Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-21 / 222. szám
1977. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vallomás, indulatokkal Á képviselő két éve — Emlékszik? Több mint két éve az újjáválasztott országgyűlésen találkoztunk utoljára a Parlamentben, ahová az előtt csak kíváncsi és ámuló nézelődőként jártam. Kérdezgetett, de aligha hiszem, hogy válaszaimmal sokra ment. Elfogult voltam. Röstellnem kellene? Lehet, de csak azért, mert én, aki negyvenöt után lettem kisdiák, ebben a társadalmi rendszerben váltam felnőtté, csodának hittem, hogy egy falusi gépkocsivezető képviselő lehet. — Túlvagyok rajta. Ügy tűnik, mintha nem is két éve, hanem jó ég tudja, valamikor évtizedekkel ezelőtt lett volna. Be merem vallani, hogy nemcsak a méreteiben és pompájában lenyűgöző Országházban éreztem ezt a szorongást.' A községi művelődési házban, a jelölőgyűlésen is a piros terítős asztal mögött, amikor hallgattam az embereket s, amikor nekem is szólnom kellett. Kishitűség? Meglehet. De gyötört a gondolat, hogy én az átlagember, képes leszek-e képviselni őket, mit tudok és tenni az ország legfőbb törvényhozó testületében? Hangjának iróniája, napbarnítottá fiatal arcát ráncokba gyűrő, aztán tovatűnő fintora, szavait sztornózni akaró bosszús kézmozdulata elárulta, nem erről akart beszélni. Észrevétlenül, alattomosan tolakodtak felszínre a kezdet, az első lépések emlékei. Újból átélte a két évvel ezelőtti kettős jelölés — vajon engem akarnak képviselőnek vagy a „vetélytársa- mat”? — izgalmát. Nem új érzés volt. S nyugtalanító gondolat, mert 1971-ben a kunhegyesi tanácstagi választáson mindezt már egyszer átélte, és „vesztett”. A kevéske önbizalmát erősítő baráti bátorításoknak köszönhető, hogy a pótválasztás előtt nem lépett vissza. Kár lett volna. (Hat község választóinak több mint 70 százaléka adta rá a voksát.) — Na erről ennyit, már csak mosolygok magamon, de talán olykor-olykor nem is árt végiggondolni, hogyan is kezdtem. Hogyan jutottam én — aki azelőtt még a család ügyes-bajos dolgainak az intézését a feleségemre bíztam — odáig, hogy természetesnek tartsam (nem csupán kötelességemnek) hogy például milliós hitel lehetőségéről tárgyaljak az OTP megyei igazgatójával. Rájöttem, ha igaz ügyben jogos és megalapozott kérések érdekében kilincselek, nem udvarias, kedveskedő szavakba burkolt visszautasítást, kibúvót kapok válaszként. Itt volt ez a hitelügy. A fegyverneki tanács elnöke keresett fel a lakásomon egyik este. Kétségbe volt esve, úgy érezte, tehetetlen. Eliszaposodott a község há-s, rom kútja, és egy újabb fúráshoz nem volt hitel. Másnap reggel munka után — mert változatlanul hajnalonként útnak indulok a MEZŐGÉP autóbuszával, hogy a környékbeli községekben élő dolgozóinkat munkakezdésre a gyáregységbe szállítsam — irány Szolnok, az OTP, aztán a megyei tanács, majd a Víz- és Csatornamű Vállalat. Érveltünk pro és kontra. Később levelet írtam az OTP vezérigazgatójának, a gyors válasz: a hitel megoldható. Nehogy azt higgye, hogy csupán a kitartó kilincselésen múlott. Valóban nagy bajban volt a választókörzetem hat községének egyike, és ezt mindenki — akinek módjában volt segíteni — megértette. Nemigen tudok bánni a szóval, mindaz, ami velem történik, bennem zajlik, nehezen tudom másokkal is megértetni. Kitágult előttem a világ. Sejti, hogy mit jelent ez? Többet látok és még többet szeretnék