Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-09 / 186. szám
1977. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül az ötödik ötéves tervben Két lényeges tényező indokolja hazánkban a húsipar fejlesztését. Az egyik: a hústermelés erőteljes fejlődése, a másik pedig az ellátás színvonalának emelése. A hústermelés fejlődésével évekig nem járt együtt a feldolgozó kapacitás bővítése. Ezt a feszültséget a húsipar túlórákkal, nyújtott műszakok szervezésével igyekezett feloldani. A fejlesztési tervek azzal számolnak, hogy tovább növekszik hazánkban a hústermelés. Az ötödik ötéves terv előírja, hogy a vágóállattermelés 10 százalékkal növekedjék. Ez azt jelenti, hogy 1980-ban vágómarhából 400 ezer tonna, vágósertésből pedig 1 millió 150 ezer tonnát bocsát a fogyasztók rendelkezésére a mezőgazdaság. Bővíteni kell tovább a feldolgozóipar kapacitását. Mindnyájunk érdeke, hogy zavartalan legyen a felvásárlás és a feldolgozás. A mezőgazdasági üzemek csak akkor képesek teljesíteni termelési terveiket, ha a felvásárló vállalat pontosan, időben veszi át a vágóállatokat. Növekvő igények A húsfeldolgozás fejlesztését sürgeti a lakosság fogyasztási igényeinek változása is. A táplálkozási kultúra emelkedése, az urbanizáció megköveteli, hogy az átlagosnál nagyobb ütemben bővítsék az árualapokat szárazáruból, hentesáruból, húskonzervekből, félkész- és •konyhakész termékekből, valamint ételkonzervekből. Az iparnak figyelembe kell vennie, hogy a kereskedelemben egyre inkább tért hódít az önkiszolgáló rendszer. Ezért a korszerű húsforgalmazáshoz előre csomagolt fél-, egykilós, konyhakész és félkésztermékeket kell szállítani a boltokba. A húsipar jelentős deviza- szerző ágazat. A feldolgozott termék értékesítése sokkalta gazdaságosabb, mint az élővagy a hasított sertés exportja. A húskészítmények: a szalámi, a kolbász, s ma már a dobozolt sonka is keresett cikk a világpiacon. Exportált vágóállataink és húskészítményeink a világ több mint húsz országában szívesen vásárolt cikkek közé tartoznak, és eljutnak a Szovjetunióba csakúgy, mint az Egyesült Államokba. 50 féle új termék A nagyarányú fejlesztés ebben az ágazatban a negyedik ötéves tervben kezdődött. összesen 4,6 milliárd forintot- fordítottak rekonstrukcióra, új gyárak, gépek, berendezések építésére, vásárlására. Elkészült a Miskolci Húskombinát és a Szegedi Szalmigyár. öt év alatt a sertésvágó-kapacitás évi 3,6 millióról 5,7 millióra, a marhavágó-kapacitás évi 351 ezerről 394 ezerre növekedett. Ebben az időszakban a húskészítmény-gyártás évi 122 ezer tonnáról 142 ezer tonnára, a dobozolt sonka és a húskonzervgyártás 8800 tonnáról 15 300 tonnára növekedett. Ezzel egyidőben a feldolgozás műszaki színvonala is korszerűsödött, bővült a választék; mintegy 50 új terméket gyártanak. Ezeknek a tapasztalatoknak nyomán a népgazdaság fejlesztési programjával összhangban dolgozták ki a húsipar fejlesztésének ötödik ötéves tervét. Ebben a tervidőszakban épül fel a gyulai, a bajai és a kaposvári húskombinát. Ezek révén tovább javul az ellátás és erőteljesen fejlődhet a jól értékesíthető gyulai kolbász és dobozolt sonka exportja. Még több kolbász, szalámi A gyulaj húskombinát építése 1974-ben kezdődött és 1978 elején kezdi meg a termelést. A beruházás költséVágóhidak, húskombinátok Az a 8-10 milliárd forint, amit a húsipar fejlesztésére ebben az ötéves tervben költünk, nagyon gyorsan megtérül ge 1,2 milliárd forint. A gyulai kolbász és a csabai szalámi közkedvelt termék, s évek óta sem a hazai, sem a külföldi keresletet nem tudtuk belőle kielégíteni. Eddig évenként 2400 tonna kolbászt és 800 tonna paprikás szalámit