Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

1977. augusztus 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kirakat vonzásában Fotó: Tabák Lajos Hozzászólás a Tető helyett per című cikkünkhöz Lapunk július 28-i számában Tető helyett per címmel a Szolnoki Galériáról közöltünk cikket, melyben megírtuk, hogy az épület beázik, kiállítások rendezésére jelenlegi ál­lapotában alkalmatlan, s a hibákat kijavító Szolnok és Kör­nyéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezet késlekedik, illetve nem megfelelő minőségben végzi el a munkákat. Cikkünkre Tóth Albert, a szövetkezet elnöke válaszolt, aki a többi között a követ­kezőket írta, hogy teljesebb legyen a kép a kiállítási csarnok állapotáról, az ott visszatérően jelentkező prob­lémákról : Az 1972-ben átadott Galé­ria generál kivitelezője mel­lett a többi szak- és szere­lőipari kivitelezők egyike volt a Szolnoki Építő- és Szakipari Szövetkezet. Kivi­telezésében készült el a Ga­léria kupolájának horgany- lemez fedése, az ablakpár­kányok és falfedések, továb­bá a lefolyó csatornák hom­lokzati szakaszai, mintegy 800 ezer forint értékben. E szerkezetek szavatossági hi­báit javította ki a megyei bíróság ítélete alapján a szö­vetkezet 1976 végéig. Az ezt követő, és ismétel­ten bírói ítélet alapján vég­zett belső vakolatjavítási- és meszelési munkákat szövet­kezetünk — az ítélet kihir­detését megelőzően — an­nak rögzítése mellett vállal­ta, hogy ugyan kijavítási kö­telezettségünk ezekre a munkákra már nem áll fenn, de a további viták végleges lezárása érdekében — saját költségünkre — elvégezzük a mintegy 25 ezer forint ér­tékű javítást. Az így vállalt vakolatjavítást és meszelést 1977 májusában elvégeztük. Az, hogy a javítási mun­kákat követően még a mai napig is beázik a Galéria, nem a szövetkezet kivitele­zésében elkészült szerkeze­tek hibáira vezethető visz- sza. A Galéria kialakítására fordított mintegy 8 millió forint ellenére az 1974. évi felülvizsgálatot követően több alkalommal is megál­lapításra került, hogy a Ga­léria beázását nemcsak sza­vatossági hibák, hanem a fémlemezzel fedett tetőré­szek korrodálása, és a fal­szerkezetekbe beépített le­folyók hibája okozza. (Eze­ket a szerkezeteket nem a szövetkezet építette). A va­kolat mállását nemcsak be­ázások, hanem falszigetelési hibák is okozzák. (Erről ké­szült a lapban közölt felvé­tel is.) E meghibásodások okát ismerve, merült fel az idén a Galéria teljes mérté­kű felújítása, beleértve az lerozsdásodott fémlemez fe­dések cseréjét is, melyre — tudomásom szerint — finan­szírozási problémák miatt nem kerülhetett sor. Három „ezüst” Japánból A postásról mondják: ha van küldemény, mindennap mindenhová bekopog. Olyan hírt azonban, amelyet a jász­ai sószentgyörgyi József Attila művelődési háznak hozott tegnap, nem mindennap kéz­besít. A művelődési ház kép­zőművészeti szakkörének há­rom tagja Marton Rita, Var­ga Andrea és Berényi István a Japánban megrendezett VII. nemzetközi gyérmekrajz kiállításon jól szerepelt. Az ifjú képzőművészejt az idén egy-egy linómetszetet küldtek el a rangos kiállítás­ra. A nemzetközi zsűri mind­három kiállító alkotását ezüstéremmel jutalmazta. A díjakat szeptemberben az Or­szágos Pedagógiai Intézetben adják át. Vándorkiállítás Huszonegy, Hajdú-Bihar megyében élő és dolgozó fes­tőművész alkotásából állítot­tak össze kiállítási anyagot, amelyet a . Szakszervezetek Kulturális Bizottsága és a Keletmagyarországi Képző- művészeti Szövetség közös rendezésében ősszel és télen a megye üzemeiben mutat­nak be. Hatodik alkalommal kerül sor, a korábbi kedvező tapasztalatok alapján az üze­mi tárlatok megszervezésére, összesen 10 hajdúsági nagy­üzemben, három iskolában tekinthetik meg a nézők a festményeket, rézkarcokat, linómetszeteket. ,, Ifjú zenebarátok Felsőtárkányban Felsőtárkány nevét jól is­merik, akik gyakran lapoz­gatnak idegenforgalmi