Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-10 / 161. szám

1977. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Amatőrök szezon után A nyár a könnyed szóra- rakozásé, szűkebb hazánk amatőrművészeti együtte­seinél is „'kitört” a vakáció, — vagy éppen külföldön vendégszerepeinek, arra ké­szülnek. Jól megérdemelt a nyári pihenés is, a külföldi turné is legjobb amatőr együtteseinek számára, hi­szen eredményekben gazdag szezont hagytak maguk mö­gött. Általában megállapítható, hogy az amatőr művészeti mozgalom egésze jelentősen fejlődött az elmúlt évek so­rán, még akkor is, ha né­mely művészeti ágban átme­neti visszaesés tapasztalható. A különböző diákverse­nyeken, versmondó fesztivá­lokon megkétszereződött a versmondók száma. A költé­szet iránti megnövekedett érdeklődést a közművelődé­si hálózat nem tudta megfe­lelő ütemben elegendő szak- referenssel követni. A vers­mondók felkészülése ösztö­nös, vagy — tisztelet a ki­vételnek — rosszul irányí­tott. a versmondó stúdiók hiánya egyre jobban érezteti hatását. Az előzőek követ­keztében csak mennyiségi változásról beszélhetünk. De úgy hisszük ennek is örülni lehet, hiszen a rendszeres versmondók immár több ez­A színjátszómozgalóm nem tudja folytatni régi hagyo­mányait : gyakorlatilag csak Szerény ■■ próbálkozásokkal jelentkezik. Korszerűtlenné vált talán ez a régen oly népszerű közművelődési for­ma? Kétségtelen, hogy a haj­dani „operett társulatokon” túllépett az igény, de az or­szágos horizont mégis azt bizonyítja, hogy a színjátszó stúdiókban szívesen műve­lődnek a fiatalok. Valószínű, hogy a lelkes szervezés, áva- tott vezetés hiánya miatt sorvadt ei csaknem teljesen a megyében a színjátszó­mozgalom. Különben nem kívánunk vitatkozni vezető művészünk megállapításával: a rossz Szolnokon kívül — a Tisza fellegvára — Jászberényben —,a szövetkezetek segítségé­vel — -új folklór centrum alakult ki. S míg olykor a Tisza táncegyüttes régi híré­ből „él”, — a jászberényiek fejlődése egyenesívű, felfe­lé mutató. Ezzel nem a Tisza táncosait akartuk megbánta­ni — a tények szigorúak! — Kórus- nagyhatalom a lászkunság rés táborából — ha sikerül számukra szakmai segítsé­get adni — hamarosan „ki­nő” az a néhány versmondó egyéniség, aki reprezentálni tudja megyénket a legma­gasabb szintű versenyeken is. Félreértés ne essék, most is számos kitűnő versmon­dónk van, de előbbre lépé­sük az említett szakmai elégtelenség miatt megakadt. Ezen viszont csak a rég óhajtott, értően vezetett versmondó stúdió működte­tésével lehetne változtatni. A stagnálás megállapítása után tegyük hozzá: fiatalja­ink szépen szerepeltek az el­múlt évben számos országos versenyen, — de képessége­iktől messzi elmaradva. Még egyszer le kívánjuk viszont Szögezni, hogy a versmondók táborának mennyiségi változása ered­ményes és folyamatos köz- művelődési munka sikeres következménye. színjátszócsoportnál jobb a semmilyen ... Ha nincsenek meg az önmaguk mércéje szerint elfogadható színvo­nalon működő színjátszócso­portok létezésének feltételei, — járjunk még többet szín­házba. Mindenki jobban jár! A néhány évvei ezelőtti­hez képest szerényebb szín­vonalú az irodalmi színpa­dok munkája is. A szolnoki Híd és a Kőtövis, valamint a kunszentmártoni gimnázi­um és a szolnoki szakmun­kásképző intézetek irodalmi színpadjai után elég hosszú „szünet következik. A tisza- földvári Hajnóczy diákszín­pad is gyengélkedik, pedig