Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-14 / 191. szám

1977. augusztus 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Tempó és irány

A pártáiét sodrában

A konstruáló mérnöktől, műszaki szakemberektől gyakran elvárja a közvélemény, hogy szüntelenül eresszék szabadjára a fantáziájukat és akár naponta szerkesszenek új gépcsodákat, berendezéseket. Ily módon feltalálói magatartásról tegyenek tanúbizonyosságot, mintha valamennyien Edison, Watt, vagy Eötvös Ló- ránd egyenesági leszármazottjai lennének. Az effajta várakozás hiú ábránd.

Elsősorban

nem is, azért, mivel nem születnek minden nap nagy feltalálók, de még kiváló újítók sem, hanem — és főként — azért hiábavaló várakozás ez, mert a túl sok találmány, merőben új megoldás átvételére, elterjesztésére, gyártására nem is lenne sehol a világon elégséges anyagi, termelési erő.

A haladásnak, a technika megújításának tehát létezik egy józan és reális tempója, amelyet a világ az ésszerűség mércéje szerint elfogadhat. A konstruktőröknek pedig lényegében szükségtelen e „tempónál” gyorsabban „alkotni”, mint ahogyan káros elmaradni is a technikai haladás menetétől.

A hazai ipar jelenlegi legfontosabb programja a termékszerkezet váltása sem képzelhető el úgy, hogy most, a vállalati konstruktőrök éjt nappallá téve szerkesszék az új evártmányokat. Ezek termelésére, tömeges megjelenésük esetén nem tudnának átállni a gyárak, de nehezen találnának a számukra felvevő piacot is.

Mindebből az következik, hogy időről-időre meg kell újítani a gyártmányszerkezetet és együtt kell haladni a nemzetközi mezőnnyel, de mindez csak folyamatosan történhet, nagy ugrások, cikHo megkopogtatjuk a dinnyét és, olyan öreges hangon szól, mint egy csizmaszár, akkor már biztosan érett. De próbálkozhatunk más módszerrel is. Például azzal, hogy belenyomjuk a körmünket a héjába és ha pattan, akkor mézédes a dinnye. A jó erőben lévők föl is kaphatják az otthoniaknak szánt csemegét és ha két oldalról megnyomva reccsenő hangot ad, akkor hiba nincsen.

Hogy mit szólnak rtfindelihez a dinnyések? Többnyire csak mosolyognak, hiszen ők már annyira ismerik a termést, hogy ránézésből válogathatják a javát. De nem is történhet semmi olyan a dinnyeföldön, amiről ők ne tudnának. Már kora tavasz- szal kiköltöznek, megépítik kunyhóikat, s hozzálátnak a munkanoz. Palántáznak, kapálnak, vigyázzák a növényt. Van amikor egy-két órát szunnyadva napokig le se fekszenek, és amikor kevesebb a teendő, akkor is hajnali négytől sötétedésig tart a dologidő. S ez így megy márciustól szeptember közepéig. A dinnyések azért nem panaszkodnak. Ők választották, maguk csinálják és aki jól érti a szakmát, az egyáltalán nem keres rosszul.

2

Kunhegyesen, -a Kunság Népe Termelőszövetkezetben a Hortról jött családok dolgoznak. Ahová váratlanul be toppantunk, ott csak az asz- szonyokat találtuk otthon, a férfiak szállítani voltak. Mollusok nélkül. S ha olykor — egyik-másik területen (mint ez most a hazai iparban néT hol tapasztalható) a gyártmányok színvonala elmarad a fejlett ipari országokétól, akkor ott a tempót természetesen növelni kell. Máról- holnapra azonban nem lehet több ezer gyártmánytól megválni, s több ezer új termék gyártását elkezdeni. Tartós, folyamatos és arányos műszaki fejlődésre kell tehát törekedni valamennyi ágazatban és vállalatnál.

Elvárható-e azonban a vállalati konstruktőröktől, hogy minden esetben képesek legyenek, egymagukban, egyedül megállapítani, hogy a fejlesztési tempó és az irány megfelelő-e? Ez a mai világban, a specializálódás magas szintjén aligha várható el az alkotó műszaki szakemberektől, legalábbis azt, hogy ebben tévedhetetlenek legyenek. Más a dolguk. Nekik arra kell figyelniük, hogy a szakmájuk, a tudományág, amelyhez tartoznak hogyan halad, merre tart, milyen új eredmények születnek, s azokat hogyan lehet az adott vállalatnál hasznosítani.

