Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
1977. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Kísértésről Nem kis érdeklődéssel vártam Esztergályos Károly filmjét, a háromrészes Kísértést, amely Székely János regényéből készült. Egyrészt, mert Esztergályos a televízió egyik markáns rendezőegyénisége, másrészt, mert az irodalmi alapanyag maga is népszerű olvasmány, nincs ideje megporosodni a könyvtárak polcain. is "magában I téma rejtette az alkotás nem mindennapi lehetőségét; a felemelkedés drámája, a kizsákmányolás osztályviszonyai közepette történő feltörekvés a proletársorból, tehetséges fiatalember küzdelme környezetével és önmagával az útkeresés jegyében — mind társadalomrajz, mind jellemrajz tekintetében bőséges lehetőséget kínál az elmélyült teremtőmunkára. A filmbeli Rózsa Béla egyébként — akinek egyáltalán nem „rózsás” a helyzete, (már neve is mintha utalni kívánna a társadalmi kontrasztokra) — szegről- végről azzal a másfél millióval rokon, aki életlehetőség híján, új reményekben bízva „tántorgott ki” a századfordulón Amerikába, az „érvényesülés” hazájába. Jóllehet benne csak vágyálomként merül fel az érvényesülésnek ez az útja, s nem válik valósággá a hazacsere, a nagy sanszok reményében. (A regényben igen, de most az átdolgozásról van szó.) De „rokoni” szálak fűzik ezt a típust olyan karrier-regények hőseihez is, mint a Vörös és fekete Julien So- relje, vagy más vonatkozásokban az Érzelmek iskolájának Frédéric Moreau-ja — nem is oly rég láthattuk a képernyőn, — bár Rózsa Béla osztálytudatosodásának az alkotók szándékai szerint határozottabb szerep jut az életút, az érzelmi-eszmei pályakép alakulásának megrajzolásában. öntudatosodásának útja alapjaiban sematikus képletet tükröz: a nincstelen szegény fiút, akit a véletlen szerencse egy előkelő hotelbe kalauzol, ahol boyként dolgozhat, nap mint nap megalázzák, majd találkozik valakivel, aki nyitogat- ja értelmét, olvasmányokat kap, lépésről lépésre haladva ráébred megaláztatásának társadalmi okaira, eljutva egészen a felismerésig, hogy tudniillik, ha sorsán változtatni kíván, a társadalmat kell alapjaiban megváltoztatni hozzá. A film záróképe, amelyben Rózsa Béla a füstös, ködös gyárnegyed utcáján vonuló munkások közé vegyül, jelképesen’ezt a gondolatot kívánja kifejezni, a végül is „közöttük van a helyem” felismerést sugallja. (Más kérdés, hogy ez a befejezés mennyire következik természetesen az előzőekben látottakból.) , fl fejlfidésrajz képlete tehát sematikus, s a film alkotói gondolom azért, hogy elkerüljék a szokvány árnyékát is, megpróbálták a finom utalások nyelvén megfogalmazni mindazt, ami könnyen a sematizmus felé vihette volna el a Kísértést. Így azután már-már kafkai jellegűvé vált az ifjúkommunisták nyomát szimatoló kopók ábrázolása filmjükben, és néhány mondatos szűkszavú dialógusokra korlátozódott mindaz, ami esetlegesen a mozgalomhoz kapcsolhatta a rokonszenves fiatalembert, ami alapvetően befolyásolhatta gondolkodásmódját. Láthatóan, sőt kihívóan fordítottak hátat tehát az efféle történetekben oly gyakran kísértő szokványoknak, csakhogy alighanem ebből származott a baj is: a belső aránytalanságok és a hang- súlybeli eltolódások a hős fejlődésrajzának motiválásában. Hogy egészen világos legyek: a filmben túlságosan is előtérbe kerültek a szerelmi jelenetek, már-már olymódon jutottak szóhoz, mintha, ez a fiatalember valamiféle ágyperspektíván át látná a maga esetleges felemelkedésének útját. Igaz, a kegyelmes asszony kegye is végeredményben csak arravaló volt, hogy a csinos boy ráébredjen embertelen kiszolgáltatottságára, hogy tudniillik ebben a szerelmi viszonyban is csak rabszolga volt. S az utcalánnyal való jelenetek pedig arra, hogy a tartalmatlan élet sivárságának érzetét erősítse az igazi érzelmekre vágyódó ifjúban: tehát megvan — ahogy mondani szokták — ezeknek a jeleneteknek a határozott funkciójuk, mégis azonban a hálószobái, vagy épp a szerelmi jelenetekben tapasztalható részletező realizmus, ezeknek a jeleneteknek a filmen belüli túlméretezettsé- ge és erotikus töltésének hangsúlyozása azt az érzést szülte bennem, mintha Esztergályos Károly figyelmét a kelleténél is jobban lekötötték volna ezeknek a részleteknek a lélektanilag és fizikailag is hű ábrázolása, az érzékiség eufóriájának bemutatása. jelenetet