pros­pektusokban. Az Eger köze­lében lévő, patakvölgybe te­lepült falu környéke bővel­kedik természeti szépségek­ben. Remek egésznapos gya­logtúrákat lehet innen tenni a Bükk mélyébe. A falu ha­tárában elterülő festői Barát­rét pedig tíz perc gyaloglás­sal elérhető: Mostantól kezdve talán a zenei életben is „jegyezni” fogják Felsőtárkányt. Idén nyáron első ízben rendezték meg augusztus 5. és 12. kö­zött a Heves, Borsod, Nógrád, Szolnok megyei ifjú muzsi­kusok táborát. A több mint nyolcvan résztvevő többsége azokból a fiatalokból került ki, akik kiemelkedően szere­peltek az egri diáknapokon. Meghívottként négy fiatal Franciaországból egy pedig az NSZK-ból érkezett Felső- tárkányba. * * * A környezet ideális a mu­zsikáláshoz: a Heves megyei KISZ Bizottság vezetőképző tábora szép, csöndes hegyol­dalban épült — hatalmas fák, ápolt pázsit, virágok. Nem csoda hát, hogy a fiatal ze­nészeknek úgyszólván reggel­től estig kedvük van gyako­rolni a Zeneakadémiáról, az Operaházból és az egri, a sal­gótarjáni, a jászberényi, a hatvani, a gyöngyösi zeneis­kolából érkezett tanárok irá­nyításával. A környék éne­kesmadarai „vetélytársra” ta­láltak Vivaldiban, Beetho­venben, s a zeneirodalom más nagyságaiban, illetve az őket megszólaltató hegedű- söKoen, csellistákban, fúvó­sokban. Zenével ébrednek, zené­vel alusznak el a táborlakók. Nem is akrmilyennel: az éb­resztőt és a takarodót Petz Pál, az Operaház szólistája — a fúvósokat tanítja — ját- sza trombitán. Farkas István, az Egri szimfonikus zenekar karna­gya, a tábor vezetője így mu­tatja be a tábort: — Nem hasonlítható ez a pécsi ifjú zenebarát-találko- 'zókhoz: ott hivatásosok, itt pedig a diáknapokon feltűnt tehetséges fiatal zenészek ké­pezhetik tovább magukat. A program összeállításakor kü­lönös figyelmet fordítottunk arra, hogy a fiatalok minél többet muzsikáljanak közö­sen. Ezt szolgálják az itt megalakított alkalmi kama­raegyüttesek és a nagyzene­kar próbái. Természetesen bőven jut idő az egyéni fog­lalkozásokra is. * * * íme egy csellós társaság Jászberényből: Fekete Kata­lin, Kerti Mariann, Kövér Tünde és Katona Gábor a Le­hel Vezér gimnáziumból. A rövid ebéd után pihenés al­kalmat nyújt beszélgetni ve­lük és tanárukkal, Papp Lászlóval: — Közvetlen meghívást kaptunk ebbe a táborba — mondja Papp László. — Az iskola zenekara ugyanis aranyérmet nyert az egri di­áknapokon. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat — mondja Katona Gábor. — Pihenés, kikapcso­lódás ez, de rengeteget lehet tanulni is. — Itt jobban esik a muzsi­kálás mint otthon — teszi hozzá Kerti Mariann. * * * Kora délután megkezdődik a gyakorlás: a fák alatt vi­dám fuvolatrillák hangja fut szét, a központi épület egyik ablakából férfias csellóhang felel, s közbe-közbeszól vala­honnan egy hegedű. A szom­szédos úttörőtábor lakói ál- mélkodva hallgatják a csodát. Számukra csoda, a résztve­vőknek öröm — az amatőr komolyzenei mozgalomban pedig új színfolt a felsőtár- kányi tábor, amely ma zárja kapuit. Szabó János zajlás 3. Csák Albert tiszteletes úr az asztalterítő fekete mintáit nézte. Sándor — a halott testvér­bátyja — azt kérte, rövid legyen a szentbeszéd. A tiszteletes úr fiatalem­ber volt. Nem most teme­tett először. De ezt a két ha­lottat ... Mégiscsak az lett volna jó, ha eljön a temetésre a fele­sége is. A pap intett Angyal- Sán­dornak. Jöhet a második versszak. Ügy gondolta, az­alatt rendbe szedi magát; előbb a biblia, az imádság, utána a halotti beszéd. „Az embereket te megha­gyod halni”. Csák Albert tiszteletes úr már nem énekelt. Mindjárt rajta a sor. Nem lehet el­odázni ! Csak addig jusson el, amíg meghallja a saját maga el­ső hangos szavát. „És azt mondod az embe­ri nemzetnek”. Tegnap este Járó Sándor elment a tiszteletes úrhoz, és azt mondta: eljöttem, tiszteletes úr, hogy megbe­széljük, ami az Isten dolgá­ból ránk tartozik. Hogy mondhatta