Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Székely Aladár, Ady fotóiból rendeztek kiállítást Karcagon, a Déryné Művelődési Központ­ban. Az Ady centenárium alkalmából összeállított kiállítást Karcag után Tiszafüreden láthat­ja a közönség. Nyári Tárlat ’77 A Középmagyarországi Területi Szervezet képző­művészeinek Nyári Tárlata a szolnoki müvésztelep át­adásának 75. évfordulója napján, június 29-én nyilt meg a Damjanich Múze­um földszinti kiállítóhelyi­ségében. A jubileum ün­nepi hangulata fog el amint sétálunk a művek között. Chiovini Ferenc Őszi piac és a Tehenek a karámban című alkotása csak azoknak volt meglepetés, akik né­hány hete bezárult önálló kiállítását nem látták. Bárá­nyé Sándor több képet mu­tatott be, közülük említsük meg a Rajzszakkör kitűnően megmunkált festői felülete­it, összefogott kompozícióját, s az öreg nénike kulturál­tan összefogott színeit, a té­mához ízesülő konstruktív formáit. Fazekas Magdolna a művésztelep egyik legmeg­bízhatóbb kiállítóművésze, egyre érettebb, könnyedéb- ben megoldott művekkel je­lentkezik. Mint a jelen eset­ben is, Laci, Tavasz és a Fa alkonyaiban című alkotásai­val. Ő és Meggyes László ju­tott talán legmesszebb az utóbbi húsz esztendőben sa­ját kijelölt művészi pályá­ján. Meggyesnél ezúttal a különösen hangulatgazdag Téli Zagyva-part, a Szérű és a Vízpart ragad meg. A szobrászok közül Simon Ferenc Ülő leány című alko­tásának gipszét élvezhetjük, amelynek létrehozásában is­mét a klasszikus formák Si­mon Ference jelentkezik. Diogenész változata azt mu­tatja, hogy a kezében lám­pásával igazságot-kereső gö­rög bölcs továbbra is foglal­koztatja. Szabó László egy kis vázlattal, plakettal, s a vörös márványban sokszor megcsodált Feleségem port­réjának bronz változatával adta nevét a kiállításhoz. Sajnálattal látjuk viszont, hogy Sem Berényi Ferenc, sem Bokros László, sem pe­dig Nagy István nem szere­pel. Ha már a művésztelep jubileuma ürügyén a két megye, Bács-Kiskun és Szol­nok Nyári Tárlatának bemu­tatását a szolnoki művészte­lepiekkel kezdtük, engedtes- ség meg, hogy már a Szol­nok megyeikkel folytassuk a sort. Papi Lajos talán a legtermékenyebb művé­szünk, s egyúttal mindig ké­pes újat, mást hozni kiállí­tásainkra, mint amit már láttunk tőle. Alig formázott, a fehér márványból lehelet- szerűen kibontott Ülő nő cí­mű alkotását említjük meg ez alkalommal, s azt a figye­lemre méltó szándékát, hogy a kolónia elhunyt alkotóit plaketteken örökíti meg. Patay Mihály és Mészáros Lajos arcmása az első, for­mába öntött emléke a telep tragikusan fiatalon távozott művészeinek. A grafikai anyagból kiemelkedik Szabó Ágnes három munkája. Két, gazdagon munkált felületű, asszociatív tartalmú, nagymé­retű tusrajza, érzékletesen épített rézkarca maga’s mér­cét állít a továbbiakban il­letően a fiatal művész elé. A jászberényi Sáros And­rás egyik legkövetkezetesebb művészünk. A Havas utca, a Belvizek munkájának szür­kés-ködös tónusai a jászsági táj hangulatainak újra és újra megvallatott képi vál­tozatai. Makay József színei szintúgy következetesen harsannak, mint ahogy az előbbi tárlatokon láttuk tő­le, s Benke László is ugyan­azokat a fényeket, tájakat idézi két képén. A budapes­ti Bényi László a közelmúlt­ban a telep beutalt művésze volt, expresszív indulaté munkái közül a Csónakhú­zók köt le inkább. Az alaty- tyáni Gecse Árpád három képe bizonyítja, hogy az idős