lát- Nemely va úgy tűnt, mintha egy jól fésült operett képei elevenednének meg a képernyőn egy rajongó liftesfiú és egy szerelemre éhes kegyelmes asz- szony kalandja a fényűző hotelben. Meglehet, ezzel szemben ott állt Rózsa Béla viharvert családjának sivár és nyomorúságos környezete, naturalista valóságában, de az így megteremtett ellentét sem tudta eszmeileg tartalommal úgy megtölteni a kérdéses jeleneteket, hogy a részletező leírás ne tűnjék túlságosan is öncélúnak. A Kísértés ezért sok szempontból, de főleg a fent vázoltak értelmében inkább „besteller olvasmány” lett a képernyőn, semmint mélységes társadalmi rajza és jellemképe a század első évtizedei magyar valóságának, és benne egy jellegzetes típusnak. Hozzáteszem, eszközeit tekintve magasszínvonalú televíziós munkáról van szó, amelyben a jelképes beszéd erejére is támaszkodnak az alkotók — a le- és feljáró lift gyakori képe például túlmutat az eszköz gyakorlati funkcióján, a fiatalember lelki küzdelmének kivetülő érzéki képe is, és sorolhatnám más erényeit is a filmnek. Például a sok jó színészi teljesítményt, bár megjegyzem, Bodnár Erika inkább lehetett volna a Rózsa Béla nővére a filmben, semmint anyja, itt feltűnő szereposztási hibának lehettünk tanúi. Hegedűs D. Géza játékában a jellem átható tisztasága fogott meg elsősorban, olykor azonban túlságosan naivnak tűnt, mintha •képtelen lett volna felfogni, helyzetének valóságos tartalmát. V. M. Anyanyelvi verseny Ezekben a napokban tartják a középfokú iskolai tanulók édes anyanyelvűnk versenyének megyei döntőjét: zömmel a múlt tanévben lezajlott iskolai versenyek legjobbjai mérik össze képességeiket és tudásukat. Az országos döntő október 20—30- án Sátoraljaújhelyen lesz, az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra pedig Széphalmon kerül sor. Szolnok megyében B szovjet könyv ünnepi hete A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa központi könyvtárának szovjet irodalom baráti köre legutóbbi — hétfői — megbeszélésein a „Kell a jó könyv” olvasópályázat előkészítését és a szovjet könyv ünnepi hete megyei rendezvénysorozat programtervezetét vitatta meg. A „Kell a jó könyv” országos olvasópályázatot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére, a szovjet irodalom népszerűsítése, megismertetése céljából hirdették meg hazánkban. A baráti kör tagjai segítséget nyújtanak a pályázaton részt vevő dolgozók felkészülésében. Az olvasópályázathoz kapcsolódóan „Szovjet olvasmányélményem” címmel —• az előzetes tervek szerint — megyei pályázatot hirdetnek, melyre műelemzések beérkezését várják. A szovjet könyv ünnepi hete rendezvényeire megyénkben, október 24. és 30. között kerül sor. Gazdag programokat kínál az egyhetes rendezvénysorozat. Legemlékezetesebbeknek a szovjet írókkal rendezett találkozók ígérkeznek, és azok az irodalmi estek, melyeknek műsorát szovjet irodalmi alkotásokból válogatták össze. Az üzemi, vállalati kollektívák, szocialista bri- gárok könyvankétokon ismerkedhetnek meg a kiemelkedő Szovjet irodalmi művekkel, sőt néhányat filmen is megtekinthetnek „A szovjet irodalom filmen” sorozat keretében. Baranyában Ápolják a nemzetiségi kulttrák hagyományait Baranya megyében fontos intézkedések történtek, illetve történnek a horvátok, bosnyákok és szerbek népi kultúrájának ápolására, fejlesztésére. A nemzetiségi falvak gazdag foklórkincset őriznek, amelyet évszázadokon át gyarapítóit a szomszédos délszláv népek szellemi hatása, és amely ma szerves része hazánk népi kultúrájának. A délszláv folklóranyagot elsősorban a Mohácsi Múzeum gyűjti. Eddig mintegy tízezer tárgy került az intézmény birtokába. A legszebb darabokból állandó délszláv néprajzi kiállítás nyílt a Du- na-parti városban. Nagy gondot fordítanak a délszláv nemzetiségi falvak népi műemlékeinek megóvására is. Ennek megfelelően Felsőszentmártonban, Magyarsarlóson, Pogányban és más délszláv településeken védetté nyilvánították a népi építészet értékes emlékeit. Komolyzene a klubban Szolnokon, a Pelikán Szálló Zádor-termében holnap újból kezdődik a komolyzenei klub programja. Az idén minden két héten találkoznak a zenekedvelők és minden alkalommal művészvendégekkel. A holnap esti ösz- szejövetelre Bokros Lászlót és Bokros Júliát hávták meg. A műsorban Gregorián-énekeket, üzbég népi fuvolaszólót, Sztravinszkij