Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
1977. július 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Teljes amit szívvel végezni, rámbíztak...” Bemutatjuk Nyitrai Istvánt, a KISZ Szolnok megyei Bizottságának első titkárát K isportolt, erős alkat, 191 centiméter magas. Az első emlékkép a KISZ IX. kongresszusát idézi, méghozzá a Népstadiont, ahol futott a kongresszus. Ott futott Nyitrai István is, ki tudja, hányadik lett, de ez nem is volt érdekes. — Sokat sportoltam — meséli a KISZ Szolnok megyei Bizottságának frissen megválasztott első titkára. — Általános iskolában atlétika, négytusa, majd kilenc évig kosárlabdáztam versenyszerűen. Sajnos, erről az utóbbi időben le kellett mondanom, kevés az időm. De ma is szívesen labdázgatok, evezek... — Máris az „Edzett ifjúságért” mozgalomhoz érkeztünk. — Igen. Akcióprogramunk homlokára írtuk e mozgalom nevét, ezzel is jelezvén fontosságát. Ha az imént a kongresszusról volt szó: nekem tetszett az eddig % mun_- kánk értékelése és úgy vélem reális, jó határozatokat hoztunk. Ahogy telik az idő, egyre inkább testet öltenek a határozatok, ilyen például az edzett ifjúságért mozgalom is. — Ez látványos, de.. . — De egy csomó aprómunka vár reám, nagyon fontos, de kifelé egyáltalán nem mutatós. Elvégre az ifjúsági mozgalom nem csak az edzett ifjúságért mozgalomból, alkotó ifjúságból, VIT-ből áll. Június 10-én a KISZ Szolnok megyei Bizottságának első titkárává választottak, nagyon örültem, tudom, hogy ez felelősségteljes, nehéz szolgálat lesz. A 27 esztendős Nyitrai István előzőleg Mezőtúr városának volt a KISZ-titkára s a következő funkciókban próbálta erejét: tagja a KISZ Központi Bizottságának, tagja volt a KISZ Szolnok megyei Bizottságának, a KISZ KB mellett működő honvédelmi nevelési tanácsnak, a megyei pártbizottság ifjúságpolií'kai munkabizottságának, a mezőtúri városi pártbizottságnak, pártalap- szervezete vezetőségének. Elvégezte a DATE mezőtúri főiskolai karát. — Gépészcsalád a mienk: nagyapám fiatal korától gépész volt, édesapám ebben nőtt fel, a bátyámról és rólam nem is beszélve. Mindenki gépész, én is nagyon szeretem ezt a szakmát, de lassan sajnos csak a szeretet marad, az ismeretekben elmaradok. Amikor elvégeztem a főiskolát, három elfogadott pályázatom volt: a negyediket választottam, így lettem KISZ-titkár Mezőtúron. Ez volt eddigi legnehezebb választásom, de örülök, hogy még egyszer sem bántam meg. Tavaly nyáron összefutottam Nyitrai Istvánnal Mezőtúron, éppen szabadságra készült. Lelkesen magyarázta, hogy milyen remek pihenés, kikapcsolódás lesz a fizikai munka, ugyanis egy hónapig traktorossá válik. Most erre emlékezik. — Nagyon jó volt a fizikai munka. A főiskola előtt egy évig én traktoros voltam és gépszerelő a Csorbái Állami Gazdaságban. Tavaly ezt folytattam: dolgoztam a lucernabetakarításnál, szalmabálázásnál, terményszállításnál. Emlékeztetett a munka a régi időkre, kicsit a szakmára is. Nagyon jó volt összejönni azokkal a nyílt, egyenes emberekkel, a munkásokkal, közéjük tartozom. Ev azt gondolom, mindig teljes szívvel kell végezni azt, amit az emberre bíztak. Nyitrai Istvánnak egy másfél és egy hároméves gyermeke van, a család egyelőre Mezőtúron lakik. A KISZ megyei bizottságának új első titkára naponta hazajár hozzájuk. Most az ingázók életét próbálgatja. Körmendi Lajos Megújul a tv mindenki iskolája Széles körű vitát váltott ki az elmúlt tanév folyamán a televízió új oktatási formája, a