Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
1977. július 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit vall a múltról az öcsödi réooi kert? Munkában a megyei múzeum régészé: Madaras László tájolóval állapítja -meg a ' csontváz pontos fekvését, ez sok mindent elárul a régi sírok vallatóinak Tiszafüred A világ vége-e még Tiszafüred? — tette fel a kérdést vasárnap reggeli félórás műsorában Búzás Andor és Kovács Jenő. És feleltek a kérdésre — a tiszafürediek. Kilenc füredi ember —, köztük a tanácselnök — mondta el, hogy Tiszafüred elindult a fejlődés útján, amelyből egyszer városavatás is elkövetkezik. Szóltak az emberek megváltozót,t életéről, s a mező- gazdasági, meg ipari munkáról, amely jobbította életüket. Hallottunk a fürediek összefogásáról, a rengeteg társadalmi munkáról, amely gyümölcsözött gyermekintézményekben, a „csinált” járdákban, utakban, a boltokban, áruházakban. A nagyközség fejlődése, az ipar honosítása mellett sajnáltuk, hogy nem esett elég szó a mezőgazdaságról, annak fejlődéséről. S amit még hiányoltunk: mintha túlságosan — az objektívtői sokkal — távolabb lenne ez a járási székhely sok mindentől. Különben délelőtt még- egyszer hallottunk Tiszafüredről —, a Szivárvány műsorában. A műsor most azt kutatta: kik laknak a 12-es szobákban. Tiszafüredről a 12-es sátor lakói mutatkoztak be, akik a vidég gazdag növény- és állatvilágát tanulmányozzák a Hortobágy szélén. Röviden Érdeklődéssel hallgattuk a múlt hét hétfőjén a Három milliárd márka című műsort, amely a magyar— nyugatnémet gazdasági kapcsolatokról szólt a budapesti és a kölni stúdióból. Valóban alkalmunk volt megismerkedni a gazdasági kapcsolatokkal, s közben sok fontosat is megtudtunk a nyugatnémet gazdasági életről, s a velünk összefüggő távolabbi tervekről, elképzelésekről. Legalább ennyire érdekes volt a keddi Gazdasági Minifórum, amelyben Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője a hallgatók és a stúdió KGST- vel összefüggő kérdéseire válaszolt. 300 ezer anya élvezi napjainkban a gyermeknevelési segélyt. Velük foglalkozott az Egyenjogúság című vitaműsor, Pásztor Magda szerkesztésében. Sok régi és új gondolat, elfogultság és vitatható szemlélet megismerésére volt alkalmunk. És természetesen a megoldáshoz vezető útra is kaptunk iránytűt. A Világszínház Shakespeare sorozatának befejezése alkalmából „Színház az egész világ” címmel nyilvános rejtvényekkel teli szórakoztató műsort sugárzott pénteken a Petőfi rádió. Nyolc mű legszebb perceiből hallottunk élvezetes, jól szerkesztett előadást. Szünidei gondokat fedezett fel a Lányok asszonyok műsora — Budapesten. Azért említjük, jnert vidéken sincs különbül, s mintha valóban felfedezni kellene, hogy a kisgyerekeseknek igen nagy gond a nyár. Bezárnak ugyanis, rendszerint három hétre, de méginkább egy hónapra a bölcsődék, óvodák. Amelyik családban nincs nagymama, vagy ráérő rokon, esetleg nagyobb gyerek, ott bajban vannak a szülők. Hiszen kisgyereke általában fiataloknak van, s nekik még nem annyi a munkaviszonyuk, hogy kényelmesen egy hónapra telne szabadság, így apa, anya váltva megy szabadságra, vagy átmeneti bölcsődébe, óvodába cipeli a gyereket. Mindenképpen nehéz ügy, ez volt a kedvelt nőműsor véleménye is. (SJ) Vadonatúj munkakönyvével