Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
1977. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Minisztertanácsi ülésén II népesedési helyzet alakulásáréi, a szovjet—magyar földgázvezeték építéséről tárgyalt a kormány A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszter- tanács tegnap ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttségének magyarországi hivatalos baráti látogatásáról. A Minisztertanács a beszámolót jóváhagyólag tudomásul vette. Borbándi János miniszterelnök-helyettes jelentést tett a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormány- bizottság XI. ülésszakáról. A kormány elfogadta a jelentést és megbízta a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bizottságát, hogy dolgozzon ki intézkedési tervet az ülésszak jegyzőkönyvéből és a tárgyalásokból adódó feladatok végrehajtására. Az egészségügyi miniszter, valamint a Központi Statisztikai Hivatal elnöke beszámolt a népesedési helyzet alakulásáról és a népesedés- politikai határozat végrehajtásának tapasztalatairól. A kormány a beszámolót elfogadta, és felhívta az illetékeseket, hogy következetesen folytassák a határozat végrehajtását. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a nehézipari miniszter jelentését a földgázfelhasználás központi fejlesztési programjának 1976. évi teljesítéséről. A kohó- és gépipari miniszter előterjesztette a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari gépgyártás fejlesztésének távlati, az 1975—1990-es időszakra kidolgozott fejlesztési koncepcióját. A kormány az előterjesztést elfogadta. A nehézipari miniszter javaslatára a kormány jóváhagyta a szovjet—magyar földgázvezeték III. szakasza nagyberuházás első ütemének megkezdését. A kormány, a SZOT elnökségével és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben, határozatot hozott á szocialista munkaverseny egyes kérdéseinek szabályozásáról. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Exportra is készítenek gyermekcipőket, cipőfelsőrészeket a Tisza Cipőgyár mezőtúri üzemegységének dolgozói. Az alig kétesztendős üzem ebben az évben már 420 ezer pár gyermekcipőt és 200 ezer pár felsőrészt készit. Képünkön: az új automata szélbehajlító gépen dolgozik Varga Irén. Kétszáz karcagi molnár vár „Tudjuk jól, hogy nem készül el korábban az épület, mégsem tehettünk mást: kétszeri határidő-módosítás után már nem mehettünk bele az átadás újabb elhalasztásába. Kötbérért pereljük a kivitelezőket, az ÉPSZER Vállalatot” — mondta Bischof János, a törökszentmiklósi Gabonafelvásárló- és Malomipari Vállalat főmérnöke. A GMV karcagi üzemének kétszáz személyes szociális épületéről van szó. A főmérnök szerint „egy kis jó indulattal” a konyhát, a mosdókat és az öltözőket már rég átadhatták volna az építők, hiszen a munkák legalább 80 százalékát már elvégezték. A befejezéshez szükséges anyagok és szerelvények is mind a helyszínen vannak. Azt azonban, hogy a molnárok mikor vehetik birtokukba a mosdókat és az öltözőket, még senki nem tudja. Karcagon ugyanis csak elvileg építkeznek, gyakorlatilag senki nem dolgozik. A két vállalat közötti tárgyalások szünetelnek. A felek legközelebb a bíróságon találkoznak. Kinek jó ez? Függőben tehát az építkezés, s kinek jó ez? Senkinek. A törökszentmiklósiaknak 1977 végére mindenképpen át kell (vagyis csak át kellett volna) adniuk az új létesítményt. A célcsoportos beruházás keretében készülő szociális épület költségeit ugyanis az állam állja — amennyiben határidőre (az év végéig) elkészül. Az ÉP- SZER-nek sem kevésbé fontos az építkezés minél gyorsabb befejezése. Eddig ugyanis Karcagon közel háromil- lió forintjuk hever beépítve, illetve készletek formájában. A vállalatnak az az érdeke, hogy befejezze a beruházást, hiszen ez a feltétele annak, hogy a megrendelőtől a pénzét megkapja. Zsigmond