Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-04 / 182. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 4. GENF Genf ben szer Ián újabb ülést tartott a hadászati tá­madó fegyverek korlátozá­sáról folyó tárgyalásokon résztvevő szovjet és amerikai küldöttség. MADRID Kedden Madridban meg­tartotta alakuló ülését az új összetételű spanyol királyi tanács, amely a parlament két házának tagjaiból meg­választott tíz, és a hivatalból kinevezett hat királyi taná­csosból áll. WASHINGTON Ä legutóbbi népszámlálás adatai szerint augusztus 1-én 217.4 millió volt az Egyesült Államok lakossága. MAJNA-FRANKFURT Kevésbé látványos akció­ban, csekély rendőri erő be- vetéssével, és a szokásostól eltérően ellenállás nélkül tartoztatta le kedden este a maina-frakfurti rendőrség Jürgen Ponto nyugatnémet bankár egyik feltételezett gyilkosát. A 23 éves Elenore Pönsgent az éjszakai órák­ban frankfurti lakásából vit­ték el. Egyidejűleg kiadták a körözést tettestársa a 26 éves Susanne Albrecht ellen is. PÁRIZS Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtitká­ra szerdán a francia televí­ziónak adott nyilatkozatában „érthetetlennek” minősítette a Francia Szocialista Párt állásfoglalását, nevezetesen Francois Mitterandnak a Szocialista Párt első titkárá­nak azt a javaslatát, hogy népszavazás döntse el, fenn­tartják-e a francia nukleáris erőt. Vance Damaszkuszba érkezett Az egyiptomi hivatalos álláspont Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter tegnap délután közel-keleti kőrútjának har­madik állomására, Damasz­kuszba érkezett. Ütőn a Szíriái főváros fe­lé, Vance rövid időre meg­állt Bej rútban, s megbeszé­lést folytatott Eliasz Szárkisz libanoni köztársasági elnök­kel és Fuad Butrosz külügy­miniszterrel. Amerikai for­rásokból származó értesülé­sek szerint Vance a tárgya­lások során 100 millió dollár összegű amerikai katonai se­gélyt ajánlott fel a libanoni hadsereg fejlesztésére. Liba­noni forrásból a hírt nem erősítették meg. A libanoni vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseit köve­tően Vance sajtóértekezletet tartott, s többek közt a gen­fi konferencia felújítása jó előkészítésének szükségessé­gét hangsúlyozta. A palesz­tin részvételről érdemben nem nyilatkozott, csupán annyit mondott, hogy ezt a kérdést még meg kell vitat­nia a többi érdekelt féllel is. Néhány órával azután, hogy Cyrus Vance elutazott Alexandriából, Egyiptomban nyilvánosságra hozták annak a jegyzéknek a szövegét, amelyet Szadat elnök adott át az amerikai külügymir niszternek, s amely a közel- keleti rendezésre vonatkozó egyiptomi hivatalos álláspon­tot tartalmazza. A dokumen­tum szerint: — Izraelnek ki kell vo­nulnia az 1967 óta megszáll­va tartott összes arab terü­letekről; — meg kell valósulniok a palesztin nép elidegeníthe­tetlen nemzeti jogainak, be­leértve az önrendelkezésre és a saját állam létrehozására való jogot is; — a térség minden álla­mának joga van arra, hogy megállapodáson alapuló el­rendezés és „szükséges nem­zeti garanciák” révén biztos és elismert határok között éljen; — a térség minden álla­mának tiszteletben kell tar­tania az ENSZ alapokmányát, különös tekintettel a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldására. Súlyos harcok Etlúpiában A Mogadishui Rádió szer­dai jelentése szerint az eti- ópiai Ogaden tartományá­nak elszakításáért