Szolnok Megyei Néplap, 1977. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-15 / 217. szám

1977. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Előnyös az eladónak és a vevőnek Faintarziák, domborművek, faragások, lemezdomborítások, bőrből készített faldí­szek, művészi kivitelű makettek — több mint háromszáz darabból válogatta össze a kiállítás anyagát a Népművelési Intézet és a Szolnoki Művésztelep közös zsűrije. A mintegy 170 kiállított tárgy készítői va­lamennyien kétkezi munkások, többségük a megyei Állami Építőipari Vállalat 5-ös számú főépítésvezetőségének dolgozói. A kiállítók közűi többen is részesültek külön­böző díjakban, dr. Soós István igazgató Fodor Ferenc asztalossal kétszer is kezet szorított az első díj és az igazgatói kü- löndíj átadásakor. A bemutatott anyag több mint fele Fodor Ferenc munkája, aki csaknem minden „műfajban” sikerrel pró­bálkozott. A kiállítást a szolnoki Mártírok úti munkásszálló nagytermében szeptember 23-ig naponta 10—19 óráig látogathatják az érdeklődők. (Képünkön a kiállítás egyik részlete.) L usait a ti vaut ■MMMl mmmsmmmmmm Mi lesz veled, jászberényi arborétum? I Hcím meglehetősen pon- tatlan, hiszen távolról Jsem az egész kereske- ™ delemben, hanem an­nak csupán egy ágában — az élelmiszer-kiskereskedelem­ben valamint a vendéglátás­ban és a szállodaiparban ve­zették be július elsején a műszakpótlékot. Az intézke­dés így is mintegy 130 000 dolgozót érint kedvezően; át­lagosan 160—180 íorinttal nőtt a több műszakban fog­lalkoztatottak havi jövedel­me. A műszakpótlék, a már ko­rábban bevezetett munkahe­lyi pótlékkal együtt, jelentő­sen javítja az élelmiszer-kis­kereskedelemben dolgozók helyzetét, ami annál is in­kább örvendetes, mivel eb­ben a szakmában túlnyomó többségben, 80 százalékban nők dolgoznak, méghozzá ke­ményen, mondhatni férfi­módra. Hiszen mindenki tud­ja, naponta láthatja, mint birkóznak a nehéz sörös, co­lás, tejes rekeszekkel, emel­getik a súlyos csomagokat létrán állva a raktár magas polcaira, vagy hardják ki az eladótérbe. Ezt, a nőknek igencsak megerőltető munkát kevesen vállalják; kevesebben, mint amennyi eladóra szükség lenne. Miközben az élelmi­szerboltok forgalma állandó­an nőtt, az elárusítók létszá­ma — elsősorban a nagy vá­rosokban — folyvást csök­kent. Megesett, hogy bolto­kat kellett bezárni a munka­erőhiány miatt. A bérintéz­kedések remélhetőleg nem­csak csökkentik az elvándor­lást a kereskedelemből, ha­nem — egyéb szociális és más gondoskodással, így pél­dául a gépesítés fokozásával együtt — talán előbb-utóbb növelik is a létszámot, vonzó­vá teszik az eladói szakmát. Az eladóit? Legalábbis az élelmiszer-eladóit. Hiszen az iparcikk-kereskedelem dol­gozói nem kapnak műszak- pótlékot, holott az áruházak­ban, a TÜZÉP-telepeken, a nagyobb üzletekben ők is két műszakban dolgoznak. Nem valamiféle elvi álláspont tett különbséget a két szakma munkásai között, hanem á lehetőség és a kényszerűség. A lehetőség, amennyiben pil­lanatnyilag ennyire telt az anyagi erőből, az állami tá­mogatásból. A kényszerűség, amennyiben az élelmiszer­Az igénytelenség és a tehe­tetlenség sűrűn megidézett mentsvára a „körülmények hatalma”. Tudnánk mi, hogy kell, mi kellene, mondogat­ják a sültgalambvárás hívei, csakhát a mi viszonyaink nem teszik lehetővé. Csak abban van igazuk, hogy a sokat emlegetett viszonyo­kat valójában meg kell vál­toztatni ahhoz, hogy a mos­toha körülmények az ember javára változzanak. A mit csináljunk, a nálunk ez már így van szemléletű- eknek okulásul a csorbái pél­dát említem. A város civili­zációs áldásait találtam a puszta kellős közepén — a nagyváros átkai, a benzin­füst, a tolongás, a közlekedés zaja nélkül. Ha nem láttam volna, magam is alig hin­ném, hiszen a kisújszállási •> határban levő település isten háta mögötti helynek látszik. Vége-hossza sincs kukorica­táblák