Sándornak, az ÉPSZER főmérnökének ennek ellenére az a véleménye, hogy érdemesebb Karcagon a munka folytatásával várni. Ugyanis az új épület teljes elkészítésével is csak a befejezetlen termelést növelnék. Pénzt nem kapnának munkájukért. Így inkább ott összpontosítják erőiket, ahol a befejezés után pénz üti a markukat. Az ÉPSZER vezetői nem bíznak benne, hogy a török- szentmiklósiak fizetnének is az új szociális épület elkészülésekor. Bizalmatlanságuk megalapozott, hiszen a felépítés után sem működhetne a konyha, a dolgozók nem használathatnák a mosdókat és az öltözőket. Karcagon ugyanis két építkezésen is dolgoznak egyszerre: az új szociális épületen és egy régi irodaház átalakításán. A konyha, a mosdó és az öltözők „lelkét”, a kazánt pedig a régi épület pincéjébe tervezték. Átalakított átalakítás A két munka ilyen összekapcsolása persze még nem jelentene gondot. Csakhát nem halad a régi épület átalakítása. Két év alatt — az építkezést 1975-ben kezdték — változtak a beruházó elképzelései. Időközben úgy határoztak, hogy az eredetileg tervezettől eltérő átalakításra van szükség a régi irodaépületben. A GMV elkészítette az új terveket, és megküldte az ÉPSZER-nek. A kísérőlevél tanúsítja, hogy alig egy hónappal az utolsó átadási határidő előtt. A tervek nemcsak későn érkeztek, hanem hiányosak is voltak. A szükséges pótlások pedig még ma sem jutottak el Szolnokra: „Képtelenség volt — mondta» az ÉPSZER főmérnöke — június 30-ig a munkát befejezni”. A GMV vezetői azonban újabb határidő-módosítást nem fogadtak el. Az „épszeresek” pedig csak egy „reális” befejezési időpont megállapítása után hajlandók a munkát folytatni. A tárgyalások és az építkezés is holtpontra jutottak. És van ennek a „játéknak” még egy említésre méltó momentuma. Látszólag egyszerűen és gyorsan tisztázható a nézeteltérés, azonban a hónapok óta tartó huzavonában aduásszá nőtte ki magát. Mindkét vállalat reménységéről, az építési engedélyről van szó. Az eredeti átalakítási terv végrehajtásához nem kellett engedély. A módosítás után azonban az ÉPSZER nem volt hajlandó elkezdeni a munkát e dokumentum nélkül: „ugyanis ma már a régi épületben szerkezeti változtatásokra van szükség”. A kivitelezőket igazolja a karcagi Városi Tanács levele is, melyben megkövetelik az építési engedély megszervezését. Ebbe azonban a GMV vezetői nem nyugszanak bele. A karcagi tanács illetékeseinek szóbeli ígéretére és rendeletekre hivatkoznak: az átalakítás nem engedélyköteles. „Ha megszereznénk a kért okmányt — mondták Törökszentmiklóson — akkor azt ismernénk el, hogy a kivitelező jogosan húzta, halasztotta a munka befejezését.” Az építők viszont engedély nélkül nem helyezik el az új szociális épület kazánját a régi irodaház pincéjében. Utóirat Látszik tehát: pezseg az élet a karcagi építkezés körül. Izgalmas csatára van kilátás a kötbér és az engedély kérdésében. Ez a mérkőzésnek szurkolói is lennének — kétszáz karcagi molnár. ök azonban nem tudják eldönteni, kinek szorítsanak, melyik csapat harcol az ő érdekeikért. A karcagi dolgozókat jobban felizgatná egy higgadt tárgyalás, amelyben az építkezés folytatásáról beszélnének. A kötbér- és engedélyharc legyen csak mellék játék ... V. Szász József így válik teljessé a rendszer Növekvő terület, emelkedő hozam, javuló gazdaságosság... Szolnok megye mezőgazda- sági üzemei az 1970-es évek elején jutottak odáig, hogy a legfejlettebbek termelési rendszer alakítására gondolhattak. Így jött létre 1973-ban a rákóczifalvi szója-, és a tiszaföldvári búzatermelési együttműködés. A szép és olykor gyors fejlődést felmutató rendszerek azonban vaIlyen körülmények között a további munka nem hozott volna megfelelő eredményeket, ezért 1976 őszén a két rendszer egyesült. A hivatalosan Gabona- és Ipari Növények Termelési Rendszere névre hallgató együttműködés január 1-én 35 ezer hektár búza, 10 300 hektár szója. és 12 700 hektár kukorica fölött rendelkezett. Még ebben a hónapban engedélyért fordult a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz, hogy működési területét Kelet-Magyarországra kiterjeszthesse, s hogy a gabonafélék közül az őszi, a tavaszi árpa és a búza, az olajos növények közül pedig a szója, a napraforgó, a repce, valamint az olajlen termesztéA gabonafélék termesztése pedig nem, hogy fennakadást okozna, inkább szükségszerű. Ugyanis az olajos növényeknek a búza, az árpa és a kukorica a legjobb elővetemé- nye, — nem véletlen tehát, hogy ez is az egyesülés nyomós indokai között szerepelt. Ahhoz viszont, hogy a termelők és a feldolgozók között még szorosabb legyen a kapcsolat, egyébre is szükség van. Például raktárakra, de — jó gazda módjára — az olajipar és a rendszer vezetői erre is gondoltak. Közös beruházásként olyan tárolókat építenek, amelyek a mező- gazdasági üzemek területén vannak ugyan, — az elrendezés és a távolságok jó megválasztása után — mégis alkalmasak arra, hogy Martfűre mindig idejében érkezzen az alapanyag. Ez a megoldás azt is lehetővé teszi, hogy a gyárban csak egy olyan tárolót kelljen építeni, amely néhány hétre elegendő olajos mag megőrzésére alkalmas. Mindemellett a rendszer azt is vállalta, hogy a feldolgozás során keletkező mellék- termékeket visszajuttatja a mezőgazdasági üzemekbe, hogy azok hasznosítani tudják. Milyen hasznot hoz még a rendszer a gazdaságoknak? Legelőször is táblára adapSzolnok és a finnországi Riihimäki között már tizenkét éve van baráti kapcsolat. A napokban háromtagú finn delegáció érkezett a megyeszékhelyre, amelynek vezetője Kaistinen Aulis, a városi közigazgatás elnöke, tagjai pedig Rintama Antti, a városi képviselőtestület alel- nöke és Pasanen Raimo városi főszámvevő. A vendégek egy hetet töltöttek — szeptember 18-tól 23-ig — Szolnokon. Tegnap délután — hazautazásuk előtt lóságban nem tudtak, nem is akartak kitörni a megyéből, és ez néhány év múlva a továbblépés útjába állt. Ugyanis hiába dolgoztak becsülettel az itteni gesztorok, oz országos szervezetek, mint például a KITE, az IKR, vagy a BKR, szolgáltatásaival nem tudtak versenyezni. sének irányításával foglalkozhasson. Az indoklásban egyebek közt az is szerepelt, hogy a Martfűn épülő olajgyár a feldolgozás időszakában napi 80 vagon alapanyagot igényel, ami megegyezik a jelenleg működő öt gyár napi teljesítményével. A jóváhagyás után a szolnoki rendszer vállalta, hogy 1979-re 40 ezer hektáron termel napraforgót, szóját és olajlent. Hasonló együttműködési megállapodást írt alá az ipar a KITE- vel, a vetőmagtermeltető, valamint a gabonaforgalmi és malomipari vállalattal, de a feldolgozásra váró magnak mintegy 60 százalékát biztosító együttműködés jelentőségéből ez semmit sem von le. tált technológiákat ad, s ebben az az újdonság, hogy eddig csak az egész üzemet, nem pedig a termelés ilyen csekély egységét vették figyelembe a szaktanácsadásnál. Az náluk is természetes, hogy a tápanyag-visszapótlást talajvizsgálat alapján javasolják, s igyekeznek elterjeszteni a leginkább termőképes fajtákat, a legújabb vegyszereket. A szinte csak a szocialista országokra támaszkodó erő- és munkagépellátás is a rendszer vállát nyomja, ugyanúgy, mint a szükséges alkatrészek beszerzése. A másik, egyáltalán nem megvetendő előny az, hogy az együttműködés ígérete szerint a náluk termelő gazdaságoknál egy-két év alatt költségnövekedés nélkül tíz százalékkal emelik a termést. S ez nem felelőtlen kijelentés, hiszen amellett, hogy a mezőgazdaságban ma még meglévő jelentős tartalékok kiaknázására törekszenek, más is az elhatározást igazolja. Mégpedig az, hogy az olajiparral kötött szerződés szerint a tőlük vásárolt növényekért a gyár tíz százalékkal többet fizet, s ebből az ügyintézés