Szolnok Megyei Néplap, 1977. augusztus (28. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-17 / 193. szám
1977. augusztus 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Zöldségtermesztési Kutató Intézet makói kutatóállomásán új vöröshagymafajták előállításával kísérleteznek a nemesitők. Céljuk, hogy elsősorban nagyüzemi termesztésre alkalmas, a konzerviparnak megfelelő terményt hozzanak létre. Képünkön a virágzó hagymák mesterséges beporzása látható Mezőgazdasági vezetők levele az aratásban részt vett dolgozókhoz Konzervhagvmakísérlet Fellendülőben az njítnmozgalnm Interjú Tasnádi Emillel, az Országos Találmányi Hivatal elnökével Megtermett népünk kenyere. A búza magtárakba került, befejeződött a kalászosok aratása. Az időjárástól nehezített. egyébként is nagy erőfeszítést igénylő rpunka gyors és eredményes befejezése alkalmából a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete tisztelettel és megbecsüléssel köszönti mindazokat, akik példás helytállásukkal cselekvő részesei voltak e munkának. Amikor az aratási és csép- lési munkát elvégző korpbáj- nosokat köszöntjük, nem feledkezünk meg a magot vető, a növényt ápoló emberekről, azokról, akik a korábbi éveknél is szervezetebben és eredményesebben ellátták a gépeket, akik raktárakba szállították a termést, akik új fajtáinkat nemesítették, elterjesztették. Valamennyien jól, érdemesen dolgoztak. Az aratási munkában dolgozóink összefogtak, s dacolva esővel és kánikulával — időben, sikeresen betakarították az ország kenyerét. Az idei aratás lényeges jellemzője volt, hogy soha ilyen rövid idő alatt még nem fejeztük be ezt a nagy munkát. Az eddiginél harmoníA jászberényi Kossuth Tsz állatállományában a jól tejelő tehenek száma az elmúlt évben elérte a hétszázat, ebből 350-et a szakosított szarvasmarha-telepen tartottak. Az ott biztosított korszerű tenyésztési módszerek ellenére az egy tehénre jutó tejhozam alig haladta meg a 2 ezer 400 litert. A gazdaság idei tervében fontos helyen szerepei a tejtermelés növelése. Az egy tehénre jutó évi tejhozamot átlagosan 2 ezer 800 literben határozták meg. A szakosított telepen tartott tehenek tejhozamának pedig el kell érnie a 3 ezer 500 litert. E feladatok megvalósításához a feltételeket korszerű kusabb volt a megyék és gazdaságok közötti együttműködés. Mindez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az eddigi legnagyobb teljesítő- képességű gépparkkal és a legkisebb számú emberrel megoldjuk e nagy feladatot. Az elért eredmények a dolgozó kolektívákat, a szocialista brigádokat, a gépek kezelőit, az irányító, szervező, dolgozó embereket dicsérik- akik vállalásaiknak eleget téve hozzájárultak népgazdasági terveink megvalósításához. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó, munkasikerekkel történő köszöntéséből így az élelmiszertermelés dolgozói is kiveszik részüket. Most, amikor a mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók _ Szak- szervezete vezetése megköszöni a kalászosok betakarításában részt vett dolgozók munkáját, példás helytállását, egyben további munkasikereket is kíván a mező- gazdasági dolgozók nagy családjának a soron levő őszi betakarítási és a jövő Ivet megalapozó munkákhoz, valamennyi tervfeladat teljesítéséhez. technológián alapuló tenyésztői munkával, hatékonyabb takarmányozással teremtették meg. Üzembe helyezték a 300 ezer forintért vásárolt korszerű fejőgépet. Az eddiginél nagyobb gondot