küzdő szervezet a „nyugat-szomá- liai felszabadítási front” fegyveresei koncentrált tá­madást indítottak Dire Da- wa városa ellen. A rádió egyúttal megismételte a Szo­mália támogatását élvező szervezet korábbi jelentését, mely szerint a több mint 600 ezer négyzetkilométer kiter­jedésű Ogaden „85 százalé­kát kezében tartja”. Pravda-cikk Dire Dawa egyébként egyi­ke annak a három nagyobb településnek, amelyről a mogadishui rádió azt állítja, hogy rajtuk kívül minden város a szervezet hatalmá­ban van. Dire Dawa fontos csomópont és az etiópiai kor­mány egyik jelentős támasz­pontja. Hírek szerint az el­múlt napokban a központi kormány csapaterősítéseket küldött a városba hogy on­nan indítsa el nagyarányú Szovjet—amerikai kapcsolatok KARACHI Ali Bhutto elnökletével szerdán Karachiban meg­kezdte tanácskozását a pa­kisztáni Néppárt Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen részt vesznek Bhuttó katonai ál­lamcsínnyel eltávolított kor­mányának tagjai, a párt ve­zető politikusai, a nemzet- gyűlés és a tartományi tör­vényhozó testületek volt nép­párti tagjai. NEW YORK A New York-i Lincoln kul­turális központ egyik termé­ben nagygyűlésen emlékeztek meg a kubai nemzeti felkelés 24. évfordulójáról. A szolida­ritási rendezvényen több, mint 2700-an vettek részt: társadalmi szervezetek, szak- szervezetek, ifjúsági- és diák- szervezetek képviselői, az Egyesült Államok Kommu­nista Pártjának küldöttei, valamint az ENSZ mellett akkreditált számos diplomá­ciai képviselet tagjai. Tovább folytatódnak a zimbabwei népi erők fegyveres támadásai. Ké­pünkön: egy gerillatáma­dás következtében meg­rongálódott épület (Telefoto - KS) A szovjet-amerikai kap­csolatokat eleműi Georgij Arbatov akadémikus, az Egyesült Államok és Ka­nada kutatásával foglal­kozó moszkvai intézet fő­igazgatója a Pravda teg­napi számában. „A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti kapcso­latok politikai légköre az utóbbi időben rosszabbodott — írja Arbatov — ez egye­nes következménye az Egye­sült Államokban az „embe­ri jogok védelme” ürügyén a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország belügyeibe való beavatkozásra tett kí­sérleteknek. Arbatov rámutat arra, hogy nem történt lényeges előrelépés a hadászati fegy­verzet korlátozásáról folyó tárgyalásokon”. A tárgyalá­sok folynak, ez igaz. A fő kérdések azonban változatla­Szeptember 4—11, Lipcse A nemzetközi kereskede­lem fejlesztése és a műszaki haladás jelszavával rendezik meg szeptember 4—11-ig az idei lipcsei őszi vásárt, a világ legnagyobb nemzetközi szakvásárát. A vásáron 2080 ezer négyzetméteren 50 or­szág több, mint 6 ezer ki­állítója vesz részt, s a kiállí-' tás idején mintegy 100 or­szág ipari, kereskedelmi és pénzügyi szakembereinek lá­togatására számítanak. Friedrich Wonsack, a vá­sár vezérigazgatója berlini nemzetközi sajtóértekezletén közölte, hogy a bemutatóra „minden négyzetméter el­kelt”, ami jól kifejezi, a ke­let—nyugati kereskedelem e fontos találkozási pontjának a szocialista országok állan­dóan erősödő gazdasági együttműködése jegyében és nul megoldatlanok, néhá- nyukat tekintve pedig az Egyesült Államok visszalé­pett azoktól az álláspontok­tól, amelyekben már megál­lapodás született. Különösen veszélyes, hogy miközben a tárgyalásokon nincs haladás, az Egyesült Államok és NA­10-szövetségesei fokozzák a