a kezében július 1-én érkezett — egyenesen az egyetemről — a szolnoki Damjanich Múzeumba Madaras László régész. Nyomban Öcsödre küldték, ahonnan bejelentés érkezett: koponyát vetett ki a földből a téesz területén egy munkagép, és a községi orvos szerint igen régi emberi maradványokról van szó .. . Keményen megdolgoztatta a száraz, kötött agyagtalaj a múlt vallatóit, de felfedte titkát: honfoglalás korabeli köztemetőt tárt fel a fiatal régész alkalmi segítőtársaival, a Szabadság Tsz gyümölcsösének kellős közepén. A dombot akarták lefaragni, elhordani, hogy gyümölcsfákat telepíthessenek a helyére. — Eddig három sírt tártunk fel a feltehetően X— XII. századbeli magyar köztemetőből és találtunk két kelta sírt is. Nemcsak a tájolásból. hanem a csontvázak mellett talált tárgyakból is következtetni lehet az eredetükre. Előkerült két „S” végű haj karika és gyűrű, a fejnél elhelyezett kőedény, a „hólyagos” bronz láb- és karperec, a két fibula a Délészaki tájolású sírban kétséget kizáróan kelta maradvány. — Az első sírban talált anyagot már beszállítottuk Még néhány felsőoktatási intézményben folynak az államvizsgák, egy-két egyetemen, főiskolán a diploma- osztás is hátra van. Néhány napon belül azonban elnéptelenednek az épületek, a felsőoktatásban is befejeződik a tanév. Az imtézmények nappali, esti és leyelező tagozatán 110 és félezren tanultak az idén, ez az utóbbi tíz év legmagasabb hallgatószáma. A nappali tagozatokon 64 és félezer hallgató sajátította el az ismereteket. A legtöbben — 21 ezren — a tudomány- egyetemeken, majd 14—16 ezren a műszaki főiskolákon. illetve egyetemeken, valamint a tanárképző főiskolákon tanultak. Az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán 17 ezer fiatal ‘fejezte be több-kevea múzeumnak, de itt ez a másik rendkívül szép sír — mutatja Madaras László a csontvázat, mellkasán ki- sebb-nagyobb méretű füles csontgombokkal. — Feltételezhető az is a talaj elszíneződéséből, hogy valami színes lepelre helyezték a halottat, ami finom, apró gyöngyökkel volt díszítve. íme — az erős napsütésben ott csillognak a porszemnél alig nagyobb gyöngyök. Az öcsödiek nagyon fegyelmezettek. A bejelentés óta együtt maradt a korábban talált valamennyi szórvány lelet is, nem hordták szét „emlékbe”. De jönnek, egyre jönnek érdeklődni, a múltat szemrevételezni. — Mi lesz a sorsa? — kérdezgetik. — Voltak és vannak is még talányok munka közben. Itt van ez a gyermekcsontváz, amit ebben a kerek gödörben találtunk. Ez nem sír... ki tudja miért nem temették el, miért lökték ide ... Aztán ez a sok kerek meg hosszú fekete folt még az agyag felszínén ... Egyet-kettőt megnézünk még, de a múzeumba döntenek majd afelől, hogy folytatjuk-e a feltárást, vagy mi lesz a sorsuk a Rédai kerti leleteknek . .. sebb sikerrel az első évet. 14 700-an pedig — eljutva az államvizsgáig — búcsút mondtak, illetve mondanak a képző intézménynek. A nappali tagozatok különböző évfolyamain a hallgatók 37 százaléka volt fizikai dolgozó gyermeke, az első tanév aránya: 35,8 százalék. A nők aránya 48 százalék volt, egyes intézményekben azonban túlnyomó többségben vannak. Érdekesség, hogy szeptemberben az elsőévesek közül több mint ezer fiatal az érettségin kívül szakmunkás- -bizonyítvánnyal a ' zsebében kezdte