Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
1977. augusztus 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Tájékozottabbak leszünk 99 Szolnokon tavaly szerveztek először olvasótábort szakmunkástanulóknak. A fiatalok tíz napig író-olvasó találkozókon, szellemi Vetélkedőkön, szavalóversenyeken vettek részt. A tábor kedvező tapasztalatai alapján — a diákok az elmúlt tanévben aktívabban bekapcsolódtak iskolájuk kulturális életébe — idén is felvonták a zászlót a 605-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kollégiumában, s felsorakozott a megyeszékhely Szakmunkásképzőinek huszonöt diákja. Valamennyien iskolájuk legjobb szervezői, „kultúrmunkásai”, ezért kapták jutalomból a hatnapos táborozást, amely idén a közművelődési tábor nevet kapta. Nemcsak az elnevezés különbözik azonban a tavalyitól, hanem a program is. Az idei tábor vezetői nemcsak a könyvek, az irodalom megszerettetését tűzték ki célul, hanem a többi művészeti ág megismertetését, S segítséget nyújtanak a szabad idő hasznos eltöltésére A hat nap programjának összeállításában részt vettek a diákok i». A legtöbb ötlet, javaslat Farkas Györgytől, a 605-ös számú intézet utolsóéves tanulójától származik. Persze neki könnyű — vélekednek a többiek, hiszen tavaly ott volt az olvasótáborban. — Az idei program érdekesebb, sokszínűbb, s kicsit zsúfoltabb is. Az író-olvasó találkozók mellett volt és még lesz is alkalmunk színészekkel, festőkkel, szobrászokkal, filmrendezőkkel beszélgetni, megismerkedhettünk Szolnok vezetőivel, a város kulturális intézményeivel. Ez utóbbi különösen érdekes volt mindannyiunknak, mivel egyetlen szolnoki sincs közöttünk. — Mi haszna volt a tavalyi tíz napból? — Mindjárt az év elején igazgatói dicséretet kaptama táborban végzett munkámért. Nagyon örültem az elismerésnek, de az igazi haszon az irodalomórákon ka- matozódott. Tájékozottabb voltam az osztálytársaimnál, többet tudtam az egyes írókról, költőkről mint ami a tankönyvben szerepel. — S mit remélnek a többiek az idei tábortól? — Ugyanazt mint Gyuri, — mondja Csézi Margit, az Egészségügyi Szakiskola másodévese — hogy gazdagodik tudásunk, műveltebbek, tájékozottabbak leszünk, mint mikor ide jöttünk. Készül a tábori hírlap A súly bizony nehezebb, mint a szabászolló — vélekedik Báni Evő másodéves férfiszabó tanuló — Mi volt a legemlékezetesebb eddig a programból? — „A cigánykerék” című film, amelyet még nem mutattak be seholsem — válaszol a diákok egyetértésével Pozsa Sándor másodéves villanyszerelő-tanuló. — A vetítés után találkoztunk Csá- nyi Miklóssal, a rendezővel, és sokáig beszélgettünk, vitatkoztunk a filmről, amely rólunk is, a mai fiatalokról, gondjainkról, örömeinkről szól. A tábor szombaton zárja kapuit. Addig azonban még sok érdekes találkozás vár a diákokra, ellátogatnak a tószegi Szivárvány ifjúsági klubba, egésznapos kiránduláson esmerkednek Eger nevezetességeivel, - vetélkedőkön számolnak be ismereteikről. S persze nem maradnak el a sportversenyek sem, amelyek közül egyet éppen tegnap, ottjártunkkor rendeztek. Az első helyezett csapat díja egy tortaóriás volt, amelyből természetesen a vesztesek is kaptak vigaszdíjként egy kis kóstolót. A tavalyihoz hasonlóan a diákok az idén is szerkesztenek tábori újságot. A szerkesztő bizottság, — amelynek elnöke Farkas György — szabad idejében írja az élménybeszámolókat, riportokat, interjúkat, (néhányan még verset is) emlékeztetőnek a sok tábori élményről. A szerkesztésben közreműködik a tábor egyik vezetője, Szécsi István, a 605-ös Számú intézet KISZ-titkára