között kanyarog ___az ú tja, s az akácosok sora, a nagytáblák monotóniája olyan érzetet kelt, mintha lemennénk a térképről. S az­tán a látóhatár szélén egy alumíniumgömb, a víztorony. Hamarosan átgurulhatunk egy szimbolikus kapumons­trum alatt. Még a „cégtáb­la” betűi is vasból vannak: Törökszentmiklósi ÄG csor­bái kerülete. A szerény házsor szélén, kereskedelemben tapasztalt ' munkaerőhiány helyenként már-már veszélyeztette a la­kosság alapvető áruellátását. Ha nem is mindenütt az em­lített szélsőséges módon, hogy eladók hiányában be kellett zárni élelmiszerbol­tokat, de úgy szinte minde­nütt, hogy hosszú sorok kí­gyóztak a pénztárak előtt, piszkos kosarakat kénysze­rültünk használni, mert nem volt, aki tisztántartásukról gondoskodjék, vagy sűrűn voltak vitáink az árusítókkal, elvégre ahol kevés a dolgo­zó, ott nehéz fegyelmet tarta­ni. Talán korai mindezt múlt időben állítani, elvégre a jö­vedelem növekedése nem egycsapásra érezteti hatását, meg azután a többlet nem is olyan nagy összeg, hogy alap­vetően befolyásolja a munka- • erő mozgását, vagy a mun­kafegyelmet. A műszakpót­léknak azonban van még egy, figyelemreméltó előnye. Olyan módon növeli a jöve­delmet, hogy egyúttal az ál­lóeszközök jobb kihasználá­sára is ösztönöz. Miként? Az élelmiszeráru­házak, az éttermek, a szállo­dák, de a legkisebb tej- vagy pékboltok is állóeszközt kép­viselnek, olyan értéket, ami­lyenből újat létrehozni na­gyon sok pénzbe kerül. Ha áz üzlethelyiségeket, a hűtőgé­peket, a pénztárgépeket és egyéb értékes berendezéseket a több műszak révén — ame­lyet most már szívesebben vállalnak a dolgozók — job­ban kihasználják, akkor a vállalatok megközelítően azonos eredményre jutnak, mintha súlyos milliókért be­ruháznának. □ műszakpótlék termé­szetesen így sem he­lyettesítheti az új ke­reskedelmi egységek építését — a hálózatot nem­csak elmaradottsága, hanem a vásárlói igények folytonos ■ növekedése miatt is állandó­an fejleszteni, bővíteni kell. De a műszakpótlék bevezeté­se olyan intézkedés, amely úgy növeli az eladók jöve­delmét, hogy közben jobb gazdálkodásra ösztönzi a vál­lalatokat is. És ugyanakkor — ha közvetve is — minden­kinek juttat, aki vásárol, vendéglőben vagy munkahe­lyén étkezik. talán a hajdani libalegelőn, három fehér köpenyes lány­ka, s körülöttük, mint kis csibék, az apróságok. A csor­bái óvodisták, a pusztai óvodisták. Jó napot kívá­nunk! — köszöntik a vendé­get, huszonhármán száz szó­lamban, cérnahangokon. Hiá­ba, egy hét még kevés ahhoz, hogy igazi „társasági” embe­rekké váljanak. A „pusztai” óvoda ugyan­is még napos csecsemőkorát éli. Kell egy jó év ahhoz, hogy hatásáról is szólhas­sunk, — de születésének kö­rülményei máris tanulságo­sak. A csorbái tanyai iskolá­ban két tanteremben tanul­tak a gyerekek. De a felső tagozat már „Kisújra” jár iskolába, — pontosabban utazik az autóbusszal, össze­súgtak erre a szülők, a gaz­daság dolgozói, a gazdaság vezetői, s mentek a kisúj­szállási tanácshoz: „ad-e” nekünk az állam két óvónőt és egy gyermekgondozónőt. Éppen „adna”, de hol az óvoda? Csorbán, mondták az állami gazdaságiak. Ott nincs, replikáztak velük. De lesz, ha adnak óvónőket, lesz. S „lett”. Az iskola megürese­dett, felét átalakították. Ala­posan belenyúltak a zsebük­be, s a szabad idejüket sem sajnálták társadalmi munká­ra. Aki most betér az óvodá­lliá közlekedők, vigyázz! A napköziből, a suliból szabadult srácok úgy este hat körül iszonyú lendülettel — és nem kisebb hangerővel — élik „kötetlen foglalkozásu­kat”. Ez kérem a követke­zőkből áll: indián-harc, lé­gitámadás, páncélos vitézek ütközete, a modernebb szel­leműek kerékpár és görkori háztömb-körüli viadala. Köz­ben csépelik egymást, ami szintén ez időszak hagyomá­nyos eleme. A lakók vérmér­sékletük, valamint idegálla­potuktól függően reagálnak. Pedagógiát, népnevelést, mo- riodrámát éppúgy hallani, mint belenyugvó — üveg­csörömpöléssel kísért — le­mondást. „Ifjú Közlekedők” — tört át a minap a bábeli zavaron egy hang. Csend. Merev srá­cok. A szomszéd rendőrbá­csi — tekintély! „Közlöm önökkel, hogy holnap este hatkor közlekedési kisfilme- ket vetítek a 32-es lépcső­házban. Ülőhelyekről gon­doskodni! Sámli, fotel, lóca hozandó. Értettem?!” — „Igen!” — „Oszolj!” A másnap esti csendes ut­cán két felnőtt veszekedett csupán. A 32-es lépcsőházban kis- filmet vetítettek. A felnőttek is be-bepislogtak. Az ügy tanulságai: a hasz­nos csend is nyugtalaníthat­ja — a „haszontalan” felnőt­teket. T. Sz. E. Kócsagtelep Vezssnyen és Óballán Hazánk ősi természeti érté­kei között kiemelkedő szere­pe van a Tiszának. A folyó Tiszafüredtől Szolnokig ter­jedő szakaszán már koráb­ban felmérték és számba vették a védelemre szoruló vízparti madárrezervátumo- kat, arborétumokat, az ősho­nos fafajokat. A Szolnoktól Tiszaugig terjedő folyószaka­szon a közelmúltban hajóval végeztek bejárást a termé­szet- vés tájvédelemben ér­dekelt országos és megyei szervek szakemberei. Az út eredményeként a természet- és tájvédelem tiszai térképén újabb bejegyzéseket eszkö­zöltek. A tiszakürti arboré­tum után védelem alá he­lyezik a vezsenyi és a török- szentmiklós—óballai kócsag­telepeket. ba, már csak a vetkőző, a fürdőszoba, a tálaló, az ebéd­lő, a nagyterem hófehér ra­gyogását láthatja. S ami ennél is nagyobb ragyogás: a „pusztai” ember­kék öröme. Nem zavartalan persze az újdonsült óvodá­sok élete. Az óvónők elmond­ták: szokni kell még a kést, a villát, a falból folyó „me­leg esőt”, a házirendet. De ezek csak az első napok, he­tek szokatlanságai. Az óvoda körül hatalmas rét. Virágos kertek, játszóte­rek kívánkoznak ide. Majd jövőre az is fesz, mondták az óvodaalapító állami gazdasá­giak. Megváltoztak tehát a mostoha körülmények Csor­bán, — a legifjabbak szá­mára? Nem „megváltoztak”, — hanem a civilizációt, a modern gyermeknevelést igénylő emberek változtat­tak — kezük munkájával — az adottságokon. Tisztelet ezért az óvodaalapítóknak, — mert megvalósult szándékuk többet is sugall az új óvoda tényénél. Példázza a szoci­alista brigádok hasznos mun­káját, áldozatvállalásukat, emberközpontú gondolkodás- módjukat. S még egyet: valóban min­den Demoszthenésznél szeb­ben beszél a tett... — ti — A lakosság tavaly tavasz- Szal, a fásítási hónap meg­nyitásakor értesült arról, hogy az 5 évre szóló mozga­lom során 300 hektárnyi zöldövezetet alakítanak ki a város körül. A zöldövezet­ben — amely a Jászberény határában eltemlő 2000 hek­tár erdőhöz kapcsolódik — 10 hektár fásított területen létrehozzák a város arboré­tumát. A megnyitó ünnepségen az is elhangzott, hogy rövi­desen elkezdik a növények, a fák, a cserjék telepítését. Először a tölgyeket ültetik ki, a későbbiekben tulipán­fákkal, liliomfákkal, bugaci ősborókásokkal, mocsári fe­nyővel gazdagíták az arbo­rétum gyűjteményét. Mi történt azóta? Mi való­sult meg azokból a tervek­ből. amelyeknek hírét a ter­mészet szépségeiben „szű­kölködő” jászberényiek örömmel fogadták? Erről tá­jékoztatott dr. Nagygyörgy János, a városi tanács vb ter­melés-ellátás felügyeleti osz­tályának vezetője. — A város zöldövezetének kialakítását szolgáló ötéves programban változatlanul szerepel az arborétum létre­Védője jelenlétében ismer­tették a gyanúsítottal a ren­dőrségen a nyomozati iratok tartalmát. Mindazokat a köz­vetett és közvetlen bizonyí­tékokat, amely alapján letar­tóztatták és ügyét vádemelé­si javaslattal átadták a me­gyei főügyészségnek. Ezzel a büntetőeljárás első szakasza lezárult. Amit ilyenkor — az ártatlanság vélelmének meg­sértése nélkül — mondha­tunk, azok a tények. Tény, hogy június 30-án a déli órákban jászladányi lakásá­ban holtan találta a 69 éves Győri Ilonát sógora. Az idős nő félig lemeztelenített holt­testén brutális támadás