mindenki iskolája. Kelemen Endrétől, az iskolatelevízió vezetőjétől érdeklődött az MTI munkatársa a viták tapasztalatairól és a jövő terveiről: Első adásaink után nyilvánvalóvá vált, hogy azokhoz a dolgozókhoz szólunk, akik munkájuk mellett végzik az általános iskola felső osztáyait, valamint azokhoz, akik ugyan még nem szánták el magukat szervezett tanulásra, de szeretnének megfelelni a fokozódó követelményeknek, amelyeket a társadalom, a munkahely és a család támaszt velük szemben. Számos helyről kaptunk írásos véleményeket, többek között olyan országos szervektől, mint a SZOT, a Népművelési Intézet, a Kulturális Minisztérium, a Fővárosi Pedagógiai Intézet felsőoktatási részlege, de eljutottak hozzánk a megyei tapasztalatok is. Megtudtuk: nem vált ugyan tömegessé az a feldolgozási módszer, amelyet kísérletként kialakítottunk, mégis komoly eredményei vannak az elmúlt tanévünknek. A jövő évben körültekintőbb előkészítéssel, nagyobb szervezettséggel indítjuk új adássorozatunkat. Adás- napjainkat csökkentjük. Megmarad a vasárnapi és a keddi műsoridőnk, a szerdait elhagyjuk. Érdekesség lesz, hogy sorozatainkat már az új tanterv jegyében készítjük, „Szórakatémusz” cím nyelvtanóráinkon elsősorban a kiejtést és a szép beszédet tanítjuk. „Deltácska” című műsorunk természettudományos ismereteket mutat be a televízió „Delta” című műsorának nyomán. Az első külföldi siker f Hazaérkezett Tallínnbol a Coruinka Az „üveges tánc" Tallinnban is nagy tetszést aratott Néprajzosok Komlóskán A Miskolci Herman Ottó Múzeummal együttműködve a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszéke 12 hallgatója néprajzi kutatást kezdett Borsod megye zempléni részén lévő Komlóska községben. A jellegzetesen hegyvidéki, erdők közé települt falut valamikor kárpát-ukrajnai rutének alapították, akik ősi szokásaik egyrészét máig megtartották. A nemzetiségek hagyományainak felderítésére szervezett kutatás során a csoport tagjai rögzítik többek között a népi táplálkozásra, a viseletre, az erdei és mezéi munkára vonatkozó visszaemlékezéseket és adatokat, a házbelsőre, a házépítésre, a szoba, a konyha és a kamra berendezéseire, a szerszámok készítésére vonatkozó munkamódszereket és kifejezéseket, összegyűjtik a jellegzetes népi bútorokat és használati tárgyakat. Egyhetes énekkari szaktábor Esztergomban Énekkari szaktábort szervez Esztergomba július 10-től 17-ig a karcagi Déryné művelődési központ. A táborban Mészáros Ferenc karnagy vezetésével a művelődési központ munkáskórusának tagjai vesznek részt. A programokban sok gyakorlás, módszertani beszélgetés, tapasztalat- csere, hangversenylátogatás, városnézés és kirándulás szerepel. Az énnekkari szaktábort az eddig is nagy sikereket elért kórus szakszerű, intenzív képzése érdekében hívta életre a művelődési központ. Tegnap hazaérkezett Tal- linból a szolnoki Mátyás király úti Általános Iskola néptánccsoportja, a Corvin- ka. Az ifjú táncosokat az észt gyermekdal és tánc ünnepére hívták meg. A szolnoki diákok egy hetet töltöttek testvérvárosunkban, megismerkedtek nevezetességeivel, gyárlátogatásokon vettek részt, s találkoztak, barátságot kötöttek a tallinni IV. számú Általános Iskola tanulóival. S közben persze rengeteget próbáltak, készültek a fellépésekre, hisz a huszonöt fiatal táncosnak ez volt az első külföldi vendégszereplése. A bemutatkozás kiválóan sikerült, már a június 30-án megrendezett fellépésen — amelynek ösz- szes bevételét a világ békéért