fordítottak a fajtakiválasztásra, a fejés technológiáját jól ismerő fejőbrigád alakult. Az átgondolt tervezésnek, a jó szervező munkának máris vannak eredményei. A tsz erre az évre 1 millió 800 ezer liter tej értékesítésére kötött szerződést a Tejipari Vállalattal. Az év első hét hónapjában 1 millió 200 ezer liter tejet adtak át a vállalatnak, ami 14 százalékkai több az elmúlt év azonos időszakában termelt meny- nyiségnél. Véget ért a Georgikon nyári egyetem Keszthelyen tegnap véget ért a Georgikon nyári egyetem. Együttesen 172 osztrák, csehszlovák, NDK- és NS2K- beli, továbbá spanyol hallgatója a kéthetes program sarán főként a szarvasmarha; tenyésztés, a tejtermelés és a szarvasmarha-hizlalás' problémáival foglalkozott. A rendezők nemzetközi tapasztalatcserére s magyar mezőgazdasági üzem tanulmányozására is lehetőséget biztosítottak. A Georgikon nyári egyetem hallgatóinak többsége, mint jelezték, a következő évben ismét visszatér Keszthelyre. Gyártmányok rövidebb „átfutással” Űj típusú kazánok, turbinák és timföldgyártáshoz szükséges autóklávok prototípusai készültek el a Láng Gépgyárban. Sorozatgyártásuk is rövidesen megkezdődik. A vállalat ugyanis a gazdaságosabb, minden piacon értékesíthető termékválaszték kialakítása során rövidebb „átfutási”, azaz gyorsabban kifejleszthető és gyártható típusok előállítására tér át. A lakótelepeket, szállodákat, üzemeket és hizlaldákat fűtő ipari kazánokat régóta gyártanak a Lángban, de ezek igen nagy súlyúak, és nagy helyet foglalnak el. A gyár a svájci Ygnis céggel együttműködve a 2—18 tón- nás típusokból elkészítette az új kázánok első példányait, ezekből még ebben az évben húszat gyártanak. Sorozat- gyártásuk jövőre kezdődik meg, s a tervek szerint 1978- ban már 120 készül el belőlük a gyár dombóvári üzemében. Típusváltás lesz a Turbinagyárban is. A Láng Gépgyár egyelőre nem gyártja tovább nagy teljesítményű turbináit, amelyekből négyet szállítottak a tiszai hőerőműhöz. További belföldi igény ugyanis ezekre már nincs, így helyettük kisebb turbinákat állítanak elő a jövőben, zömmel exportra. Nemrég készült el a gyárban egy 100 köbméteres új típusú autokláv prototípusa is, amelyet az ajkai Timföldgyárban próbálnak majd ki. Az első ilyen nagy autóklá- vot a gyár kollektívája jó minőségben, pontosan a határidőre állította elő. Az autóklávok iránt máris nagy az érdeklődés a román és a jugoszláv vállalatoknál. Beszélgetésünk indításaként, ön volt szíves átadni egy füzetecskét, amit a Diósgyőri Gépgyárban jelentettek meg; címe: „Útmutató, újítási javaslatának elősegítésére”. Témamegjelölésként hadd idézzek a füzet utolsó fejezetéből: „A Diósgyőri Gépgyár újítási mozgalmának sikere az ön érdeklődésétől és részvételétől is függ. Ez a mozgalom az öné ... Lehetőséget ad arra, hogy ön a vállalat javára kölcsönösen előnyös alapon gondolkodjék és tevékenykedjen... Lehetővé teszi, hogy gondolatait és ezáltal befolyását munkájának normál keretein túl is elterjessze ... Tehát gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy a DIGÉP verseny- képes maradjon”. Bevallom: meglep a rokonszenves, az embereket felnőttnek tekintő fogalmazás és az egész füzet összeállítása, és ha arra gondolok, hogy az újítómozgalom néhány évvel ezelőtt szinte reménytelen helyzetben volt, sőt, sokan el is parentálták, akkor itt nagy változásoknak kellett történni. Helytállónak tartja ezt a következtetést? — No, nem szabad arra gondolni, hogy a