Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-27 / 227. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. szeptember 27. Izraeli bejelentés Tűzszünet Dél-Libanonban Az izraeli fővárosban hi­vatalosan bejelentették, hogy tűzszünet! megállapo­dás jött létre és lépett érvénybe hétfőn délelőtt a dél-libanoni hadszíntéren. Ezzel szemben a libanoni baloldali-hazafias erők és a velük együtt harcoló pa- lesztinaiak nem tesznek em­lítést tűzszünet! megállapo­dásról. Egyetlen utalás sem történt arra, hogy be­szüntették volna a harcot a libanoni jobboldali keresz­tény erőkkel. A Reuter iroda tudni véli az „amerikai diplomáciai csa­tornákon” keresztül kialakí­tott tűzszüneti megállapodás részleteit. Ezek szerint a tűz­szünet biztosítaná 1. a liba­noni keresztény-jobboldali erők jelenlegi állásait; 2. a további „szabad átkelést” a libanoni—izraeli határon; 3. azt, hogy a palesztinaiak tá­volabb húzódnak az izraeli határtól; s azt, hogy 4. he­lyüket a libanoni kormány hadseregének egységei fog­lalják el. A dél-libanoni tűzszünet tényét tegnap este megerősí­tette a libanoni kormány is. Az arab fővárosokban szin­te egyértelműen negatív visszhangot keltett hétfőn az az izraeli kormánynyilat­kozat, amely elfogadja ugyan az amerikai javaslatot a genfi közel-keleti békekonferencia újbóli összehívására, de az­zal 3 kikötéssel, hogy a kon­ferencián résztvevő együttes arab küldöttség soraiban he­lyet foglaló palesztinaiak ne legyenek a PFSZ tagjai. Abd.el-Aziz Husszein ügy­vezető kuvaiti külügyminisz­ter rámutatott: az izraeli nyi­latkozat nem tartalmaz újat. „Elutasítjuk ezt az álláspon­tot, mivel nem vesz tudomást arról, hogy a Palesztinái nép egyetlen jogos képviselője a Palesztinái Felszabadítási Szervezet” — jelentette ki. Kommentárunk Nyitva hagyott ajtók Mondjuk ki kereken; a francia jobboldal újjong, amiért újabb időpont kitűzése nélkül, eredménytelenül ért véget — szakadt félbe — a francia baloldali pártok csúcstalálkozója. A jobboldal öröme érthető. Március­ban országos választások lesznek a Francia Köztár­saságban és a baloldalt nem is olyan régen mindössze egy hajszál választotta el attól, hogy átvegye az ország irányítását. A legutóbbi' felmérés adatai arról tanúskodnak, hogy ha ma tartanák meg a választásokat, a baloldal jelöltjei kapnák meg a szavazatok ötvenhárom szá­zalékát. Ilyen helyzetben, ilyen előzmények után nemcsak Franciaországban, de világviszonylatban is érthető ér­deklődéssel tekintettek a francia szocialisták, kommu­nisták és radikálisok legmagasabb szintű tanácskozása elé. Kétségtelen: ha létrejön a megegyezés, ha a bal­oldal már szeptember végén deklarálhatja az 1972-ben elfogadott program „áramvonalasított”, tehát az új követelményekhez igazított változatát — ez jelentős siker, nagy előrelépés lett volna a márciusi válasz­tások felé. A korántsem egységes jobboldal ugyan viszonylag simán tető alá hozta a maga diaclalmasan beharangozott „ellenprogramját” még a polgári sajtó is ironikus fel­hanggal állapítja meg, hogy ez aztán — nem volt nagy teljesítmény. A program ugyanis egyenes, rezze­néstelen folytatása annak a gazdasági-politikai vonal- vezetésnek, amelytől — a legutóbbi választások és a jelenlegi felmérések egybehangzó tanúsága alapján — a francia közvélemény megcsömörlött. Ráadásul vala­mennyi fogalmazás elkerül minden „kényes” kitételt és általánosságokra, fennkölt frázisokra szorítkozik. Ilyen értelemben a baloldali vita őszintébb, fele­lősségteljesebb mint a jobboldali álegység. A három baloldali párt hisz abban, hogy inkább most, a prog­ram elfogadása előtt legyenek viták, akár viharos viták is, mint a választások küszöbén, esetleg a szavazás után. A legtöbb nézeteltérés az államosítások mértéké­ben jelentkezett. Félreértés ne essék: mint Georges Marchais, az FKP főtitkára kijelentette, ez nem holmi számháború, hanem olyan tartalmi kérdés, amely az egységes baloldali politika egyik pillére. A párt értésre adta: nem mehet bele az 1972-es program fontos vív­mányainak „visszacsinálásába” — ennél a tanácskozás felfüggesztése is jobb — és becsületesebb. A baloldali egység azonban változatlanul az egyet­len alternatíva. Az ajtók nyitva maradtak. MPVELEMENYEK Kádár János és Joszip Broz Tito találkozója MADRID Tegnap Madridban ülést tartott a Spanyol Kommu­nista Párt Központi Bizott­sága. Az ülésen elhatározták, hogy a jövő év első napjaira összehívják a Spanyol Kom­munista Párt IX. kongresz- szusát. PRÁGA Prágában tegnap bejelen­tették, hogy október elején csehszlovák párt- és állami küldöttség utazik az NDK- ba Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, a Köztársaság elnökének veze­tésével. A delegációt az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa és Mi­nisztertanácsa hívta meg hi­vatalos baráti látogatásra. JOHANNESBURG A dél-afrikai fajüldöző re­zsim rendőrsége hétfőn Kingwilliamstown feketék lakta negyedében lőfegyver­rel és könnygázbombákkal támadt a Steve Biko diák­vezető eddig tisztázatlan kö­rülmények között bekövetke­zett halála miatt tiltakozó fiatalokra. A rendőrség lö­vedékei egy fiatalembert ha­lálra sebeztek. WASHINGTON Korábban létrejött meg­állapodás alapján tegnap Washingtonban folytatódtak a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok kül­döttsége között néhány, az Indiai-óceánnal kapcsolatos kérdésiről. Al : Szovjetunió küldöttségét Lev Mengyele- jevics, különleges megbíza­tású nagykövet, az Egyesült Államok delegációját Paul Warnke, az amerikai fegy­verzetellenőrzési és lesze­relési hivatal igazgatója ve­zeti. MOSZKVA Sebestyén Nándornénak, az Országos Béketanács fő­titkárának vezetésével Le- ningrádba érkezett a magyar békemozgalom küldöttsége, amely részt vesz a szovjet testvérszervezetnek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatvanadik évforduló­ja alkalmából rendezendő ünnepségein. TOKIO Tokióban tegnap megkez­dődött a Japán Szocialista Párt 41. kongresszusa. Az ország legnagyobb ellenzéki pártjának kétnapos tanács­kozásán résztvevő 509 kül­dött, közöttük 179 szocialista parlamenti képviselő a JSZP- nek a legutóbbi kongresszus óta kifejtett tevékenységét megvitatva gondosan ele­mezni fogja a júliusi felső­házi váasztásokon elszenve­dett vereségeit. A vasárnapi jugoszláv la­pok vezető témája Kádár Já­nos és Joszip Broz Tito szombaton véget ért találko­zója. A Borba fényképekkel il­lusztrált beszámolót közölt a látogatás utolsó napjáról, ismertette a tárgyalásokról kiadott közös közleményt, és első oldalas szalagcímében kiemelte: még jelentős terü­letek vannak az együttmű­ködés további bővítésére. Jugoszlávia és Magyaror­szág kapcsolatai jó példaként szolgálhatnak Európában nemcsak két szomszédos szo­cialista ország együttműkö­dése szempontjából, hanem szélesebb értelemben is. Együttműködésünk minden területre kiterjed. A két or­szág közötti árucsere évről évre növekszik, s ebben az ötéves időszakban — a meg­előzőhöz képest — megkét­szereződik. A Tito—Kádár találkozó elvtársi, baráti, őszinte légkörben folyt le, mindkét fél építő jellegűen közelítette meg a kétoldalú kapcsolatok további előre- vitelét. Tegnap megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 32. üléssza­kának általános vitája. A rendszerint december dere­káig tartó vitára eddig 142 szónok iratkozott fel, a be­terjesztett határozati javas­latok száma 130 körül mozog. Az idei ülésszak tanácskozá­sainak előterében a közel-ke- let'i rendezés, valamint Afri­ka déli részének helyzete áll. A vitát — hagyományosan — a brazil külügyminiszter nyitotta meg, másodikként pedig Donald Jamieson ka­nadai külügyminiszter be­szélt. Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese hétfőn háromnapos látoga­tásra Ivano-Frankovszkba, Szovjet-Ukrajna területi székhelyére, a KGST közös beruházásában megvalósuló orenburgi gázvezeték ma­gyar kivitelezésben épülő V. szakaszának központjába ér­kezett. A látogatáson szovjet rész­ről Borisz Scserbina, a Szov­jetunió kőolaj és gázipari vállalatépítési minisztere és Pavel Jeszipenko, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsának elnökhelyettese vesz részt. A Politika aláhúzta, hogy Kádár János látogatása „je­lentős hozzájárulás a jugo­szláv—magyar barátság és együttműködés további erő­sítéséhez”. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának Jugoszláviában tett baráti látogatása, Joszip Broz Titóval, a JKSZ elnökével, jugoszláv államfővel folyta­tott megbeszélései ismét megerősítették a két ország arra irányuló készségét, hogy tovább szilárdítsák a baráti kapcsolatokat és a minden- oldalú együttműködést — írta hétfőn Vlagyimir Csernyi- sev, a TASZSZ hírügynökség szemleírója. — A felek rá­mutattak arra, hogy mind- ehhe/ megvannak a kedve­ző feltételek. Továbbra is pozitívan fejlődnek az MSZMP és a JKSZ kölcsö­nös kapcsolatai. Minden alap megvan an­nak feltételezésére, hogy a legmagasabb szintű magyar —jugoszláv találkozó előse­gíti a két állam gazdasági kapcsolatainak további meg­szilárdítását. Cyrus Vance amerikai kü­lügyminiszter, aki — a ki­alakult szokásnak megfelelő­en — szintén a közgyűlési vita eső napján szólalt volna fel, váratlanul lemondta be­szédét, mivel ugyanaznap részt kellett vennie Washing­tonban a szenátus külügyi bizottságának a Panama csa­tornáról kötött szerződés tör­vénybeiktatásával kapcsola­tos vitájában. A tervek szerint ma szólal fel Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Dr. Szekér Gyula a dél­előtti órákban Ivano-Fran- kovszkban megtekintette azt a 60 két-háromszobás, össz­komfortos lakást magába fog­laló ötszintes épületet, amely a 21-es Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében a magyar—szovjet kompenzá­ciós ügylet keretében épült fel. A Minisztertanács el­nökhelyettese innen az Iva- no-Frankovszktól 20 kilomé­terre fekvő járási székhely­re, a magyar építési terület három állomásának egyikére, Bogorodcsanyba látogatott el. Nemzetközi űrhajózási kongresszus A Nemzetközi Űrhajózási Szövetség (IAF) 28. kong­resszusa tegnap megkezdte munkáját Prágában. A ta­nácskozáson 37 ország mint­egy 1000 vezető tudósa és szakértője tart eszmecserét a világűr hasznosításának mai helyzetéről és jövőjéről. A szovjet küldöttséget Borisz Petrov akadémikus, az In- terkozmosz — a Szocialista Országok Űrkutatási Együtt­működési Szervezete — Ta­nácsának elnöke vezeti, tag­jai között pedig szerepel egész sor ismert szovjet űr­hajós: Vlagyimir Akszjonov, Valerij Kubászov, Alekszej Leonov és Vitalij Szevaszty- janov. * * * A szocialista országok által a világűr békés célú kutatá­sára és felhasználására ki­dolgozott együttműködési programnak megfelelően 1977. szeptember 24-én a Szovjetunióban földkörüli pályára bocsájtották az „In- terkozmosz—17” elnevezésű mesterséges holdat. A mesterséges hold fedél­zetén a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió tudósai és szak­emberei által kidolgozott tu­dományos berendezést he­lyeztek el. Sarlós István felszólalása Havannában A központi beszámolóról szóló vitával folytatta mun­káját vasárnap a kubai for­radalom védelmére alakult bizottságok első kongresszusa. A küldöttek hozzászólásai és javaslatai mellett szót kap­tak a kongresszuson részt­vevő delegációk vezetői. Va­sárnap az első felszólalóként Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja üdvözölte a kubai testvér­szervezet kongresszusát. Súlyos harcok Etiópiában A mogadishui rádió jelen­tése szerint vasárnap súlyos harcok folytak az etióp kor­mánycsapatok, illetve a Szo­máliái lázadók között az Ogaden fennsíkon fekvő Ha- rar város környékén. Harar két másik várossal, Jijigával és Diredawával együtt, az etióp védelmi vo­nal legfőbb pontját képezi. Ho Si Minh-múzeum A Vietnami Dolgozók Párt­ja KB Politikai Bizottsága Ho Si Minh-múzeum létesíté­sére hozott határozatot. A határozat hangsúlyozza Ho Si Minh hatalmas szerepét a párt, a népi fegyveres erők és a munkás-paraszt állam megteremtésében. ENSZ-közgyűlés Megkezdődött az általános vita Látogatás az orenburgi gázvezeték építőinél Dr. Szekér Gyula Ivano-Frankovszkban ....Lemondok a trónról...” M a már senki sem vitatja, hogy 1917-ben valami gyökeresen új született Oroszország — és az emberiség történetében. Február­ban a Minden Oroszok Cárjának fé­lelmetes elnyomógépezetét elsöpörte az egyetlen erő, amely elsöpörhette — a Minden Oroszok Népe. A föld­kerekség egyhatodán hihetetlenül rö­vid idő alatt összeomlott a világ leg- reakciósabb birodalma. Mi épüljön a birodalom romjain? Milyen hata­lom lépjen a régi helyébe? A legjobb elmék világszerte már akkor felis­merték, hogy az erre a kérdésre adandó válasz nemcsak a közvetlenül érintett, népek, hanem hosszabb tá­von az egész emberiség számára sorsdöntő. „Néhány hónap leforgása alatt — írja Konsztantyin Pausztovszkij — Oroszország mindent kimondott, ami­ről évszázadok óta hallgatott. Ezer- kilencszáztizenhét februárjától őszéig az egész országban éjjel-nappal gyű- léseztek, szüntelenül és a legnagyobb összevisszaságban. A városok terein, emlékművek tö­vében, klórszagú pályaudvarokon, gyárban, falun, piactéren, minden valamennyire lakott ház udvarán, lépcsőházában embertömegek zúgtak. Esküvések, felhívások, leleplezések, szónoki hév — mindez tomboló „Le vele!” kiáltásokba, vagy lelkes, re­kedt éljenzésbe fúlt. Mintha kocsi dübörögne végig macskaköves úton, úgy hangzott fel ez a kiabálás min­den útkereszteződésnél.” Oroszország akkor a történelem útkereszteződése volt. Nemcsak az emberek hangulatát jellemezte va­lami különös lebegés, hanem a hata­lom jellegét