harcoló népeinek ajánlották fel — óriási taps kísérte a szolnokiak műsorát. Az igazi bemutatkozásra azonban csak július 1-én és 2-án a gyermekdal és tánc ünnepén került sor a tallinni stadionban. Mintegy négy- ssdázötvenezer ember nézte meg az egyes előadásokat. A táncfesztivállal egyidőben a kórusok a Dal mezején léptek pódiumra. A dal és tánc ünnepének második napján huszonhatezer énekes, táncos úttörő, kisdobos népesítette be az észt főváros utcáit, menetelt végig a sugárutakon. A szolnoki diákoknak felejthetetlen élmény marad az első sikeres külföldi szereplés, de az marad a vendéglátóknak is, hiszen a tallinni rádióban és a televízióban felvették a Corvinka műsorát. n közösségi művelődés műhelyei: Dz olvasótáborok Lassan beleivódik a köztudatba, hogy az olva'sók tábora és az olvasótábor nem ugyanazt jelenti. Már azért sem, mert az olvasótáborba inkább olyan fiatalokat hívnak meg, akik még nem tartoznak igazán az olvasók táborába. Bodor Pál kecskeméti szakmunkás tanuló írta: „Azt vártam, hogy sokat kell olvasni. Goromba, mogorva emberekre számítottam. Meg nagy szigorúságra. Nem így lett. Jó volt, mert nagyon Sokat tanultunk. Hozzánk illő vezetőket kaptunk, akikkel meg lehetett mindent beszélni. Nagyon jól elvitatkozhat- tuunk. Jó társaság volt.” A szavaiból talán kiderül, hogy örömmel művelődtek. Ezen a nyáron már több mint nyolcvan olvasótábort szerveznek, mintegy négyezer fiatalnak, az általános iskolásoktól kezdve a fiatal munkásokig. A Szolnokiak idősebb munkásoknak és szövetkezeti parasztoknak is nyitnak tábort. Idén immár másodszor rendezik meg a szocialista brigádok olvasótáborát, ezúttal Budapesten. A július 17-én kezdődő táborozáson mintegy száz ipari munkás és termelőszövetkezeti dolgozó vesz részt. Az egy hét alatt előadásokat hallgatnak meg, írókkal — többek között Molnár Zoltánnal, Sánta Ferenccel, Tímár Mátéval — találkoznak, esténként pedig szabadtéri színházba, moziba mennek. TiszakécSkén és Lakitelken pedig termelőszövetkezetben dolgozó fiatalokat, hívnak meg a közös művelődésre. A táborok számának növekedésével egyre több szakemberre van szükség: az idén már négyszáz fiatal művész, tudós, népművelő vállalkozik a kiscsoportok vezetésére. Mátrafüreden például csillagász és szociológus is dolgozik kiscsoportvezetőként. A táborok előkészítésében és vezetésében jeleskednek a könyvtárosok és a pedagógusok is. Égy-egy olvasótáborban általában öt-tíz tagú kiscsoportot alakítanak. A kisközösségi együttlét lehetővé teszi, hogy megfordítsunk egy nevelési viszonyt. Az iskolában az irodalomtanárok többsége aligha tehet többet, minthogy egy adott korból, annak költészetéből indul ki. Az elemzés végén — jobb esetben — eljut oda, hogy a mű esztétikumát, gondolatiságát összekösse a diákok személyiségével, külső-belső világával. Az olvasótábori magyartanár — legyen akár költő, vagy pedagógus — éppen fordítva tehet, hogy a megbeszélt művekkel a diákok sajátos problémáira keressen választ — bár nem direkt módon. Az olvasótábori nevelés tehát a társadalmi valóságból, a létből, a diákok sorsából indul ki, nem pedig a művészetből, miután az irodalomnak soha nem ügye az irodalom — ahogy Ratkó József költő megfogalmazta. A jó olvasótábor egy ki- csit mindig az élet edzőpályája is. Olyan közösség, ahol a fiatal sokrétűen kipróbálhatja magát. Sági Erika, szobi gimnazista így írt erről: „A kezdeti időszakban vért izzadtunk. A kiscsoportvezető azért, hogy kipréseljen belőlünk