Tavaszi áldozat, Debussy Egy faun délutánja és a Tenger valamint Musszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című művét hallgatják meg. 1919 A forradalom plakátjai Készítették a Szolnoki Művésztelep művészei A Magyar Tanácsköztársaság idején a művészek is fontos szerepet vállaltak a művészeti és kulturális élet kibontakoztatásában és művészetükkel is hathatósan támogatták a forradalmi átalakulás gazdasági, kulturális és honvédelmi feladatainak megvalósítását. Közismert, hogy a Tanácsköztársaság plakátjai a magyar plakátművészet csúcsát jelentik forradalmi mondanivalójukkal, művészi megoldásukkal. Négyet ezek közül a szolnoki telep művészei készítették, és a képzőművészeti világhét alkalmából adjuk közre őket. Zádor István „Adjatok élelmet!" című plakátja a falu és város egymásrautaltságát jelzi, és arra mozgósít, hogy a mezőgazdaságban dolgozók élelemmel segítsék a városi proletárokat, mert az ipari termelés csak így tud fellendülni. Barta Ernő erőteljes plakátja is a mező- gazdasági termelés vérkeringését jelentő vasutak, hidak újjáépítésének szükségességét hirdeti. Pólya Iván pedig a Magyar Tanácsköztársaság honvédő ‘harcához készített agitatív erejű művészi plakátot. Cseppekből lesz a Négy év alatt több mint 21 ezer önkéntes véradó szervezésével segítette a Vörös- kereszt megyei szervezete az egészségügyi ellátásban nélkülözhetetlen vér és vérkészítmények biztosítását. De hogyan lesz valakiből véradó? Családi hagyomány Pákái Béláné, a Moziüzemi Vállalat dolgozója, jegykezelő a jászalsószentgyörgyi móriban. Negyvenkét éves, 1956- ban jelentkezett először véradásra. — Édesanyám is rendszeres véradó volt, ezt én olyan szépnek találtam, követtem példáját. A fiam is jelentkezett tizennyolc évesen, ő a Ganz-nál dolgozik Szolnokon, elektroműszerész. Már a kislányom is érdeklődik, de korai, még csak tizenöt éves. Biztosan jelentkezik majd ő is, csak a papa megingathatatlan ... Nálunk Szentgyör- gyön legalább Százötven véradó van, egyszer egy évben ki is jönnek hozzánk az állomásról, én meg háromszor, négyszer beutazom Szolnokra. Térítésmentesen most adtam tizenharmadszor. Fekete János hegesztő a Tiszamenti Vegyiművekben. Huszonnégy éves, nőtlen fiatalember, — Egyszer köszönőlevelet kapott az édesanyám valakitől, aki súlyos betegen az ő vérét kapta. Ez olyan megható volt. Az édesapám, aki szintén a „Vegyi”-ben dolgozik, lakatos, sokszoros véradó volt, de most már nem adhat az egészségi állapota miatt. A helyébe álltam. Ez már a nyolcadik alkalom. Baricza Imre is a TVM dolgozója, művezető a szállításnál. Harminckét éves. — Nem tudtam, hogy milyen vércsoportba tartozom. Egyszer már meg kellett tudnom, és erre jó alkalomnak kínálkozott 1972-ben, hogy véradónapot szerveztek az üzemben. És ha már ott voltam — én is adtam. Azóta is minden évben jelentkeztem. Aki egyszer átesik a „tűzkeresztségen”, az már nem fél, feltámad benne a segíteni akarás. Először a honvédségnél Pálszabó István beruházási előadó a Kőolajtermelő Vállalatnál, Nős, két gyermek édesapja, huszonhat éves. — A katonaságnál jelentkeztem először, mert a többiek is mentek. Ott kétszer adtam, akkoj- pénzt kaptunk érte. A leszerelés után a vállalatnál már szinte természetes volt, hogy csatlakozom a tenger térítésmentes véradókhoz, sokan vannak nálunk. Pénteken jönnek majd csoportosan, de akkor nem érek rá, ezért előztem meg őket. Kezdő vagyok még, ez a negyedik alkalom, Amit eddig adtam, az csupán csepp a tengerben. Hetvenhatan ... E villáminterjúk a megyei kórház folyosóján, a vérellátó szolgálatnál „Születtek”. Reggel nyolcra vártak húsz véradót a TVM-től és már fél hétkor ott voltak — háromszor annyian. És még mások is. E napon hetvenhatan, harminc liter vérrel járultak hozzá ismeretlen betegek gyógyításához. Nehéz lenne meghatározni azok számát, akik innen kapják a gyógyító véh, hiszen ez a központ nemcsak a megye betegellátást segíti, hanem rendszeresen szállít Budapestre, Szegedre és kapcsolatban áll megyén kívüli állomásokkal, esetenként kisegíti azokat is. A véradókat számon tartják. Nemrég köszöntötték Szolnokon, a TITÁSZ Vállalatnál szervezett véradónapon a megye negyedmillimo- dik donorját, Gál Károly huszonhét éves gépkocsivezetőt. — rónai —* A varas KATONA A | PROLETÁR ALLAH VÉDELMEZŐJE A BUJKÁLÓ' AZ ÁRUIflfJA.
