Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-25 / 226. szám
1977. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az épület szinte kínálkozott a múzeumnak MÚZEUM A TANYÁN Jászberény határában a Farmost út melletti volt tanyasi iskola épületét a Jász Múzeum vette gondozásba. A múzeum munkatársai a Hűtőgépgyár szocialista brigádjainak segítségével rendbe hozták az épületet, raktárakat, dolgozó- szobákat alakítottak ki, s hamarosan elkészülnek a restaurátor műhellyel is. A múzeum köny- és iratanyagának valamint néprajzi értékeinek egy részét helyezték el a tanyamúzeumban. A tervek szerint a jövő évben nyílik meg az első néprajzi kiállítás a jászsági tanyamúzeumban. Az egyik szoba részlete T. K. L. II falumba vezető utat kerestem I Minisztertanács megtárgyalta... Amikor ember születik Három évvel ezelőtt új társadalompolitikai műszóval ismerkedett meg közvéleményünk, a népesedéspolitika kifejezésével. Párthatározat, kormányrendelet állította a közérdeklődés középpontjába olyan elementáris erővel, hogy ez végül is állandó hatóerővé vált. Ezt állapíthatta meg három év elteltével a Minisztertanács, amely az egészségügyi miniszter, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke előterjesztésére áttekintette az intézkedések végrehajtását. Nagy ügyről van szó. Szen- timentalizmus nélkül idézhetjük Tauffer Vilmosnak, hazánk hajdan élt világhíres szülészének megállapítását: „minden embercsemetének megszületése szent esemény, nemcsak a családban, hanem a nemzet életében is, mert lett légyen a nagyközösségben csak szemernyi tényező az egyes, de összességében a nemzet életfolyamatosságát jelenti.” Annak idején fontos jelzések figyelmeztettek az egymással összefüggő intézkedések sürgősségére. A két világháború között, különösen a huszas évek második felében Magyarországon rohamosan csökkent a születések száma. Ekkor hazánk a korábbi 40—30 ezrelékkel szemben a 20 ezrelék körüli arányszámmal az európai országok középmezőnyében foglalt helyet. A' negyvenes években 21 ezrelék körüli volt a népszaporulat, 1952-ben már kevesebb, mint 20 élveszületés jutott ezer lakosra. A szülések száma 1962-ben történelmileg legalacsonyabb szintre süllyedt: 12,9 ezrelékre és három éven keresztül 13 ezrelék alatt maradt. A kormányzat számos intézkedése (a gyermekgondozási segély bevezetése, a családi pótlék emelése, a lakásépítési program meggyorsítása) hatásaként némi emelkedés kezdődött, és 1969-ig 15 ezrelékkel tetőzött, majd újra csökkent. Ez a hullámzás arra figyelmeztetett, hogy állandóbban ható, komplexintézkedésre van szükség, hogy végül is maga a társadalom egésze fogadja el az ideálisnak mondható három- gyermekes családmodellt. Űj szemlélet kialakulása volt és maradt a sok-sok intézkedés központi lelke, amely családközpontú gondolkodást jelent, annak átérzését, hogy a) jelen öröme és a jövő alapja a család. A sokoldalú intézkedéssornak jó hatása volt és van, amiben a legfontosabb eredmény: gyermekpártoló, családpártoló szemlélet kezdi áthatni társadalmunkat. Adatokat, tényeket lehet ennek bizonyítására felsorolni, de ne dicsekedjünk, mert még korántsem lehetünk elégedettek. Talán új hullámvölgy következne? Erről egyelőre nincsen szó. De már intő lelek figyelmeztetnek újra, hogy elég egy- vagy két társadalompolitikai riasztás, egyszeri vagy kétszeri intézkedés. Közösségünknek új és új erkölcsi, anyagi ösztönzésre van szüksége annak érdekében, hogy igazán nagyra becsüljük azt a nagy pillanatot, amikor ember születik. Az eredmény számbavétele mellett erre hívja fel a közvélemény s önmaga figyelmét is a kormányzat, amikor rendszeres következetességgel elemzi a népesedés- politika helyzetét. S. I. A kertben ások vagy gyomlálok, az öreg ház tövében heverészek, ezzel telnek a napjaim. Szeretem ezt a portát, hetekig ki sem lépek a kapun, de nem az éveim miatt. Tíz hete sincs, hogy lakodalomban voltam, az öcsém unokája esküdött, nem maradtam adós a nótával, de még a tánccal sem. Mondták az ismerősök: Rudiik András bácsi, magáról senki sem hinné, hogy 90 éves. Pedig vagyok annyi, több is eggyel... Nem voltam mindig ilyen itthon ülő. Először a nincs kergetett el hazulról, a szegénység, ami Jászdózsán nagy úr volt. Azután jött a háború, a hadifogság, a sok viszontagság. Igaz, ha kezembe vettem a vándorbotot mindig a falumba vezető utat kerestem, hazaindultam a szülőfalumba. Jászdózsára. Az orosz fogságban, ahol annyiféle ember volt együtt, sokszor szóba jött, hogy a szegény embernek az úr az ellensége, hogy attól kell a hazát megvédeni. Szinte együtt érkeztünk Jászdózsára, én meg a hír, hogy kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Nézze azt a partot, ott a fasor mentén, innen a Sándor utcából oda lehet látni. Ott volt a gabonaraktár. Gazdája, a búzakereskedő valahol Gyöngyös környékén lapult. Néhány ember feltörte a raktárt és széthordta a búzát meg az árpát. Mondtam a bírónak meg a jegyzőnek, hogy tenni kell valamit, a búzára a falunak van szüksége, üresek a padlások, sok a szegény ember, nem lesz kitartás az újig. Láttam, ők nem a falut, hanem a kulákot sajnálták, összeálltunk vagy tízen szegény sorsú emberek, felállítottuk a nemzetőrséget, néhány nap múlva rhegalakí- tottuk a direktóriumot. Mire rendet tettünk, jöttek a románok meg a magyar csendőrök. A listán akiket kerestek az én nevem is ott volt. Elfogtak, vallattak. Üj- ból a vállamra akasztottam a vándortarisznyát, aratókkal jártam tizenhat esztendeig, azután Budafokon meg Gyöngyösön dolgoztam a borászatban, kitanultam a pincemesterséget. Jászdózsára a felszabadulás előtti napokban jöttem vissza. Benne voltam a korban, de azért szívesen vállaltam munkát, a községházán tolmácsoltam, a nemzetőrség élén majdnem tíz hónapig vigyáztam a rendre. Sürgettem a földosztást, és részt vettem a három termelőszövetkezet egyikének a megalapításában. Ott dolgoztam tizenkét évig, brigádvezető voltam, 85 éves koromban megkértem a tanácselnököt, hadd vigyem én május elsején a felvonulók előtt a zászlót. Ennyit a régi évekről. Gyerekeim — három fiam van — gondtalanul élnek, megbecsült emberek, olyan pénzzel mentek nyugdíjba, hogy nem cserélnének a legmódosabb régi gazdával sem. Egyik unokám mérnök a Selypi Cukorgyárban. a másik főmérnök Miskolcon és két diplomája van. Ha az idejéből futja még egy beszélgetésre, jöjjön el akármikor Jászdózsára Rudiik Andráshoz. Az egészségügyi dolgozók béremelése Tapasztalatok a szolnoki járásban Ezekben a napokban a korábban bejelentett és ismertetett béremelések már az egészségügyi dolgozóknál is az utolsó szakaszhoz érkeztek: postázzák az új besorolásról szóló értesítéseket, s a bérszámfejtők már javában számolják az újabb, nagyobb fizetéseket. Október harmadikén a megye ápolónőinek, bölcsődei és szociális otthoni gondozónőinek, a körzetek kisegítő személyzetének és az orvosírnokoknak vastagabb borítékot adnak át. Szolnok megye legnagyobb járásában, a szolnoki járásban kétszázötvenhat egészségügyi dolgozó kapott fizetésemelést. A járásban a központi keretből béremelésre biztosított összeg hetvenezer forint volt, amelyből mintegy hatvanezret fordítottak a kötelező előírások teljesítésére, s a fennmaradó tízet a differenciálásra — a munka szerinti megkülönböztetett díjazásokra. Az elosztásnál itt fő szempontként határozták meg, hogy az új besorolási rendszer — az új nomenklatúra szabályzat — szerinti fizetések alsó határát az érintett dolgozóknál már az idén elérjék. A jogszabály egyébként csak 1979-ig írja elő kötelezően a meghatározott bérminimum elérését. Ennek érdekében a járási Tavaly januárban elhalt a kopácsolás a cibakházi Bar- tha-portán. Pali bácsit, az idős cipészmestert sokan elkísérték utolsó útjára. Egyetlen lányának az árvaság mellett a düledező, Görgei utcai vályogház és harmincezer forint maradt örökségül. Meg ahogy akkor gondolta: az egyedüllét. Nem úgy lett. D. Molnár Mihálytól, a községi tanács elnökétől tudjuk, hogy sokan voltEjJt, akik segítettek. — Jó egy éve, hogy a szocialista brigádvezetői tanácskozáson felvetették a községbeliek: Bartha Erzsiké háza a Tóvégen aligha ér meg két telet. Ö tehetetlen, több mint három évtizede mozgás- sérült. A brigádokban dolgozók azt mondták, segíteni kell, és segítettek is. Elsőnek a Martfűre eljárók hozták a munkatársakat, a Béke brigád tagjait a cipőgyárból, ők bontották le a megroggyant régi tetőt. A Vörös Csillag Tsz építőbrigádja ácsolt új tartószerkezetet a cserépfedél alá. Az anyagot díjtalanul szállították a helyszínre a vegyesipari szövetkezetben dolgozó brigádok. Utánuk jöttek a MEZŐGÉP itteni gyáregységéből a lakatosok, a kőművesek. Dolgoztak vagy ezer órát szabadidejükben. Belülről teljesen felújították a kis szobát, a konyhát és fürdőszobát meg zárt verandát építettek. Aki tudja milyen volt, most egészségügyi osztály és a helyi tanácsok, a szakszervezeti bizalmiak bevonásával megkeresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel a központi keret mellett még újabb összegeket fordíthatnak fizetésrendezésre. A tanácsoknál az átmeneti és a tartós bérmegtakarításokból, az úgynevezett évközi felhasználatban bérből hétezer forint jutott a kellemes, de nem túl könnyű feladat teljesítésére. Ezt az összeget pedig ugyancsak a differenciált bérezés elősegítésére használták fel. Nehezebb munka, nagyobb fizetés Nyilvánvaló, hogy a kötelezőn túl a differenciálás elvei az országossal megegyeztek, azonban további „finomításra” került sor, az egyes munkahelyeknek biztosított összegek szétosztásában. A nehezebb munkakörülmények közt dolgozók többet kaptak. A Bánhalmán működő elme-szociális otthonban tizennyolc dolgozónak az előírt 6750 forint helyett 9 ezret biztosítottak. A járás hét bölcsődéjében az előírtakon felül 2200, az újszászi szociális otthonban pedig 1500 forinttal több jutott a differenciált fizetésemelésre. nem ismer a Bartha-házra. Erzsiké röstelli a felhordott sárdarabokat, dehát neki megerőltető a söprögetés. Különben is annyian adják egymásnak a kilincset... — Nemrégen mentek el a martfűiek. A cipőgyárból, a Petőfi brigádból voltak. Megtisztították az ablakokat, amelyeken már megszáradt az új festés — büszkélkedik Erzsiké. — Kiporolták a szőnyegeket, berendezték a szobámat. Most már visszaköltözhetek a nagynénémtől. Gondoltam már rá, hogy ha teljesen elkészül a lakás, jó lenne tartani valami kisház- avatót. Szívesen meghívnék mindenkit, aki itt dolgozott. Csakhát nem férnek el, még talán az udvarban sem. Hogy mennyi jóakaratú ember lakik itt, Cihákon! Fiatalemberek érkeznek, — mezőgépesek. Hetenként kétszer is a Tóvég felé visz az útjuk műszak után. Hegedűs László hegesztő a legbeszédesebb. — A gyáregységünkben dolgozó tíz szocialista brigád mindegyike .vállalt valamit Erzsiké otthonának újjáépítéséből. Nem szerettük volna, ha a télnek a megroppant, régi házban vág neki. Most a csaptelepeket szereljük a fürdőszobában. Bekötjük a vizet, és máris jöhetnek a villanyszerelők. A TITÄSZ ti- szaföldvári brigádja vállalta" a villanyboyler bekötését. Nálunk a Petőfi brigádban Mindezek lehetővé tették, hogy például volt olyan szociális otthoni dolgozó, aki hétszáz forint fölötti fizetés- emelésben részesült. A gyermekgondozási segélyen lévő kismamákra is gondoltak, s az ő fizetésük is — függetlenül attól, hogy jelenleg nem dolgoznak — a korábbi munkájuk arányában 2—600 forinttal növekedett. Jóllehet, a körzeti orvosok ezúttal nem szerepeltek a béremelési listán, mégis „új időszámítás” kezdődik náluk is. Számukra a jövőben jár a napi ügyeleti-készenléti díj, amely hétfőtől péntekig napi 100 forint, ugyanakkor a hétvégi ügyelet díja 200-ra emelkedett. Így a körzeti orvosok havi fizetése mintegy háromezerrel emelkedik, s alighanem ez is hozzájárulhat majd az állások betöltéséhez, hiszen így egy kezdő orvos hivatalos jövedelme elérheti a hat-hétezer forintot. A szolnoki járásban egyébként még két körzeti orvosi állás vár betöltésre. A most végrehajtott fizetésrendezés lehetővé teszi, hogy 1979 után a védőnők és körzeti ápolónők bérfejlesztésére fordítsanak nagyobb összeget. — i — „Magamtól semmiképp nem boldugvltam volna... megszokott dolog, hogy segítünk egymásnak. Én két éve építettem családi házat, és az alapozásnál ott dolgozott az egész brigád. Tudom magamról, milyen jól jött a segítség. Naponta jönnek az ismerősök, a jó szomszédok. Nézik, a sok segítő kéz nyomán hogyan épül-szépül a ház. Kérdik is sokan, hogy ők miben segíthetnének? Dehát Erzsiké jóakarói szinte mindenre gondoltak. — Segítenek továbbra is, azt ígérték — mondja Bartha Erzsébet. — Már ideszállították a tüzelőolajat, ne legyen gondom vele a télen. Azt mondták, eljárnak majd rendszeresen, feltölteni az olajoskannákat. A tanács is gondot visel rám, díjtalanul hozzák mindennap az ebédet az öregek napközi otthonából. Nagy segítség ez a havi 850 forintos rokkantsági segély mellett. A napokban brigádnaplókkal jöttek, először a cipőgyáriak, azután a mezőgépesek. Mutatták, hogy beleírták, ezentúl közéjük tartozom én is. Tiszteletbeli tagja lettem a brigádoknak. Szerettem volna oldalakat írni a naplójukba. Aztán a meghatottságtól jóformán csak annyira tellett: köszönöm jó emberek, nagyon köszönöm ... „Köszönöm, nagyon köszönömm Felépült a cibaki ház — Illés — T. F. Az utolsó simításokat végzik a mezőgépes brigádtagok