is. Március másodikén megalakult egy kabinet, amely igen stílszerűen nevezte magát Ideiglenes Kormánynak: az „ideiglenes” volt egyetlen jelző, amelynek jogosságá­ban e kormánnyal kapcsolatban sen- kisem kételkedett... A burzsoá kadetpárt képviselője, Miljukov a kabinet megalakulásakor kijelentette: „A nép által létrehozott első társadalmi hatalmat nem a nép hozta létre, a nép „csak” elsöpörte a gyűlölt régit. A népuralom csíráját nem ez a testület képviselte, hanem az a másik, amely már egy héttel korábban megalakult a cári Duma székhelyéül szolgáló Tauriai-palotá- ban: a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje, amelynek eredetileg két­százötven, nem sokkal később már kétezer tagja volt. A szovjet újtípusú, néphatalmi szerv volt, tévedései is tükrözték a benne képviselt tömegek tévedé­seit. Március 2-án. az Ideiglenes Kor­mány megalakulásának napján még egy esemény híre járta be a világot: II. Miklós cár Pszkovban délután 15 órakor lemondott. Egyik főtisztje, Danyilov tábornok, aki jelen volt a történelmi pillanatban, így emléke­zik: „ ... Síri csend támadt. A cár fel­állt és látszólag nem is tudva, mit tesz, az elfüggönyözött ablakra me­redt. Szája lebiggyedt, amit még so­sem láttam és ettől egyébként oly nyugodt arca eltorzult. Látszott, hogy hihetetlen harc dui a lelkében. Miklós cár hirtelen felénk fordult és szilárd hangon így szólt: — Döntöttem. Döntöttem, hogy le­mondok a trónról Alekszej fiam ja­vára ...” A lemondás és a kormány meg­alakulásának időbeli egybeesése vé­letlen. De a történelemben néha a véletleneknek is megvan a maguk jelképes jelentősége. Az Ideiglenes Kormány ugyanis nem a cárizmust akarta megdönteni, hanem — éppen a monarchia megmentése érdekében — ezt a cárt lemondatni. Azok az emberek, akiket a vihar első szél­vésze a bársonyszékekbe repített, tehetetlenül, semmit sem értve áll­tak. Az események sodorták őket, nem ők irányították az eseményeket. Nem volt egy tettük, sőt szavuk, amely el ne késett volna. És mit értettek meg az esemé­nyekből a régi világ képviselői? ..Szárnysegédem — emlékezik Alek- szandr nagyherceg — hajnali szür­kületkor, elkékült szájjal ébresztett fel. A lemondó okirat volt... Fel­ültem az ágyhan, mégegyszer elol­vastam. Nikinek (ez volt Miklós, az­az Nyikolaj cár beceneve a cári csa­ládban) nyilvánvalóan elment az esze. Mikor mondott le egy uralkodó azért, mert a fővárosban kenyér­hiány miatt zavargások voltak? A tartalékcsapatok árulása Petrográ- don? De hiszen tizenötmilliós had­sereg felett rendelkezett!.. A cár végül is — féltve a fiát — testvére, Mihail nagyherceg javára mondott le, Mihail viszont magát fél­tette. „Eltökéltem — jelentette ki március 3-án —, hogy csak abban az esetben fogadom el a legfelső hatalmat, ha ez lesz nagy népünk akarata ...” Ez volt a Romanovok történetében az első eset, amikor a cári família tagjait hirtelen szenve­délyesen érdekelni kezdte az orosz nép akarata ... a z Ideiglenes Kormányt azonban most sem érdekelte. Március 4-én Miljukov külügyminisz­ter táviratot intézett a szövetséges hatalmaknál akkreditált orosz nagy­követhez, amelyben kijelentette: „A kormány, amelynek tagja vagyok, minden erejével igyekszik majd ki­vívni a győzelmet...” Az orosz nép azonban nem katonai sikereket akart, hanem azonnali békét. Harmat Endre KÖVETKEZIK: Kezén-lábán gúzsbaköti..,

Next

/
Thumbnails
Contents