valamit, hogy a vezetőnkkel egyenrangúnak tekintsük magunkat”. A kiscsoportok közösséggé válását tehát csak úgy érhetjük el, ha demokratikus légkört alakítunk ki. Nem úgy szervezzük a közösséget, hogy mi felnőttek, művészek, tudósok találjuk ki, hogy milyen legyen a közösségi élet, hogy a diákok mit és hogyan csináljanak. Nem felülről, s nem erőszakkal akarjuk formálni őket, hanem szocialista módon, önállóságukban és felelősségtudatukban megbízva, hogy belső meggyőződésből váljanak közösségi emberekké. Az olvasótábori módszerek lassan kikristályosodnak. Egy-egy nap úgy telik el a táborban, hogy a reggeli •sportolás után ebédig, majd ebéd utántól délután négy óráig folynak a kiscsoportos foglalkozások. Ezek nem iskolai órák, nincs felelés és kicsöngetés. Addig tart egy beszélgetés, amíg a kérdésre nem találnak számukra elfogadható választ. A diákok egyéni-közösségi gond- fai elvezetnek sokszor a filozófiai alapkérdésekhez is. (Például: Mi az ember? Mi a társadalom? Mi a megismerés? Mi a dolgunk? stb.) Késő délután és este pedig a közös foglalkozások követik egymást, kezdve a népdal tanulástól a közös játékig. Idén egyre több táborban lesz készségfejlesztő, alkotó jellegű foglalkozás: kezdve a mikroszkóp építéstől a fafaragásig. A szocialista pedagógus, avagy az olvasótábori kiscsoportvezető a valóság pedagógiájának a híve. Ezt Darvas József az „Olvasó népért” mozgalom első országos tanácskozásán így fogalmazta meg: „...a fiatalokat kommunistává, forradalmárrá csak úgy tudjuk nevelni, hogy ha a problémalátásra, vitára, az alternatívák közötti döntésre neveljük őket”. De: „ .. .nem neveljük a fiatalokat arra — sokszor még félünk is tőle —, hogy abba az irányba tájékozódjanak, ami jó lenne: igenis, fedezzék fel a mai valóság ellentmondásait”. Az olvasótábori intenzív művelődés éppen ezt a „de’ szócskát szeretné eltüntetni. Azért indulnak ki a konkrét valóságból, a gyerekek társadalmi élményeiből, hogy a művészet, a tudomány, a kultúra segítségével (lehetőleg minél pontosabb) választ vagy megoldást találjanak. Megint Darvas Józsefet idézem: „Mi is úgy lettünk annak idején forradalmárok, hogy az akkori valóság ellentmondásaira kerestünk választ, és a marxizmusban találtuk meg. Én hiszek ezekben a fiatalokban, hogy konstruktív válaszokat keresnek, vagy találnak azokra az ellentmondásokra”. II szervezők egyáltalán nem ringatják magukat abban az illúzióban, hogy a világot meg tudják váltani, azaz minden felvetődő problémára mindig megfelelő választ kínálnak a résztvevőknek. Mindenesetre : megkísérlik. S az olvasótábori mozgalom a két tömegszervezet — a KISZ és a Hazafias Népfront — vezetésévei sokban hozzájárulhat a szocializmus iránt elkötelezett ifjúság neveléséhez. Már azzal is, hogy Sokoldalú, közösségi, alkotó jellegű művelődésre serkent. V. Cs. Szakszervezeti néptánclesztivál A Szakszeryézetek Országos Tanácsa, más szervekkel együttműködve, az idén hatodik alkalommal rendez nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált Szegeden az ünnepi hetek időszakában. A július 17-én megnyíló idei fesztiválon a „hazai színeket” Budapestről az építők Vadrózsák — és a HVDSZ bihari-, a vidéki nagyvárosainkból a miskolci Vas —, a diósgyőri Vasas —, a zalaegerszegi Zala-, és az ÉDOSZ Szeged táncegyüttese képviseli. A fesztivál időszakában a külföldi csoportok Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón és Csongrádon is fellépnek, majd országjáró körútra indulnak.