fegyverkezési hajszát, új fegyverzetrendszereket fej­lesztenek ki, növelik a kato­nai költségvetéseket. A Szovjetunió minden tőle telhetőt megtett és megtesz annak érdekében, hogy le­küzdjék a két ország kapcso­lataiban keletkezett fenn­akadást. Az ilyen irányú fejlődéshez megvannak a szükséges fel­tételek. Ez a fejlődés egyen­lő mértékben megfelel mind az amerikai és a szovjet nép, mind pedig földünk más né­pei alapvető érdekeinek. Jó lenne, ha ennek végre tuda­tában lennének az Egyesült Államok politikáját meghatá­rozó körök. Helsinki szellemben egyre inkább növekvő jelentőségét. A kelet—nyugati kereskede- delem 1965—76-ig hétszere­sére emelkedett, s a lipcsei vásár ebben a folyamatban a jövőben i6 fontos szerepet kíván betölteni. A vásáron 12 szocialista ország lesz jelen, így a KGST valamennyi tagországa, közü­lük a legnagyobb áruválasz­tékkal a Szovjetunió, amely 12 ezer négyzetméteres ki­állítását á Nagy Október 60. évfordulójának jegyében ál­lította össze. A magyar nép­gazdaság — a magasszintű és nagyvolumenű magyar— NDK gazdasági kapcsolatok­nak megfelelően — gazdag anyaggal jelentkezik most is Lipcsében: 24 magyar vál­lalat 2500 négyzetméteres te­rületen állít ki, A világ legnagyobb szakvására Haladás Belgrádban Az őszi belgrádi európai biztonsági és együttműködési találkozót előkészítő nagykö­veti tanácskozás tegnap dél­előtt újabb plenáris ülést tartott. Az ülésen a Szovjetunió küldöttsége bejelentette, hogy elfogadja a spanyol delegá­ció múlt hét végén előter­jesztett javaslatának az őszi találkozó befejezési idejére vonatkozó 13. pontját. A szovjet állásfoglalás a szocia­lista országok kompromisz- szumra való készségét és messzemenő megegyezési tö­rekvését tanúsítja. A küldöttségek a délutáni nem hivatalos megbeszélése­ken tisztázták az előkészítő találkozó még megoldatlan kérdéseit. Értesülések sze­rint — ugyancsak nem hiva­talosan — megállapodás szü­letett az őszi értekezlet gya­korlatilag összes lényeges napirendi és szervezeti kér­désében. Ezeket az előzetes megállapodásokat a küldött­ségek várhatóan a mai ple­náris ülésen foglalják majd írásba. Előkészületek a KKP kongresszusára Pekingben minden előké­szület megtörtént a 30 mil­lió tagot számláló Kínai Kommunista Párt XI. kong­resszusára. Ügy hírlik a ta­nácskozást még augusztus­ban megtartják. A kongresszus már nyil­vánosságra hozott napirend­jén a Központi Bizottság po­litikai beszámolója, a párt programjában és szervezeti szabályzatában végrehajtan­dó változások, valamint a vezető testületek újraválasz­tása szerepelnek. Pekingben senkinek sincs kétsége afelől, hogy a kongresszus, azaz a Központi Bizottság ismét Hua Kuo-fenget bízza meg a KB elnöki tisztének betöltésével. A külföldi kommunista és munkáspártokat nem hívták meg a tanácskozásra. Ez a gyakorlat a párt 1969-ben megtartott IX. kongresszusa óta van érvényben. Meghalt Makariosz érsek Tegnap hajnalban, közep- európai idő szerint 4 óra 15 perckor, Nicosiában szívin­farktus következtében el­hunyt Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke. Makariosz, aki augusztus 13-án töltötte volna be 64. életévét, az esti órákban szenvedte el 4 hónapon be­lül második szívrohamát. Makariosz 1960 óta a szi­getország függetlensége óta volt a Ciprusi Köztársaság államfője. Az alkotmány ér­telmében az államelnöki tisztséget az elnök