is. — Nekem már szinte semmi munka nem marad, a gyerekek ügyesen összeállítják az oldalakat, szellemes rajzokkal illusztrálják a tartalmas cikkeket. — Félidőhöz érkezett a tábor. Milyen tapasztalatokat gyűjtött a diákok felkészültségéről, aktivitásáról? — Nincs okunk panaszra. Valamennyi tanuló lelkesen részt vesz a tábor programjában, okosan vitatkoznak könyvekről, filmekről. Ez már ,eleve jelzi, hogy készültek a hat napra, van mire építeni. S, hogy mennyi haszna lesz a tábornak, az majd a küszöbön álló új tanévben eldől. Ha legalább annyi, mint a tavalyi olvasótábornak, akkor máris megérte. T. G. Fotó: T. K. L. AZ ALLAMI IFJÚSÁGI BIZOTTSÁG MUNKÁJÁRÓL 1971 szeptemberében új tSrvényt hozott az országgyűlés: az Ifjúsági TSrvényt. Benne foglaltatik mindaz, ami a magyar lakosság 34) éven aluli tagjainak joga és kStelessé- ge. S amiért létrehozták, az a párt ifjúságpolitikai határozatának megvalósítását kormányszinten segítő, támogató akció következménye. Az ifjúságpolitikai határozatok, az ifjúsági törvény végrehajtását koordináló és ellenőrző központi szervezet a Minisztertanács mellett működő Állami Ifjúsági Bizottság. S hogy mi is a konkrét feladata az ÁIB-nak napjainkban, arról Nádor Györggyel, a Bizottság titkárával beszélgettünk. — Félreértés ne essék: ami a magyar fiatalok élet- és munkakörülményeinek javítása és fejlesztése során történik, nem kizárólagosan az Állami Ifjúsági Bizottság tevékenységének eredménye. Hiszen a határozatokat nem mi hozzuk, hanem a párt és a KISZ kongresszusai, a törvényekét pedig az ország- gyűlés alkotja. Mi felmérjük az ifjúság helyzetét, lehetőségeit, azok figyelembevételével vázoljuk fel a határozatok által megszabott soron következő feladatokat, és azok végrehajtását koordináljuk a különböző szinteken. Tudni kell — tájékoztatott Nádor György — hogy minden minisztériumban önálló ifjúsági bizottság működik, amelyik az adott tárca keretein belül dolgozó fiatalok élet- és munkakörülményeivel törődik. A minisztériumi bizottságokon, mint központi szerveken kívül, helyi önkormányzati ifjúságpolitikai feladatokkal ellátott szervezetek is működnek. Ezeket minden megyei, városi és helyi tanácsi hivatalban megtalálhatjuk, de ugyanúgy ott vannak a vállalati, szövetkezeti, iskolai vezető testületekben is. — Mi a feladatuk jelenleg ezeknek a központi és helyi szervezeteknek? — Tulajdonképpen minden, ami a fiatalokat érinti, Éppen ezért az ÁIB útmutatása alapján minden, oktatást nem érintő intézkedést véleményeznek; kezdeményezik, illetve megteszik az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedéseket, fejlesztik a gyermekek és a fiatalok szocialista nevelését, az ifjúságnak a közéletben való fokozott részvételét segítő feltételeket. — Fejtse ki kérem ezt részletesebben! — Hazánk lakosságának Beszélgetés Nádor Györggyel, az ÁIB titkárával 45 százaléka 30 éven aluli S bár a fiatalok lehetőségei a tanulásban, szakmaválasztásban elvileg korlátlanok, a gyakorlatban nem egyenlő feltételekei indulnak az életbe. Nagyon sok a hátrányos helyzetű fiatalember, gondolok itt arra, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni azok közé, akik mondjuk a fővárosban élnek, vagy egy kis faluban, vagy azoknak az objektív körülményeik közé, akik értelmiségi szülők, vagy fizikai munkások gyermekei. A kormány az ifjúsági törvényt azért is hozta, hogy erejével megteremtse azokat a feltételeket, amelyeknek birtokában kiegyensúlyozottá válhatnak a tanuláshoz, pályakezdéshez szükséges adottságok. — Mivel foglalkozik még az ÁIB a fent említetteken