diósgyőriek módszerei és eredményei általánosságban is jellemzőek. Még arra sem, hogy az efféle tájékoztatókból oly sok lenne az orsizág üzemeiben. Az viszont kétségtelen, hogy 1971, 1972 óta, amikor a mozgalom a mélyponton volt, valóban sok minden történt. — Jól emlékszem az akkori vitákra, és jól emlékszem arra is, hogy azokban a vitákban sokan mondvacsinált érveket sorakoztattak egymás mellé és elkenték a lényeget. Lényegében mi volt a visszaesés oka? — Nem mintha szerencsés dolognak tartanám a múltat hánytongatni, de annyit el kell mondanom, hogy a mozgalom megtorpanását, majd visszaesését az emlékezetes, 1967-ben megjelent újítási rendelet okozta. Volt a rendeletnek számos erénye, hogy mást ne mondjak: olyan feltételeket szabott, amelyek révén az egész újítási mozgalom, hogy úgy mondjam, „megkomolyodhatott”. A rendelet más előírásai viszont súlyos károkat akoztak. Olyanokra gondolok, amelyek érvényesítése gyakorlatilag kirekesztette az újítómozgalomból a műszaki értelmiséget, következésképpen megbénult az újító kedvű fizikai munkások és a műszaki értelmiségiek közötti együttműködés is. Aztán: mivel minden újítási díjat a részesedési alap terhére -kellett fizetni, a vállalatok rendkívül óvatosan bántak az újítási díjakkal. Tisztázatlanok voltak a beruházási újítások feltételei is, egyszóval: sokan nem látták értelmét az újító munkának, de mondom, ne hánytorgas- suk a múltat... — Ezt a sokat vitatott rendeletet 1974 végén módosították. Innen számíthatjuk a mozgalom fellendülését? — Nem. Említettem, hogy volt ennek a rendeletnek sok pozitív vonása is, s azt semmiképpen sem ' állíthatjuk, hogy megbénította volna a mozgalmat. Lassan felismerték ezt a vállalatoknál is és már 1973-ban, a rendelet adta lehetőségek jobb kihasználásával javult a helyzet; több újítást nyújtottak be, többet fogadták el, szóval; a mozgalom túljutott a mélyponton. S ha csak a számokat nézzük, azóta a fejlődés lényegében töretlen, sőt felgyorsult éppen a rendelet módosításának eredményeként. Bevált az „egy brigád — egv hasznos újítás” mozgalom. Ismét a DIGÉP példájára hivatkozom: 800 szocialista brigádjuk 1200 újításét hasznosították. Ez a mozgalom egyébként jól példázza, hogy a társadalmi szervezetek is komolyabban veszik az újító tevékenységet, mindenekelőtt a szakszervezetek. Néhány megyei szakszervezeti tanáccsal -különösen jó az együttműködésünk és ez meg is látszik a szóbanforgó megyék üzemeinek újítási tevékenységén. — Miért csak néhánnyál? — Az Országos Találmányi Hivatalnak mindössze nyolc munkatársa foglalkozik az egész ország újítóinak ügyeivel. Nyolc ember teljesítőképessége pedig véges ... De, amit tudunk, megtesz- szünfc. Most például — szintén a szakszervezettel közösen — azon vagyunk, hogy a legjobb módszereket összegyűjtve, könyvbe kiadva mindenki számára hozzáférhetővé tegyük. — Különböző tájékoztatókon, beszélgetéseken, sőt, különböző szakcikkekben minduntalan elhangzik, hogy nincs minden rendben az újítási díjak körül. Mintha sok helyen nem tartanák egészen illendőnek, hogy egy-egy jelentősebb újításért valóban jelentős összegeket fizessenek ki. Mi hát az igazság? — Való igaz, hogy az utóbbi években az újítások által hozott gazdasági haszon, és az újításokért kifizetett díjak összege közötti olló szétnyílt. Számokban kifejezve: tavaly 25 százalékkal több haszon származott a bevezetett újításokból, mint 1975-ben, de az újítási díjak összege ugyanebben az időszakban csak 2 százalékkal emelkedtek ... — ... mellőzve most a hosszas és körülményeskedő gondolatmenetet, hadd jegyezzem meg, hogy ez egyszerűen etikátlan, hogy ne mondjam, erkölcstelen. — Ne haragudjon, ha erre a megjegyzésére nem reagálok. A jelenség ismert, az okokkal kapcsolatban egyenlőre csak feltételezéseink vannak, de ezek is elégségesek ahhoz, hogy tüzetesebben is megvizsgáljuk a dolgot. Ami pedig az illendőséget illeti: ezt a kifejezést nem annyira a magas díjak kifizetésével, hanem az egész újítási tevékenységgel kapcsolatban használnám. Sok helyen valóban úgy látszik, hogy legalábbis felesleges okvetetlen-kedésként kezelik az újításokat. S a háttérben — meggyőződésem — mindig az emberi hiúság ési irigység áll. Azok hiúsága és irigysége, akik valamilyen ok miatt nem tudnak, vagy -nem képesek újat alkotni. Persze, ezt senki nem vallja be, de az irigység osak dolgozik, indoklásul pedig mindig kézre esik néhány jól hangzó magyarázat. Ha most nemcsak az újításokról, de a találmányokról is szó esnék, sok elkeserítő, sőt, megdöbbentő példát mondhatnék... Másik gond: a különböző pénzügyi szervek sem mindig fogják fel az újító munka jelentőségét. Tudomásom szerint azt még egyetlen revizor sem kifogásolta, hogy valamilyen jelentős újítást nem vezettek be, vagy csak olyan körülményesen, hogy a késlekedés sok millió forint kárt okozott. De ha valahol rábukkannak egy nagyobb ösz- szegű újítási díjra, eleve gyanakvással kezdenek vizsgálódni. Ennek aztán híre megy, és a bátortalanabb vállalati vezetők gyorsan levonják a megfelelő konzekvenciákat. A folyamat legvége, hogv a szellemi termékek értékekkel senki nem gazdálkodik megfelelően. Egy fél kiló szöggel el kell számolni; egy milliós haszonnal kecsegtető újítás sorsával nem... — Nem gondolja, hogy azért e gyanakvás, mert arra is lehetne példákat sorolni, hogy bizonyos újítások mögött bizonyos manipulációk is felfedezhetők? — Valóságos vagy feltété-, lezett manipulációkból kiindulva még nem lehet általánosítható értékítéletet alkotni. A lényeg: az ország szellemi kapacitásával, az emberek szellemi teljesítőképességével nem gazdálkodunk megfelelően. A manipulációkat illetően pedig hadd mondjak egy példát, mert a kifejezés használatakor, bizonyára arra gondolt, hogy egyes újításoknál célszerű dolog bizonyos személyekkel társulni az újítás elfogadása és bevezetése érdekében. Nos: az Északmagyarországi Vegyiműveknél kitalálták, hogy adott esetekben érdemes az újításokat megvalósító embereket is anyagilag érdekeltté tenni, lévén, hogy egy újításnál nemcsak az ötlet, de annak kidolgozása is rendkívül fontos. Ilyen, vagy ehhez hasonló megoldásokkal elkerülhetők a manipulációk, tiszta légkör teremthető az újítások körül. De ilyen megoldásokon csak ott és csak azok töprenghetnek, ahol és akik felismerik az újítómozgalom hallatlan gazdasági, társadalmi jelentőségét; akik bátran ösztönöznek arra, hogy mindenki gondolkodjon, javasoljon, segítse elő, hogy az üzem versenyképes maradjon. V. cs. H árom és fél millió forinttal túlteljesít :ette első félévi tér-1 rét a kisújszállási Kunsági Bőr- és textilipari Szövetke- cet ruházati részleje. A száz szövetkezeti tagot és csak- lem háromszáz be- iolgozót foglalkozató részlegben az dén 13,4 millió fo- int értékű női ru- lát és leánykablúzt készítenek Dr. Romany Pál miniszter Dr. Czimbalmos Béla a TOT főtitkára Dr. Dobi Ferenc a MEDOSZ főtitkára A tejhozam növeléséért