halála után a parlament elnöke ve­szi át. Ennek megfelelően az új köztársasági elnök meg­választásáig Szpirosz Kipri- anu, a demokrata párt elnöke fogja betölteni az államfői tisztséget. Makariosz 1913-ban szüle­tett a ciprusi Paphosz körze­tében, paraszti családban., 1948-ban nyerte el a rnetro- polita címet, két évvel ké­sőbb pedig Ciprus érsekévé választották. Makariosz ve­zető szerepet tölöttt be a brit gyarmati uralom alatt a szi­get nemzeti függetlenségi mozgalmában. A görögországi katonai diktatúra idején több ízben kíséreltek meg merényletet ellene. Az első merénylet 1970 májusában történt — amikor helikopterét lelőtték — az utolsó pedig 1974. júli­us 15-én, amikor ciprusi jobboldali szélsőségesek és görög katonatisztek athéni sugallatra államcsínyt haj­tottak végre Cipruson. Ekkor az államfő átmene­tileg külföldre menekült. A jobboldali puccsot követően a szigetország területére tö­rök csapatok hatoltak, s az­óta Ciprus 37 százaiéba áll idegen megszállás alatt. A Ciprus elleni invázió következményeként Athén­ben összeomlott a görög ka­tonai diktatúra s az érsek 1974 decemberében visszatér­hetett Nicosiába. Azóta 3 éven át, egészen haláláig megszakítás nélkül küzdött Ciprus államegységének hely­reállításáért, el nem kötele­zett politikájáért, a ciprusi menekültek hazatéréséért, a szigeten tartózkodó idegen csapatok kivonásáért. A tegnap hajnalban elhunyt Makariosz elnök gyászszertartása jövő héten lesz a Nicosia egyik külvá­rosában álló Palluriotissza templomban és még ugyan­ezen a napon a Troodps hegység közelében fekvő Kykkóban temetik el, abban a monostorban, amelyben papnövendék korában élt. Nagy tömeg kezdte meg az elvonulást Makariosz ravata­la előtt, amelyet a nicosiai Szent János székesegyházban állítottak fel. Konsztantin Cacosz görög köztársasági elnök részvét­táviratot küldött a ciprusi kormánynak és ebben kije­lentette: „Makariosz érsek halálával újabb sorscsapás érte Ciprust és éppen tör­ténelmének egyik kritikus időpontjában”. Karamanlisz görög kormányfő, mélységes fájdalmának adott hangot a ciprusi elnök halála fölött. * Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fe­jezte ki részvétét Szpirosz Kiprianunak, a Ciprusi Köz­társaság ügyvezető elnöké­nek, Makariosz érsek, a Cip­rusi Köztársaság elnöke el­hunyta alkalmából. A szárazföldi csapatok visszavonása után az Egye­sült Államok szükség ese­tén atomfegyverrel is meg­védi Dél-Koreát. Carter amerikai elnök a nyár ele­jén nyilatkozott így és a közelmúltban hasonló szel­lemű levelet küldött had­ügyminiszterével a dél-ko­reai bábrezsim vezetőjéhez. Maga Harold Brown is Dél- Korea katonai erejének fo­kozásáról tárgyalt Szöul­ban, holott — legalábbis Washingtonban ezt közöl­ték — látogatásának elsőd­leges célja az ott állomá­sozó amerikai szárazföldi csapatok kivonása volt. A megbeszéléseken mind­össze 6000 katona távozását irányozták elő 1978. végéig, és ami még szembetűnőbb, elhatározták, hogy az ame­rikai hadsereg legharcképe- sebb egységeként számon tartott 2. gyalogos hadosz­tály egészen a csapatkivoná­sok befejezéséig Dél-Koreá- ban marad. Jelenleg több mint 40 ezer amerikai kato­na tartózkodik Dél-Koreá- ban, s ebből 33 ezer száraz­földi csapatoknál szolgál. De ott állomásozik — mégpedig meghatározatlan ideig, ahogy Carter elnök közölte — a hétezer főnyi légierő is, sőt ennek