kívül? Hiszen a fiatalok élete nem kizárólag a tanulásból, a munkából áll? — Jogszabályokat alkotunk a szabad idő hasznostartalmas eltöltésének elősegítésére, a testedzési, a sportolási, a kulturálódási feltételek megteremtésére, és a nemzetközi ifjúsági kapcsolatok fejlesztésére is. Foglalkozunk a fiatalok önálló életkörülményeinek kialakításával, a családalapítás gondjával, pályaválasztási feltételeik szélesítésével, javításával, de a lakásgondjaikkal is, a gyermekgondozási feltételek megteremtésével, a családi pótlék kérdéseivel is. Az állam ránk bízta a Központi Ifjúsági Alapot, ami az ifjúságpolitikai célkitűzések részbeni megvalósítását szolgálja. Ennek az összege meghaladja az évi egymilliárd forintot. — Alig hiszem, hogy elegendő az ÁIB gon- • dozásában álló központi ifjúsági alap mindahhoz, amivel fiataljainkat támogatjuk. Hogyan egészül ki ez az összeg? — Egy-egy, fiatalokat segítő akció meghirdetésekor, az ÁIB felajánlja az akcióra fordítható központi «alapból kiutalt összeget, és felkéri a társadalmi, gazdasági szerveket arra, járuljanak anyagilag is hozzá a fiatalok gondját segítő problémák megoldásához. S miután minden intézmény külön ifjúsági alappal rendelkezik, ezt meg is teszik. A vállalatok, termelőszövetkezetek gazdasági vezetői tudják, hogy mire van szükségük a fiataloknak. És azt is tudják, hogy ha reális kérésüket nem teljesítik, nem számíthatnak fiataljaikra, mert olyan munkahelyet keresnek maguknak, ahol igényeiknek megfelelően kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak. Ma már minden józan vezető tudja, hogy csak a felnövekvő nemzedékre számíthat, hiszen új munkaerőt csak onnan nyerhet. — Milyen fórumokon nyilváníthatják ki véleményüket a fiatalok, hol tehetnek javaslatot a gazdasági munka javítása érdekében? — Erre valók az ifjúsági parlamentek, amelyeket kétévenként rendeznek meg a munkahelyek többségében. Az 1976—77-es évben több mint 1 millió 200 ezer fiatal vett ezeken a parlamenteken részt, és több mint 200 ezren szólaltak fel körülményeiknek javítása érdekében. — Minden gazdasági egységben kötelesek a vezetők a parlamentet megrendezni és az ott felvetődött problémákra választ adni, orvosolni azokat és megoldani a reális igényekből születő gondokat. — Melyek azok a főbb kérdések, amelyek a parlamenteken elhangzottak? — Elsősorban bérezési problémákról, lakásgondokról és a pályakezdés nehézségeiről szóltak a fiatalok. Újabb igények érkeztek a munkahelyi kulturálódási lehetőségek bővítésére, a továbbtanulási adottságok fejlesztésére. — Ezek a parlamentek a fiatalok közéleti tevékenységét erősítik. Milyen szerepet kapnak a fiatalok az állami, a társadalmi szervezetek apparátusában? — Az országgyűlésnek jelenleg 37, harminc éven aluli tagja van. A tanácstagok között a 30 éven aluliak aránya 15 százalék. A szakszervezeti tisztségviselők közel 30 százaléka fiatal. — Mivel viszonozzák a fiatalok a velük való gondoskodást, törődést? — Nem hálátlanok. 1976- ban például több, mint 20 millió munkaórát dolgoztak önkéntes társadalmi munkában. — Köszönjük a beszélgetést. M. M. 12. Angyal Sándor tegnap este tengerikórót vágott. A gyerek apraja-nagyja kint volt vele. Felpakolt mindegyikre egy-egy terét, hazavitték; egy félszekérre valót. Mire az a kóró? Tehene nincs, a tűzre jobb a napraforgószár! Csak hordják, hordják minden este hazafelé a kukoricaszárat ... Odacsaptak négy szál akácfának is, jó lábszárvastagságú mindegyik. Levágták a rudakról a gallyat, eltakarították, hogy ne látsz- szon, a fákat berakták kukoricaszárral, majd este söté- dedéskor hazaviszik. Senkinek nem mondták eddig, mire kell a kukoricaszár, és mire az a négy vastag rúd. Sándor — mielőtt még befejezték volna a munkát — odament a Bálint apjához: — László bátyám — mindenkit bátyámnak mondott, aki idősebb volt, mint ő —, lenne egy kérésem. De úgy akarom elmondani, hogy ne hallja senki. Együtt indultak hazafelé. Angyal Sándor otthon munkához látott. Körülötte nyüzsgött a család, az apraját elzavarta lábaalól. A levágott kórószárakból kúpot raktak, egymás mellé állították a kévéket. Furcsa kúp volt ez. Alul széles, tágas, felül hegyes, mint egy torony. Azért kellett az a négy rúd, hogy tartsa az építményt. Bejáratot is csináltak, két szélesre kötött kévéből. Belül a föld lehintve szalmával. A szalmatetős ház mellett ez az egyetlen épület az udvaron. Disznó most nincs. Sándor minden ősszel kap két disznót, túl a Szamosról, Maté- csa tekintetes úrtól, és meghizlalja felibe, De most őszszel nem adott a tekintetes úr, azt mondta: — Nem lehet, Sándor, a fene se tudja, mi lesz a világból. Vagy megérjük a telet, vagy nem, hátha nem is kell hízó! Most aztán itt a sok száj, mit lehet adni ennyi gyereknek egész télen? A limlomtól csak éhesebbek. Hús kellene ezeknek, meg zsír! Ivan kapitány azt mondta, majd ő küld onnan, ahol sok van, de Sándor megköszönte: nem kell. Nem lehet! Neki gazda rokonai is vannak a faluban! Nem koldús ő, nem is cigány! Meglesznek valahogy! Nagy baj nem lehet, krumpli van, soha ennyi, mint most. PaSzuly is van, sütőtök is van, lisztet két zsákkal adott Ivan kapitány. Sötétedett, mire Sándor végzett a kukoricaszárból eszkábált kúppal. Utána krumlit evett, jó híg lére eresztett paprikás krumplit. Mondott az asszonynak valamit, és eltűnt a kertben, le a Szamos felé. Nagy ujjast vitt, alatta a hosszú nyelű baltát. A gyerekek még sokáig ott ugráltak a kukoricaszárkúp körül, ki-be futkostak a túlsó felén, ahol a két kévével .takart ajtó volt, lehempered- tek a szalmára, tehenesdit játszottak, bőgtek, felöklelték egymást. Bálintéknál most vacsoráztak. A mama libát ölt, a húsát eltette vasárnapra, ma este a vért, a máját ették, meg a tepertőt krumplival, savanyú káposztát hozzá. Vacsora után apa még be- bemegy a műhelybe, ha akad valami munka, elvégzi. Csak ;zekérmunka van, kerékreparálás, ilyesmi, Vacsora után apa még be- fésülködött. A lányok, Olga és Elvira nevették — nem mondják ki —, azon kuncogtak, hogy Bálint minden este odavan! Ahogy kiment az ajtón, apa utánalépett. Együtt mentek a kapuig. Vajon mit sutyoroghatnak? — a lányok kimentek a tornácra, mintha ott lenne dolguk, de hiába hegyezték a fülüket, nem hallottak semmit. (Folytatjuk) Zárul a Tisza II. védnökségi akció Május 28-án nyitották meg a Szolnok megyei Tisza II. KISZ-védnökségi hónapok rendezvénysorozatát. A három hónapig tartó program eseményeiből idézzünk néhány, sikerrel' zárult KISZ- rendezvényt: „nyitószámként” a fiatal öntöző szak- és betanított munkások szakmai. politikai megyei versenyét rendezték meg Tisza- földváron, a Lenin Termelőszövetkezetben. Ezt követte — június 10—12-ig az országos döntő. A középiskolások megyei építőtáborában, Kiskörén június 19-én vonták fel a táborzászlót, Ekkor kezdte meg munkáját az első turnus. Nagysikere volt az országos öntözési bemutatónak június 15- én, de ugyancsak sok érdeklődőt vonzottak a július 8— 10-ig tartó vízgazdálkodási napok eseményei is. A középiskolai építőtábor ötödik — utolsó — csoportja holnap fejezi be a munkát. majd szombaton, augusztus 27-én ünnepélyesen zárják a védnökségi hónapokat.