művész megváltozott jele­nünket is frissen figyelem­mel kíséri. A Nyári Tárlat anyagában már csaik a Kecskemét és Ba­ja környéki táj eltérő sajá­tosságai miatt is külön .egy­séget képviselnek a Bács- Kiskun megyei alkotók. Ifj. Eber Sándor pasztell bozó­tosai, dombos-lápos, Sugovi- ca-ihlett képei ugyanúgy ösz- szetéveszthetetlenül Baját idézik, S mindenkiétől kü­lönböznek stílusban, felfo­gásban, mint B. Mikii Fe­renc látomásos finomságú akvarell táj-átköltései, asz- szociatív tartalmú festmé­nyei. Kun István bajai ház­sora éppen konkrétságában különbözik Weinträger Adolf erős színvilágú, vörös- sárga variációkra épülő mo­tívumaitól, a kunszentmikló- si Gál Sándor expresszívebb, ellentettebb színekre épülő gouache és vizeskréta mun­káitól. Bozsó János felerősít­ve közvetíti Koszta ellenté­tekre épülő színhagyomá­nyát, Vöröshagyma címmel kiállított munkája kompozí­ciójában, festői harmóniái­ban a tárlat egyik legjobb munkája. Bodri Ferenc konstruktív építésű Kendős nő képe még kívánt volna néhány hasonló indítású munkát maga mellé, ugyan­így az először jelentkező Ko­vács László ígéretes Két ka­pu című tempera képe is. Kecskemétről Marostordai Anna következetesen szer­kesztett, visszafogott tónu­sokkal épített munkái a mű­vész útjának újabb állomá­sai, Patkó József, sajnos ke­vés rézkarca a művész biz­tos rajztudását, akotó fantá­ziáját bizonyítja. Klossy Irén Magyar tájak fametszet-so­rozata igen szépen kivitele­zett, hangulatgazdag mun­ka, bár egyénisége jobban érvényesül a csak általa mű­velt, apró vonalkákkal kom­ponált izgalmas tusrajzok­ban. összességében sokszínű, ■stilárisan és tematikailag széles skálán mozog a Nyári Tárlat anyaga. A hét végé­től már a kecskeméti mú­zeumlátogatók ismerkedhet­nek a kiállítással. Egri Mária Felhívás a munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyére A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Népműve­lési Intézet és az Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete a költészet napja tiszteletére 1978. ápri­lis 7—8-án Salgótarjánban megrendezi a vers- és próza­mondó munkásfiatalok IV. országos találkozóját. A találkozón az 1977. év­ben megrendezendő munka­helyi (üzemi, vállalati, in­tézményi), valamint megyei és budapesti vers- és próza­mondó versenyeken legjob­ban szereplő munkásfiatalok vesznek részt. Az országos találkozón szakzsüri előtt kerül sor a munkásfiatalok vers- és pró­zamondó versének országos döntőjére, ahol a legjobbak arany, ezüst és bronz diplo­mát kapnak, illetve elnye­rik a rendező szervek és Salgótarján társadalmi szer­vezeteinek és üzemeinek dí­jait. A versenyeken kizárólag 30 éven aluli munkásfiata­lok (szakmunkástanulók, üzemek, vállalatok, intézmé­nyek fizikai állományba so­rolt dolgozói és közvetlen termelésirányítók: techni­kusok, művezetőik) vehetnek részt. Egy kötelező és egy szabadon választott verssel, vagy prózával lehet verse­nyezni. A vers, vagy próza előadá­sának maximális időtartama 8 perc lehet. A versenyekre a munkás- fiatalok a munkahelyi és megyei (budapesti) rendező szerveknél jelentkezhetnek. Hz egészséges életmódra nevelés intézete Július 1-től az Egészség- ügyi Minisztérium egészség- ügyi felvilágosítási központ­ja Országos Egészségnevelé­si Intézetként folytatja mű­ködését. Korántsem csupán névváltozásról van szó: az intézkedő miniszteri utasítás tükrözi ezt a szemléleti vál­tozást, amely az egészség- nevelés megítélésében or­szágszerte végbement. A központ a minisztérium más országos szakintézeteivel azonos rangra ikerült Az intézet korábban sem elszigetelten tevékenyke­dett. A jövőben a többi or­szágos szakintézet az eddigi­nél intenzívebben vesz részt az egészséges életmódra ne­velés tartalmi feladatainak kidolgozásában. Ha kilométeróra lenne A kézbesítés ■ ■■ rr ■ jovoje a lábukon...