régi magaslatai jó szereplés­re köteleznék. annál is inkább nem, mert a legutóbbi országos fesztivá­lon a Tisza a vártnál lénye­gesen jobban szerepelt. S ha már a szereplésekről esett szó: úgy véljük — megint csak 'a tényekre hivatkozunk — hogy a Tisza táncegyüttes nem kapja meg — művészi rangjához megfelelő, Szerep­lési lehetőségeket. A jászbe­rényiek mögött ez évben ta­lán már három külföldi fel­lépés is van — ezt tartjuk természetesnek, vigyék te­hetséges fiataljaink jó hí­rünket a világban, nem pe­dig a Tisza már-már króni­kus izoláltságát. Nem hisz- szük, hogy az együttes fenn­tartó szervét nekünk kelle­ne arról meggyőzni, hogy az amatőr művészeti mozga­lomban a sikerélmény a leg­nagyobb mozgató erő, a szükséges kohézió, anélkül kísérthet az elsekélyesedés veszélye. Az országban egyedülálló — kísérletnek számít —• a szolnoki Corvinka együttes. Fejlődésük sok reményre jo­gosít, e sorok írójának meg­győződése, hogy a kellő fel­tételek biztosítása esetén négy-öt év múlva velük megerősödve a Tisza tánc- együttes eddig elérhetetlen­nek tűnő színvonalra jut fel. A megye más, szerényebb keretek között működő tánc­csoportjai számára nagyon hiányzik a rendszeres szak­mai segítségnyújtás. A megye kórusmozgalma sohasem volt még ilyen ma­gas színvonalon, mint nap­jainkban. Az ország tizen­két hangversenykórusa kö­zött ott van a szolnoki Ko- dály-kórus, egy sorban a Vasas Művészegyüttes Köz­ponti Énekkarával, a Mun­kásőrség kórusával, vagy éppen a Czövek Lajos ve­zette Maróthy kórussal. nranydiplomások Fesztiválkórus minősítésű a szolnoki Tiszaparti Gim­názium és Szakközépiskola kórusa, a jászberényi Felső­fokú Tanítóképző Intézet női kara, a szolnoki MÁV Járműjavító férfi kara, a karcagi Déryné Művelődési Központ munkáskórusa. Négy aranydiplomás, hét aranykoszorús kórusunk van, — hogy csak a legjobbakat említsük. Alkalmi statiszti­kánk Szerint az ország me­gyéi közül nekünk van leg­több, magasszintűnek mi­nősített kórusunk. Külön kell szólnunk arról, hogy ifjúmunkás kóru­saink jó némelyike még nem lépett fel minősítő verse­nyen, — a következő év nagy meglepetéseket hozhat. A pávakörök minősítő hangversenyét augusztus 20- án tartják, elképzelhető, hogy egy-két csoportunk az ország legjobb parasztkóru­sai közé kerül, — de ezt nem szeretnénk „elkiabálni”. Tiszai Lajos Thália papjai, hol vagytok? Hol peng jól a sarkantyú? Ha kilométeróra lenne Újságosnak lenni a lábukon... 1 Mostanság „sikk” szidni a postánkat, a sajtó is meg- megcsipkedi, a kabaréról nem is beszélve. Ezt a hangot az­után az útszélen, kiskapuk­ban hallja vissza a kézbesí­tő, s amit hall, bizony sok­szor valóban útszéli hang. — Több társadalmi meg­becsülést érdemelne a posta, a postás, a hírlapkézbesítő — mondta mindenki, kezdve a falusi újságostól a Debreceni Postaigazgatóság igazgató he­lyetteséig. Igazuk van. Ha késik a lap — Szemléletváltozásra van szükség — fejtegette a jász­berényi pártbizottság első tit­kára. — Máshogy kell meg­ítélni a hírlapkézbesítő mun­káját is. A pártmunkások ko­moly segítőjüknek tekintik a kézbesítőket, olyan emberek­nek, akik társadalmunk mel­lett tudnak agitálni, politi­kánk propagandistái lehet­nek. Néhány évtizede még ran­got, társadalmi presztízst je­lentett postásnak lenni. Ma nem az: a közvélemény elő­ítéleteitől terhes, nem sokra tartják azt, aki „csak” újsá­gos. Hajdú megyében példá­ul egy parasztember megver­te a feleségét, mert az elsze­gődött kézbesítőnek és úgy­mond szégyent hozott a csa­ládra. Egy másik beszédes sztori: egy csinos, fiatal nő, amikor beállt kézbesítőnek, s az első napon megjelent egy többszintes épület lépcsőhá­zában, a házmester harsány kezétcsókolommal fogadta. — X. Y. hol lakik? — ér­deklődött a jólöltözött kézbe­sítő. — Miért? — kérdezte a házmester. — Hoztam neki az újsá­got. A házmester „kapcsolt”, megmondta hol lakik X. Y. és családja, majd ráförmedt a csinos kézbesítőre. — Máskor ne hordja be a sarat! Sok hírlapkézbesítő pa­naszkodik, hogy úgy beszél­nek velük, mint a kutyával, s akkor is reájuk haragsza­nak, ha például a nyomda­gép hibája miatt késik az új­ság. A falvakban, vidéki vá­rosokba egyébként is elég ké­sőn ér ki a lap, úgyhogy so­kan „esti újságnak” becézik a napilapokat, mivel csak későn, esetenként délután tudják a postaládákba dobni. Már ahol van postaláda! Mert a falvakban elég kevés helyen található, viszont az igény... — Ha én kifizettem az új­ságot, hozd be az asztalomra, ezt mondják nekünk — pa­naszkodott Tiszaszőlősön egy kézbesítő. Egy biztos: az előfizető sem szent, főleg ha bal lábbal kelt fel. Sokszor olyanok is pa­naszt tesznek egy-egy hírlap­kézbesítő ellen, akiknek nem jár újság. Mások mintha ha­ragudnának a kézbesítőre, s alaposan megjárkáltatják, mire végül hajlandók az elő­fizetési díjat átadni. A lakossággal sokkal jobb a kapcsolata az egyesített kézbesítőnek, azaz a levélhor­dó postásnak, mint a hírlap­kézbesítőnek. A postások a hivatalos kapcsolaton túl szinte családtag értékű kap­csolattal is bírnak. Érthető: ők viszik a katonafiútól, a távolba szakadt gyerekektől, rokonoktól a leveleket, ők hordják a pénzküldeménye­ket, a nyugdíjakat. Tanyai kézbesítők — Bennünket sokszor meg­kérnek erre-arra — mondja Gedei Zoltán jászberényi egyesített kézbesítő. — Az egyik asszony a lelkemre kö­ti, hogy ne adjam oda a pénzt az urának, mert elissza: öre­gek megkérnek, töltsem ki a lottót és dobjam be; de a ta­nyai kézbesítők néha kenye­ret, cukrot is visznek elesett emberek kérésére. Ezzel szemben a hírlapkéz­besítő a pénzt nem hozza, ha­nem viszi. Egy jászberényi hírlapkéz­besítő, Garai Lászlóné me­sélte. — Nekünk 28-ig le kell számolnunk, s ez különösen ott okoz zsörtölődést, ahová majd csak 31-én viszik a nyugdíjat. Ahol jobb a kap­csolat, kölcsönös a bizalom, ott a kézbesítő általában elő­legezi az előfizetési díjat. — A hírlapkézbesítői stá­tus nincs társadalmilag elis­merve, — mondja dr. Kiss Zoltán, a Debreceni Posta- igazgatóság igazgató helyette­se. — Ez nem számít hivatás­nak, a pályaválasztási ta­nácsadóban sem ajánlják senkinek, ezzel a munkával mindenki úgy van, hogy ki­egészítő jövedelem a háziasz- szonyoknak. Amire panasz­kodnak Pedig nem csekélység amit végeznek: a Magyarországon megjelenő lapok hetven szá­zaléka előfizetéses, amiket a kézbesítők juttatnak el a pos­taládákba; s nem egészen harminc százalék az árus példány. S azt a hetven szá­zalékot nem éppen zökkenő- mentesen lehet eljuttatni az olvasóhoz. Néhány egészen apró példa: Nincs postaláda. Az albérlők nevét nem írják ki az ajtókra, postaládákra, márpedig így lehet-e kézbe­síteni? Az ideiglenes címvál­tozást nem jelentik be idő­ben ... Persze, a kézbesítés nem is olyan veszélytelen do­log, gondoljuk csak a mérges kutyákra! De vannak egészen meghökkentő, krimibe illő esetek is. A jászberényi