B legjobb

szakemberek persze részt is vesznek az adott szakma újdonságainak gyarapításában, mint újítók, feltalálók. Nem bizonyos azonban, hogy valamennyi saját, vagy idegen műszaki-tudományos eredményt azonnal lehet, vagy kell a sorozatgyártásban, a gyártott termékek konstrukciójában hasznosítani. Hogy kell-e vagy sem, az sok mindentől függ. Például a piaci kereslettől, a versenytársak erejétől a nemzetközi piacokon, a nyersanyag beszerzési lehetőségektől, a létező géppark használhatóságától az új termék gyártásánár Józsefné és lánya Mester Andrásné szíves vendéglátónak bizonyult. Amíg elfogyasztottuk a kedves szóval kínált dinnyét, ők bemutatták nyári birodalmuk jószágait.

— Van itt minden: csirke, kacsa, disznó. De kell is. hiszen, mi nem mehetünk be mindennap a faluba, enni viszont szeretünk.

A nagymama ellibbentette a függönyt a kunyhók belseje elől is. A takaros, akár vi- kendezésre is alkalmas házak berendezése nem luxusigényekre készült, de rend, tisztaság volt mindenütt és nem hiányzott a kályha, a rádió, a televízió sem. Külön helyiségben kapott helyet a konyha, a kamrában pedig akár egv hétig elélhetne egy szakasz katona. Az eddigiek ismeretében már nem is Játszik istenkísértésnek, hogy a kötélen száradó pelenkák egy hathónapos kisfiú jelenlétét igazolják...

3

A jövedelem felé terelgetve a beszélgetést Mester Andrásné kijelentette:

— Tavaly 160 ezer forintot vittünk haza a férjemmel tisztán.

Íme a fizetség a hat és fél hónapi, megállós nélküli munkáért, a kunyhóban leélt fél életért.

Ehhez természetesen azt is illik tudni, hogy a Kunság Népe Tsz-ben a horti dinnyéseknek, akik egyúttal tagok is, maguknak kell vállalni a költségek 48 százalékát ahhoz, hogy hozzájussanak az árbevétel 48 százalékához. Az

ban, vagy, hogy a nemzetközi munkamegosztás mire ad lehetőséget, mire ad módot a vállalat szakmunkásgárdájának az összetétele, beruházási ereje és így tovább, csak a legfontosabb körülményeket említve.

Ezt az összhangot — ennek meglétét és mértékét — a közgazdászoknak kell megítélniük: a tervezőknek, a piackutatóknak, a számviteli szakembereknek a rendelkezésre álló pénzügyi, könyvelési adatokból , ár-statisztikákból, piaci jelentésekből, világgazdasági információkból.

A közgazdásznak

természetesen nem hivatása, hogy a konstruktőr munkájának műszaki, szakmai értékét megítélje. Egy-egy konstrukciós változtatás, -vagy egy új gyártmány előállítási költségeit azonban már ő számítja ki, s azt is ő láthatja világosan, hogy az „újdonságért” hol, milyen ár érhető el. Végtére is — leegyszerűsítve a dolgot — a közgazdasági szakembereknek kell felelniük azért, hogy megél-e a gyár vagy sem, teher-e a költségvetés számára, hogy a bevételek egyik „forrása”.

— Egy hajó, a munkájukat jól végző gépészek nélkül nem haladhat egy „csomónyit” sem, de az iránytűt, a szél járást figyelő kormányos nélkül, ha halad is, aligha jut célba. Körülbelül ilyen a kapcsolat a mai, korszerű vállalati gazdálkodásban is a konstruktőrök, technológusok és a közgazdászok között. Kell valakinek figyelnie a világgazdasági szél járást ahhoz, hogy a műszakiak tehetsége, szorgalma, tudása és alkotó- készsége a legjobb hatásfokkal, a legjobb irányba vigye a vállalati munkát.

G. F.

üzem és a hevesi községből ideszármazott emberek láthatóan jól kijönnek egymással. Mondja is Molnár Józsefné:

— Ha elégedettek velünk, eljövünk jövőre is.

A tsz-nek mit hoz a konyhára a dinnye? Szabó Lajos elnökhelyettes pontos számokat még nem tud mondani, de az, hogy tavaly 60, az idén pedig már 135 hektárról szüretelték le a termést, jelent valamit. Az elnökhelyettes az új fajta szervezéssel — amikor a tsz közvetlenül a boltokba, üzletekbe szállítja a dinnyét — is elégedett, bár itt már módosító javaslata is van.