költségeit fedező két százalék kivételével minden a termelőhöz jut el. (Negyven-ötven vagon esetén ez mintegy 3—400 ezer — Kaistinen Aulist kérdeztük meg itt szerzett tapasztalataikról, élményeikről. — Ügy tudom, öt esztendeje látogatott először Szolnokra. — Igen, most vagyok itt harmadszor. Minden látogatásomkor újabb változásokat figyelhetek meg. Rengeteget fejlődött, gazdagodott, szépült ez a város. Meglepett, hogy mennyi új lakóház épült. Nagyon tetszenek a lakótelepek, örvendetes, hogy egyre több a pihSnőpark, s a játszótér. Ezek kedvessé, hangulatossá teszik Szolnokot. Ami nem változott, az az emberek kedvessége, vendégszeretete. — Merre jártak az egy hét alatt? — Programunk nagyon változatos és érdekes volt. Jártunk óvodában, általános és középiskolában, színházban, megismerkedtünk a művésztelepen élő művészekkel, forint többletbevételt biztosít.) Érdemes azonban egy kis időre visszakanyarodni a termésnövekedésre is. Ha valaki kevesellné a tíz százalékot, akkor a rendszer kiugró példákkal is szolgálhat, hiszen a szelevényi Szikra Tsz-ben hektáronként 24, a nagyrévi Tiszazugban 15, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátságban 12, a tiszagyendai Lenin Tsz-ben pedig tíz mázsával emelkedett a búza átlagtermése egyik évről a másikra. De, hogy a tíz százalék sem megvetendő, annak igazolásául íme egy újabb adatsor. Az olajos növényeket hektáronként átlag 14 ezer forintos árbevétellel és 8—9 ezer forintos költséggel termelik az üzemek. A gabonaféléknél az előbbi arány 12 ezer forint a 7,5—8,5 ezerhez. Egy hektárról 1400—1200 forinttal nagyobb jövedelmet hozni — ez nem is cseng olyan rosszul. Bizonyára az eddigieknek is nagy része volt abban, hogy a rendszer tíz megyében elterjedve a kezdő 58 ezer hektárral szemben ma 153 ezer hektár fölött rendelkezik. A búza vetésterülete megháromszorozódott, a kukoricáé megduplázódott, az olajos növényeké pedig két és félszeresére növekedett. Szolnok megye 65 ezer hektóra mögött Borsod áll 26, azt pedig Bács-Kiskun követi 22 ezer hektárral. Természetesen a rendszert nem a területi növekedés érdekli elsősorban, de ettől- függetlenül az idén várhatóan elérik a 200 ezer hektárt. n perifériákra is figyelnek Ennél jóval fontosabb az a cél, hogy tovább kívánják javítani a gépellátást. Az egyik legsarkalatosabb ügyet, a műtrágyázás gépesítését vették „tűz alá” — modern berendezések beszerzésével fognak javítani a helyzeten. Még ebben az évben létrehoznak Szajoíban egy műszaki bázist, ahonnan a náluk fellelhető gépek alkatrészellátását irányítják, és az új berendezések is itt esnek át az első szervizen. Még egy növény, a cukorrépa rendszerbe vonását is tervezik, hiszen partnerüzemeikben 17 ezer hektáron úgy termelik ezt a növényt, hogy egyik együttműködés tanácsadó szolgálatát se veszik igénybe. Melléktermékek hasznosítására kutató intézetekkel kooperálnak, s ha a kísérletek beválnak, nemcsak a hazai takarmányellátást javítják, hanem exportálnak is. Így válik egyre teljesebbé a rendszer. Braun Ágoston Elmentünk a papírgyárba és a cukorgyárba is. Bepillanthattunk Rákóczifalván a termelőszövetkezet életébe, találkoztunk a Hazafias Népfront városi bizottsága béke és barátság munkabizottságának tagjaival. Ezen a találkozón szó esett a két várossal kapcsolatban a gazdasági kérdésektől kezdve a kulturális életig mindenről. — Milyen tapasztalatokkal térnek haza? — Mindig azzal a céllal jövünk Szolnokra, hogy az élet minden területéről újabb barátokat szerezzünk. Erre most bőven volt alkalmunk. Közelebbről megismerkedhettünk az önök életével, többféle benyomásról tudunk beszámolni otthon, tapasztalatokról, amelyeket munkánkban hasznosítani tudunk. — Jó utat és viszontlátásra két esztendő múlva! — sze — Diktál a fejlődés Megegyező érdekek Vendégek Riihimäkiböl Viszontlátásra két év múlva