megerősítését na­pirendre is tűzték. A dél-ko­reai támaszpontokon elhe­lyezett nukleáris robbanó fe­jekkel is ellátott föld-föld rakéták sorsát még csak meg sem említi az amerikai hadügyminiszter tárgyalá­sairól kiadott közlemény, pe­dig az Egyesült Államok dél­koreai bázisaira 680 külön­böző típusú atomfegyvert te­lepített. Carter még a választási kampány idején vetette fel a Dél-Koreában állomásozó 1 amerikai szárazföldi csapa­tok visszavonását. Kijelenté­sével akkor elsősorban Pák Csöng Hi dél-koreai diktá­tor idegeit borzolta fel. És tegyük mindjárt hozzá, ok­kal. A szöuli rezsim titkos- szolgálata közvetítésével a 70-es évek elejétől dollár- milliókat fordított amerikai politikusók megvesztegeté­sére, hogy ezzel garantálja a Dél-Korea számára kedve­ző politikai, gazdasági és ka­tonai döntéseket Washing­tonban. A megvesztegetés eredményesnek bizonyult, az Egyesült Államok egyszer sem emelt szót a Pák Csöng Hi-rezsim jogellenes terror­ja ellen, még az emberi jo­gokra igen „kényes” Carter elnök sem. A botrányban, amelyet a Watergate példá­ján csak Koreagate-ként em­legetnek, több mint 90 volt, vagy még jelenleg is tevé­kenykedő képviselő, szenátor és magasrangú kormánytiszt­viselő „érdekelt”. A most folyó vizsgálat azonban — ami a felelősségre vonást il­leti, — nem sok jóval ke-; csegtet. A viharossá váló Koreaga- te ellenére Carter már nem sokkal a választások után módosította korábbi csapat­visszavonási ígéretét, és azt mondta, hogy a kérdés el­döntésére csak Japán és Dél- Korea bevonásával kerülhet sor. Nem véletlen tehát, hogy az amerikai hadügyminiszter útja Szöulból egyenesen To­kióba vezetett. Harold Brown itt is biztosította a magas- rangú katonai vezetőket, hogy „az Egyesült Államok a szárazföldi csapatok ter­vezett visszavonása után is kelet-ázsiai hatalom akar maradni”. És az sem titok, hogy Washington ázsiai és csendea-óceánj terveiben egyre nagyobb szerepet szán Tokiónak, Dél-Koreát pedig Japán „előretolt védvonalá­nak” tekinti. A fegyverkezés fokozásá­ra, a dél-koreai diktatúra fenntartására „egy esetleges északi támadás” hamis ürü­gye szolgál. Pedig ha egybe­vetjük a két országrész ka­tonai erejét, a számok éppen ellenkező irányból jelzik a veszélyt. Dél-Korea (most nem számítjuk a rendelke­zésére álló amerikai katonai erőt) a világ ötödik legna­gyobb — 630 ezer főnyi — hadseregét építette ki. És ez nyugati adatok szerint 160 ezer katonával több, mint amennyi a KNDK fegyve­res erőinek állománya. A Brown által beígért újabb dollármilliárdok és amerikai fegyverek, köztük F—16-os korszerű Vadászbombázók csak fokozzák a veszélyt. A koreai kérdés több mint két évtizede a világpolitika egyik megoldatlan problé­mája. Az 1953 júliusában megkötött fegyverszüneti egyezmény értelmében már akkor — három hónapon be­lül — meg kellett volna kez­deni a tárgyalásokat az ENSZ lobogó alatt Szöul ol­dalán beavatkozott 16 tőkés állam, köztük az Egyesült Államok csapatainak kivo­násáról Dél-Koreából és a rendezésről. A KNDK szám­talan kezdeményezést tett a párbeszédre, az Egyesült Ál­lamokkal való békeszerző­dés megkötésére és a ketté­szakított ország békés, kül­ső beavatkozástól mentes egyesítésére. És hogy eddig hiába, az a Pák Csöng Hi- rezsim és Washingtonon mú­lott. K. M. Hadügyminiszteri látogatás ÚGY MENNEK, HOGY MARADNAK?

Next

/
Thumbnails
Contents