volna neki: nem, Sándor bácsi, magukra igen, de rám semmi! „Légyetek porrá, kik por­ból lettetek” Hangos beszéddel kell szóljon, ő a pap. Jó lenne el­intézni mindent csendben ... otthon is, és most ezen a te­metésen is... „Mert ezer esztendő előt­ted annyi...” A tiszteletes asszony a te­metés előtt — életében most először igazán — könyörgött az Istenhez. Bátorságot kért tőle. „Mint a tegnapnak ő el­múlása” Felhő mögé húzódott a nap, érdes, hideg leheletével idecsapott a szél a Szamos­ról. Angyal Sándor az ének utolsó sorát is elkezdte. „És egy éjnek rövid vi- gyázása.” Teherautó zakatolt az úton. Lassított már a falu közepén, és ide, a falu végé­re — lábujjhegyen jött. A harmadik ház előtt áll­tak meg, azután csendesen kiszálltak az emberek. Elő­ször három civil, Balogh Ist­ván — az új' főispán — két társával, aztán egy katona: Ivan Ivanovics Karpatov, a kapitány. A kapuban Ivan Karpatov kapitány sapkájához emelte kezét. A többiek levették a ka­lapjukat, aztán óvatosan be­álltak a gyászolók gyüleke­zetébe. Reggel indultak el, az el­ső útjuk nem ide, hanem ki a Tisza grófok tanyájára ve­zetett. Ott voltak majd délig. Sokáig beszélgettek az em­berekkel. Először Kun Mi­hályt keresték, vele tárgyal­tak meg mindent. Megnézték a hidat a túlsó oldalról, aztán fel kellett hogy menjenek messze Szat- márig, hogy átjöhessenek a Szamoson. Eljött Kun Mihály is az embereivel. Mind kemény, mogorva paraszt, összehúz­ták a szemüket, nézik a ko­porsót, káromkodnának, de nem lehet! Ügy jöttek, hogy nem is mennek haza egy ideig, el­szállásolnak a faluban, szer­számokat is hoztak. Csák tiszteletes úron a sor... „Kegyelem Néktek és Bé­kesség ..,” Felnézett, végig a kopor­sókon, a halotti gyülekeze­ten túl, az utcáig. Feketébe öltözve egy asz- szony fordult be a kapun. Nem lassan jött, nem is sie­tett. Minden lépésében el­szánt erő volt; eljutni ide a koporsóig ... Vissza? Beért a kapun. „Kegyelem Néktek és Bé­kesség ...” Akik szélről álltak, meg­fordultak. Az asszony arca szelíd és megnyugodott volt. Nem állt be a gyászoló gyülekezetbe, megnézte a koporsókat, az­tán odament Bálint kopor­sójához. Zokogott, nem nézett sen­kire, magának sírt. A gyülekezet néma volt. Az özvegyet — az anyát — bevitték a szobába. „Kegyelem Néktek és Bé­kesség ...” Rátette kezét a koporsóra, aztán két karral átölelte a deszkát. Mi lett a szépen, csende­sen indult temetésből ? A pap bibliát olvasott, és elkezdte halotti beszédét. Röviden szólt. Az asszony a koporsóra borulva fájdal­masan zokogott. Közelebb léptek a kopor­sót vivő férfiak... Sándor — a halott apa bátyja — ment oda, Először óvatosan megfogta a nő ke­zét, hogy levegye a koporsó­ról. Aztán erősebb fogással próbálta. Nem lehetett, mert azasz- szony ujjait görcs szorította a deszkákhoz. — El kell vinni a kopor­sót — mondta halkan re­megve Sándor, tessék elen­gedni — súgta —, tessék szíves lenni elengedni a ko­porsót, tiszteletes asszony. (Folytatjuk) Fazekasház Tiszafüreden Az ősszel megkezdődik Ti­szafüreden a Nyúzó-féle fa­zekasház felújítása, amely­ben a nagy múltú tiszafüre­di fazekasságot bemutató ki­állítás nyílik majd. Koráb­ban azért nem lehetett az építést megkezdeni, mert nem volt elegendő pénz. Ez az „akadály” megszűnt a közelmúltban, mert az ide­genforgalmi alapból 300 ezer forintot kapott a füredi ta­nács a fazekasmúzeum meg­valósítására. II tanyaszínház bemutatói A 25. Színház társulatából alakult Tanyaszínház augusz­tus 9-i csepeli bemutatója után a főváros több peremke­rületében is fellép a Moliére színművéből készült „Duda Gyuri elindul” című nagysi­kerű előadással. Az idei elő­adássorozatukat augusztus 20-án a nagyhírű hortobágyi hídi vásáron délelőtt 10 óra­kor, ugyanaznap Debrecen­ben 15 órakor és 21-én a Bé­kés megyei Nagyszénáson délelőtt 9.30 órakor kezdődő előadásokkal zárják, Szövőnők, Fo»Ó! T. k. L.

Next

/
Thumbnails
Contents