gyártottak, az áruk jelentős részét exportálták. A beruházás gyorsütemű megvalósítását sürgette az is, hogy Békés megyében évente mintegy 700 ezer hízott sertést állítanak elő, s ennek a mennyiségnek csupán 20 Százalékát tudták a megyében levágni és feldolgozni. Az új üzem lehetővé teszi, hogy évente 550 ezer sertést és 30—35 ezer marhát vágjanak le. A nagyon keresett gyulai kolbász mellett, új értékes exportárukat: sertés karajt, pármai sonkát, csontos császárhúst, csontos marhahúst, valamint szalonnát, bőrös sertéshúst tudunk a tőkés piacokra küldeni Gyuláról. Ugyancsak nagy jelentőségű beruházás a Bajai Húskombinát. Ezt a vágóhidat és feldolgozó üzemet a mezőgazdasági üzemek és az állami ipar társulásában építik. 1979-ben kezdi meg a termelést. Évi kapacitása: 100 ezer sertés feldogozása és 1000 tonna export-sonka előállítása. A Bajai Húskombinát létesítését ugyancsak a megnövekedett hústermelés indokolja. Jellemző, hogy 1970-ben még csak 200 ezer hízott sertést vásároltak fel Bács megyében, de ebből mindössze 80 ezer sertést tudtak feldolgozni a vidék egyetlen vágóhíd ján: Kiskunfélegyházán. Ma már évente mintegy félmillió sertést állítanak elő a megye nagyüzemei és háztáji, kisegítő gazdaságai. Még fontosabbá vált az, hogy a vágóállatokat helyben dolgozzák fel és ne szállítsák el több száz kilométerre a megyéből. Húskombinát 18 hónap alatt Üj, nagyteljesítményű beruházás megvalósításához látnak hozzá júliusban Kaposvárott. A húskombinát tőkés hitel igénybevételével valósul meg, s 18 hónap alatt épül fel. Évente 410 ezer sertést vág le és 3600 tonnna dobozsonkát és 2000 tonna húskonzervet gyárt majd. A vágással és a feldolgozással egyidőben feldolgozzák a húsipari melléktermékeket is, ezzel évente 3000 tonna értékes keveréktakarmány- alapanyagot, húslisztet gyártanak majd. A beruházások eredményeként lehetővé válik, hogy az állami húsiparban a tervidőszak végére a sertésvágás 10, a marhavágás 4,3, az úgynevezett szárazáru-gyártás (gyulai kolbász, szalámi stb.) 43, és dobozolt sonka és húskonzervgyártás 87 .százalékkal növekedjék. Teljeskörűvé válik a termelés azzal, hogy a melléktermékek ipari célú hasznosítására is elkészülnek az új üzemek, megszervezik a korszerű csomagolást és kialakítják a hűtőláncot. Cs. F. Újítók a vasiparinál Az idén huszonhét újítást, ésszerűsítési javaslatot nyújtott be harminckilenc dolgozó a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalatnál. A javasolt ésszerűsítések közül három gyártmány-, kilenc gyártásfejlesztéssel, három üzem- és munkaszervezéssel, tizenkettő munkavédelemmel kapcsolatos. Mindössze kilencről derült ki, hogy nem alkalmazható, tizenhetet elfogadtak, egyet pedig a Találmányi Hivatalnak továbbítottak. Július 1-ig tizenöt újítást be is vezettek, tizenhét újító díjazásban részesült. A vállalati haszon összesen 227 ezer 300 forint, amiből a nyereséget 72 ezerrel növelték, és jelentős a bérmegtakarítás összege is: 73,5 ezer forint. Országos bemutató Mezőtúron Országos bemutató színhelye lesz Mezőtúr augusztus 19-től 21-ig. A városban rendezik meg a háztáji gazdaságok termék- és termelő- eszköz bemutatóját. A Szolnok megyei AGROKER Vállalat — mint az egyik kiállító — szjotíjialista brigádjai már készülnek a bemutatóra. Jelentős részt vállaltak az anyaggyűjésben, a pavilon berendezésében. Kisgépeket, műtrágyákat, növény- védőszereket, kerti traktorokat és különböző öntöző- berendezéseket mutat be a vállalat Mezőtúron. II baromfiexport növelésére társultak Szolnok megye legnagyobb baromfitenyésztő üzemei elhatározták, hogy a jövőben együtt dolgoznak közös céljaik eléréséért. Társulást