felsőfokú tanulmányait, 350 olyan fiatal lépte át az egyetemek, főiskolák kapuját, aki érettségivel nem, csupán szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezett. Szöveg: Rónai Fotó: Temesközi Száztízezer hallgató Befejezés előtt az egyetemi tanév Ha kilométeróra lenne ' a lábukon... Úttalan A kézbesítők, főleg a nagyobb postahivataloknál szocialista vagy szocialista címért küzdő brigádokban dolgoznak. A csepeliek felhívása nyomán ezek a brigádok is lapterjesztési felajánlásokat tettek, és egyéni vállalások is születtek főként a kisebb helyeken, Szolnok megyében kétszáznál is több. Sok község politikai feladatának tartja, hogy elsősorban a pártlapokat és a magyar nyelvű szovjet sajtót terjesz- sze (más kérdés, hogy e közösségek számát lehetne növelni), eljuttatva így a politikát lehetőleg minden családba. Panaszmentes kézbesítés A kézbesítők közösségeinek másik fontos célja a panasz- mentes kézbesítés. Anélkül, hogy a hírlapkézbesítőket hibátlan, szeplőtlen embereknek akarnánk feltüntetni, ejtsünk néhány szót olyan objektív akadályokról, melyek hatalmas kérdőjeleket raknak a panaszmentes kézbesítésre vonatkozó vállalások után. A klasszikus postai munkához (távbeszélő, távíró, levél, csomag, távirat, pénzküldemények, takarékkezelés) csatlakozó hírlapterjesztéshez, kézbesítéshez nincsenek meg a személyi és műszaki feltételek. A személyi feltételekről még lesz szó. A hírlapkézbesítők műszaki felszereltsége a kemping-kerékpárnál tart, ami sáros vidéken sok panasz okozója. (Szolnok megyében szinte csak sáros vidék vanlh s helyenként a posta kivonja ~ a forgalomból. Meg kell jegyezni, hogy a kemping-kerékpár mint közlekedési eszköz rossz, szállításra azonban jó. Sus- tyák László, a Debreceni Postaigazgatóság hírlaposztályának vezetője tájékoztatott, hogy már folynak a kísérletek egy minden szempontból megfelelő kerékpár kialakítására. — A jelenlegi műszaki szint feltételezi az urbanizációt, vagyis a burkolt utakat, járdákat — mondta Kovács Pál, a karcagi postahivatal helyettes vezetője. — Ami a burkolt utakat jelenti, köztudott. hogy megyénk nagyobb városaiban is nagyon kevés van belőlük, a falvakról nem is beszélve. Márpedig a kézbesítők nehéz fizikai munkáját, cipekedését csak megfelelő utakon lehet enyhíteni. Csak burkolt utakon lehetséges az úgynevezett előszállítás, ami azt jelenti, hogy gépkocsi viszi ki a súlyos újságcsomagot a kézbesítő járásába, s ottkét- három ládában elhelyezik. Ezekből a kis „lerakatokból” hordja szét azután a lapokat a kézbesítő. Sajnos, ez ma még kevés helyen oldható meg, így marad a cipekedés. a birkózás a sárral. Kérdés, hogy ahol megoldható, mindenhol megszervezi-e a posta az előreszállí- tást? Dr. Kiss Zoltán szerint nagy erőfeszítéseket tesznek az előreszállítás megszervezésére nagyobb településeken, ahol lehet, ott megoldják. Igen sok gondot okoznak az új lakótelepek. Ezzel kapcsolatban a szolnoki hírlapkézbesítők egyik csoportjának, a Dobó Katica Szocialista Brigád tagjainak véleményét másolom ide. — A be nem fejezett lakótelepekhez úttalan utak vezetnek. — Némelyik lépcsőházban hihetetlenül magasra szereltek a levélszekrényeket, s csak úgy érjük el, ha valamilyen tárgyra állunk. De ez már balesetveszélyes. — Minket vádolnak akkor is, ha a levélszekrényekből kilógó újságot valamelyik élelmeskedő szomszéd húzza ki, s nem az előfizető. Nagy sérelmünk, hogy például a Szolnok megyei Néplap nincs összehajtva, sok sérült lap kerül hozzánk, s az ilyen újságot nehéz a piciny levél- szekrénybe gyömöszölni. — Sok épületben nincs házmester, a lakók maguk zárják és nyitják a kaput. Mivel már hajnalban talpalunk az újságcsomaggal, sok helyen találunk zárt kapukat, ahová később vissza kell térni. Több járás gazdátlan — Ahol nyitva a lépcsőház, ott is hibázhatunk, mivel a téli hajnalok sötétek, és sok helyen rossz a villany. — Kevés a hírlapkézbesítő, több járás gazdátlan, s ehhez jönnek még a betegségek, tanulmányi szabadságok. Másodfordulóban visz- szük az újságot a gazdátlan járásba, de ezt kevésbé ismerjük, s be-becsúszik egy- egy hiba, amit az előfizetők időnként hajlandók felfújni.. . A hírlapkézbesítők általában asszonyok. Korán reggel a nyakukba veszik a járásukat, sietnek, hiszen otthon várja őket a dolog. Pontosan az, amit a háztartásbeliként számontartott asz- szonyok végeznek: gyerek- nevelés, főzés, mosás, háziállatok, háztáji kert. A hírlapkézbesítő szolgálat eleve kiegészítő jövedelemként lett létrehozva, úgyhogy az újságosok munkaideje kevesebb is, mint az egyesített kézbesítőké: általában napi négy órára szerződtetik őket. Tudjuk, azért ennyire, mert a reggeli órákban kell befejezni a kézbesítést. Elvileg! Mert van község, ahová az újság dél körül ér oda. Másrészt az egyre növekvő hírlapforgalom mellett, amely alighanem tovább duzzad, ma már képtelenség ennyi idő alatt kihordani az újságokat. Persze, az újságosokat már aligha lehet jobban felmálházni, úgyhogy a posta a hírlapforgalom növekedése esetén valószínűleg. a járások számát kénytelen szaporítani, a meglévőket zsugorítani. Kérdés azonban, lesz-e új kézbesítő, ha mos is kevés van? Ha hosszabb lenne a kézbesítők munkaideje, mondjuk papíron is annyi, mint. a valóságban, akkor jóval több szociális juttatásban részesülhetnének : kapnának egyenruhát (most csak védőruha van), féláru vasúti igazolványt, és igénybe vehetnék a gyermekgondozási segélyt is. Az emberben felmerül a kérdés: vajon a posta eléggé megbecsüli-e a saját embereit? Felelősségteljes szolgálat A hírlapkézbesítőknek ünnepnapjuk sincs, a család otthon van, ők pedig róják az utcákat. S ráadásul néhány hetilap is vasárnap jelenik meg. A postán nem munkaidőről beszélnek, hanem szolgálatról. Szó ami szó’ nehéz és felelősségteljes dolog az emberek szolgálata. Magasak a követelmények, nagy az igénybevétel, s amikor más pihen, a kézbesítőknek sokszor csúcs- forgalom van. A karcagi postahivatal helyettes vezetője mondta: — A legtöbb helyen a kézbesítők is besegítenek pl. a táviratkihordásba. Bizony, reszketnek egy-egy népes esküvőtől, vagy névnaptól, karácsonytól, mivel hatalmas mennyiségű táviratot kell kézbesíteni. Nemhiába jegyzik meg félig tréfásan a kézbesítők: „Ha kilométeróra lenne a lábunkban!...” A jászberényi Gedei Zoltán sok-sok példát sorol arra, kiknek kellett idő előtt nyugdíjba menni betegség miatt, milyen kevés a még évekig egészségben élő postás-nyugdíjas ... Ez a munka elhasználja az embert, így tartják. Körmendi Lajos (Folytatjuk) Szolnokon, a Művésztelep mellett megkezdődött egy szoborpark kialakítása
