Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-15 / 165. szám

1977. július 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Játszótér épül a Széchenyi lakótelepen; az alapozást a szolnoki építőtábor diákjainak egyik csoportja végzi. - n zs ­D kombájnok széles arc­vonala közeledik, előt­tük hullámzik a búza arany­ló tengere, mögöttük már csak a sörtés talaj pucér bő­re. Nem merek egy gépet sem megállítani, kiszólítani ebből a fegyelmezett csatár­láncból, tudom, teljesít­ményben dolgoznak. S egyébként is: ki tudja mi­lyen idő jön még, ami ké­pes megpocsékolni a még lábon álló búzát. Sietni kell az aratással, mindenhol, itt is, a kunhegyesi Kunság Né­pe Tsz-ben. II prima társ Az egyik kombájn kiáll a sorból, a tetején villog a lámpa. Pótkocsis vontató si­et mellé, és máris ömlik rá a búza. Ennek végeztével rá­beszélem a kombájn vezető­jét, Kiss Jánost egy ciga­rettaszünetre. Leülünk, a kombájnok elmennek mel­lettünk, ruhánkat, hajunkat lepi az aranyló, de csípős por, ami élesebbre rajzolja a ráncokat. — Traktorosként dolgozom a növényvédelemben, ilyen­kor pedig aratok. Ha engedi az idő és a búza, dolgozunk este nyolc-kilenc óráig is. Amikor eljövök reggel, a család, a két kislányom még alszik. Amikor hazamegyek este, már alszik. De hát nincs mese, ezt a munkát el kell végezni, aratás után majd kibeszéljük magunkat. A 33 éves Kiss János hat esztendeje tagja a kunhe­gyesi Kunság Népe Tsz-nek. Kalocsára vajó, de ide nő­sült a Nagykunságra. Amint mondja, megtalálta itt a szá­mítását. A beszélgetés köz­ben a tekintete hol a gépét simogatja, hol a többi kombájn után rohan és egy­re a munkához kanyarodik vissza. — A szövetkezetben tizen­egy NDK gyártmányú E— 512-es, három Kolosz és négy John Deere kombájn vágja a búzát, de még Van híja rendesen az aratásnak. Az én gépem NDK gyárt­mányú, két éve hajtom, de karbantartáson kívül még semmit sem csináltam rajta. Príma társam ez a kom­bájn. Lassan a kombájnos kör­mére ég a cigeratta. — Ha befejeztük a búza aratását, rákerítjük a sort az aprómagvakra. De az még odébb van, most a búza a lényeg, ettől függ a pénzünk is. Ha így adja a termést, nem lesz probléma, mert amit vágtunk, igen 40 mázsa fölött van mindenhol, sze­rintem jobb, mint a tavalyi. Persze, van vagy háromszáz hektár, amit a belvíz nagyon megbántott... Kiforogja magát Alkonyodik. A kombájnok végigborotválják a végelát­hatatlan táblát, és libasor­ban a telephelyükre vonul­nak. Mostanában kétszer is nagy esőt kaptak, nedves a búza. A 46 esztendős Túri Endrét még feltartjuk egy cigarettányi időre. — Májusban kellett volna az eső, akkor vágnánk most olyan búzát!... De hát en­nél már vágtam jobbat is. — Pénz? — Mikor elég az? Otthon kínlódunk a jószággal, hát így valahogy . .. Túri Endre nézi a róla ké­szült rajzot. „Ilyen öreg va­gyok?” — kérdezi. Inkább ilyen fáradt. — Az öreg Kéri Pista bá- psi ötvenvalahány éves, de 'olyan jó játékos ember. Reggel. De bizony este már lóg a nyelve. — És maga? — Az az igazság, hogy most már nem nagyon sze­retem a kombájnozást, mert fájnak a csontjaim, kihűl­tem még a traktoron. Mi még Hofferon kezdtünk, és kifáztunk. Az aratásnál meg nagy a por, éjszaka fullado­zók, kapar a torkom. — És amikor nem kom- bájnozik? — Akkor szerelő vagyok. A legtöbb kombájnos szerelő. Nyugtalan, már menne a többiek után. Mond vala­mit a fiairól, a nagyobbik hegesztő a Vízgépészeti Vál­lalatnál, most volt sorozá­son, a kisebbik most lesz he­tedikes, itt vízhordó az ara­tóknál. Túri Endre ráncolja a homlokát, ráncolja, végül kiböki. — Ügy tudom, jöitt egy rendelet, hogy 25 évi munka után jár egy havi fizetés. Nekem 2.7 évem van, nem tudom, kimaradok ebből? Hát ez foglalkoztat most borzasztóan. De amúgy jó itt: az egyesüléssel volit baj, de már kezdi kiforogni ma­gát a Kunság Népe Tsz. így van, kiforogja magát. Körmendi Lajos Grafika: Győrfi Sándor Nyugdíjasok a mezőgazdaságban Csepel Karl-Marx-Stadtban Augusztus 25. és szeptem­ber 1. között nagyszabású ön­álló kiállítást rendez az NDK-beli Karl-Marx-Stadt­ban a Csepel Vas- és Fém­művek a Hungexpoval közö­sen, jelentették be tegnap a kiállítók sajtótájékoztatóján. Ä 'kiállításon, összesen mintegy 1600 négyzetméter fedett és 300 négyzetméter szabad területen láthatók majd a CSM valamennyi gyárának és fejlesztő intéze­tének gyártmányai. Ma életbe lép az a rendel­kezés, amely lehetővé teszi, hogy a 'kézi-munkaigényes növények betakarítási mun­káiban részt vevő nyugdíja­sokat november 15-ig nyug­díjuk korlátozása nélkül fog­lalkoztassák a mezőgazdasági üzemek a kézi-munkaigényes növények betakarításánál. A rendelkezéssel kapcsolatban Szabó Ferenc, MÉM főosz­tályvezető elmondotta: a ké­zi-munkaigényes növények betakarításának és szüretének meggyorsítására, a vesztesé­gek csökkentésére született az idevonatkozó kormányhatáro­zat, amely elsősorban azt ve­szi figyelembe: a mezőgazda- sági nagyüzemek minden igyekezete ellenére a legna­gyobb munkacsúcs idején nincs elég munkáskéz a ker­tészetekben és esetenként a szántóföldeken sem. A főosztályvezető hangsú­lyozta, hogy a gazdaságok csakis fizikai munkára alkal­mazhatják a megszabott fel­tételek mellett a nyugdíjaso­kat, fákat földlabdával telepíteni — erre a cél­ra nevelhetők is —, árnyukban, védelmük alatt majd kivárja az ember, amíg a ki­sebbek megnőnek. (Hátha még az építésre kijelölt területeken évekkel korábban fásí­tanának!) A nagyvárosi közérzetnek másik forrása, hogy egyre kevesebb rendellenesség idege­síti lakóit. Mondjuk olyasmi például, hogy amit a szakigazgatási szerv megtilt sok embernek, azt még véletlenül, tévedésből se engedje meg senkinek. Megjegyzendő: eev városban sokkal erősebben érvényesül­het a lakossági ügyintézés szolgáltató jel­lege, mint más, kisebb településeken. Ez is közérzetjavító tényező. Az se helyes, hogy a lakosság többsége lassacskán kiszorul egy kedvelt, vonzó, a pihenést szolgáló zöldterületről, amelyből, ha nem vigyázunk, hovatovább építési öve­zet válik. Nem tizenöt-húsz vállalatnál dol­gozik a város lakossága; azokkal tehát mi legyen, akik az üdülőkbe nem mehetnek be?! Előbb-utóbb azt érzik, ott már semmi sem az övék, csupán a járda, meg az út­test, s a folyó is „egypartúvá” vált a szá­mukra. A holtág melletti