Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
IO SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 20. Az 1963-as nagy árvizet emlegetik, amikor a ■ Tárná elöntötte Jászdózsát. A falut akkor kitelepítették Jászapátiba. Az állami gondozott gyerekeket össze akarták gyűjteni, hogy az intézet gondoskodjon róluk, s levegyék a gond egy részét a nevelőszülők válláról. Sok-sok „állami” gyerek élt akkor is Jászdózsán, de a mostohaszülők egyetlen egyet sem adtak oda. „A gyerekre majd ügyelünk, de itt a tehén ára, ezt őrizzék meg’” Ma "már úgy mesélik ezeket a válságos napokat, mint valami legendát, Nászinduló Lassan, vidám ümepélyes- séggel ballagunk a keskeny járdákon, elöl a vőfély, a házasulandók, a tanúk, a a násznép, végül a cigánybanda, amely elszántan húzza a Lakodalom van a mi utcánkban kezdetű nótát. Az átjárókon, utcasarkokon embercsoportok mosolyognak, a gyerekek izgatottan viszik a menet hírét, a kerítésekre kikönyökölnek az asszonyok, a menetből itt-ott boros üveget nyújtanak a kíváncsiskodók felé, jókívánságok, áldások röppennek az ifjú pár fejére. A meneten végig néz Gulyás János, az örömapa. —Na, az én családomnál csak a magáé nagyobb! — rikkantja boldogan a másik tanú, Patkós Gyula felé. Való igaz, a megyei Gyermek és Ifjúságvédő Intézet igazgatójával kevesen versenyezhetnek, hiszen ő hosszú pályafutása alatt húszezernél több gyermeknek volt apja helyett apja. Itt a tanácsháza, már a nászinduló szól a magnóról, a két „testvér”, Péter és Lajos, sír ünnepélyes pillanatok következnek. — Kijelenti-e ön Szabó József, hogy az itt jelenlévő Tóth Jolánnal házasságot kíván kötni? — Igen. — Kijelent'-e ön Tóth Jolán, hogy az itt jelenlévő Szabó Józseffel házasságot kíván kötni? — Igen. „Menhelyesek” Vígh Imréné, a jászdózsai felügyelőnő szép ajándékot hozott az ifjú párnak. — Mondták is az emberek, hogy „de sok ajándékot adsz!” Én ám nem szent Antalnak adom, hanem ezeknek a gyerekeknek, ezt válaszoltam. De a nevelőszülők, azok rokonsága és a „testvérek” is szép ajándékot vettek. — Huszonhat éve felügyelő. — Most már levéglegelek, beteg vagyok., A 26 év alatt legalább ezer gyermek sorsát egyengettem. Jelenleg 81 gyerekünk él jászdózsai nevelőszülőknél. A régiek közül sok itt lakik a faluban. Például Krasikó Lásizlóék, «jlkikmeik két saját gyerekük van, nevelnek két állami gondozottat, és velük él családtagként a nagykorúvá lett Botos Ág’. Azután itt vannak Ördög Lász- lóék, ők is állandóan nevelnek ’ gyermekeket. Szinte minden utcában található régi gyerekünk. Van itt olyan egykori állami gondozott is, aki öreg, beteg nevelőanyját tartja. Jászdózsa igen elöregedett község, a mi gyerekeink nélkül talán már k> is halt volna. Az állami gondozottak közül még egy sem ült börtönben, mind rendes, becsületes ember. Azt tudom, hogy Mezei Józsefné egészen kicsi korában, 1910-ben került ide, itt nőtt fel, itt járt el az idő felette, ma is itt lakik. Mindig is sok menhelyes élt a mi falunkban. Menhelyeseknek nevezték őket. Azok összehasonlítják a mai gyerekek életét a sajátjukéval: ég és föld a különbség! — Most Gulyás Jánosék házában vagyunk... — Rengeteget költöttek erre a lakodalomra, de mindig is megadták mindent a gyerekeknek. Harmincnál több állami gondozottat neveltek föl. Volt egy gyerek, kiadta a kórház is, olyan betegségbe esett. Gulyásék elkérték, gyönyörű, egészséges gyereket neveltek