Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1977. augusztus 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hatékony ösztönzők — Új beruházások Erőteljesen fejlődik a tejipar G lem akármilyen: OMBGRAFIT! Tavaly 102 millió literrel több tejet vásárolt fel a tej­ipar, mint az előző eszten­dőben. Ez elsősorban az anyagi ösztönzés helyes ki­alakításának köszönhető, de annak is, hogy a gazda­ságok jóval nagyobb figyel­met fordítottak a szarvas­marha-tenyésztésre, mint bármikor azelőtt. Az idén további kedvezmények lép­tek életbe. A nagyüzemek annyiszor 10 fillérrel többet kapnak literenként az álta­luk értékesített tejért, ahány százalékkal növelik a tava­lyihoz képest a tejértékesí­tést. Az idén tehát minden bizonnyal tovább növekszik a tejtermelés mind a terme­lőszövetkezetekben, mind az állami gazdaságokban. Az ösztönző prémium fel­ső határa 30 százalék, vagy­is literenként 3 forinttal nö­vekedhet ily módon a tej fel- vásárlási ára. Más kedvez­mények is életbe léptek a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejtermelésben, de a tejprémium váltotta ki a legnagyobb hatást. Ez ösz­tönöz leginkább a tejterme­lés növelésére, de arra is, hogy a szarvasmarha-állo­mány gyors ütemben növe­kedjen, tehát több borjút nevelhessenek fel az üze­mek. meg a termelést. Ezzel lehe­tővé válik, hogy a tejet lé­nyegében helyben dolgoz­hassák fel és lényegesen ja­vuljon egy-egy vidék tej- és tejtermékellátása. Elértünk tehát oda, hogy a tejüzemek teljesítőképes­sége megelőzte a tejterme­lés és a tejfelvásárlás üte­mét. Most az a feladat, hogy a tejipar megtalálja a mód­ját, hogy a tejtermelés nö­vekedéséből adódó többlet tejmennyiséget a hazai fo­gyasztók jobb kielégítésére fordítsa. Kedvezőnek tekint­hető, hogy a tejipar igyek­szik megszüntetni a ma még a fogyasztásban meglévő te­rületi aránytalanságokat, s igyekszik kiszélesíteni a köz­ponti ellátás körét. Különö­sen fontos, hogy a pasztőrö­zött tej értékesítése az egész ország területére kiterjed­jen. A fejlődést mindeneset­re jelzi, hogy 1970-ben még csak 600 helységben volt pasztőrözött tejértékesítés, 1975-ben már 2570 helység részesült pasztőrözött tejel­látásban. Ma pedig lényegé­ben az ország lakosságának 95 százaléka pasztőrözött te­jet ihat. Ehhez természete­sen hozzájárultak a tsz-ek önálló tejfeldolgozó üzemei is. Hetekig frissen maradő tel A tej és tejtermék értéke­sítését csak akkor lehet nö­velni, ha a tejipar javítja termékeinek minősítését és válalsztékát. A ötödik ötéves terv tejipari fejlesztése az új korszerű tejüzemek erre is lehetőséget nyújtanak. Több olyan terméket hozhat­nak majd forgalomba, ame­lyek nem egy-két napig, ha­nem több napig is eltartha­tok. Szélesítik a hagyomá­nyos termékek mellett az úgynevezett tartós, — 3—6 hétig eltartható — termékek választékát. Megkezdték az előkészületeket az úgyneve­zett steriltej előállítására. Ez a tej több hétig eltartható és még külön hűtőszekrényt sem igényel. Mindent össze­gezve az ötödik ötéves terv tejipari fejlesztésének ered­ményeként több tejet és tej­terméket fogyaszthatunk, egészségesebben táplálkoz­hatunk. A hőmérséklet 55 °C, a munkások azt mondják: most jó idő van, igaz csorog róluk a veritek. Felsóhajt az egyik, lett volna itt azon a múltkori meleg napon, amikor fel­tornászta magát a higany­szál 76 fokig. Vasat ön­tenek, nem akármilyent: gömbgrafitosat. Az or­szágban rajtuk kívül még egy helyen készítenek ilyet, de jövőre már ott sem. Pedig nagy szükség lenne rá a