nyo­mai voltak. Megölték, az or­vosszakértő véleménye sze­rint már az előző éjszaka. Ki tette, mikor és miért? A lakásból semmi sem tűnt el. Hetekig olyan volt a köz­ség, mint egy felbolydult méhkas. Éjjel-nappal dolgo­zott a rendőrségi apparátus; hozása. A tervegyeztetés so­rán azonban kiderült, hogy módosításra van szükség. Az eredeti terv két változatban készült, az egyik, hogy a Zagyva-menti tsz tulajdonát képező erdőtelepítésre szánt, mintegy 10 hektár területet cseréljük fel hasonló nagy­ságú, tanácsi területtel. A cserében kapott részen lett volna az arborétum. A má­sik, hogy a Béke és Barát­ság ligetnek egy fásított te­rületén vágjuk ki a 20—25 éves egészséges fákat, és he­lyükre telepítsük a „kis eg- zótákat”. Az első változat­tal 10 hektár erdőtől fosz­tottuk volna meg a város zöldövezetét. A másik válto­zatot azért kellett elvetni, mert könnyelműség fairtás­sal fásítani. Az arborétum­nak új helyet jelöltünk ki. — Szükségessé tette a mó­dosítást az is, hogy a Hűtő­gépgyár időközben bejelen­tette; csónakázó tavat és egy parkerdőt, a vállalat hor­gászszövetsége pedig, egy horgásztavat akar építeni a zöldövezet területén. Vélemé­nyünk szerint ezek a tervek reálisak, beleillenek a zöld­övezetbe, megvalósításukhoz azonban átgondolt tervezésre, nyomozók, technikusok, szak­értők. Megszámlálhatatlan embert hallgattak ki, ellen­őrizték alibijüket. Ujjlenyo­matokat, cipőtalpnyomokat, vérfoltokat, pecsétes ruhada­rabokat vizsgáltak. Mindent és mindenkit számba vettek, ami és aki gyanús volt. A bűncselekmény felfedezését követő napon, a 17 éves, köz­ségbeli R. L. csak egy volt a kihallgatott gyanúsí­tottak között. A nyomozók még akkor csak annyit tud­tak, hogy a brutális bűncse­lekmény június 29-én este 9 és 10 óra között történt. A bisztró 9 órakor zárt. A ba­rátnője — akinél aznap es­te látogatóban volt az idős asszony — látta, mikor kikí­sérte, hogy egy fiatalember vetődött Ilonka néni mellé. De sötét volt, s a személyle­írás elég gyenge támpontot adott a rendőrségnek. Az ál­dozat szomszédságában lakók szervezésre és nagy szakér­telemre van szükség. Tár­gyalunk a Természetvédelmi Tanáccsal, az Erdőfelügyelő­séggel, a Vízügyi Igazgató­sággal. Az év végén kerül 'sor azokra az egyeztető tár­gyalásokra, amelyeken re­méljük minden részletre ki­terjedő döntések születnek arról, hogy egy-egy létesít­ménynek ki lesz a gazdája, a beruházója, a fenntartója. — Addig sem tétlenke­dünk. A Zagyva-menti Tsz 10 hektárnyi erdőtelepítése a befejező szakaszához köze­ledik. A tanács az idén vásá­rolt 50 ezer facsemetéből már 20 ezret kiültetett, a többi kiültetését a tsz vál­lalta. A Jászsági Állami Gaz­daság telepén létrehozott fa­csemete-kertben szépen fej­lődnek az arborétum alap­anyagául szolgáló csemeték. Jó úton haladunk tehát ah­hoz, hogy néhány év múlva a város zöldövezete egészsé­ges, szép környezetben fo­gadja a kirándulókat, ked­velt helye legyen a horgá­szoknak. a csónakázóknak, dísze, büszkesége az egész városnak. nem sokkal 9 óra után se­gélykiáltást hallottak. A kitartó és következetes kihallgatások, az ORFK bűn­ügyi technikai intézet dolgo­zóinak gyors munkájának és tájékoztatásának az eredmé­nyeként a gyanúsítottak kö­re egyre szűkült. R. L.-ről hamarosan kiderült, hogy 15 éves korában erőszakos nemi közösülés kísérletéért (40 éven felüli nőt támadott meg cimborájával) egyszer már elítélték. Alibije a bűncse­lekmény időponjában nem volt. Az ujjlenyomat, a bűn- cselekmény helyszínén talált cipőtalpnyom, az idős asz- sz’ony lakásán felfedezett idegen embertől származó vér vizsgálati eredménye is ellene szólt. A bűncselek­ményt követő 19. napon, amikor emberölés alapos gyanújával letartóztatták be­ismerte: igen, ő volt. K, K, G. Zs. Térképünkön található gjjiKM I. A. H nyomozás lezárult

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents