Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-06 / 157. szám
1977. július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kinek a dolga a nyelvművelés? I rdekes és hasznos könyv jelent meg nemrég az Akadémiai Ki- I adó gondozásában, címe „Mai magyar nyelvünk”. A könyv — ismert nyelvészek tanulmányaiból Grétsy László szerkesztette — azt vizsgálja, milyen fejlődési irányok figyelhetők meg mai magyar nyelvünkben, ezek mennyiben károsak, illetve hasznosak, hol, milyen beavatkozásra van szükség, hogy nyelvünk tisztaságát megőrizhessük. A nyelv mindennapi használati eszközünk: megszoktuk, természetesnek tartjuk. Pedig nyelvünk nem örökre kapott, változatlan kincs, hanem naponta alakul, — javulása, romlása rajtunk, mindennapi alkalmazóin múlik. Miért tiltotta be 1973-ban ä belkereskedelmi miniszter a butik szó feliratként való alkalmazását? Mi- a hiba ebben a mondatban, hogy „többi közt hangsúlyozta...” ? Miért nevetséges ez a szónoki bevezető „elvonulnak előttünk az emlékezés szálai...”? Miért bosszankodunk a hivatali nyelven, milyen nyelvi hibák okozzák a kétértelműséget, a képzavart, a terjen- gősséget, milyen stiláris vétségek nehezítik a beszélt, vagy írott szöveg megértését? Ezekre a kérdésekre a könyvből nemcsak feleletet kapunk, hanem javaslatokat is arra, miként emelhetnők anyanyelvi műveltségünket. A könyvből — amely semmiképp sem unalmas nyelvtan-könyv, sőt, bátran állíthatjuk, hogy izgalmas olvasmány — természetesen nem sorolhatunk föl valamennyi fejezetet. Mint gyakori, különös gyorsasággal terjedő hibát, két dolgot említünk meg csupán. Az egyik az idegen szavak mértéken felüli használata. A szókincsünket gyarapító idegen szavakat három csoportra oszthatjuk: szükséges jó, szükséges rossz, és szükségtelen szavakra. Helytelen idegen szavat használni akkor ha a fogalomnak van magyar megfelelője. A komputer, a metro, a design, a business, a team, az approximative nem is a legismertebb és leggyakoribb hibák közé tartozik. A vendéglátó, a szórakoztató ipar, a kereskedelem hemzseg a meggondolatlanul átvett és elterjesztett — főleg angol — kifejezésektől, amelyek pontos jelentése, helyesírása, ragozása, kiejtése egyaránt problémát okoz. Hangzásuk nyelvünktől idegen, használatuk kiszorít egy már meglévő magyar szót, vagy szükségtelenül helyettesít. A másik stiláris vétség, amire szeretnénk fölhívni a figyelmet, a dagályosság, a közhely-stilus, és a szószaporítás. „Az emberek általában azt hiszik — írja Illyés Gyula — hogy szépen, művészien írni azt jelenti, hogy egyszerű gondolatait is az ember fölcifrázva, bonyolultan adja elő. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadni.” Ki nem neveti el magát, ha történetesen egy szomorú eseményről így kezdődik a tudósítás „Váratlanul csapott le ránk a bánatmadár.” De a nevetségből hamarosan bosszúság lesz, ha a dagályos stilus hanyagsággal és szószaporítással is párosul. A „Mai magyar nyelvünk” című könyv azt hangsúlyozza — és egyik nagy értéke éppen ebben van —, hogy a nyelvművelés nemcsak a nyelvészek, hanem minden ember dolga. Mondhatjuk úgy is: kötelessége! Vathy Zsuzsa Több nyelven megjelent a közművelődési törvény A napokban hagyta el a nyomdát a Corvina kiadó gondozásában az 1976-ban megalkotott közművelődési törvény angol, francia, német, orosz és spanyol nyelven. A kiadvány teljes terjedelmében tartalmazza a köz- művelődésről szóló törvényt, valamint a Minisztertanács haározatát a törvény végrehajtásáról, Pozsgay Imre kulturális miniszternek, az országgyűlés ülésén megtartott expozéját, Salamon Hugóné- nak, a törvényjavaslat bizottsági előadójának jelentését, Győri Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának hozzászólását a törvény létrejöttének feltételeiről és elfogadásának szükségszerűségéről. Komárom megyében Mozgé színház alakult Mozgó