népgazdaság­nak. Tehát nem akármi­lyen öntvényeket gyárta­nak Törökszentmiklóson, a MEZŐGÉP helyi gyárá­ban, nem akármilyen kö­rülmények között. A kér­dés csak az, miért és meddig? Hol? in! Az öntöttvasban a karbon finom lemezek formájában helyezkedik el. Ezért töré­keny, szilárdsága alacsony. Egy különleges folyamattal a lemez gömbbé alakítható, így a szilárdsági tulajdonságok javulnak. Minderről dr. Hor­váth János, a Vasipari Kuta­tó Intézet igazgatója így írt: szerkesztőségünknek: .,Mesz- szemenően helytálló az a megállapítás, hogy ez az öntvény rendkívül kprszerű> mivel kiváló tulajdonságai — szilárdsága, nyúlása — mellett, öntéstechnikai jel­lemzői is jók. Szívóssága miatt dinamikus igénybevé­telnek kitett elemként vagy alkatrészként is kiválóan al­kalmazható nagyon sok eset­ben a lényegesen drágább acélöntvény helyett”. Ennyit a gömbgrafitos ön­töttvas dicséretéről. S még valamit: a világ összes vas­alapú öntvény termelésében — 73 millió tonna körül van — a gömbgrafitos arány nö­vekszik — 1972-ben 6,6 szá­zalék, míg 1974-ben 7,7 szá­zalék — ugyanakkor az acé­lok aránya csökken. Magyarország az utóbbi években egyre több olyan gépet vásárolt, amelyben az alkatrész, az elem, ebből az anyagból készült. Pótolni csak ilyennel lehet — leg­többször ez az eladó kikö­tése. Tehát vagy megvásá­roljuk — devizáért — vagy előállítjuk, de hol? Itt. Így, a törökszentmiklósi öntöde fiatal szakemberei. Senki nem kérte, senki nem uta­sította őket, a kísérleteket elkezdték. Tóth László me- tallurgus mondja erről az időszakról: — Először csak egész kis tételben csinálgattuk, mgg- lehetősen primitív módsze­rekkel. Annyit tudtunk, a magnéziumot valamilyen úton-módon a folyékony vasba kell juttatni. A mag­nézium aktív vegyi anyag, fröcsög, nagy a hő- és a fényhatás ilyenkor. Szóval balesetveszélyes. Próbál­koztunk a szendvics eljárás­sal, beraktuk az üst aljára, befedtük hulladéklemezzel, rá a folyékony vasat. Az feloldja a lemezt, megindul a reakció. Nem sikerült. Nem tudtuk beállítani az időket, az arányokat. Műsze­rünk? Akkor sem volt, most sincs. Még rendes mérleg sem. Azóta kikupálódott a gyártás, úgynevezett segéd­ötvözeteket alkalmazunk. Az üstöt lefedjük, a beoltó ha­rangot daru emeli, az ol­vadt anyagot lánc húzza. Szenved­tem Hogyan volt ez régen? Négy-öt ember megragadta az üstöt kézzel. Benne a for­tyogó massza. Arrébb von­szolta. mert a műveletekhez tér kell. Próbálgatták így, próbálgatták úgy, míg vég­re sikerült. „Jó” lett a szi­lárdság, „jó” lett a nyúlás, sőt a mikroszkóp képe is azt mutatta, ami a könyvek­ben látható. Petren Imre ön­tőmunkás végigszenvedte ezt az időszakot. — Szenvedtem, megmon­dom, egyformán sóhajtozott itt mindenki, de bennünk volt az akarás, öregben, fia­talban. Ügy mentünk zuha­nyozni, hogy előtte le kellett ülni a lépcsőn. Volt olyan éjfél, amelyik itt talált ben­nünket. Ültünk a szifon te­tején, vitáztunk, hogy más­nap jobb legyen. Petren Imre az egyik, aki legjobban keres. Tizennyolc éve áll az üst mellett. Azt mondják fiatal korában kéz­zel is megfogta a vöröslő vasat. Most szikár, kiszívta belőle az erőt a vas — ma» gyarázza. Hét végén két nap is kevés kipihenni a munkát. Leszokott a hobbizásról is, régen volt pár hold föld, amit megkapált. Három és fél ezer forint a jövedelme. — Nem fizetés ez, csak borravaló, szoktuk emleget­ni. Kívánja az ember a fo­lyadékot. Munka után jól­esik két üveg sör. De min­dennap? Ki bírná azt? A múltkor mondja az egyik la­katos, aki az egyes telepen