hobbytelkeken kis „fa­város” nőtt fel. Akinek tisztes munkájából futja, építsen, ha kedve tartja, ha a pihe­nését, az egészségét szolgálja vele. De a köz jogát szigorú eszközökkel meg kellene vé­deni azoktól, akik a vízpartot csendben, nyugalmuk kétes ürügyén kisajátították. Közérzetet rontó tényező tehát a legcseké­lyebb rendellenesség is. Jogos büszkeség tölthet el bennünket, ha mások a lakóhelyünk évtizedes koncepció nyomán végbemenő dinamikus fejlődését dicsérik, elismerik. Ám a várost nagyváro­siassá alakító munkát hátráltatná az ered­mények túlértékelése, a maradiság, az ön­elégültség, a néha felbukkanó sértődékeny- ség, igénytelenség, amelyeknek nem szabad utat nyitni, ha jót akarunk magunknak. Végül is: a nagyvárosi közérzet minősége mitől függ? A fentiek csupán felvillanta­nak jelenségeket, amelyeknek minden bi­zonnyal van közük a kérdéshez. Ahány lakosa van egy városnak, annyi­féle szempont, jó javaslat, megítélés, jogos és nem teljesíthető igény kerülhet előtérbe. Ezeket valami módon az eddiginél is job­ban meg kellene ismerni, hiszen elsősor­ban azok számára épül, azokért fejlődik, azoknak a munkájával gyarapítható, akik benne élnek. A nyílt, a jövőt formáló ma­gabiztos várospolitikához ez úgy hozzátar­tozik, mint alma az almafához. A progresz- szív vitaszellem, a városfejlesztés demok­ratizmusának kiszélesítése a település jö­vőjét, tehát lakóit szolgálja, s megkönnyíti a vezetők munkáját is. Pllnnarihotn álláspont valószínűleg ClIUydUlldlU másutt is — nemcsak abban a városban, amelyre a cikk kapcsán joggal gondol az olvasó —, hogy az igé­nyesség, a perspektivikus gondolkodás, a fantázia, az ötletesség, a tervezés ésszerű merészsége, egyszóval a „nagyvárosi szem­lélet” minden, a terv fedezeteként rendel­kezésre álló egy forintot néhány fillérrel legalább értékesebbé tehet. Míg a kapko­dás, az improvizálás — erre is van példa egvik-másik városban — drágítja a fej­lesztést, sőt lelassítja, szűkíti a megvalósít- hatót is. Amennyiben a városfejlesztésben is erő­teljesen érvényesül a minőség és hatékony­ság követelménye, mind kedvezőbbé válnak az emberek életfeltételei. Hiszen éppen az a cél, hogy ne csak városlakók legyünk, ha­nem jól is érezzük magunkat. Fábián Péter Ta|ón az olvasók egy része még visz­Idldll szaemlékszik arra a tévémű­sorra, amelyben Debrecen városfejlesztési törekvéseiről, problémáiról vitatkoztak. Egyebek között Nemes György író azt fej­tegette gyermekkora emlékeit féltő szere­tettel, hogy a nagyváros átalakulásával el­veszti a múltját, hangulatosságát; s külö­nösképp azok számára lesz idegen — s ez kihat közérzetükre is — akiknek szívéhez- lelkéhez ezer gyökérrel kötődik egy-egy ré­gi utca, negyed, ház, tér, egyszóval mindaz, ami jellegzetesen debreceni. Valóban, mitől is lesz jó városi közér­zete az embernek? Nyilván a városi élet­mód előnyei és kellemetlenségei is latba esnek. Ahány ember, annyi válasz várható. Ami engem, szolnokit illet, csupa ap­róság jut az eszembe: hangulatos utcák, szép terek, szobrok, sok fény, eleven, vál­tozatos épületek. Szórakozásnak ígérkező séták is, hiszen például a sok