Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. augusztus 20. Váci Mihály: r w Az alapot mélyre lerakták. Te emeltél rá falakat. Reád dőlne, ha nem folytatnád. Eltemet, amit abbahagysz. A ház azé, ki betetőzi. Másra hagynád? - Majd kizavar. Mire építsz: - tiéd az ősi telek, s mit raktál rá — a fal. Tető fölé! — ha gerendának magad feszülsz is - magasan. Csak építsz? — Foglald el hazádat, mert gürcölhetsz benn hontalan. Építsd magad: — egymásbaillő, kegyetlenül kiszámított, egymást égre tartó, feszítő gondolatból boltozatot. Építsd magad: - akár a kristály rendeződik tökéletes, belül ható törvényre tisztán: — jövője rég örökletes. Építsd világod: — lenn a mélyben tervezi lombját a gyökér; tudatos rendszere készen, mire győztesen fénybeér. Építsd magad — mint csont a testben — észrevétlen: — a szervezet köréd rendeződik —, s te csendben örök jövőd íg^ szervezed. Csak annyi légy, mint a kés éle. Ne látssz, ne légy, helyet ne kérj. — A bajban ott leszel a kézben, s ha szegésre kész a kenyér. kocsi fülkéjében ketten ülnek. Az apát régről ismerem. Abból az időből, amikor kevés volt a gondolkodási idő, és Kraut Imrét egy négyrét hajtott pecsétes igazolvánnyal falura küldték: — Ahol a front elvonult, ki kell osztani a földet. Az a fontos, hogy a földet mielőbb kiosszátok, és induljon meg a munka... Most a tájat nézegeti a vonatablakból. Azt a tájat, amelyik ez idő tájt minden évben ugyanazt mutatja magából: a sárga tarlókat, a penmettől kéklő szőlőt, a dűlőutak fel-felhabzó porát. A vonat a pálya teherbíró képessége miatt az egész vonalon csökkentett sebességgel halad, a súlyos motorkocsi üres a szerelvény elején. Elfogni egyetlen pillanatot, amelyben benne Van mindaz, ami azóta történt? Régi jegyzeteimet nézegetem, ami még nem kallódott el... Csetény? 1950? Vagy 1958? Nem tudom eldönteni, sebtében írtam. A templom előtt odajött hozzám egy fiatal- asszony. Izzott a gyűlölettől: — Legjobban az fájt nekünk, amikor az a másik újságíró a gyerekeinkről írt, hogy mákhéj levessel altatjuk őket. Mit gondol? ... Másik jegyzet: dunántúli falu. A hídnál a festőművész egy öregasszony fejét rajzolja. Autóbusz kanyarodik el, az öregasszony utána fordul: — Azt mondtuk, minek ide a busz, hiszen azelőtt csak le a cipőt, aztán befutottunk a városba, ma pedig négy járatunk van... A téesz-brigádvezető délután kivitt a présházba. Ivás közben arról faggattam, hogy milyen volt az élete negyvenöt előtt. Azt felelte: — Úgy emlékszem, hogy nagyon sokat fáztam. Mindig hideg volt... Néhány évvel később ugyanazon a tájon: a püspök azt kérte a megye vezetőitől, hogy szeretné meglátogatni az egyik termelőszövetkezetet, amelynek a földje valamikor az ő körzetéhez tartozott. Lehetővé tették. A fekete autó begördült a téesz udvarára. A tagság megszokta a fekete autókat, á püspököt leültették az irodában, kezeltek vele, és elmondták, hogy azóta mi történt velük. A beszélgetést egy pohár borral zárták le. A püspök hazafelé egész úton értetlenül gondolt vissza a látogatásra: — Ezek az emberek húsz éve még a kastély gyepjére se mertek lépni... Háromszáz kilométerrel távolabb: egy kucs- más, vastagon öltözött ember lép elő a jegyzeteimből. Vadonatúj háza előtt ácso- rog, az építkezés befejeződött. Dicsérem a házát, valóban szép és tágas. A kucsmás ember a szomszéd házra pillant: Annak már antennája is van ... A menetrend szerint még van idő az érkezésig. A fiú tizenhat éves lehet, esetleg tizenhét. Feje fölött a csomagtartóban tömött hátizsák. Nyílt, csaknem éles pillantással tekint ki az ablakon, majd karjait összefűzve, szemét lehunyva, fejét az ülés támlájának dönti, mint akinek semmi se köti le a figyelmét. Olvasni nincs türelme. A tájat ismeri. Pillanatnyilag az foglalkoztatja, hogy megvannak-e még a kút mögött a színes kerti díszgömbök. Az apa visszagondol az tavalyi utazásra. Hazafelé a felesége a piros bortól kissé bódultán az ölébe hajtotta a fejét s gzt mondta: — Novemberben, ha majd feljönnek hozzánk látogatóba, veszek ajándékba nekik egy szárítót a fürdőszobájukba, amit fölszerelhetnek a falra •.. Az idén már csak ketten utaznak, az asszony márciusban meghalt. Bóna Mihály már egy órája az állomáson várakozik. Kalapban, ünneplő ruhában van. Fekete gyászszalag a karján,' mintha a pesti asszonyban a saját családtagját gyászolná. Reggel úgy tervezte, hogy - a fiúkat is kihozza a vendégek elé, végül másként határozott: a gyerekek maradjanak otthon, segítsenek az anyjuknak, a legkisebb pedig, aki levélben biciklicsavarokat kért a pesti barátjától, fejezze be a kisnyúl ketrecét, mire megjönnek az állomásról. Nem türelmetlen, mégis elég gyakran kimegy a sínek közé, az agyagos partfalak felől várja a vonatot, de hiába hallgatózik: a Diesel-motor dübörgését még nem hallani. Visszamegy a váróterem hűvösébe. A blondellkeretes tükörbe pillantva, mely mintha egyszerre csak az emlékek kútjává változna, saját régi alakja tűnik föl s Kraut Imréé, ahogy feltűrt ingujjban áll a kovácsműhely előtt; egy perccel előbb érkezett a falu főtere felől, ahol a falujárók leállították a teherautójukat. Krautot körülveszik a parasztok. — Rossz a vetőgépünk, nem lehet vele rendesen dolgozni. Hiába kaptuk a földet — hangzik a panasz, nyomában helyeslő morgás támad. Kraut hatalmas, szőrös karjával csöndet int. — Kijövünk és megjavítjuk — válaszolja határozottan— Az eke is rossz. — Azt is megjavítjuk. Bóna Mihály közelebb furakodik, hogy minden szót pontosan értsen. — A lovak a körmükön járnak! — kiált közbe. — Annyi baj legyen, majd megpatkoljuk a lovakat — fordul hozzá Kraut Imre. — A csizmánknak nincs talpa. — Hozunk magunkkal suszterokat is ... Kraut hónapokon át minden vasárnap eljött a falujárókkal. Gépet javítottak szekeret, csizmát, kutat, szerszámot. A vége felé, amikor a falu járók már egyre ritkábban jöttek, Bóna Mihály meghívta Krautot vendégségbe: jöjjön el hozzá a családjával. — Nincs még családom — válaszolta Kraut. — Akkor jöjjön most egyedül, és később ha majd lesz család, akkor azokat is elhozza magával— Mi, gyári munkások — magyarázta Kraut az első vendégségben — nagyon jól tudjuk, hogy parasztnak lenni ugyanolyan mesterség, mint teszem azt, lakatosnak lenni. Mi nem csúfoljuk a parasztot, hogy földesztergályos. Mi mindent nagyon jól tudunk, ha a nagygazdák szerint mi nem is vagyunk intelligensek. De tegyük csak fel a kérdést nekik, hogy ki segít a pa\ rasztnak? ök vagy mi? Mert mi segítünk. A múlt vasárnap panaszkodtak az újgazdák, hogy szereztek egy cséplőgépet, de nincs hozzá csapágy. Most hoztunk csapágyat... Azóta Kraut Imre minden évben legalább egyszer, a nyári szabadság ideje alatt, ellátogat a családjával Bóna Mihá- lyékhoz, akik rendszerint a téli hónapokban, disznóölés táján viszonozzák a látogatást Pesten. az órájára pillant: menetrend szerint negyedóra múlva érkeznek. Az ő szemében a két család barátsága az ükapáig nyúlik vissza, vagy még annál is régebbi időkbe, s ő már úgy tudja, hogy az ember életét nemcsak a folyamatos és fegyelmezett szolgálat tölti be, és a boldogulás fogalmába már nemcsak a jobb ebédek és a szebb ruha tartozik, I vasúti ddig soha nem volt baj az évi szabadsággal. Kétszer két nap kell anyám kukoricájának kapálására, három a törésre, szárvágásra. Néhány nap a téli disznótorokra, a többit meg minden évben elviszik a lakodalmak, keresztelők, temetések. De most megbolondult a banda. Tóth Lali megnősült. nászútra megy. Sovány Miskát Hévízre viszi a szak- szervezet. Halászék a Bácskába mennek rokonokhoz. Vagy húsz éve nem látták egymást, most egyszeriben fölébredt bennük a nagy ácsinkózás. Uradzik már mindenki! A főnök úgy döntött hát, hogy egyszerre küldi el az egész brigádot. Olyan szárazság volt, hogy a béka is az ártézi kútra járt inni, a Tisza nem fenyegetett. A partot megfoldozták, ahol a télen felszaggatta. Halaszthatatlan munka nincs, menjen hát mindenki! Pihenjenek! Első nap az udvart tette rendbe apám. Két izmos kőrisfa karót faragott, s a tuskó mellett földbe verte őket, egymástól fél méternyire. Minden gallyhulladékot ösz- szeszedett, s ebbe a kalodába szorította a legkissebbet is. Amikor elég magasra gyűlt az ág, hajlékony fűzfavesszőből kötelet ügyeskedett. Csinos kévébe hurkolta, majd testesebb végével a földhöz ütögette őket. Megelégedve nézte, milyen katonásan besorakoztak. Ösz- szegereblyézte a szemetet, s egy vesszőkosárral a nagy gödörbe hordta. Az egyik fuvarnál megbotlott az ól előtti járdán. — Na, megállj! — szólt a sorból kibámészkodó téglára. Letette a kast, hozta a kis- baltát. Felszedett egy fél sort, aztán újra helyére tapogatta. Karót vert a kis diófa mellé. Kikötötte. Régen látja, hogy a szomszéd kerítése felé húz, de soha nem jutott rá idő. Megszögelte a kertkaput, a disznóól verébdeszkáját. A hátsó szomszéd felöli kerítés alját nyers akácból faragott kukákkal fogta le. — No, nincs tovább so- pánkodás, anya! — telepedett le este a vacsorához. — — Megigazítottam a kerítést. — Éppen ideje! És egész nap csak azon rágtam magam, hogy ugyan hány csirke ment át, hány talált visz- sza? Hanem a galambpadlást is letakaríthatnád. ■— Reggel avval kezdem. A tyúkóllal fotytatta. Délután meg egy kivénhedt szilvafát húzott be a kertből. Feldarabolta, bepréselte a többi tűzrevaló közé. Hordott aprófát a szín alá, a konyhába, a kiskamrába- Legyen tartalék. Estefelé már csak ténfergett, mint a falusi pap aratásban. Az eresz alatt megállt. Néhány percig belehallgatott a hatos hírekbe. Kiment, friss vizet öntött a tyúkok vályújába, aztán visszajött az időjárást megfigyelni. — Hm, hm — csóválta a fejét, mert esőt most sem mondott. Félrehúzta a konyhaajtó függönyét, s beszólt anyámnak: — Kimék tán a háztájiba, anya. — Ugyan mi a fenének? Hát nem tudsz te egy percre leülni? Mit akarsz kint? — Hátha fattyazni kell a kukoricát. Akkor holnap kiballagnék. — Dehogy kell, hiszen most kapáltuk. — Gyorsan nő ám ilyen jó időben! Mert a kukoricának a meleg az istene... Meg a malacoknak is hoznék egy kis zöldet- , — Van a kertben is. — Az már vénecske — mondta apám, de ekkor már a kiskaput nyikorgatta. —■ Aztán igyekezz vissza! Jó félóra múlva kész azétel. — Jövök én Vacsora után kiült az ól sarkára, kezében egy köny- nyű kapával. Annus József: Apám szabadsága — Most ráérek, meglesem a pockot! Éjfél múlt, amikor bejött. — No, megjelent-e? —neszeit föl anyám. — Látod, milyen nagy de- zentor! Most nem jött. Reggel a brigádvezető kiáltott be anyámnak: — Indul a krumpliszedés! — Már megyek is! —kapkodta anyám a szatyrot, vizesüveget, viseltes kötényt. — Csak készítek ennek az embernek. — Mentek? — kérdezte apám. — Kingécre? —i Igen. Te meg pihenj, azért vagy szabadságon. — Jó, jóAz utca végén járhatott az asszonycsapat, apám már a kiskonyhában dúdolgatott. Előhúzta a fényes ásót, meg az ügyes kis lapátot. Kicsit megijesztette az élüket egy reszelővei. aztán felkötözte őket a biciklire A kisdűlőn ment, mint aki lopni készül. Anyám csodálkozva állt meg délután a zárt ajtó előtt. — Hé! Alszol? Senki sem felelt. — Akkor ez nincs itthon. A kulcs is a helyén. No, de semmi baj. Szabadságon van, időzhet egy kicsit valahol. Úgyis kell ecetet hozni a zöldbabra, majd megnézem Gáláknál. Nyitva volt a kapu, bekiáltott: — Éz az én emberem nem járt itt? — Nem láttam már egy hete — kocogott ki Julis né- ném- — Tán elveszett? — Csak tán nem. Elmehetett valahova. — Tán ő is rákapott már a kocsmára? — Nem hinném. Ezt az újat tán még nem is látta belülről. Kicsit bánja, hogy kérdezősködött. Ángyom képes kisütni a szomszédasszonnyal- hogy valami baj van a háznál. Apám esetleg tényleg a kocsmába tévedt be. Megláthatják. Akkor pedig lesz mit mondani! Már hallja is a suttogást: tagadja, nagyon tagadja, pedig hát nagyon Iszik újabban. A múltkori fizetésből is alig vitt haza valamit ... Apám éppen a szerszámokkal bíbelődik, amikor anyám visszaér. Az ásó sehogy nem akar kibújni az ülés alól. pedig régen meglazította a vékony kötelet, amivel odacsomózta— Hát te. ugyan hol jártál? — kérdezi emelt hangon anyám. Megáll, kezét csípőre teszi. Felkészül a szópárbajra. Apám felnéz, de nem válaszol. Egyetlen illantással megállapította, ogy anyám nagyon jól tudja, merre járt. Mit mondjon hát? Gondolkodik. — Csak nem a kubikban? — hangzik az újabb szigorú kérés. Most sem felel. Végre sikerül a fal mellé állítani az ásót. Jobb térdével megtámasztja a biciklit, leállítja lapátot is. Csendesen szólal meg: — Nem érted te ezt, anya. Ez a mondat is olaj a tűzre. Röpködnek a perlekedő szavak: — Nem értem! Én nem értem? Hát azt tényleg nem értem, hogy mi a fenének kellett most kimenned? Tán azt hitted, elviszi a szél a gátat, vagy betemeti a csatornát, ha te nem vagy ott? A többi pihen, meg szórakozik, te meg ingyen dolgozol! Ki hallott még ilyet? Csendben kanalazzák a levest- Apám kétszer szed. A palacsintából is emberesen fogyaszt. Megmosakszik, tiszta papucsba lép, becsoszog a szobába. Anyám szó nálkül veti neki az ágyat. Leül, egy rossz nadrágot foltoz. Apám ' jókat nyög, amikor lefekszik. Feje alá rakja a két tenyerét. — Sürgős az a folt? — kérdi. t™ érek még lefeküdni. Tudom jól, te elfáradtál. Azt szeretnéd, ha oltanám a villanyt, hogy ne süssön a szemedbe. De minek kellett kimenned? Tudtam! Szinte éreztem már reggel! Mondtad tegnapelőtt, hogy nagyon kapkodva dolgozott a nép az utolsó napon. Mis- káék is három óra hosszáig sütötték a szalonnát, aztán meg úgy, ahogy esik .. • Fogadni mernék, hogy azt igazítottad kj mindenki után. — Azt — mondja apám derűsen, de nyomatékkal. Oldalra fordul, jelezvén, hogy befejezte a beszélgetést. A feddő szavak nyomják kicsit. Nagyot szusszantva alszik el. Az arca kisimul, mint öreg délutánra a csatornaoldal ... SZÚROM) PÁL RAJZA