dolgozik, neki megvan a hétezer is. Hétezer! Aztán itt a szomszédban a forgá­csolóban: gyakran állnak, nincs anyag. Ha jön, gye­rünk! Túlóra meg minden... A mi pénzünket is elviszi az ő kifizetésük. Elis­merés? A gyár terméklistája kibő­vült, gömbgrafitos öntvé­nyekkel. Jöttek még nyugat­németek is, hogy gyártsanak nekik. A válasz: nem futja a „kapacitásból”. Elismerés? Ponyokai János csoportve­zető véleménye: — Semmi. Nekünk senki nem mondta eddig még csak azt se, hogy állj arrébb. Tudja, mikor láttunk mi fő­nököt? Amikor ki tették a fényképét a faliújságra. Azt mondják, sok jelentést kell írni... Szóval ritkán láto­gat ide például szb-titkár. Ha látogatna, elámulna nemcsak ő, más is, mennyi füstöt szívnak az emberek. (Rossz a szellőztetés). Vagy mennyi homokot szippanta­nak be az öntvénytisztítók. (Tavaly szilikózis gyanú miatt elküldték innen egy munkást). Ennek ellenére: — Ennek ellenére —foly­tatja a csoportvezető — el­jutottunk addig, hogy 20 százalékról lecsökkent a se­lejt tíz alá. Persze a fizetés szerint mindegy, hogy selej- tet csinálunk vagy aranyat. Órabérbe számolnak el ben­nünket. Aztán beszereltük a szállítókocsik alá a vontató­kötelet, csak úgy sutyiban. Ugyanúgy a vontatóláncot az üstkocsihoz. Megcsináljuk mi még a mérlegkocsit is úgy, hogy a főnökök észre sem veszik. Milyen a közösség? A cso­portvezető, a művezető, ha hibádzik a létszám, beáll önteni. Volt úgy, hogy a műhely egyik fele nem szólt a másikhoz. Aztán a formá­zok is megértették, nem mindegy, milyen lyukba megy a vas. Sokat számít a forma minősége. Nemrég fel­oszlott a brigád, majd újjá­alakult. Néhány tagot kizár­tak, mert ittasak voltak gyakran és sűrűn hiányoz­tak. Kevesen vannak, mégis megtették, noha tudták, le­het, hogy amazok odébbáll- nak. Maradtak. Ennyit az ön­tödéről, ahol évente 600 ton­nát gyártanak gömbgrafitos­ból, 1400 tonnát szürke önt­vényből. Bíró Sándor, a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat török­szentmiklósi gyárának az igazgatója a termékről, az alacsony fizetésekről: — Mostmár a magyar ter­vezők is bátran alkalmaz­zák. Ezért lesznek aztán ki­sebb súlyúak, karcsúbbak, esztétikusabbak a mezőgaz­dasági gépeink. Mi szinte manufakturális módszerrel gyártjuk ezeket az öntvé­nyeket. Munkaerőt szerezni ide, szinte lehetetlen. Tíz év óta nem tudtunk formá­zó szakmunkástanulót „be­iskolázni”. A gyár idei ár­bevétele 630 millió forint. Húszmillió az öntöde terve, de többet hoz, már a 17 mil­liónál tartanak. Ez azonban a leggazdaságtalanabb üze­münk. Az öntvénynek ugyan­is kötött ára van. Szóval a hideg üzemiektől kellene -a pénzt elvenni, azoktól, akik a nyereséget hozzák. Gon­doltuk, fejlesztik majd az öntödét. Hatvanmillió fo­rint lett volna erre a célra, — 2000 tonna előállítására elegendő. Meghallották 'a nagyüzemek; az Ikarusz, a Csepel Autógyár, de bővült a MEZŐGÉP igénye is. Szó­val kevés a 2000, legalább 5000 tonna kellene évente. S ugyanakkor jött a városi ta­nács javaslata, amellyel egyetértünk, hisz az öntöde a város közepén van; ki kellene onnan telepíteni. Változik-e a munkások fizetése? Mi lesz az öntöde sorsa? Erre válaszol Varga Sándor, a szolnoki MEZŐ­GÉP Vállalat vezérigazgató­ja: űi üzem — Ebben az évben 5 szá­zalékos bérfejlesztést ka­pott a törökszentmiklósi gyár. Tudomásom szerint megadták az 5 százalékot az öntödének is. Ettől függet­lenül a teljesítménybérek miatt előfordulhat, hogy a lakatosok, a forgácsolók több fizetést visznek haza, mint az öntők. Ha >,jó” lesz a nyereségünk — a teljesí­tések szerint ez várható — akkor még egy százalékot emelünk, s ebből jut az ön­tödének is. A munkások hiányolják a vezetőket... Az átszervezés miatt akadt épp elég feladatuk. Ez per­sze nem felmentés. Igenis időt kell szakítani arra, hogy az üzembe benézzenek, ha­vonta, egyszer-kétszer. — Az öntöde sorsa? Tár­gyalunk egy újról, szeret­nénk, ha Törökszentmikló­son épülne fel, a Mezőtúri úti telepünkön. Működésé­hez a járulékos létesítmé­nyek — kazánház, szenny­vízcsatorna — már készen állnak. A nem akármilyen önt­vényt tehát még jó ideig ön- tik a törökszentmiklósi üzem­ben, nem akármilyen körül­mények között. A kérdés már csak az, meddig? ... Hajnal József Biztatás a háztáji gazdaságoknak Ahhoz is fontos gazdasági érdekek fűződnek, hogy a háztáji és a kisegítő gazda­ságok megfelelő ösztönzést és segítséget kapjanak a szarvasmarhatenyésztéshez és a tejtermeléshez. Ezt szolgálja az az intézkedés, hogy a kisüzemben az egy tehén tartásához adott álla­mi támogatást 1500 forintról 2500 forintra, a második vagy ennél több tehén utáni állami támogatás pedig öt­ezer forintra növekedett. En­nek is köszönhető, hogy a kisüzemekben a tehénállo­mány csökkenésének üteme mérséklődött, s az értékesí­tett tejmennyiség növeke­dett. Az idei tervek szerint, a Párhuzamos fejlíidés Az ötödik ötéves terv fej­lesztési programja lehetősé­get nyújt arra, hogy a tej­ipar kapacitása párhuzamo­san nőjjön a tejtermeléssel és a fogyasztói kereslet nö­vekedésével. Kezd kialakul­ni egy korszerű feldolgozó hálózat. Elsősorban a megye- székhelyeken építik az új üzemeket, vagy növelik a meglévőket. Egyes megyék­ben a nagyobb városokban is épülnek új feldolgozók, amelyek lehetővé teszik, hogy ne tegyen meg hosszú utat a tej a feldolgozó üze­mig. Az ötödik ötéves terv­ben épül fel a kaposvári tej­üzem, amely naponta 100 ezer liter tejet képes feldolgozni. KSzösen a téeszekkel A tejipar a tsz-ekkel kö­zösen is épít új feldolgozó üzemeket. Ezek közül tavaly átadták a balmazújvárosi és Cs. F. Átépítik az eddig beláthatatlan vasúti kereszteződést Kunszentmárton határában. A lá­tást akadályozó földet legyalulják, a növényzetet kiirtják, hogy a közeledő vonat az útról látható legyen tejtermelés növekedésének hatására, az állami tejipar 120 millió literrel több tejet vásárolhat fel, mint tavaly, tehát mintegy 1530 millió li­ter tej felvásárlásával szá­molhat. Biztató, hogy a tej átvételében és feldolgozásá­ban eddig sehol sem voltak zavarok. Ez elsősorban an­nak köszönhető, hogy tavaly újabb napi 300 ezer literrel növekedett a feldolgozó ka­pacitás, és már eléri az 5,5 millió litert. Tavaly kezdte meg a termelést a váci és a szombathelyi új tejüzem, a szombathelyi új tejüzem, a mátészalkai tejporgyár, be­fejeződött a karcagi és a ta­tabányai rekonstrukció. Veszprémben is jó ütemben halad a napi 130 ezer literes kapacitású tejüzem építése. Megkezdődött az új beru­házások előkészítése. Kész a szekszárdi üzem beruházási programja, és alapokmánya. Ugyancsak elkészült a deb­receni és a szolnoki tejüzem beruházási programja. Má­tészalkán túrógyártó üzem, Kisteleken krém-fehér-sajt- üzem épül. Miskolcon a tej­üzem rekonstrukciójára ke­rült sor. Elkészült a re­konstrukciós beruházási program a bácsbokodi tej­üzemre és a gyöngyösi tej­üzemre. A pásztói tejüzem építéséhez is rövidesen hoz­záláthatnak. a tiszafüredi üzemeket, a kiskunfélegyházi és a ceglé­di tejfeldolgozók pedig az idén kezdték, illetve kezdik

Next

/
Thumbnails
Contents