­A Magyar Posta a hírlap­kézbesítő szolgálatban töb­bet nyújt, mint korábban. Például ideiglenes címválto­zás esetén, ha valaki mond­juk két hétig a Balatonnál üdül, s ezt bejelenti, akkor két héten keresztül a ma­gyar tenger mellett kapja a megszokott napilapokat. Sok országban vasárnap nincs hírlapkézbesítés: nálunk van. Ezekkel a szolgáltatásokkal járó többletterheket pedig nagyon sokan nem vállal­ják, már csak emiatt sem vonzó ^ez a munkakör. No meg az a tapasztalat is ta­szít, hiszen például eső ide­jén úgy néznek ki a hírlap­kézbesítők, mint a madár­ijesztők. A karcagi postahi­vatal helyettes vezetője, Ko­vács Pál mondta. Hevés a munkaerő — Nincs elég hírlapkéz­besítő. Igényeinkben mi már lementünk a lehetséges szín­vonal alá, ide mégis csak végszükség esetén jönnek, akkor, ha máshová nem kel­lenek. így persze egyre több lesz a problémánk, egyre több a hiba, s ennek nyomán az újságlemondás. — Az általános és közép­iskolákból rendkívül gyen­ge utánpótlást kap a posta, s most nem csak a kézbesí­tőkről beszélek — véleke­dett Velkei Gabriella, a jászberényi postahivatal ve­zetője. — Olyan fiatalok kerülnek a katonásan pre­cíz postahivatalokba, akik számtani alapműveletekkel s alapvető helyesírási szabá­lyokkal nincsenek tisztában. Talán azért sincs elég hír­lapkézbesítő, mert ez nem szakma, csak segédmunká­nak számít. Segédmunkát pedig máshol is találni, olyan helyen, ahol keveseb­bet követelnek, s többet fi­zetnek. A postának olyan nyomasztó munkaerőgond­jai vannak, hogy az újsá­gok példányszám-emelési terveit (és terjedelem növe­kedését) ismerve pillanatnyi­lag fogalmunk sincs, ho­gyan vészelik át a követke­ző éveket. — A kézbesítők képzését talán meg lehetne oldani a szakmunkásképző intéze­tekben, ahol a szaktárgya­kat a városi postahivatalok szakemberei oktathatnák, s minden mást az iskola ta­nárai — vélekedett a jász­berényi hivatalvezető. — Ez nem megy —mond­ta a karcagi Kovács Pál.— Ahogy kézbesítőnek nincs jelentkező, úgy a szakmun­kásképzőbe se lennemnkább a posta szaktanfolyamainak kellene nagyobb tekintélyt adni. Az egyesített kézbesí­tőknek levelező szakmai tanfolyamon adják át a tudnivalókat, míg a hírlap­kézbesítőknek csak házi ok­tatáson. Tételezzük fel, hogy • a kézbesítőket elismernék szakmunkásnak, munkáju­kat szakmának. Ennek az intézkedésnek leghevesebb ellenőrzői alighanem a pos­tánál lennének a távírászok, felvevők, továbbítók, fel­dolgozók (stb.) személyében, ugyanis az sem számít szak­mának, amit ők csinálnak. A hírlapkézbesítők fizeté­se igen változó, erősen függ a darabszámtól és attól a területtől, amelyet ellátnak újsággal: ezer és háromezer forint között ingadozik. Köz­tudott, hogy a Szolnok me­gyei Néplapot lassan egy esztendeje új nyomdatechni­kával állítják elő. Bele kel­lett jönnie az új technoló­giába a szerkesztőségnek, a nyomdának, de gondokat okozott ez a postának is, hi­szen néhányszor „úszott” a lap, vagyis késve került az olvasóhoz. Ha eltörik 3 nyomdagép és késik az új­ság, addig a posta várako­zási időátalányt fizet a kéz­besítőnek. Kétszer járatja a teljesítményben dolgozó­kat. És senki sem tudja megmondani, mikor lesz lap. Pedig a kézbesítőnél otthon gyerek van, beteg várja, főznie kellene stb. Er­re a várakozási időre — ami szerencsére egyre ritkábban fordul elő — vonzóbb bért kellene fizetni. Segítenek az aktívák Maguk a kézbesítők em­legetik a lapszervezésben nagyon sokat segítenek ne­kik a társadalmi aktívák, akik nélkül a tavalyihoz hasonló feladatokat nem tudtak volna megoldani. A posta persze igen ne­héz helyzetben van: 1949- ben - átvették az államosí­tott postamesteri hivatalo­kat, amelyek többnyire ma­gánlakásokban voltak. Most újakat kell építeni, az igaz­gatóság területén nyolcvan korszerűtlen hivatal van, s 1976-ban a Nyírségben, a Hajdúságban és Szolnok megyében tizenegy új pos­tahivatalt építettek. Termé­szetesen az idén folytatják az építést. A vasútiról áttértek a közúti szállításra, így ja­vultak a dolgozók munka- körülményei. A debreceni Postaigazgatóság 310 gépko­csit üzemeltet, de alkatrész- hiánnyal küzd. A gépkocsi­val való szállításra építve szervezték meg a külterüle­ti kézbesítést, ami megyénk­ben jelentős fejlődést hozott a postai szolgáltatásban. Ezen kívül á postán külön­féle gépeket szereztek be, így például a kézbesítő le­számolása is gyorsabban megy. Az irányítósaém be­vezetése is könnyített a postai dolgozók munkáján. Minderre nagy szükség volt, hiszen a posta forgalma öt­hat százalékkal növekszik évente, s ezt létszámmal nem tudják követni. A gé­pesítést kell továbbfejlesz­teni, s amit eddig végeztek ebben a dologban, az csak a kezdet, vallják a vezetők. — A technikai fejlesztést úgy kell végrehajtani, hogy a Szolgáltatás színvonala ne csökkenjen — mondja dr. Kiss Zoltán, a Debreceni Postaigazgatóság igazgató- helyettese. — Világjelenség ma már, hogy egy kicsit a lakosság is közreműködik a szolgáltatásban (pl. villa­mosjegyet kezel, levélre rá­írja az irányítószámot, le­vélszekrényből kiveszi az újságot). A posta a gazda — Mi a kézbesítés jövője? — Több lehetőség van: blokklevélszekrények, tám­pontok belterületen való al­kalmazása; előreszállítás; kézbesítőknek gépkocsin va­ló kiszállítás. A fokozott gé­pesítés és a meglévő dolgo­zók nagyobb anyagi megbe­csülése. A hírlapárusok bé­rét januárban rendezték, a kézbesítők bérezési rend­szerét most dolgozzák ki. Itt azt szeretnénk, ha nagyobb tényező lenne a megtett út, hogy a nagy területet be­járók többet kapjanak, mint az egy helyen (lakótelepen) sok lapot leadó kézbesítők. Másik feladat az előfizetők megtartása. A pártszervezetek a na­pilapokat valóban olvasó emberek számát szeretné növelni, hogy megyénk mi­nél több lakosa frissen tá­jékozott legyen életünkről, szocialista valóságunkról. Ezért is lett lényeges pont a szociálista brigádmozga­lomban a sajtó terjesztése. Ennek a nem is könnyű feladatnak azonban mégis­csak a posta a gazdája, s minden nehézsége ellenére az ő kötelessége e szolgálta­tásnak a lehető legjobb megoldása. Körmendi Lajos Vége Vízi­rendőrök Meleg nyári napokon a Dunai Vízrendészeti Rendőrkapitányság munka­társainak megsokszorozódik az ellenőrző munkája: vigyáznak a fürdczőkre, a csónakázókra, a tiltott helyen fürdözőket pedig kiemelik a vízből és fele­lősségre vonják. (MTI, Fotó - Várkonyi Péter felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents