Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-27 / 227. szám
a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 27. ínűnnpr üm. Mélységek vallatói Szerény kis villaépület Szolnokon a Verseghy út 10 számú ház rajta fekete táblán: Magyar Állami Földtani Intézet síkvidéki kutató osztály laboratóriuma. Szolnok egyetlent alapkutatással is foglalkozó tudományos intézménye — Munkánk célja lényegében az Alföld földtani feltárása, s ennek alapján felszínközeli és mélyföldtani feltérképezése, — mondja Tanács János geológus, a laboratórium vezetője. — A folyamat tulajdonképpen egyszerű: az UNESCO az egész földet lefedő, 50x50 kilométeres hálózatot hozott létre, és ajánlotta, hogy ezeket a négyzeteket az adott országok kutatói kellő alapossággal tanulmányozzák. Ennek alapján a mi fúrócsoportunk minden évben egy ilyen 50x50 kilométeres területen 625, egyenként 10—15 méter mély fúrást végez mintavétel céljából. A következő évben ezeket a mintákat fizikai, kémiai módszerekkel laboratóriumunk elemzi, majd az eredményeket táblázatosán feldolgozza. A táblázatok a budapesti térképszerkesztők kezében már térképpé alakulnak, újabb egy, másfél év alatt. A következő egy, másfél évben a térképeket atlaszban kiadják. Végül tehát minden egyes kockáról egy- egy atlasz készül, körülbelül ötévi munkával. A mi laboratóriumunk 13 éve települt Szolnokra, most jelent meg az ötötdik atlaszunk; az Alföldre összesen 34 kocka esik van tehát még munkánk úgy 25—30 évre. Emellett itt elemezzük a víz, olaj és szerkezet-kutatófúrások — tehát mélyföldtani fúrások eredményeit is, de ezeket távlati felhasználásra szánják. flz eredmények Tanács János belelapoz egy atlaszba, amely Szolnok környékét mutatja, rajta színes pontok, grafikonok, görbék. Szenvedéllyel magyarázza: — Ez itt a talajvíz szintjét ábrázolja: eldönthető belőle, hol lehet legkönnyebben vízhez jutni, hová lehet szőlőt telepíteni. Ez a lap megmutatja a talaj teherbíró képességét: azonnal látható, hol nem lehet nagy ipari üzemet építeni. Itt egy másik, amelyre vízáteresztő képesség változását rajzoltuk; a mezőgazdasági vezetőket tájékoztatná. A talajösz- szetétel is hasonló tájékoztatást ad. Ami nekem megfoghatatlan, hogy bár államunk gondoskodása folytán 30—40 forintért lehet hozzájutni ezekhez az alapos munkával készült atlaszokhoz, eddig csak a megyei tanács és a vízügyi igazgatóság használja rendszeresen a döntések előkészítéséhez. Pe- dik milliós tévedéseket kerülnének el a vezetők a termelőszövetkezetekben és milliós megtakarításokat eredményezne a könnyen megtalált ivóvíz, az öntözővíz, a jól megválasztott helyre települő majorságok alapozása. Itt van például áz a megyei terv, amely szerint a területen keletkező ipari mérgeket egy központi helyre tehetnék. (Ez egyébként az első, ahol a mi térképeink határozzák meg a döntést!) Kell, hogy a talajvíz ne érhesse el a raktározott anyagokat, még az alap hibája esetén sem. Kell, hogy az épület alapjai alatt vízzáró réteg legyen, nehogy az artézi víz méreggel szennyeződhessen. Könnyen alapozható legyen a raktár, könnyű legyen megközelítése mindezeket a feltételeket térkép nélkül biztosítani nagyon nehéz lenne. Szóval, lassan, lassan beérik azért a munkánk gyümölcse. — Jó volna, ha végre nyugodtan tudnánk dolgozni. — mondja Bátor JózSefné, aki kezdettől fogva itt dolgozik. — A műszerezettség ugyan most már kielégítő, — bár a munkánkhoz nélkülözhetetlen sziták gyártása például megszűnt, — de a munka- körülmények távol vannak a tökéletestől. Jelenleg ez a hetedik hely, ahol Szolnokon dolgozunk, és itt is nagyon szűkösen. Még a mellékhelyiségben is vannak műszereink ... Nem kérünk mi a várostól, nem! Mindössze tízen dolgozunk itt, egy het- venezres városban az nem sok. De járnak ide a világ minden tájáról, nem dicsekvésképpen mondom, de tanulni, — hiszen a mi atlaszaink az elsők, amelyek az UNESCO ajánlásait kielégítik — és hitetlenkedve nézik, hogy ebből a pici „műhelyből” kerültek ki ezek a munkák. A távlatok A laborvezető