hoztak létre, amely felöleli majd a termelést, a feldolgozást és az értékesítést. Terveik szerint a 30—40 millió csibe egységet jelentő induló létszámot fokozatosan fejlesztve vágott, csomagolt termékeik 90 százalékával a külföldi piacokon jelentkeznek. Gib a ki dinnyések Elégedett Szeles Sándor, a tsz áruértékesítője Hajnali háromkor már a Sárszög felé karikázik a dű- lőúton a Mrena és a Zoboki házaspár, mögöttük Fekete Sándorné. Jó néhány mázsa dinnyét leszednek már, mire a homoki szőlők felől felkel a Nap. Azt mondják, hajnalban és kora reggel lehet a legjobban kiválasztani, melyik az érett. Bőven akad most ilyen a cibakházi Vörös Csillag Tsz 55 hektáros dinnyetábláján. A három családból összeállt Mrena- brigád és a többi hét dinnyés „csapat” naponta 30—40 mázsa sárga-, 160—170 mázsa görögdinnyét szüretel. A brigádvezető, Mrena Ferenc tizenöt éve dinnyés a tsz-ben. Ügy saccolja, megterem most a Sárszögben hektáronként a 300 mázsa. A közös gazdaság 4 milliós bevételt tervezett az 55 hektárról. Mire hazaindui a dinnyés brigád lebukik a Nap a Tiszakécske felöli akácok mögött (Kép és szöveg: Temesközi F.) Önkritika kerestetik! Ö a egy vállalat vezetője téves elképzelést követve hibázott valamit, előfordul, hogy a vállalat dolgozói megbírálják érte. Ha egy dolgozó elhibázza a rábízott feladat teljesítését mindig megkapja a fejmosást. Az előbbit alulról, az utóbbit felülről jövő bírálatnak szokás nevezni. Ahogy társadalmi demokratizmusunk fejlődik a bírálat mindkét formájával egyre gyakrabban találkozunk. Ez természetes és helyes is. De mintha az alulról és a felülről jövő bírálat gyakoriságához mérten az önkritika ritkább lenne. Tévedés ne essék, nem az egykori rosszízű, látványos önbírálatokat hiányolom. Akkor, ha valaki elrontott valamit, vagy ha az illetékesek megsúgták neki, hogy „nem jól látja” a dolgokat — bölcs dolog volt látványos önbírálatot gyakorolni. Az ilyen melldöngető önbírálatok — érthető okokból — nem voltak mindig őszinték. Az efféle önbírálat komolytalan, többet árt mint használ. Ez egy dolog. Más dolog az is, hogy a saját munkánk egészséges önkritikája nélkülözhetetlen. Mégis, nem egy helyen egészen jól megvannak komoly önvizsgálat nélkül. Így aztán napsugaras beszámolókat olvashatunk olyan üzemekben is, ahol rengeteg a probléma. Még soha nem találkoztam termelési értekezleten olyan beszámolóval, ami valahogy így kezdődött volna: „Kedves elvtársak, a nyolcvan százalékos tervteljesítés vállalatunk előző évi tevékenységében azért következett be, mert elhibáztuk a dolgokat. Rossz, hiányos információk alapján döntöttünk olyan termékek gyártásáról, ami sem bel-, sem külföldi vevőknek nem kellett. Ebből levonjuk a konzekvenciákat. Most körültekintőbben végezzük a piackutatást, mint tavaly.” Ehelyett leggyakrabban úgy kezdődnek a beszámolók, hogy az év alapvetően jól sikerült. Felsorolják, hogy mi mindenben van előrelépés, milyen jó a vállalat szociális helyzete stb. Aztán valahol a sorok között megtaláljuk az említett nyolcvan százalékot, aminek okait természetesen a piaci helyzetben. az anyagellátásban, a kooperáló vállalatok határidő- csúszásában, a kereskedelmi és forgalmazó vállalatok rossz szemléletében (nem akarják eladni a rengeteg árut) és még sok mindenben lehet megtalálni. Ha mindezt elfogadják a dolgozók, akkor majd menet közben esetleg korrigálunk, ha nem, és megbírálnak érte, akkor legalábbis magyarázkodni lehet. Már nem olyan egyértelmű a felelősség, mintha becsületes önkritikával mi neveztük volna nevén a gyereket. Hányszor hangoztatjuk úgy általában, hogy aki dolgozik, az hibázik is. De konkrétan valahogy mégis más