belőle. Nagyon értenek a gyerekekhez, és borzasztó türelmük van. Hazajárók A termetes sátorban simák a rafináltan érzelmes hegedűk. Kiss András erdész, az örömapa barátja vidáman magyaráz. — Én akkor szeretem a zenészeket, amikor már egymásnak játszanak. Hajnalfele. Péter, a menyasszony „testvére” valahonnan a Dunakanyarból érkezett az esküvőre, most gyönyörűen énekel a 28 éves fiatalember. Lajos, a másik Jttestvér” nedves szemekkel ül és hallgat. Bizonyára a családra, csat ládalapításra gondol. Kiss András tájékoztat. — Amikor Péter kicsi volt, Gulyás néni a hátán hordta, ha kapálni ment. Ez a szép kislány Piri. öt egyszer elvitte innen az anyja, s amikor visszakerült a gyerek, alig volt benne élet. Majdnem agyonverte, súlyos agyrázkódást kapott a kicsi. Gulyásáé megtudta, mi van vele, elhozta, s nézze meg micsoda gyönyörű eladó lány lett Piri! Piri most szerzett cipőfelső- résizkészítő szaíkmunkásbizo- riyítványt Martfűn, de gyerekkora óta ápolónő akar lenni, s — mint mondja — az is lesz. Gulyásné, az „anyuka” hoz egy kicsi leányt. — Tessék megnézni Anikót, ő is a mi lányunk. Aranyos, azt mondja a menyasszonynak, hogy „Jolika, vigyázzál Józsira mert elcsapom a kezedről és én megyek vele esküdni!” Előfordul, hogy érte jönnek az anyjáék, Kökény Anikót keresik, ő meg azt mondja: „Én nem megyek, mert Gulyás Ilonka vagyok, és ez az én édesanyám!” Kiss András egy másik kislányt mutat. —1 Azt a gyereket is ők nevelik. Látja? A gyerek nevet, beszél. Pedig úgy került ide, hogy nem tudott beszélni, de Gulyásné rengeteget foglalkozott vele. Szól a cigányzene, harsog az énekszó, Gulyás János is énekel egy verset, de már átöltözött, munkósruhában van, odarifckant Kiss Andrásnak. — Etetni kell a jószágokat, édes komám. A vendégből így lesz cseléd. De azé a jövő máma, aki a talyigát tolja! És eltűnik. — Régebben azt mondogatták a faluban, azért hozták ide Gulyásék ezt a rengeteg A határra érkezett az expressz. „Az ott már Magyarország ...” — nyújtotta a kezét egy fejkendős asszony. A nyugalmat érdessé reszelték a sóhajok. Egy szabályos arcú férfi lopva zsebkendőjébe törölte izgalomnedves tenyerét. A csomagtartóra pillantott, lógóhasú bőröndjére. Saját képmására, a csillogó bőrre, amely fénylett, akár az ő frissen borotvált arca, a szesz utáni bedörzsölés- sel... Könyvként nyíltak a bőröndök. A vámosok függönyök, selymek, gyapjúk, méterárulapjait hajtogatták. Az aranyláncok és gyönyök könyvjelzőin megakadtak. Igen, táskák könyvborítóinak szorításában lapultak a tárgyak. A történetek. „Amikor Velencében nekiálltunk alkudni, azt mondtam a vén trottyosnak” — kántált egy korosodó férfi. „Én nem hiszem, hogy bárki is ennyiért megvette volna ezt a gyűrűt” — cincogta az ülésen kényelmesen eldűlő szépasszony. „Hogy hajtott Rómában a csoportvezető a múzeum miatt, gztán meg bezárt az a gyermeket, hogy meggazdagodjanak. Egyszer találkoztam a komámmal a boltban, éppen negyven kiló almát vett, meg narancsot, csokoládét. A gyerekeknek. Hihetetlenül sokat dolgoznak ezek az emberek. Amikor János komám nyugdíjba ment a té- eszből (vagyonőr volt) olyan ünneplésben részesítették, hogy csuda! A jó ismerős, Béres László- né négy napja süt, főz itt. Balta Jánosné két napja segít férjével. Az asszony magyaráz. — Anyósom is nevelt egy gyereket. Citerázik, gitározik, okos fiú. Én nem tudom, hogyan képesek a szülők eldobni