Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-18 / 220. szám
1977. szeptember 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Ugra-bugra - avagy ismerkedés az ugrálókötéllel. Képűnk a jászteleki másodikosok tornaóráján készült. Együtt a közönséggel Ö olnaptól a szolnoki Szigligeti Színház társulata és közönsége színházi héttel ünnepli az állandó társulat alapításának negyedszázados jubileumát. Ebből az alkalomból a Tisza partján vendégszerepei a Pécsi Balett, a kaposvári Csiky Gergely Színház, a kecskeméti Katona József Színház és a Vígszínház is. Minden évforduló visszatekintés is a megtett útra. Mi teszi jelessé az emlékezés napjait ezen az évfordulón? Az a tény, hogy a színház csak az állandó társulat megteremtésével válhatott kultúrpolitikai célkitűzéseink megvalósításának rangos, hatékony támogatójává. Tisztelet azoknak, akik hajdan ekhós szekereken, vasúti vagonokban utazva járták az országot, hogy a humánumot, jövőbe vetett reményeiket hirdessék — de mégiscsak a mindenkori politikai és ízlésigények kiszolgáltatottjai voltak. Szolnok különösen mostohán bánt a régebbi és újabbkori vándorszínészekkel. Az igazgatók félve hozták ide társulatukat, a tönkremenés rémétől rettegve. A hivatalos város oly csekély szubvenciót adott a volt csendőrlaktanyában, a Nemzeti kaszinóban, majd az 1912-ben felépült kőszínházban szereplő társulatoknak, hogy azok, ha tehették, elkerülték Szolnokot. Egy- egy színházi évad sikere vagy bukása az elmúlt évi termés, a gazdasági válságok, a munkanélküliség alakulásának függvénye volt. Több mint százötven évnek kellett eltelnie a magyar színművészet történetéből, amíg megtelepedhettek Szolnokon is Thália papjai, papnői, hogy a város lakóival együtt megbecsült részesei és formálói legyenek a művelődés ügyének. A színházi héten az elmúlt évad, évadok legnagyobb Sikerű előadásaiból láthat néhányat a közönség. Külön öröm, hogy a Vígszínházon és a szolnoki színházon kívül három másik vidéki színház is részt vesz a fesztiválon. Bizonyítja ez a tény, hogy vidéki színházaink legjobbjai a magyar színművészet élvonalába tartoznak, társulataikban az ország elismert művészei lépnek a közönség elé. A vidéki közönség elismerését és megbecsülését viszont az jelzi, hogy vezető fővárosi színházak örömmel tartanak előadásokat a Tisza partján is. A jó Színház, mint a vízbe dobott kő, mindig hullámokat kavar. Színházi életünk hol nyugvópontra jutó, hol újraéledő vitája is jelzi, hogy legjobb színházaink körül nincs állóvíz — s a falakon belül tespedés. A szolnoki Szigligeti Színház is számos értékes előadással került már az érdeklődés előterébe. A legmaradandóbb művészi élményekkel mindig olyankor ajándékozta meg a közönséget, amikor közvetve vagy közvetlenül mai életünk legfontosabb kérdéseiben formált véleményt. S éppen ez a céltudatosság, amely magas művészi szinten kerül egy-egy előadásban a közönség elé, adta meg és adja ma is a Szigligeti Szánház rangját. I n megye színházszerető közönsége várakozással tekint V a színházi hét, s az új évad elé, élményt adó elő- J adások reményében. A színészt — a pillanat művé- ■ szét — csak a közönség tudja igazán ünnepelni. A színház egészét pedig különösen. Ezért lesz — reméljük — ez a színházi hét a színművészek és a közönség közös ünnepe. T. L. „Munkásportrék” Amalörfilm-feszlivál Szolnokon A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ, a Népművelési Intézet és a Magyar Amatőrfilm Szövetség ebben az évben is meghirdette — immár harmadízben —• a „Munkásportrék” elnevezésű amatőrfilm-pá- lyázatot. Az előzetes zsűrizések alapján legjobbnak ítélt filmek versenyét, — fesztiválját — szeptember 22—25-én Szolnokon rendezik a Vasutas Szakszervezet művelődési központjában. A pályázatra érkezett 52 filmből az „előzsüri” tizenkilencet talált arra érdemesnek, hogy a versenyprogramban levetítsék. További hat filmet — szakmai ismeretbővítő szándékkal — versenyen kívül vetítenek. Több országos hírű amatőrfilmklub is bemutatkozik. Az esemény megnyitójára szeptember 22-én (csütörtökön) kerül sor, azután megkezdődik — és három napon át folytatódik — a versenyfilmek vetítése. Úttörök munkaversenye A szolnoki Költői Anna úti általános iskola 136. számú Zrínyi Ilona úttörőcsapata felhívással fordul Szolnok valamennyi úttörőjéhez: az őszi mezőgazdasági munkákban részt vevő 7. és 8. osztályos tanulók szervezzék meg a rajok közötti versenyt, növeljék teljesítményüket, vegyenek részt abban a jubileumi munkaversenyben, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indult. A Költői Anna úti iskola tanulói már három napja szőlőt szüretelnek. Elkészült a rendelő lakatot rá! A kőműves nem kérdez, csak épít. Azt legalábbis nem hivatott eldönteni, hogy az a helyiség, amelyet gyermekorvosi rendelőnek alakítanak, alkalmas lesz-e erre. Dehogy érdekli, van arra nála ava- tottabb ember is. Szakember! Aki pontosan tudja, s meg is indokolja, ha kell, hogy miért oda, miért úgy, és miért olyanra kell építeni (toldani- foldáni) azt az épületet. A kőműves a munkáját befejezvén elégedetten megtör- li homlokát, hóna alá csapja a malteros kanalat, és azt mondja magában: no ez kész, jöhetnek a gyerekek. Aztán olvassa a városi hirdetményben, hogy 1977. szeptember elsejétől megindult a gyermekkörzeti rendelés Mezőtúron, és nem érti, hogy az a rendelő még két hét után is olyan csendes, mint a temető éjfélkor. A gyerekek nem jönnek. Sem most, sem később. Oda, az Újvároson épült rendelőbe legalábbis nem... Az előrelépés tény Mezőtúron és városkörnyéki községében a 0—14 éves korú gyermekek száma 5371. Ez a létszám indokolttá teszi, hogy a korszerű gyermek- gyógyászati ellátás elveinek megfelelően a korábbi egyetlen gyermekszakrendelés helyett négy gyermekkörzetet létesítsenek. Legyen hát négy körzet. Mezőtúron megszületett a terv, hogy a kórházhoz közeli egészségházban létesül kettő, a Dózsa György úton és az Újvároson egy-egy gyermekkörzet. Hogy ez mennyire határozott elképzelés volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a tanácstagi beszámolókon folyamatosan ismertették az új rendelőkkel kapcsolatos terveket. Végül is szeptemberben va-. lóban négy körzet lett Mezőtúron (idetartozik Kétpó is), és a kismamák máris örömmel tapasztalják, hogy amíg nemrég, akárcsak egy hónappal ezelőtt — este hét-nyolcig kellett várakozniuk a déltájt bejelentkezőknek, most csak felét-negyedét kell várniuk, s megszabadulnak a nyűgös apróságokkal az idegtépő előszobázástól. Az előrelépés kétségtelen még akkor is, ha jelenleg a négy körzetre két szakorvos van. Egyelőre. A városi kórház gyermekosztálya ezekben a hetekben megindította a mezőtúri gyermekkörzeti ellátást és a túrkevei gyermekszakrendelést. S hogy a túrkevei mennyire időszerű volt, azt ne is feszegessük; ezt már lapunk hasábjain a múlt évben szóvá tettük. A tény tehát: Mezőtúron most jobb a helyzet, mint volt. Jobb a gyermekgyógyászati ellátás helyzete? Éljen! Hát akkor örüljünk annak és ne figyeljünk oda, hogy a kisvárosban mégis vannak akik zúgolódnak. Mert bizony vannak, és ilyesmiket mondanak: „Mi a csudának ígérgetnek, ha úgysem az valósul meg? Az történt ugyanis, hogy az említett tanácstagi beszámolókon a városi tanács hivatalos testületé nevében kijelentették (bejelentették!) az újvárosiaknak, hogy oda, a városszéli kerületbe, a helyükbe megy a gyermekorvos. Az elv: „közelebb a lakossághoz”. Nos, hát melyik az az újvárosi anya, aki nem örül annak, hogy egy kilométert megtakarít orvoshoz menet? Hát még ha látja is, hogy épül a rendelő! Lám, nemcsak beszélnek, tesznek is. Most aztán csalódott. Joggal, hisz ígértek, s neki be kell cipelnie a gyerekét a városközpontba. Ki érti ezt? Egész röviden: ellentmondásos helyzet alakult ki Mezőtúron, volt egy terv, és nem valósult meg. Az ok: a megyei tanács egészségügyi osztálya nem értett egyet a jnezőtúriak elképzelésével. Nem járult hozzá alapjában véve egyetlen elemének megvalósításához