szaküzlet szé­pen rendezett, ötletes, bő választékot ígérő kirakataival nemcsak látványosabbá, színe­sebbé, mozgalmasabbá teszi a várost, ha­nem beszélgetésre, családi tanakodáshoz, tervezgetéshez is témát kínál. Egy rendes városi ellátáshoz persze kel­lenek a nagy - áruházak, csarnokok ... — erre megvannak a szerepkörének megfele­lő normák. De: ma még, s egyre sürgetőb­ben hiányoznak a szaküzletek, a böngész­dék, az újságolvasó pavilonok, a kiterjed­tebb választékosabb szolgáltatások, hangu­latos szórakozóhelyek, amelyek nélkül bi­zonyára jó lehet az alapellátás, de a jövő­re gondolva vajon színvonalasnak minősí­tenénk? Sőt, ha az áruházak is kezdenek „szatócsvonásokat” felvenni, az is szé­pen leromlik, ami van. Új probléma tehát, hogy milyen legyen a jövőben a kereske­delmi munkamegosztás, illetve a jelenlegi újabb befektetések nélkül, miképp válhat­na célszerűbbé. Más. A nagy lakótelepek létrehozása, vagyis tömegépítkezés természetes, hiszen több ezer család vár még otthonra. De a tervszerűség erősítésével elkerülhető, hogy ezeken csak lakni lehessen, de élni nehe­zen. Nem törvényszerű, hogy több ezer em­bert évekre a mostoha körülmények „be­zárjanak” a lakásba, s buszozni kelljen a gyerekekkel félórányi játék kedvéért, nem szólva a bevásárlás terheit cipelő asszo­nyokról; hogy a nyugdíjasok kánikulában se találjanak árnyas menedékre, padra ... Mert a „kapcsolódó” létesítmények — amelyeknek huzamosabb nélkülözése miatt nem alakulhat ki jó, főképp nagyvárosi közérzet — rendre „lekésik” az építkezé­sek menetrendjét, ami ellentétes is a XI. kongresszus követelményével. Azzal ugyan nem sokáig vigasztalhatjuk az embereket, örüljenek, hiszen új lakáshoz jutottak. Nyilván boldogok, s türelmesek, mígnem azt érzik, hogy a körülmények évek múltán is alig változtak. Csak ideges­sé válik az ember, ha nyúzza a gyerek: játszani akarok, s/rendre azt kell válaszol­ni neki, nem mehetsz le, mert még nincs hová. A gyerek csak este szereti a mesét, a felnőtt este sem. A nagy lakótelepek évek alatt épülnek meg, vajon nem lehetne fo­kozatosan, ahogy a kivitelezői munka mene­te megengedi, a parkokat, játszótereket, üz­leteket is építeni, átadni? Folytatható ez a jegyzet olyan egysze­rű problémával, mint a fásítás. Tudvalevő, hogy amíg a csemetéből igazi fa lesz, ah­hoz évek kellenek. Kórházakban, lakótele­peken, parkokban mégis csak csemetéket ültetnek. Így hát nyolc-tíz év is eltelik, amíg egyetlen fa tucatnyi értékéből az em­berek részesedhetnek. Talán valamiféle „vegyes” módszerre kellene áttérni: felnőtt A jó közérzet forrásai Hagyomány a Szolnoki Nyomda Vállalatnál, hogy végzős szakmunkástanulói ünnepélyes keretek között a vállalatnál kapják kézhez szakmunkásbizonyitványukat. Az idén tegnap került sor a házi ünnepségre, amelyen tizennégy ifjú nyomdász vette át szakmai oklevelét, köztük a képen látható Molnár Julianna kéziszedő. Az ünnepségen külön köszöntötték a Szolnoki Nyomda karcagi telepének ifjú szakmunkását. Bődi Istvánt, aki az országos szak­munkástanuló-versenyen harmadik helyezést ért el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents