Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-20 / 196. szám

Alkotmány és új kenyér A József Attila-i vágy — „Szabadság, te szülj nekem ren­det ...” — 1945 tavaszán a Szovjetunió felszabadító háborúja nyomán váltl valósággá. A szocialista forradalom győzelme visszatükröződött az 1949 májusi országgyűlési választáson, hiszen a népfrontlista megkapta a szavazatok 95 százalékát. Az új országgyűlés — a képviselők 48 százaléka munkás, 23 százaléka dolgozó paraszt — 1949. augusztus 18-án elfogadta a Magyar Népköztársaság alkotmányát, mely deklarálta: a szocializmus felépítése nemzeti cél. Most, huszonnyolc évvel később, az alkotmány és az új kenyér ünnepén néhány mondatban felelevenítve az elmúlt idők emlékeit, a ma szocialista valóságára, a ma feladataira kell gondolnunk. Az alkotmánymódosító törvény népünk mun­kájának és harcának eredményeként kimondhatta, hogy ha­zánk szocialista állam, a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezet» ereje. A fejlett szocialista társadalom építésének korszakát éljük, mely egyben azt is jelenti, hogy a párt és a munkásosztály vezetésével a magyar nép nemcsak él alkotmányos jogaival, hanem teljesíti az alkotmányban foglalt kötelességeit. Az alkotmány tehát tükre a teremtő szándéknak, vala­mennyiünk művének, annak, hogy a párt minden tervéhez elnyerte, és nap mint nap elnyeri a munkásosztály, a nép egyetértését és cselekvő támogatását. Miként az új kenyér megszegése magában rejti az új vetés mozzanatát, úgy a leg­alapvetőbb emberi jog, a munkához való jog forrása és alap­ja, mi több, követelménye: hogy munkakötelességeit minden­ki a tőié telhető legjobb módon teljesítse. A munka társadalma vagyunk, ezért céljaink elérése alapvetően azon múlik, hogyan dolgozunk. Nem ünneprontás erről is említést tenni, hiszen a fejlett szocializmus építése megköveteli, hogy anyagi és szellemi lehetőségeinket a leg­ésszerűbben, a leghatékonyabban használjuk fel. Ezért vív­mányainkra, eredményeinkre büszkén gondolva, a bonyolult és nagy erőfeszítések árán teljesíthető feladatokról sem feled­kezhetünk meg. , , rpárt XI. kongresszusa, a fejlett szocialista társadalom építésének közeli és távlati céljait megjelölve, arra is fel­hívta a figyelmet, hogy szövetségi politikánk folytatása, a nemzet összes alkotó erőinek tömörítése, a szocialista nem­zeti összefogás szélesítése még fontosabbá válik. Erre most mindenekelőtt a gazdaságpolitikai cólbk való­ra váltásában, az ötödik ötéves terv teljesítésében van múl­hatatlan szükség. Azt, hogy a dolgozó emberek, munkások, pa­rasztok, értelmiségiek felismerték, megértették és cselekvőén kiállnak a párt általános politikája mellett, bizonyítja: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére a testvéri barátság jegyében született széles körű munkaversennyel, a gazdaságpolitikai feladatok telje­sítésével készülnek. A munkaverseny-mozgalom kifejezi a résztvevők alko­tásvágyát, szocialista hazafiságát, internacionalista gondol­kodását, a szovjet nép világtörténelmi jelentőségű harcának és eredményeinek elismerését. Egyben azt a meggyőződésü­ket is bizonyítja, hogy az elmúlt három évtized sikerei, a jö- • vő feladatainak teljesítése a szocialista közösséghez való tar­tozás,- a Szovjetunió internacionalista támogatása nélkül, melyet felszabadulásunk első napjától kezdve élvezünk, el­képzelhetetlen lenne. Ez a gondolkodásmód és cselekvő magatartás teljes össz­hangban van alkotmányunk betűjével és szellemével. Az ok­tóberi forradalom tiszteletére kibontakozott munkaverseny­ben résztvevő szocialista brigádok nem pusztán kötelezett­ségeik teljesítését, hanem azon felüli feladatokat vállaltak magukra.- Példát mutatnak abban, hogy a jog és kötelesség kapcsolatában első helyre a kötelességek teljesítésének kell kerülnie, hiszen a jogok alapját a munka teremti meg, s eb­ben követendő erkölcsi felfogásuk is kifejezésre jut. Az alkotmány alaptörvény, melyben „gyönyörű képes­ségünk” a szocialista rend a jog-kötelesség egységében fog­laltatik. A mostani ünnepen se tévesszük szem elől, amit Kádár János elvttárs egyik beszédében így hangsúlyozott: „A szocializmus építésének tulajdonképpeni célja, hogy a nép még szilárdabb birtokosa legyen szabadságának, jogainak, és azokat használni tudja, alkotó módon tudjon élni velük. Általános emberi értelemben, anyagilag, szellemileg, jó köz­érzettel és magasabb életszínvonalon éljen minden egyes ember.” xxviN. évf. 196, sí., 1977. augusztus 20., siombat A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A teremtő jó szándék széles útra talál Borbély Sándor, a párt KB titkára mondott beszédet a debreceni nagygyűlésen A Hazafias Népfront Hajdú-Bihar megyei Bizottsága alkotmányunk törvénybe iktatásának 28. évfordulója alkal­mából ünnepi nagygyűlést rendezett tegnap délután Deb­recenben. A város üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói mellett részt vettek a nagygyűlésen a hajdúsági termelőszövetkezetek küldöttségei is. Ott volt: Borbély Sán­dor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Szabó Ist­ván, a TOT elnöke, Sikula György, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkára, Szabó Imre, a megyei tanács elnöke és Alberth Béláné, a népfront megyei titkára. A Himnusz hangjai után Sikula György köszöntötte a résztvevőket, majd Borbély Sándor mondott beszédet. Borbély Sándor bevezető­jében az MSZMP Központi Bizottsága és Kádár János személyes üdvözletét tolmá­csolta a nagygyűlés részt­vevőinek, majd alkotmá­nyunk lényegéről szólva hangsúlyozta: Alkotmányunk, amely né­pünk történelmi harcainak eredménye és vívmánya, forrása jogrendszerünknek, fejlődő demokráciánknak, •szocialista törvényességünk­nek. A benne foglalt jogok és kötelessége gyakorlásá­ban nincs és nem is lehet hatalma senkinek meggátol­ni bárkit; valamennyi ren­delkezését megtartjük és • megtartatjuk mindenkivel. Természetesnek tartjuk — mint ahogyan^ egész, éle­tünk formálásában mindig és mindenütt —, hogy a szo­cialista jogrend érvényesíté­sében és betartásában is el­sősorban nekünk, a párt tag­jainak kötelességünk példát mutatni. Ez a feladat azon­ban korántsem olyan egysze­rű. mint némelyek gondol­ják, hiszen még a csendes hétköznapokon is bátor, kommunistákhoz méltó kiál­lást követel a párt tagjai­tól. Mégis azt mondhatjuk, a kommunisták ma emelt fő­vel állhatnak társaik elé az üzemekben, az állami gazda­ságokban és a termelőszö­vetkezetekben. Biztonságos emberi életet ígérünk, olyan körülményeket, amelyek kö­zepette a teremtő jó szán­dék mindig széles útra talál, -álljuk a szavunkat. A KB titkára ezután, bel­politikai életünkről szólva, a következőket hangsúlyozta: Fejlődésünk eredménye­ként ezrek és százezrek ke­resik a lehető legkedvezőbb módját annak, hogy kell ér­telmesen, szocialista módon élni és dolgozni. És kiktől várnák az útkeresők a meg­győző feleletet, ha nem azoktól, akik az eddigi győ­zelmeikben vezették őket? Jogos tehát, az igényük, hogy korunkhoz méltó életforma megismerésében, a környe­zetünkben élő és dolgozó párttagok mutassanak pél­dát és személyes helytállá­sukkal is bizonyítsák: Való­ban ez az egyetlen helyes életút, amely az ember iga­zi boldogulásához vezet. E szüntelen példamutatás kö­vetelménye megint csak gyakran a kemény megpró­báltatások sorozatát igényli. Mégis, hogy a párt tagjaihoz méltóan álljuk a próbát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint például a szocialista brigádmozgalom tömegmoz­galommá válása. Éppen most, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára kezdeményezett munkaversenyben érünk el minden korábbinál gazda­gabb és értékesebb eredmé­nyeket. Elismerően szólt Hajdú-Bi­har megye gazdasági fejlő­déséről, a kimagasló ipari és mezőgazdasági eredmények­ről, a lakásépítési program nagyszerű megvalósításáról, a tudományos, kulturális élet gyors fejlődéséről — megváltozott életünk legfőbb jellemzőiről. A megye fejlő­désének beszédes számai után hangsúlyozta: Pártunk a nép hű szolgála­taként értelmezi történelmi küldetését; politikánk szo­cialista társadalmunk érde­keit testesíti meg, és minden igyekezetünk az emberi fel- emelkedésért történik. Párt­tagságunk és egész társadal­munk, egybehangzó akaratá­nak megfelelően folytatjuk ezt a politikánkat, együtt ko­vácsoljuk a jövőben is kö­zös győzelmeinket. Jogos tehát az ünnep örö­me, dolgos, boldog népünk ünnepli honfoglalását; küz­delmes, de sikeres életét — mondotta befejezésül Bor­bély Sándor. A beszéd elhangzása után a polgári Táncsics termelő­szövetkezet két fiatal tagja új búzából sütött kenyeret nyútott át Borbély Sándor­nak. A nagygyűlés az Interna- cionálé hangjaival fejeződött be. KÖZÖS AZ ÖRÖM, DE KÖZÖS A GOND IS A Tiszamenti Vegyiművek­ben a pártalapszervezetek miként segítik a gazda­sági feladatok teljesítését 3 old. AZ ALFÖLD ARANYA A BÚZA Interjú Szabó Bélával, a tiszaföldvári Lenin Tsz el­nökhelyettesével a kenyér­gabona-termesztés helyze­téről 4. oldal RÉGI EMLÉKEK MAI FÉNYBEN Kádár János, a párt Köz­ponti Bizottságának első titkára éppen húsz eszten­deje járt Kisújszálláson, a Nagykun Napokon. Ripor­tunkban az akkor tartott történelmi jelentőségű nagygyűlés részvevői szó­lalnak meg 5. old. „HÉTKÖZNAPI" SZÖVETSÉGBEN A Tisza Cipőgyár dolgo­zói mondják el vélemé­nyüket a termelőszövetke­zetekről, a mezőgazdaság­ról 6. old.­A SZIGLIGETI ÉS A KORTÁRS DRÁMA Nemcsak műhelye, hanem otthona is lehetne a mai magyar drámának a szín­ház 7. old. KIJELENTI-E ÖN . ..? IGEN Riport egy nem minden­napi esküvőről 10. old. EGY ÉJ ÉS MÁS SEMMI Miért egyéjszakás város Szolnok az idegennek, erre keres választ a cikk 11. old. ISP». - • yi . .j Kunszentmárton 1977 Fotó: T. Katona László % ijr~

Next

/
Thumbnails
Contents