ilyen gyerekeket? Rémtörténet A vőfély, Palcsó Béla — amint mondja — még csak 80 esztendős. „Hej, de sok lakodalomban kiszolgáltam! Gyerekkorom óta!” Most is feladata magaslatán áll a jókedvű vendégsereg nem kis derültségére. „Itt hozom a gyöngye csirkehúst répával,) harminc tavasszal járt ez az anyiával...” Majd: „.. .Itt tehát a pörkölt uraim, vegyék el,) jó étvágyat kívánok, egyék meg!” És így tovább. Hiába azonban az ínycsiklandó ételszag, a tréfás strófa, a muzsika, a vőlegény nagymamája, özvegy Prém Józsefné szomorú, magányos. Végül mellém telepszik, s beszélni kezd. — A Fehér megyei Gyúró községben lakom, hívtak a fiatalok, engem mindenhová hív az unokám. Az unokáimat én neveltem. A szomszédunkban is van két gyerek, elhagyta őket az anyjuk, azokat is nevelem... Hogy az elején kezdjem... Az unokáim az apjukat nem ismerik el. Most sincs itt. Ezt senki nem tudja, amit most mondok. Amikor a lányom egyszer terhes volt, a kilencedik hónapban, a vejem úgy vágta hasba, hagy elvérzett. Meghalt. Később a 9—10 éves gyerekekkel a háztetőről akarta leszedetni a gerendát a vejem. Ezt már jelentettem, akkor négy gyereket állami gondozásba vettek a kilencből. Mint aki' nagy tehertől szabadult, táncol a nagymama, mosolyog, boldogan nézi az ifjú párt. Igen, szép életük tesz, és gyerekeik, és Szabó Jóskának rendes, komoly munkája van, rendész a Hű- tőgépeyár jászárokszálási üzemében, és Tóth Jolán is jó szakmunkás ugyanott, és majd megbecsülik magukat, igen, már más lesz az életük, igen, s a szemükben ki nem oltható fény elűzi a múlt lidérces árnyait, igen, igen ... Körmendi Lajos Virágmag cuki kis bolt” — mondta a lány, aki alig számlált többet húsz évnél. Könyvtárnyi élmény zsibongott. Megérkeztek. Itthon vannak. Színes ragacsokkal a bőröndök hátán... A vámos szalutált, mert a vámosok mindig szalutálnak. Csak aztán kerengtek igazán szőrös legyei a piaci történeteknek. A birtoklás most már biztos, elkobozhatatlan öröme pumpálta a vérnyomást. „Ica keresztlányomnak vettem ezeket a kis bugyikat...” „A férjem már két éve faggat a kvarcóráért...” „Na a zsebszámológép majd visszahoz valamit a konyhára...” ,’Gimbelem-gombo- lom..." Csak egy öregasszony ült csendesen. Magasszárú cipőjét. akár lefekvéskor az ágy előtt, szárt szárhoz zárta. A srác, akinek a számológép majd visszahozza és megtéríti, a kendő a,lá kérdezett; A Szolnok megyei Tanács Tervező Irodájában még az idén Szolnokra, a Május 1. útra 41, az Adyra 75, Törökszentmiklósra 50, Karcagra 53, Tiszafüredre 5G, Martfűre 54 lakást, Karcagra a kórházban 40 személyes készenléti szállót, Mezőtúrra 12 tantermes, Tiszaföldvárra, Jászkisérre, Kisújszállásra 8—8 tantermes iskolát. Öcsödre 75 kisgyermek elhelyezésére alkalmas óvodát, Kőtelekre tanácsházát, Jászberénybe orvosi rendelőt terveznek. Képünkön a Kisújszállásra tervezett nyolctantermes általános iskola makettje Vállalkozó nehezen akad Jó néhány községet felkerestünk: mivel gyarapodnak ebben a tervidőszakban? Mire fordítják a rendelkezésükre álló (s mindig kévésnek érzett} pénzt? Ezekre a létesítményekre találnak-e kivitelezőt s ha igen, milyen utánajárással? Egyszóval milyen gondjai vannak manapság a községek, falvak vezetőintek? Tiszaszentimre. a jelentősebb munkákat a kunma- darasi tanács költségvetési üzeme végzi, a kisebbeket pedig a helyi termelőszövetkezet és a Tiszafüred és Vidéke Áfész. „Olyan kevés a pénzünk, hogy erre találunk kivitelezőt” — mondják a tanácsnál. Az ötödik ötéves tervben felújítják az óvodát és az egészségházat, szeptember 30-ig elkészülnek a tervek és megkötik a kiviteli szerződéseket. Jelenleg vízmű épül Tiszaszent- imrén, a vezetékek építésével október végére elkészülnek, eddig 12 kilométeres szakasz , készült el, s elhelyeztek negyvennél több közkifolyót. Két napig félezer ember dolgozott társadalmi munkában: 1600 méter vízvezeték dicséri összefogásukat. A Víz- és Csatornamű Vállalat karcagi dolgozói pedig ugyancsak társadalmi munkában lerakták a vezetékeket egy hétvégén. Jelenleg tanulmánytervet készít a KEVITERV, melyben a társközség, Tomajmonosto- ra vízgondjait kívánják a lehető legjobban és legolcsóbban megoldani. Ez a tanulmányterv jövőre, a kiviteli terv pedig 1979-re lesz készen. A terv megvalósítását, de legalábbis annak oroszlánrészét még ebben a terv„Hát a néni mit vásárolt?!” A kékre préselődött ajkak felengedtek. A csomagtartóból kis zsineggel kötött pakkot emelt le. Mindenki őt figyelte, hogy a közös leltár után mi rejtőzhet abban a titokzatos dobozban. A szépasszony heherészett, hogy milyen jól csinálta a madzaggal, a cukorspárgából senki sem gondolná, hogy kincset rejt. Leintették, hagyja már... Kinyílt a kartonfedél. A kíváncsiságtól szinte megnyúltak a nyakak. A dobozban apró tasakok idétlenked- tek. Az öregasszony kiemelt egyet, s hozzásorolta a többit is: ,,Ez dáliamag, ez meg rózsa, merthogy húszfélét hoztam belőle. Ezt oda sem akarta adni az árus, csakhogy már egy órája ácsingóztam, akkor engedett...” A hipnózis kötelét a fiatal lány szakította el. Az ülésen hátra vetve magát kacagott. Aztán vele a többiek. A' középkorú nő a térdét verte: „Hát ez kész csoda!...” Az öregasszonyt körülcikázta a hahota... — ma — időszakban szeretnék atisza- szentimreiek és tomajmo- noS toriak letudni. Fellendült a tömegsport Tiszaszentimrén, Ezért a sportpálya körül 400 méteres salak futópálya építését kezdték el, s a földkitermelésre eddig 5 ezer óra társadalmi munkaórát áldoztak. A munkával megtorpantak, mivel a salak fuvarköltsége óriási, ezt segítség nélkül nem tudják fedezni. Elkészültek az Áfész 360 négyzetméteres ABC áruházának kiviteli tervei, a jövő év végéig felépül a létesítmény. A csaknem 3 ezer lakosú község lakossága tavaly egy millió 900 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A négy-öt év előtti száz forint körüli egy emberre jutó társadalmi munkaértékhez képest szép eredmény a tavalyi 493 forint, de még ezzel az eredménnyel is a járási átlag alatt maradtak. Abádszalók. Négy lakás és egy ravatolozó építése áthúzódott az elmúlt tervidőszakból : mindegyik átadás előtt álló. A lakásoknál még 1975 tavaszán sem tudták, milyen támogatást kapnak, s a terveket csak ezután rendelhették meg. A Szolnok megyei Beruházási Vállalat az 1975 nyarára ígért tervet egy év múlva biztosította. Az építkezést egy év alatt befejezte az abádszalóki Lenin Tsz. Jövőre kezdik egy 75 kisgyermeket befogadó óvoda építését, a terveket most, szeptember végére ígérte a Szolnok megyei Beruházási Vállalat. A kivitelezői kapacitás a helyi Lenin Tsz-nél le van kötve. Ebben a tervidőszakban új tanácsháza és pártszékház épül Abádszaló- kon: ezek terveit egy év múlva szeretnék biztosítani, hogy az V. ötéves terv végére befejezhessék az építkezést. A nagyközség szennyvízlevezető rendszerének kiviteli terveit a KEVITERV készíti. Ezt csak a VI. ötéves tervben akarják megépíteni, s ezért Szennyvíztársulást szerveznek. A 6200 lakosú Abádszaló- kon tavaly csaknem 4 millió förint értékű társadalmi munkát végeztek, s egy lakosra 709 forint jut. Az óvoda építéséhez a koordinációt megkezdték, számítanak az üzemek anyagi segítségére, segítik a munkát a Lenin Tsz gépei i% s a Fővárosi Kézműipari Vállalat helyi üzemének dolgozói játékokat készítenek a kicsinyéknek. A lakosság társadalmi munkájára is számítanak. Tervezik a Keserű tó lecsapolását, majd helyének parkosítását, sportpályák építését. A Kö- TIVIZIG karcagi szakaszmérnökségének Ságvári Endre szocialista brigádja társadalmi munkában elkészítette az 52 hektáros tórendszer lecsapolási tervét, a kitűzést is elvégezték. A kivitelezést a társadalmi munkások elkezdték. A karbantartási, apró felújítási munkára nagyon nehéz találni kivitelezőt, de a nagyobb munkában biztos partner a helyi tsz. Tisza- derzs társközségben jelenleg az orvosi lakást újítják fel A ravatolozó kiviteli terveinek elkészítése a SZÖV- TERV kapott megbízást, az építkezést 1980-ra tervezik. Tiszabura. Két nagy feladat van: az iskola és a vízmű (mindkettő 17 riiillióért) megvalósítása. Vaskos irat- köteget mutatnak a község vezetői, mely az iskola sorsát tartalmazza 1972 októberétől, az előkészítéstől. Bevallom, a tervkészítés története önmagában olyan bonyolult, szövevényes, hogy meg sem próbálom e Luca- széke-terv elkeserítő tortúráját visszaadni, csupán a végeredményt: tavaly végre elkészült. Kivitelező se égen, se földön, végül soksok huzavona után a megyei tanács kijelölte az ÉPSZER Vállalatot. Június 14-én írták alá a kiviteli Szerződést, 1978. szeptemberének végéig el kellene készülni az iskolával) a tornaterem kivételével.) A község vezetői szerint a vízmű ügye még siralmasabban haladt a megvalósulás felé, hat terve is készült, de az idén februárban végre elkezdték az építkezést. Most a nyomóvezetékeket készíti az egyik Heves megyei vízgazdálkodási társulat, jól dolgoznak, úgy tűnik elkészülnek a tervezett határidőre, 1978 végéig. A 3 ezer lakosú községben tavaly egy millió forint értékű társadalmi munkát végeztek, s ebből csak 360 forint jut egy lakosra. Nem sok. Tiszaroff. Az ötödik ötéves tervben tanácsi beruházásban semmi sem épül itt. A tervidőszakra másfél millió forint fejlesztési alap áll a rendelkezésére Tisza- roffnak, szűk egy inillió a társközség Tiszagyendának. Ennek az összegnek jelentős részét 1980-ig leköti Tjsza- roffon a vízmű, ami 1973- ban készült el. Az V. ötéves tervben ugyan nem szerepel, de szeretnék felújítani a művelődési házat, s úgy átalakítani, hogy azt tornateremnek is használhassák. Sok gondot jelent annak ellenére, hogy a tervek egy ( részét társadalmi munkában készítette el a KÖTIVIZIG. Tiszaroffon a Középtiszavi- déki Áfész egy ABC-áruházat épít saját kivitelezésben, még az idén elkészülnek. A gyermekintézmények karbantartását szülők és Szocialista brigádok végzik. A 2900 lakosú községben tavaly 480 forint összegű társadalmi munka jutott egy lakosra. Tiszagyenda társközségben most készítik elő a sportpálya öltözőnek, valamint egy ravatolozónak a tervezését, A kivitelezést a kunhegyesi vagy a fegyver- neki költségvetési üzemre szeretnék bízni. Elkel a segítség Közsógffejlesztés I Kijelenti-e ön...? Igen