tudni. Már nemcsak az érdekel, mi történik az országban, a megyében, a választókörzetemben, a községben, ahol élek. A döntések hátterére, a mit, miértre is kíváncsi lettem. Eleinte elég volt — sőt! — amit a tanácsüléseken hallottam. Most már kevésnek találom, ha csupán az ülésekre szóló meghívásoknak teszek eleget. Nem értem miért, de épp Kunhegyesen, ahol már 13 éve élek, ahol naponta akár össze is futhatok a község vezetőivel, itt osztják meg velem legkevésbé a közös gondokat. A háttér ismeretlen előttem. Nem tudom miért marad ki egy-egy terület évről évre a fejlesztésből? Miért ide, miért nem amoda épül járda, vízvezeték, sárrázó ... Pedig jóllehet meggyőzőbben tudnék érvelni, többet tudnék tenni, ha a műhelymunkából, a keveset jól elosztani töprengésből is kivehetném a részem. A tájékozatlanságommal időnként vissza is lehet élni. Megtörtént, hogy hónapokkal később, hosszas utánajárás után derült ki, hogy aki segítséget, közbenjárást kért tőlem, félrevezetett, hogy jóhiszeműen ugyan, de jogtalan kérés érdekében kardoskodtam. Voltak, s talán vannak is még, akik úgy vélték és vélik, hogy a képviselő lehet maszek ügyek szószólója is, aki a kiskapukon bejutva villámgyorsan ki tud járni mindent. Fogódzkodjék meg: volt, aki borítékkal akarta kifejezni előlegezett háláját. Miből táplálkozott e kivételek torz szemlélete, amely nemcsak engem, a közéletünket sértette, és akarta bemocskolni? Nem tudom. Éppúgy, mint ahogyan azt sem, hogy miért hitték és várták a környezetemben élők közül néhányan, hogy merőben más emberré válók. Múlt időben mondom, mert a képviselőnek szóló nyájas- kodó közeledések is az első hónapok után megszűntek. Én a magánéletemben továbbra is Szendrei Gábor kunhegyesi gépkocsivezető vagyok és maradok. No és boldog családapa, akinek végre — harmadik gyermekként — lánya született. Kovács Katalin „Először csengettünk, de nem utoljára...” Segítettek a szocialista brigádok Törökszentmiklós, Mártírok útja 100. Vendég ritkán csenget a városi tanács szociális otthonába* hiszen az ott ápolt, magatehetetlen negyvenöt beteg közül alig három-néggyel törődnek a hozzátartozói, többségüknek nincs is senkije. Az otthon dolgozóinak becsületére válik, hogy az öreg épületben, a rendkívül rossz körülmények között is kiválóan gazdálkodnak, lelkiismeretesen gondozzák a rájuk bízott betegeket. Ha a szükség úgy diktálja, te pasztának, meszelnek, mert ha nem tennék, már rájuk dőlt volna az épület. Évek óta nem jut pénz a beruházás keretből tatarozásra, de a társadalmi segítség sem jutott el odáig, valahogy mindenki megfeledkezett az ott élő betegekről. Volt sok egyéb tennivaló a városban. A rendelőintézet építésének idején harminc társadalmi szerződés „született”, több mint három és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az üzemek szocialista brigádjai. Iskolákat, óvodákat patronálnak, segítik a bölcsőde építését — a betegek a feledés homályába merültek. Az első segítséget a Finom- mechanikai Vállalat szocialista brigádjai nyújtották, miután a városi főorvos megkereste őket: szüksége volna két tolószékre a szociális otthonnak. El is készítették. Rendkívül nagy segítség a betegápolóknak, együtt örültek valamennyien az ajándéknak. Aztán valaki ismét csengetett... Tegnap délelőtt tíz órakor vendégek érkeztek. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság surjáni húsüzemének Május 1. Szocialista Brigádjának ajándékát hozták: egy kétszázhúsz literes Lehel hűtőszekrényt. Dr. Sülé Mihály, a városi főorvos és a tanács szociálpolitikai .előadója is eljött a kis ünnepségre, amelyen az ajándékozókat Szécsi Mihály brigádvezető képviselte, aki egyszemélyben a húsüzem vezetője is. Szabó Jánosné, az otthon vezetője megköszönte a segítséget. Mikor az előzmé-. nyékről érdeklődtünk, meg- hatottan szólalt meg a brigádvezető. — Május elsején a szolnoki Tiszaligetben a mi brigádunk dolgozott a sátorban, ahol termékeinket árusítottuk. Ez egyébként minden évben így van. Az ünnepi keresetünket olyan célra szerettük volna fordítani, ami eltér a szokásostól... Eljöttem ide a többiek egyetértésével, megkérdeztem, mire lenne legnagyobb szükségük a betegeknek. — Alig mertem bevallani, hogy égetően kellene egy hűtőszekrény — szólt közbe Szabóné. — Annyi pénzünk akkor valóban nem volt, de megoldottuk. A Hűtőgépgyártól kedvezményes áron kaptuk meg, és mindannyiunknak öröm, hogy teljesíthettük a kérésüket. Tizennégyen dolgozunk a brigádban. A többiek nem jöhettek el, az áru- szállítást készítik elő, hiszen huszonkét év alatt egyszer sem fordult elő, hogy csütörtökön ne indítottuk volna Pestre az árut. Valamennyien üdvözletüket küldik és jó munkát kívánnak. És ... engedjék meg, hogy ígéretet tegyek rá, először csengettünk, de nem utoljára. R. E. Pályakezdő diplomások rázata volt: kölcsönös nyíltŰtezer társadalmi munkaóra Jubileumi munkaverseny Karcagon A karcagi Május 1. Termelőszövetkezetben a szocialista brigádok felhívására az egész tagság — hétszázharminc dolgozó — csatlakozott a jubileumi munkaversenyhez. A szövetkezeti kollektíva 2 millió 325 ezer forint többlettermelést vállalt, s ebből a 21 szocialista brigád 1 millió 662 ezret. A szövetkezeti tagok eddig teljesítették is vállalásaikat a növénytermesztésben, az állattenyésztésben és az építőipari ágazatban is. A dolgozók ötezer társadalmi munkaórát vállaltak, amelynek háromnegyedét már szintén teljesítették. Politikai képzésben minden szocialista brigádtag részt vesz. Többen járnak középiskolába, szakjellegű felsőoktatási intézménybe. Érdekes ötlet, hogy a munkaverseny keretében a különböző helyeken dolgozó szocialista brigádok megismerkednek egymás munkájával, vállalásaival — a növénytermesztők ellátogatnak az állattenyésztésbe és viszont. A szocialista brigádok közül kiemelkedik a Bihari János rizstermelő kollektíva. lászjálcóhalma őszi műszak a Béke Tsz-ben Jászjákóhalmán, a Béke Tsz-ben jó ütemben haladnak az őszi mezőgazdasági munkákkal. Befejezték 300 hektáron a silózást, a szervestrágya kiszórását, valamint 600 hektáron a talajelőkészítést, és a hét elején elkezdték 850 hektárnyi területen a búza vetését. A száraz időjárást kihasználva nekiláttak a 365 hektáron termesztett napraforgó betaEáríátsának. A terméshozamok jók, a tervezett hektáronkénti 20 mázsánál egy-két mázsával többet takarítanak be. Ezt követi 410 hektáron a kukorica betakarítása, 55—60 mázsás termést várnak hektáronként. Burgonyát az idén 10 hektáron termesztettek. A napokban elkezdték a szedését, a hektáronkénti 170 mázsás hozam közepes termésnek számít. A tsz, hogy enyhítsen a tárolási gondokon, a burgonyát kedvezményes áron, kilóját 2.60 forintért betakarítás után kiméri a fogyasztóknak. Az őszi műszak nagy erőpróbája: a jövő hét elején kezdődő cukorrépa-betakarítás. A