hír­lapkézbesítő, Pap Istvánná mesélt egyet. — Több névtelen levelet kaptam, s ezekben arra szó­lítottak fel, hogy hagyjak egy bizonyos helyen annyiszor öt­ezer forintot, ahány tagú a családom, akkor „meghagy­nak”. Ellenpélda, ugyancsak Jász­berényből, Gedei Zoltán kéz­besítő előadásában. — Azért az emberek álta­lában rendesek. Például az egyik előfizetési díjbeszedő nap végén, már este, egy idős bácsika nem ment be a há­zába miután kifizette az új­ságot, hanem tovább ácsor- gott az utcán, várta, hogy baj nélkül visszatérek-e a sok pénzzel abból a sötét szem­közti lépcsőházból. Körmendi Lajos (Folytatjuk) Ifjúmunkások utazása az NDK-ba Hét városba száztízen Vízgazdálkodási ifjúsági napok A Tisza II. KISZ védnök- ségi napok keretében víz­gazdálkodási ifjúsági napok kezdődtek pénteken Szolno­kon a tiszaligeti KlSZ-tábor- ban. A háromnapos rendez­vény résztvevői előadásokon, fórumokon találkoznak és vitatkoznak az öntözés idő­szerű kérdéseiről. A karcagi Népművészeti Agyagipari, Háziipari Szövet­kezetben ez évben kezdték el a tiszafüredi tájjellegű színes kerámiák gyártását. Képün­kön Benkovics Mária mada­ras tálat irőkáz A Magyar Népköztársaság és az NDK kormánya között érvényben lévő szerződésnek megfelelően az idén is újabb ifjúmunkás-csoport indulhat a Német Demokratikus Köz­társaság üzemeibe hároméves ideiglenes foglalkoztatásra. Az országos létszámkeret el­osztása után Szolnok megyé­re száztíz fiatal kiküldetésé­nek joga jutott. A jelentke­zések és a pályázatok beadá­sának időszaka túljutott a félidején, hiszen már csak alig több mint másfél hónap van hátra a kiutazó csoport végleges összeállításáig. Au­gusztus végéig lehet még je­lentkezni a Szolnok megyei fiataloknak a következő szak­mákban: horizontál esztergá­lyos, gyalus, lakatos, galvani­záló, esztergályos, radiálfú- rós, csúcsesztergályos, vegy­ipari hegesztő, elektromos szerelő műszerész. A jelentkezők közt termé­szetesen lehet szakma nélkü­li fiatal is, aki vállalja, hogy az NDK-ban megszerzi vala­melyik szakmában a szak­munkásbizonyítványt. Külö­A Magyar Rádió közérdek­lődésre számot tartó vitát sugároz a közeljövőben a szívátültetések kérdéseiről. A rádió olyan műsort ké­szít, amelyben érvek és el­lenérvek hangzanak el a szív- átültetés mellett és ellen, nősen ajánljuk ezt a lehető­séget azoknak a most érett­ségizett fiataloknak, akik egyetemre, főiskolára jelent­keztek, s — ezekben a na­pokban gyakran előfordul — azt a szomorú értesítést kap­ták a felsőoktatási intéz­ménytől, hogy felvételijük nem sikerült. Ha az nem is, de a nyelvtanulás és szakma- szerzés lehetősége adott — s karpótolhat a vesztett remé­nyekért. A Szolnok megyéből kiuta­zó fiataloknak egyébként Er­furtban, Radebeulban, Neu- stadtban, Rodlebenben, Zwickauban, Drezdában, il­letve Karl Marx-Stadtban lesz munkahelyük. Az út még nyitva, s bár hatvan hely már foglalt, aki kedvet érez az NDK-ban vál­lalt munkához, még jelent­kezhet augusztus végéig a városi tanácsok, járási hiva­talok munkaügyi osztályán. A korábbiakhoz képest a felté­telekben módosítás is történt: aki már egyszer kint dolgo­zott, ismételten nem jelent­kezhet. Megszólal többek között Bo­risz Petrovszkij professzor, a Szovjetunió egészségügyi mi­nisztere is, aki — bár a szív- átültetést nem ellenzi — a jövőt a műszív megalkotásá­ban reméli. Rádióvita a szívátültetésről Tiszaport Fotó: S. K.

Next

/
Thumbnails
Contents