visszaveszi a szót. — Kolléganőim évente 6— 8000 mintán végeznek egyenA városi ranghoz ez is kell! ként 20—22 mérést, már 13 éve. Ezt nem lehet pénzért, hírért, névért csinálni. Azt sem, amit még Sümegi József kezdett meg, és ami most Rónai András vezetésével teljesedik ki: az Alföld mély rétegeiben lévő víz mozgásainak vizsgálata. Roppant, de véges vízmennyiség rejtőzik lábunk alatt, de még nem eléggé ismerjük mozgását, utánpótlását, felszínre hozható mennyiségét. Pedig a népgazdaság távlati tervezéséhez nekünk kell támpontokat adni, hiszen nálunk van a történelemben először lehetőség hogy természeti kincseinket tervszerűen aknázzuk ki. Most ezt is vizsgáljuk, a felszín alatti vizek mozgását. Már tudjuk, hogy automatikával felszerelt 1000 —1500 mély kútjainkban hogyan mutathatók ki a légnyomásváltozások hatása, egy-egy eső után már órákkal hogyan emelkedik a vízszint. Tudjuk, hogy kútjainkban is jelentkezik a Hold tömegvonzásának hatására az árapály. Azt is megfigyeltük, hogy kútjaink jelzik a földrengéseket, még ha azok Kínában, vagy az Azori-szigeteken pattannak is ki; sajnos csak utólag. De még nem oldottuk meg annak a felszín alatti vízáramlásnak a nyomon követését, amely néhány méter/' év (!) sebességgel megy végbe. Van ugyan egy feltételezésünk, mely szerint a szomszédos kutak oldottanyag tartalmának változása mutatja az áramlási irányt, de ennek bizonyítására még 10 —15 évig folytatni kell a méréseket. Csak akkor dönthető majd el, hogy mai gondolatunk jó volt-e vagy rossz. Kóhídi Imre Á gleccserek világa A magashegységek sajátos képződménye a gleccser. A hóhatár felett lehulló csapadékból keletkezik sajátos szerkezetű jégtömege. Lassú mozgással húzódik le a lejtőkön. A megismétlődő olvadás és újrafagyás következtében előbb tejfehér, majd a jégmozgás hatására kékeszöld színű. A lehúzódó jégár mozgási sebessége naponként néhány deciméter például az Alpokban, de Grönlandon eléri a 2—20 métert. A mozgó jég letarolja az útjába eső kőzeteket, ebből keletkezik a moréna. Alsóbb szinttájra érve ezeket maga előtt tolja, és amikor a gleccser elolvad, a moréna gátként tavat tart vissza. A Föld leghosszabb glecs- csere a Pamírban a Fedcsen- kó-gleccser: több mint 70 km hosszú. Jégtömegének vastagsága 620 m. Európában a legnagyobb gleccser Svájc területén található, az Aletsch- gleccser: 26,8 km hosszú, a jég közepes vastagsága 472 m. A gleccserek felszínformáló tevékenysége jelentős. A jégtömegbe fagyott kődarabokkal vésik, csiszolják medrüket. Ennek következményeként U alakú, meredek falu (sokszor 500—600 m) teknő- völgyek jönnek létre. A hatalmas jégtömeg felszínén a napsütés, az olvadás hatására mély, meredek falú repedések jönnek létre, ezek sokszor veszedelmesek, mert a tetejükön vékony jégréteg jön létre, amely köny- nyen beszakad a gyalogló lába alatt. A gleccsertúra egyébként az alpinisták kedvenc, de meglehetősen veszélyes sportja. Képünkön hatalmas, mellékággal rendelkező gleccser látható, Alaszkában. Földcsuszamlások, suvadások — Földrengések, pusztító viharok, szökőárak, vulkán- kitörések — a napi sajtóban szinte minden nap olvashatunk e természeti katasztrófákról, amelyek a világ valamely részén emberi életeket követelnek, sokszor hosszú évek munkáját teszik tönkre pillanatok alatt. Napjainkban — bár érkezésüket sok esetben előre jelezni tudjuk — nincs védekezés ellenük. Ezek a természeti katasztrófák az emberi tevékenységtől függetlenül léteznek, keletkeznek a modern civilizáció, az ipari, mezőgazdasági termelőmunka nem befolyásolja. A földcsuszamlások és súva- dások gyakran szintén jelentős pusztítást végeznek, de az előbbiekkel szemben ezek keletkezése nem egy esetben az ember természetalakító — vagy természetpusztító — munkájának az eredménye. m—mmam—mm A földcsuszamlások — vagy ahogyan Erdélyben nevezik — a suvadások ott jönnek létre, ahol a vízáteresztő felszín alatt vízzáró agyagréteg helyezkedik el. A vízzáró réteg mindig ferde településű, mégpedig a lejtőszög 35°-nál nagyobb. A „csúszópályát” szolgáltató agyagos réteg felett leggyakrabban lösz, lö- szös homok, agyagos homok, vagy homok található. Abban az esetben, ha a vízáteresztő réteg átázik, a felesleges víz az alsó agyagréteg felszínét képlékennyé teszi. Ilyenkor a vízzel telített felszínközeli réteg a képlékeny agyagon megcsúszik és a lejtő irányában mozgásnak indul. Gyakran egész hegyodalak csúszhatnak le egy-egy hosszantartó esőzés következtében. Földrengések idején akkor is létrejön a földcsuszamlás, ha a felső réteg nem telített vízzel. Az elmondottakból következik, hogy — a megfelelő geológiai adottságok mellett — suvadások ott keletkeznek, ahol gyakoriak a földrengések, illetve bőséges a csapadék. Hatalmas esőzések utáni földcsuszamlás alakította ki például 1837-ben a Gyilkos-tavat. Az óriási földtömeg a Kis Békás útját torlaszolta el. A tó vizében még láthatók az elpusztult fenyők törzsei. 1925-ben hasonló körülmények között keletkezett az Egyesült Államok Gros Ventre völgyében égy hatalmas tó. 1920-ban, Kínában és a Pamírban földrengés okozott pusztító hegycsuszamlá- sokat. A trópusi területeken ezek a sajátos földfelszíni képződmények igen gyakoriak, hiszen a mindennapos bőséges csapadék még a buja erdővegetáció ellenére is átitatja a hegyek lejtőit. A mérsékelt égöv alatt azonban sokkal gyakoribbak az olyan súva- dások, amelyek keletkezésében az ember is „besegített”. Lássunk ezekre néhány példát Magyarországról és a környező államokból. Hazánk területén több helyen fordulnak elő jelentősebb földcsuszamlások. Ilyenek a Heves- Borsodi medencében, Arló környékén és a Gerecse oldalán, Dunaalmás közelében. A csapadék mindkét vidéken 550—600 mm. Geológiai felépítésük, közel azonos. Ferde rétegezéáű pannon agyagra néhány méter vastag löszréteg települt. Az eredeti növénytakaró, a tölgy és bükk- erdők nem tették lehetővé, hogy a csapadék nagy része a mélyebb talajrétegekbe szivárogjon, hiszen e növények vízigénye elég nagy volt ahhoz, hogy a vízáteresztő réteg túlságos átázását megakadályozza. A jelentősebb suvadások az erdők kipusztítása után keletkeztek. A fák helyét gyepvegetáció foglalta el. Mivel a meredek domboldalak — a szőlőművelésen kívül — nem voltak alkalmasak növénytermesztésre, ezeket legeltetésre használták. Az állatok taposása következtében az egységes fűtakaró is fellazult, nagy méreteket öltött a talajerózió és a víz is akadálytalanul szivárgott le a vízzáró rétegig. A szőlőkultúrák területén — főleg a Gerecsében — hasonló folyamat játszódott le. Az itt kialakult földcsuszamlásokat tehát az ember hozta létre. Hasonló helyzetet találunk — a hazainál jóval nagyobb mértékben — a suvadások „klasszikus” hazájában Erdélyben. Az egész erdélyi medence telistele van suva- dással. Nem véletlen, hogy az összes e témával foglalkozó jelenséget és szakkifejezést geográfus kutatóink itt írták le. A földcsuszamlások oka itt is az erdőirtás és a mértéktelen legeltetés. Az erdő helyét elfoglaló fűvegetáció ugyanis éppúgy megakadályozza a talajeróziót és a víz túlzott beszivárgását, mint az ősnövényzet. A csapadék hatására a fű lejtő irányban „lefekszik” és zsindelyszerű- en a völgyekbe vezeti a felesleges vizet. Mivel őseink főként birkával járatták az erdélyi lankákat, az állatok tövig rágják és letaposták a növényeket. Az eredmény sok esetben volt természeti katasztrófa. 1917-ben Lövéte falu pusztult el, és 1972—73- ban is számos házat döntött romba a földcsuszamlás. A természet egyensúlyának és egységének megbontása, előre nem mindig látható súlyos következményekkel járhat. Egy erdő kivágása, egy hegyoldal bányászattal történő megbontása, egy mocsár, vagy láp lecsapolása pillanatnyilag hasznosnak és szükségesnek bizonyul, de számolnunk kell a következményekkel is! Az ember céljainak elérésére, igényeinek kielégítésére megváltoztathatja a természet ősi állapotát, de ezt mindig előrelátással tegye! Dr. Majoros István Országos Természetvédelmi Hivatal Évente 150 ezer mérést végeznek ... Egész domboldalakat „levihet" a suvadós