tsz 191 hektárnyi cukorrépaföldjéről 380 mázsa átlagtermést várnak. A betakarított répát a Mátra- vidéki, (hatvani Cukorgyárba szállítják. lászlaflány Élénk élet a szakcsoportokban Jászladányban a tsz és az áfész a korábbi évekhez hasonlóan az idén is jelentős segítséget ad a háztáji és kisegítő gazdaságoknak, a szakcsoportoknak. A tsz növényvédő agronómusa rendszeres tanácsadással, munka- szervezéssel segíti a kiskerttulajdonosokat. A háztáji bizottság facsemetékkel járul hozzá a gyümölcsfa telepítéséhez. Az állattartó gazdákat a sertés- és baromfitakarmányozással kapcsolatos szaktanácsadással, tápszerekkel és különböző felszerelésekkel támogatják. Az áfész a nagyközségben működő libatömő, galamb- és nyúltenyésztő, zöldség- és gyümölcstermesztő, méhész és tojástermelő szakcsoportok részére az idén 16 szakelőadást szervezett, segítséget nyújtott a tápszerek, takarmányok beszerzéséhez, Ö ajókirándulásnak indul, szabálytalan termelési tanácskozás lett belőle. A beszélgetést kétórásra tervezték, s négynél is tovább tartott. Volt, aki fórumnak nevezte, volt aki ankétnak, értekezletnek, de a pár hónapja még az egyetem padjaiban ülő friss diplomások — irtózva még a „hivatalízű” szavaktól, — egyszerűen csak „dumapartinak” titulálták a hétfői összejövetelt. A színhely: a Tiszán úszó tanyahajó csak háttér díszlet volt, bár any- nyiban fontos hogy a vállalat jelképe .is lehetne. A szolnoki Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság párt- és gazdasági vezetői találkoztak a pályakezdő fiatalokkal, hogy a kezdés gondjairól, az első lépésekről beszélgessenek, ismerkedjenek. Díszbeszéd, köszöntő, hivatalos elnöki-főnöki tiszteletkor nélkül kezdődött, „in médiás rés” záporoztak a kérdések, s a gyakorlati munkát kóstolgató ifjú szakemberek őszinte, nem is mindig illedelmesre símítga- tott kritikai észrevételei. „Nehézkes az újítások elbírálása, néha inkább kedvszegő, mint ösztönző az aktatologatás az alkotófantáziára” „Miért fordulhat elő, hogy az építésvezető akkor kapja kézhez a kiviteli tervet, amikor már elkezdte a munkát.” „Egyik helyen tízezreket érő anyagot építenek be a gátba, a másik helyen meg épp hogy rá nem rogy a gátőrre a háza.” „Hogyan vegyük komolyan a teljesítménybérezést, ha a dolgozók kikövetelik a száz százalék elkönyvelését akkor is, ha nyolcvanat ér a teljesítményük.” S hogy a hangulat és érdeklődés nem vesztett erejéből, annak egyszerű magyaA Szolnok megyei gazdasági szakemberek szakmai szervezetükben, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportjában is segítik a gazdaság- és társadalom- politikai célok elérését. A megyei szervezet négyszázhetven tagja megismerkedhet a legfontosabb gazdasági feladatokkal, tárgyalhat a végrehajtás legésszerűbb módjairól. Az építőipari szakosztály tagjai az 1977—78 idényben kerekasztal-beszél- getésen vitatják meg a megye építőipari szövetkezeteinek munkáját az élelmiszergazdasági szakosztályban többek között a mezőgazda- sági termelési rendszerek továbbfejlesztéséről, az építőipari szakosztályban beruházás-politikánk időszerű kérdéseiről vitáznak majd az „évad” során. A kereskedelmi szakemberek előadást hallhatnak a szocialista importnak a belkereskedelemben betöltött szerepéről, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság iránt érdeklődők pedig Szolnok megye élelmiszer termelésének helyzetével ismerkedhetnek