követi el a hibát. Más számította el magát, más feledkezett meg eg.v fontos dologról, más nem tanult meg eléggé egy fontos ösz- szefüggést, más nem fogadja meg a jó tanácsot, más becsüli le az üzemi demokráciát, más nem elég okos ... Mi mindig tudtuk, mi mindig megmondtuk, mi jól csináltuk . . . Egyszer beszéltem egy vezetővel, aki azt mondta félig viccesen, de nem mindennapi bölcsességgel, hogy büszke a hibáira, mert a?ok jobban jellemzik, mint az erényei. Mire egyiket kijavította, újabb hibája született. Sokat dolgozott, mindig volt mire büszkének lennie. □ jól dolgozó ember, vezető, közösség bátran megengedheti magának hibáinak beismerését. Néha erről jobban meg lehet ismerni, mint az eredményekről. Ugyanis az eredményeket előbb vagy utóbb valahogyan mindenki a világ tudtára adja. A hibákról szívesebben hallgatunk. Hát az ember már csak ilyen. így hát továbbra is önkritika kerestetik! A becsületes megtaláló jutalma a jobb munka, a vakvágányok elkerülése, okosabban dolgozó kollektíva, jobb vállalati légkör. Meleg helyzetekben ott van Fred Neveli és őrzi a fákat Kétszázhetven hektárnyi erdő öleli körül Karcagot. A legöregebb tölgyest harminc- három éve telepítették, a legfiatalabb fákat tavaly KISZ-esek ültették. Karcagon „harc” folyik a fákért a szikes talajjal, a belvízzel kell megküzdeni az erdőtelepítőknek. Az elmúlt évben fél hektárnyi földet „hódították” meg — a talajadottságokat legjobban bíró — tölgyfacsemetéknek. Költséges talajjavítási munkákat — korlátozott anyagi lehetőségek miatt — a városi tanács nem tud elvégeztetni, így a közeljövőben nem várható a karcagi üdülőerdők területének számottevő növekedése. A meglevő erdőket kell tehát jobban megbecsülni — mondja Béres Attila erdész — Karcagon, ahol nagy rizstermőterületek vannak, gyakran használják a Szinprán 111 gyomirtószert. Ez a vegyszer azonban a gyomnövényeken kívül az akácfákat is irtja. A termelőüzemek, ha nem a megfelelő időjárást választják a permetezésre, a vegyszer 30—40 kilométeres körzetben is érezteti pusztító hatását. — Az üdülőerdők környezetvédelmi hasznosságukon túl a lakosság kiránduló, hétvégi pihenőhelyei is. — Főleg iskoláskorú gyerekek járnak ki az erdőbe, annál is inkább, mert az ifjúsági park is itt van, bár — sajnos — eléggé vizes területen. A tervek szerint hamarosan épül egy erdei tornapálya is, a legszebb, a legrégibb tölgyesben, igazán szép környezetben. A fut- ballpályához közel, mely szintén az erdő szélén van, egy kisebb sportkombinát kialakítására készülnek. Lesz lőpálya az MHSZ lövészklubjainak, a KRESZ-park az iskolásoknak és óvodásoknak. Számítani lehet arra, hogy a jelenleginél jobban benépesül majd az erdő. A jószándékú kirándulók mellett előfordul, hogy kevésbé jószándékú emberek is a fák alatt kívánnak „megpihenni” — folytatja az erdész. — Mivel az erdő őrzése is fontos feladat, és hála Frednek, a kutyámnak, aki „meleg helyzetekben” mindig segítségemre van, orvvadászokat, börtönből szökött bűnözőt is rendőrkézre adtunk már. — Tehát nem egyhangú az élet az erdészlakban. — Az év minden időszakában megvan a tennivaló. Télen az erdő tisztítása, gyérítése, a törzskiválasztó munka folyik. Tavasszal a csemetekert ad feladatot. Utcai fásításra fenyőt, hársat, platánt és juhart nevelünk. Most kezdjük a díszcserjék ültetését is. A probléma az, hogy e munkák elvégzésénél csak három embert tud a tanács foglalkoztatni, és nincsenek kisgépeink sem, melyek könnyebbé tennék az erdőművelést. Nagyobb erdőkben változatosabb az erdész munkája, de én már itt szoktam meg. Itt nőttem fel az erdészlakban, a „stafétabotot” 1964-ben édesapámtól vettem át. T. E.