sem. A „közelebb a lakossághoz” elv szimpatikus ugyan, de a jelenlegi integrációs törekvésekkel ellentétes. Jóllelet, annak a kismamának kedvez, aki „megnézetni” viszi a gyerekét a közeli rendelőbe, de abban a pillanatban, mihelyt valamilyen — egyébként a gyógyításhoz elengedhetetlen — szakrendelésre vagy laboratóriumi vizsgálatra van szüksége, úgyis be kell mennie a rendelőintézetbe. Épp ezért indokolt a koncentráltabb rendelőelhelyezés. Persze utólag megmagyarázni nehezebb: így inkább magyarázkodásnak tűnik, pedig igaz. S tény, hogy ami megvalósult, az ennek jegyében indult. Védőnők az előszobában A korábbi terv például figyelembe sem vette, hogy ott legyen (ott is legyen!) rendelő, ahol már volt gyermek- gyógyászati ellátás: a szak- rendelés helyén. Ez egyébként a kórház-rendelőintézet épületében, tehát a „tűzhöz közel” van. Az új körzetek közül kettő mégis itt indult: a magyarázat az erélyes megyei szak- hatósági közbelépésben rejlik. Az újvárosi rendelő egyáltalán nem felel meg a szakmai követelményeknek. A központi két körzetben a védőnőknek nincsenek meg a munkájukhoz kielégítő feltételek. Fehér Edit megyei védőnő is kifogásolta: két íróasztal jut például négy védőnőnek. A Dózsa György úti rendelőben az előszobában kaptak helyet, „rajtuk keresztül” jönnek-mennek a betegek. Ugyanebben a rendelőben még nincs — az előírásokban kikötött! — fertőző betegek részére használatos elkülönítő váróhelyiség. Kidobott százezrek Elég baj az, ha a derék kőműves potyára dolgozott. Átalakította az újvárosi „valamit” rendelővé, s kiderül, hogy nem az. Pech. Mindez 350 ezerbe került. Ehhez' csupán egy idézet a városi főorvos alternatív javaslatából: „...a jelenlegi egészségházban központosi- tottan kerülhetne sor a négy gyermekkörzet kialakítására. Ebben az esetben szükség lenne olyan belső átalakításra, hogy ezáltal az épület belső kiképzése a célszerűségnek megfeleljen, kb. 20 ezer (!) forint költségkihatással. Ez az alternatíva nem biztosítja a város lakossága számára a hozzáférhetőséget, ezzel szemben jelentős költségmegtakarítással járna a beindulás, illetve működtetés ...” „Ezzel szemben” ... csupán néhány apróság. A város lakossága most e helytől mintegy 3—400 méterre jár gyermekorvoshoz — elég jól hozzáférve. „Ezzel szemben ... (mármint a húszezerrel) 850 ezer forint volt a gyermekkörzetek „költségkihatása”. „Ezzel szemben ...” már csak egy tényt: az alternatív javaslat 1977 nyarán érkezett a megyei tanácshoz — amikor már csaknem teljesen elkészültek az átalakításokkal. A körzetkialakításra az utasítást 1975-ben kapták. Azóta a megyei egészségügyi osztály csak a kész tényekről értesült. Mezőtúron megindult a gyermekkörzeti ellátás. Máris jobb a helyzet, mint volt. örüljünk. De az örömünnep nem feledtetheti velünk, hogy 350 ezret szinte kidobtak az ablakon (még nincs eldöntve, mi is lesz az elfuserált rendelőből?). Bizonyára ennek az ügynek a tanulsága nem marad a „kollektív felelősség” ködfelhője mögött. Igriczi Zsignond JÍK A goriziai találkozón Egy hét a szolnoki Kodály kórussal „Rászolgált a bizalomra...” 3. A folklór kategória versenyeire egyetlen nap, a vasárnap maradt, ekkor négyszer lépett fel a Kodály kórus. Reggel egy közeli kisvárosba, Lucinicóba invitálták a szolnokiakat, itt megfelelő terem híján a templomban adott műsort az együttes, meghatóan hálás közönség előtt. Az igazi próbatétel azonban délután és este következett : először a női kar lépett fel, Rigó Éva és Buday Péter vezényletével Bárdos Lajos: Hej igazítsad és Magos a rutafa, valamint Balázs Árpád: Három leánykar című műveit adta elő. Ez volt az egész goriziai szereplés csúcspontja, önelégültség nélkül is mindenki biztos volt benne, hogy „dobogós” helyezést hoz. Éste a vegyes kar is szép sikert aratott Bárdos Lajos: Széles a Duna, Balázs Árpád: Virágim, virágim és Vojislav Simic Posla moma na voda című művével. Mint hamarosan kiderült, a női kar második helyet szerzett, a vegyes kar pedig néhány tized ponttal lemaradva negyedik lett. Az assisiek, a barátcsuhában vezénylő Evangelista Nicco- lini páter vezetésével újabb két első és egy második helyet szereztek. Bár senki nem vitatta a Cantori di Assisi teljesítményének értékét, a „díjeső” néha már visszatetszést keltett, főleg a közönség körében, amely más olasz városok kórusait is szívesen látta volna a díjazottak között. A gálaest „hőse” a rigai Dziedonis férfikar volt, utána azonban a szolnoki lányok aratták a legegyértelműbb sikert. A sajtó végig nyomon követte az eseményeket, elsősorban természetesen a közeli nagyvárosok napilapjai, az II Gazzettíno és az II Piccolo. Mindkettő elismeréssel említette a szolnoki kórust, a női kar képe pedig megjelent a folklór kategóriában elért második hely után. De nem csupán a lapok, a jelenlevő zenei szakemberek is dicsérték a szolnoki Áfész Kodály kórusát, Pablo Colino, a római Szent Péter székesegyház zenei igazgatója például azt mondta, hogy a szolnoki női kar hangzáskultúra szempontjából jobb volt a győztes assisi kórusnál, amely csupán a jobb hanganyag miatt került az első helyre. Boris Cobasnian a cons- tancai opera zenei vezetője, akinek nemzetközi hírű kórusa van, a Vox Maris, konkrét programot javasolva ajánlott együttműködést a szolnokiaknak. Giovanni Vezil, a goriziai kórusverseny elnöke kijelentette, hogy a szolnoki kórus három szempontból mindenképpen a mezőny fölé nőtt: hangzáskultúrában, kiállásban (a gyönyörű ruhák külön is mindenhol sikert arattak) és a program sokrétűségében. A kórusverseny díszvendége volt Balázs Árpád Er- kel-díjas zeneszerző, akinek! több művét is bemutatta a Kodály kórus. Megkértem, hogy mondja el, milyen benyomásokat szerzett az együttes szerepléséről, — Az előző évek magyar sikerei után igen nehéz volt a szolnokiak helyzete, — mondotta Balázs Árpád —, de ebben a nehéz helyzetben is sikerült helytállniuk. A felfokozott versenyizgalom nem gátlást okozott, hanem növelte a teljesítményt. Olyan kórusok előzték meg a szolnoki női kart, amelyekkel szemben jelenleg egyetlen magyar énekkar sem érne el jobb eredményt. Fegyelmezettség és a feszített programnak megfelelő állóképesség jellemezte a kórust, amely nyugodtan mondhatom, felnőtt a legnagyobb hazai és nemzetközi feladatok megoldásához is. Mint szerző is elégedett vagyok, soha ilyen jól még nem szólalt meg az énekkar előadásában a Három leánykar és a Virágim, virágim. Körülbelül ötven karnagy kérte tőlem a két darab kottáját a fellépés után. A Memento is igen jól sikerült, ennek különösen azért örülök, mert Olaszországban volt a bemutatója, több kórusvezető ismeri, vezényelte már. A szolnoki Áfész Kodály kórusa mindenképpen : rászolgált a bizalomra, szereplése nyomán sokan megismerték Szolnok nevét is, és nem fogják egyhamar elfelejteni. Ismét bebizonyosodott, hogy a szolnoki Áfész anyagi segítsége, amellyel fenntartja az énekkart, az egész magyar kórusművészet javát szolgálja, Buday Péter karnagy így foglalta össze a goriziai verseny tapasztalatait: — Várakozáson felül jól szerepelt a kórus, egy második, egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyet szerzett. Általában csak tizedpontokkal maradtunk le az előttünk állóktól. Női karunk a maximumot nyújtotta, az assisi női kórus, amely a folklór kategóriában egyedül tudta megelőzni, jelenleg Olaszország legjobb női kara, a tavalyi arezzói győztes. Vegyes karunk is jól. helytállt az erős mezőnyben, egy kis szerencsével talán még jobb helyezéseket is elérhetett volna. A Kodály kórus március óta készült a versenyre. A kötelező műveket májusban kaptuk meg, attól kezdve hetente három próbát tartottunk, augusztus 1-től pedig naponta két-három órát próbáltunk. Ez az intenzív felkészülés nagy áldozatot kívánt a kórus tagjaitól a nyári hónapokban, amikor mások szabadságra mentek, pihentek, de úgy érzem, az erőfeszítés meghozta az eredményt. Bistey András Vége A női kar a folklór kategóriában második lett