meg. Munkatervükben azon-- ban nemcsak átfogó, országos vagy megyei jelentőségű kérdéseket jelző programokkal találkozhatunk. Az előadások, viták között helyet kaptak olyanok is, amelyeken egy-egy vállalat tapasztalatairól, gondjairól kaphatnak képet a résztvevők. Az Ifjú Közgazdász Kör például üzemlátogatással egybekötött konzultációs beszélgetést rendez a Cukorgyárban, az építőipari szakosztály tagjai a Beton- és Vasbetonipari Műveknél végrehajtott termékszerkezetkorszerűsítés eredményeiről hallhatnak. Az ipari közgazsag. Sportszerű mérkőzéshez illően nyoma sem volt az alibi-játéknak, a labdatologatásnak, a visszapasszolga- tásnak, egyszóval nem volt „bunda”. A fiatal diplomások érezték, megérezték: számítanak rájuk. Lendületükre, lelkesedésükre, szaktudásukra, s arra, hogy ők is tegyenek épp az olyan jelenségek ellen, amelyeket (most még!) oly világosan s kritikusan látnak. Nem lesz szerevezetlen- ség, ha a fiatal mérnök — akár vállalva az úttörő szerepét — az egyetemen tanultakat munkaszervezési program készítésében kamatoztatja, s nem lesz rosszul kivitelezhető terv, ha ifjú, de hozzáértőbb szakember veszi vállára az alkotás felelősségét. Különös, de épp arról nem esett szó, ami ilyenkor leginkább várható: munkahelyi beilleszkedés, főnök-beosztott viszony, idősek, fiatalok generációs vitája, család, lakásgondok. Nem vált az ösz- Szejövetel panasznappá, s nem lett az ígéretek, fogadkozások helye sem. Ez is fokmérője annak, ami szó szerint el sem hangzott: beilleszkedés, munkahelyi közérzet. Ö izalom és követelmény. Az előbbit megkapták, az utóbbit „benyújtották” nekik — amint a sportszerűség megkívánta. De ezt kívánja ezekben a napokban a megye valamennyi vállalatánál, intézményénél a kollektíváktól az üzem és a belépő új szakember érdeke. Jó lenne, ha minél több ehhez hasonló találkozóról adhatnánk hírt. dák a Hűtőgépgyárban folytatott üzem- és munkaszervezési munkával, a munkaügyi szakemberek a Tisza Cipőgyár munkaerő- és bér- gazdálkodásával ismerkedhetnek meg. Az 1977. szeptemberétől 1978 júniusáig tartó időszakban gyakran lesz olyan rendezvény, amely a közgazdasági gondolkodás formálását, a tudomány új eredményeinek és irányzatainak megismertetését, mielőbbi gyakorlati hasznosítását szolgálja. A közgazdák látókörének szélesítését szolgálja például a foglalkoztatáspolitikai és a munkaerőhelyzet összefüggéséről, a tőkés világgazdaság fejlődési irányairól, az infrastruktúra és a gazdasági fejlődés kapcsolatáról tartott előadás. Az előadók között a vállalati szakembereken kívül ott találjuk a megye és az ország gazdasági vezetőit is. A meghívottak között az Országos Tervhivatal, a Nemzeti Bank, a megyei tanács vezetőinek, a minisztériumok és a KSH munkatársainak neveit olvashatjuk. A társaság tagjai így „első kézből”, a legilletékesebbektől juthatnak fontos információkhoz. Az egynapos programokkal (előadások, viták) nem merül ki a szervezet tevékenysége. A közgazdászok folyamatosan részt vesznek a megye távlati fejlesztési terveinek kialakításában. Néhány nagyon időszerű gazdálkodási kérdés megoldására pályázatokat írnak ki: február végén küldhetők be dolgozatok „A vállalati termékstruktúra korszerűsítésének feladatai” című pályázatra, 1978-ban újabb pályázat indul, I. Zs. Túl a hivatali teendőkön Elkészült a Magyar Közgazdasági Társaság Szolnok megyei Szervezetének munkaterve