— Az a baj, amikor sok helyre kell szállítani — keveset. Mire kiürül a teherautó eltelik egy egész nap. Véleményem szerint, ha egy központi begyűjtőhelyről a ZÖLDÉRT kis autói hordanák szét az árut, minden tökéletes lenne.

Illetve mégsem, mert Szabó Lajosnak még egy prob' lémája akad, s ez — inint mondja — már egy cseppet se nüansznyi.

— A mostani, belföldi átvételi ár az első osztályú dinnyéért a szántóföld szélén kilónként 2,50. Az exportáru kilójáért 2 forintot kapok, és ezért ki kell vinnem az állomásra, vagonba kell raknom. Hol itt az ösztönzés? Egyszerűen nem értem!

Azt hiszem vagyunk így ezzel még néhányan.

Braun Ágoston

ben figyelmeztetni, mint utólag nagy mellénnyel bírálni, felelősségre vonni — mondja Csáki Sándor.

Mi adhat egy kommunistának tekintélyt. Kolozs Sándor szerint: — Az, ha nemcsak beszél arról, hogyan kell dolgozni, élni, hanem példát is mutat.

Ha az emberek kérdezik nyíltan, , őszintén válaszol, nem csűri-csavarja a szót. Ha segít annak, aki támogatásra szorul:

— Szóval az lenne jó, ha

mindig így lenne, de bizony előfordul, hogy egy párttag is csinálhat rosszul valamit. Elengedheti magát... —

mondja elgondolkodva Marton Sándor. — Ilyenkor kell a pártcsoporttagok figyelmeztetése, elvtársi, intő szava. Vagyis én azt mondom: nem azon múlik az eredményes munka, hogy van-e egy pártcsoportnak írásos munkaterve, vagy nincs. Sokkal inkább azon, mennyire tartják fontosnak, hogy mindenre odafigyeljenek ami körülöttük történik. Hogy el tudjanak igazodni és segítsenek másokat is ahhoz, hogy eligazodjanak a világ, az ország, a munkahely dolgai. ban.

II bizalmi szerepe

— Vagyis lehet munkaterv nélkül is élénk az élet egy pártcsoportban ?

— Szerintem igen. Az a fontos, hogy a bizalmi jól tudja szervezni a munkát. Értse a feladatát.

— Azért az is kell, hogy szívesen jöjjenek össze a tagok. Ne csak azért, mert a munkatervben szerepel, hogy csopörtülést kell tartani, hanem azért, mert aktuális, fontos témát kell megbeszélniük — így Kolozs Sándor.

Én ebből a beszélgetésből — mondja Csáki Sándor — leszűrtem azt a tapsztalatot, hogy az üzemi párt vezetőségnek az eddigieknél még nagyobb figyelmet kell fordítania a bizalmiak tájékoztatására, feladatok végrehajtására való felkészítésére. A bizalmiakat az idén mi egy közös oktatási formára iskolázzuk be. A szocialista társadalom fejlődésének kérdéseiről hallgatnak majd elődásokat, de mindenegyes foglalkozáson mód lesz a pártmunka aktuális kérdéseinek megbeszélésére. Hiszem, hogy ezzel is javíthatjuk a pártcsoportok tevékenységét.

Az újságíró úgy véli, a pártcsoportok munkájának megtervezéséről sem kellene megfeledkezniük.

V. V.

DINNYÉSEK

„Itt sokkal nehezebb, mint egy gyárban, ahol egy műhelyben egy pártcsoport van” — mondják szinte egybehangzóan mind a nyolcán, akiket most bemutatok: Pi- liskó Ferenc a jászfényszarui Béke Tsz rakodója, Palócz Sándor gépkocsi irányító, Marton Sándor telepvezető, Bordás Ferenc és Koczka Pál raktáros, Kolozs Sándor és Rácz Imre asztalos, Csáki Sándor az üzemi pártvezetőség titkára.

— Van-e munkaterve a pártcsoportnak ?

Csodálkozva összenéznek. A válasz egyértelmű: nincs. Az alapszervezet vezetőségének munkatervében szerepel, hogy minden taggyűlés előtt pártcsoport-értekezle- tet tartanak, amelyen megismerkednek a megvitatásra javasolt témával.

Nyílászáró szerkezeteken konténer rakodólapokon, hűtőházi rekeszeken és gyermekhintákon kín vül nagy mennyiségben gyártanak fatalpakat is a Szolnok megyei Tanács kisújszállási Faipari Vállalatánál. A fatalpak csaknem tíz típusából havonta 23 ezer párat készítenek a cipőipart vállalatoknak, szövetkezeteknek. Képünkön Károlyi Kálmán gépkezelő, aki nyolcórás műszakban 300 pár fatalpat munkál meg az olasz gyártmányú másoló-maró berendezéssel

Felkészülés a taggyűlésre

— Ezek az összejövetelek arra jók, hogy felkészüljön az ember a taggyűlésre, mert tájékozatlanul nem 'is mondhat véleményt, másrészt segítjük a vezetőség munkáját is. Legutóbb például a szövetkezet első félévi eredményeit és az aratást értékeltük. Nagyon nehéz az idei év: május eleje óta számottevő eső nem volt mifelénk. Nagy a szárazság, öntözési lehetőségünk meg úgyszólván semmi. Csoda-e, hogy csak 32 mázsát fizetett hektáronként a búzánk? — mondja Rácz Imre.

— Az az igazság, hogy nálunk pezsgőbb a vita, ha a gazdálkodásról van szó, — jegyezte meg Palócz Sándor.

— Tedd hozzá, — szólt közbe Koczka Pál — különösen akkor, ha magunk között vagyunk. A pártcsoportban a problémáinkról is szívesebben beszélünk, mert nincs íglSz amiatt, hogy esetleg nem jól fejezi ki magát az ember.

— Sok ember előtt nem szeretek én se beszélni, — veszi át újra a szót Rácz Imre. — És, hogy elsősorban a gazdasági munkához szólunk? Hát ahhoz jobban értünk, mint a nagy politikához.

Közbevetem, hogy azoknak a „nagy politikáról” szóló határozatoknak a végrehajtásáért kell nekik is dolgozniuk. Jó, jó — mondják. — De mikor először hallanak egy határozatról, nehéz nyomban véleményt mondani.

— Keveset beszélünk, de dolgozunk a határozatok végrehajtásáért — mondja önérzetesen Piliskó Ferenc.

fl legjobb „műszer”

Erre példának mindjárt a párttaggá nevelő munkát említik. Az alapszervezetük is elkészítette öt évre szóló pártépítési tervét, amelyről az ő pártcsoportjuk is véleményt mondott. Így fogalmazza ezt meg Koczka Pál:

— Csak azok mellett tettük le a garast, akikkel huzamosabb ideje együtt dolgozunk. Tudjuk, hogy híve a rendszernek, vállal közéleti munkát, nem utolsósorban becsülettel elvégzi amit rábíznak. Bordás elvtárs felvételét is így javasoltuk a taggyűlésnek.

Bordás FerenG rábólint: — Tagja vagyok a községi tanácsnak. Pali bácsiék javaslatára végeztem el a marxista középiskolát. És itt az elvtársak megtanítottak arra is, mi a párttagok kötelessége.

Csáki Sándor közbeszól: — Nálunk ugyanis az az elv, hagy akik előzőleg egyetértenek valakinek a tagfelvételével, azok közül kerül ki a patronáló, aki egyben az illető ajánlója is lesz.

Koczka Pál: — Az alap- szervezet vezetősége rendszeresen beszámoltatja őket,

hogy foglalkoznak a „jelölttel”, hogyan kísérik figyelemmel munkáját egész emberi magatartását. Egyszóval érvényesítjük az ajánló felelősségét, nemcsak a felvételig, azután is. Az ember e?t szívesen is vállalja, mert nem szeret utólag sem szégyent vallani.

— Volt már ilyen?

— Nem, még nem fordult elő, de ne is legyen, — így Koczka Pál.

A tagfelvételnél a legjobb „műszer” a pártcsoport. Mi akik ismerjük egymást, egy telepen dolgozunk, igaz másmás munkán, pontosan tudjuk, hogy ki alkalmas a párttagságra és ki nem — tette hozzá Piliskó Ferenc.

Amikor csoportülésen a pártmegbízatások teljesítését értékeljük, nehezen lehet mellébeszélni. Az üzemi pártvezetőség előírta, hogy az idén taggyűlésen kell beszámolnunk a pártmegbízatások végrehajtásáról — egészítette ki Marton Sándor.

— Ügy véltük: év közben sem árt taggyűlésen napirendre tűzni ezt a témát, mert jobb valakit a hibáira, esetleg mulasztására idejé-