lenin ... Előrero­hant a terem közepéig, majd hirte­len megállt Csheidze (mensevik ve­zető, a Petrográdi Szovjet elnöke) előtt, mint aki teljesen váratlan aka­dályba ütközött.” Csheidze az akkor „divatos” egy­ségfrázissal üdvözölte az érkezőt. Mindenki Lenint nézte. Mit tesz most, hiszen közismert, hogy sosem hitt valamiféle elvtelen egységben. És Lenin Pétervárra érkezésének el­ső pillanatában is azt tette, amit az­előtt is, azután is, egész életében tett: közvetlenül a néphez fordult, — nem az őt üdvözlő hivatalos sze­mélyiségekhez, hanem a feketéllő tömeghez: „Kedves elvtársak, katonák, mat­rózok és munkások! Boldog vagyok, hogy üdvözölhettem az önök szemé­lyében a győzelmes orosz forradal­mat, s köszöntőm önöket, mint a vi­lágot átfogó proletár hadsereg elő­őrsét ...” „Ezután — folytatja az emlékezést Szuhanov — Leninnek fel kellett másznia egy páncélautóra; a fény­szóró sugarában, a zenekar, zászlók, munkások, katonák és az óriási tö­meg kíséretében a páncélautó most Petrográd belvárosa felé haladt, a bolsevik főhadiszállásra: Kseszinsz- kaja balett-táncosnő palotájához.” I tt, a cár egykori kedvesének bu- doárja mellett ismertette Lenin híres Áprilisi Téziseit. Lényegük: Jó, közismert, hogy Oroszországban voltaképpen nincsenek meg a szo­cializmus feltételei. De a polgárság rendkívüli gyengesége miatt egysze­rűen nincs más út, nincs más lehe­tőség, mint az, hogy a dolgozók, a munkások és parasztok szerezzék meg, építsék ki és töltsék meg tar­talommal a hatalmat. A kormány te­hát megbuktatandó, minden hatal­mat a szovjeteknek! A tézisek nyomán olyan vihar tá­madt, amelytől a reakciósok azt vár­ták, elsöpri Lenint. Ehelyett azon­ban, — őket söpörte el. Harmat Endre (Következik: „Ez az ember boldog...”)

Next

/
Thumbnails
Contents