színházat alakított a Komárom megyei Művelődési Központ a megyei tanács és a Népművelési Intézet támogatásával. A legjobb amatőr művészeti együttesek bevonásával szervezett új színház elsődleges feladata az, hogy a kisebb falvakban, munkásszállásokon nyári ifjúsági táborokban, hétvégi falusi vásárokon rendezzen előadásokat. Olyan településeken szerepelnek, ahol a Déryné színház sem tud előadást tartani, a közlekedés helyzete pedig nem teszi lehetővé, hogy más községekbe utazzon színházi előadásra a lakosság. Óvd meg a fűztől, a szú tói... Farkasszemet nézek az ismeretlen ismerőssel. Restell- kedek magam előtt: ennyire nem ismerjük ismerőseinket? Évekig éltem Karcagon a közelében anélkül, hogy sejtettem volna, mi lakozik benne. Mások mesélték, mekkora tehetség szorult a harmincnégy esztendős Tóth Lászlóba. Később egyik barátomnál láttam néhány alkotását, melyektől elállt a lélegzetem. Aztán egy kiállításon szintén. A kis karcagi házban fürkészem a két heverőt, az oldalukon végigfutó faragást. — Gótikus szalagdísz — igazít el Tóth László. — Szép ... — Nem olyan jók ezek a bútorok, mint lehetnének — mondja. — Kicsit vegyes a kép. A székek és a szekrény már parasztbarokk, az asztal szintén. Pálinka, bor kerül elő, poharak is a faragott tékából. Letelepszünk, összekönyökölünk az asztalon. — Sok ilyen bölcsős asztalt készítettek az őseink —r mustrálgatja bútorát az alkotó. — Mitől bölcsős? A lábkiképzés miatt? — Nem, ettől a mély fiókos résztől kapta a nevét. Az eredeti asztalokon ez sokkal mélyebb, de én praktikus okokból ilyenre faragtam, mert így aláfér a lábunk. — Ezek az eredeti parasztbútoroknak hű másolatai? — Nem másolatok, de a régi bútorok törvényeihez mindenképpen hű maradok. A falon tálas, az is barokk. — Ez a bútorgarnitúra négy éve készült. Akkor kezdtem tanulmányozni a népi bútorokat. Most már nem tudok szabadulni a remek paraszti formáktól. Bújom a szakkönyveket, s vannak barátaim, akikkel szinte minden nap vitatkozunk. — A fa ellensége a tűz, a szú, az idő ... — Sajnos, kevés igazán régi bútor maradt meg. Van valahol (hol is? Nem jut eszembe) egy templom, s ott fennmaradt két ‘dombormű, melyeken csodás középkori székek láthatók. Fényképen már láttam, de még a nyáron elmegyek a domborművekhez, úgyis legjobban a középkori bútor érdekel. Egyszerűbb, mint a barokk, de nagyon szép. No nem utánozni akarom, hanem felújítani a középkori stílust, valahogy alázattal, ahogyan ifjú Szabó Mihály barátom felújította a középkori magyar kerámiát. Szétnéztem már a Néprajzi Múzeumban is, de sajnos kevés a középkor; anyag, ebből nem lehet felújítani egy szép, használható garnitúrát, amely a panelházakban is igazi otthont teremtene. — Apropó: régi bútor, mai lakás, összepasszol? — Persze. A modern tömeglakásokba csodálatosan beilleszkedik ez a barokknál jóval egyszerűbb, kevésbé, esetleg csak rozettákkal, rovátkolt geometriai formákkal díszített középkori stílus. Csak fehér fal kell hozzá! A fa természetes anyag, s a vasbeton lakásba is egy kicsit beviszi a természetet. — Már láttam három ilyen stílusú széket: jó benne ülni. — Egyesek szerint talán a középkori bútor nem elég kényelmes, de roppant egészséges ülésmódot biztosít, és jól tartja a gerincet. Tóth László Kiskunfélegyházán született, de 1949 óta Karcagon él. Budapesten volt asztalosinas egy maszeknál, stílbútorokát készített. A fába azonban korábban szeretett bele: gyermekkorában fúrt, faragott, maga készítette a játékait. Három éve a Híradótechnikai Vállalatnál asztalos, órabére tizennégy forint. Munkatársainál 4—500 forinttal kevesebbet keres, a többiek alighanem különcnek tartják. A munkáját precízen elvégzi, nem panaszkodik. Levelezőn leérettségizett, elvégezte a marxista—leninista esti középiskolát. Iparművész, tizennégyért. — Ez a munka már iparművészet. — Nem hiszem. Ilyen kunsági rengőlócákat régen a parasztemberek maguk faragtak. A fa mindent megenged annak, aki ért hozzá. Igaz, a Népművészek Szövetkezete érdeklődött a bútoraim után, kérték, zsüriztessem le a munkáimat. Szeretnék még tanulni, főleg néprajzosoktól. Egy makettot tesz elém: szép parasztbarokk épület, két végén barokk tűzfallal. Parasztház, a mai kor igényeire alkalmazva. Ilyen lesz a mostani kis ház, hamarosan kezdi az átépítést. Én pedig valami apokrif imafélét mormolok, hogy „óvd meg a tűztől, törd ki a szú fogát...” Valami ilyesmit. Hogy sokáig, századokig fennmaradjon az esendő fa, amelyet Tóth László faragott. Körmendi Lajos Grafika: Győrfi Sándor Az ötlet éppen félszázados. 1927-ben a Délmagyar- ország hasábjain pendítette meg Hont Ferenc, hogy a szegedi szabadtéri színjátszásnak micsoda oltárát kínálja a Fogadalmi templolm ölébe hajló tér, Rerrich Béla építészeti remekműve. Az akkori polgármester személyesen fogadta a cikk szerzőjét, de nem biztatta túlságosan, mi több, magához rendelte az ajtónállóját, és ráparancsolt: maga fiam itt marad, mert ez az ember bolond. Az első előadást 1931-ben tartották a Dóm téren, Voinovich Géza Magyar Passióját Hevesi Sándor rendezte. 1933-ban pedig épén Hont elképzelései szerint vitték színre Az ember tragédiáját, hogy aztán 1939- ig folyamatában is életképessé váljanak a szegedi játékok. a háromszázadik Cigánybáró Madách drámája évről- évre visszatért, klasszikus szerepeiben Tőkés Annával, Csortos Gyulával, a kor legjelesebb színészegyéniségeivel; a haladó értelmiségnek, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának, nem utolsósorban Hont rendezői koncepciójának törekvései szemléletesen jelezték: a Horthy-rezsim sohasem tudta ideológiai céljaira felhasználni a Tragédiát, de a játékokat sem. Már a háború előtti ciklusban kiderült, a különleges környezet ideális lehetőségeket rejt nagyszabású operai és általában zenés produkciókra. Fölhangzott itt Palló Imrével a címszerepben Kodály Háryja vagy Mascagni dirigálásával, Gina Cignával, Breviárióval és Granfortéval a ParaSzt- becsület is. , Két évtizedes csönd után 1959-ben újították föl a szegedi szabadtérit, repertoárja mint Főnix a tűzből, megerősödött, a műfajok széles skálájára'V gazdagodott. A júliusi—augusztusi szezonban rendszerint öt premierből tartanak 16—20 előadást; operát, drámát, operettet (daljátékot, musicalt), balettet, néptáncot mutatnak be — esténként hatezer embernek. A fölújítás óta több mint másfél millió nézője volt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, s az idei nyáron, augusztus 13-án a Cigánybáróval érkeznek el a háromszázadik előadáshoz. I népszínház missziója Az eltelt 18 esztendőnek látványos bukása is volt: Norman McCann angol társulatának vendégjátéka, a West Side Storyval. A filmsiker után 1965-ben először ígérte színpad hazánkban Bernstein musicaljét, a premier előtt feketepiacon háromszoros helyárakért adták a belépőket, a premier után negyedáron sem tudtak túladni rajtuk. Szerencsére a látványos sikerelőadások listája hosszabb: a Turandot, az Aida, Erkel operái, Shakespeare drámái, Az ember tragédiája, a szovjet balett- és táncegyütteSzínpadkép a Fidelió 1975-ös előadásából (Ács Sándor felvételei) sek, messze vezetne a sor fölidézni valamennyit. Azért is mondják sokan népszínháznak. (Ámbár a fogalom annyit emlegetett szellemi ősszülője, Gemier, annak idején máshol és másképpen álmodta.) Itt a múzsák testvérisége olyan tömegigényt szolgál, hogy a színpadi műfajok legnépszerűbb darabjai szólnak a legszélesebb közönségrétegekhez. Ez a missziója, közművelődéspolitikai célja és redeltetésea Szegedi Szabadtéri Játékoknak. így válik érthetővé, ha a színházaktól elvárt kísérletező kedv — akár a műsorpolitikában, akár a kivitelezésben — itt csupán a szolid kockázat erejéig lehet jelen. Jogos óhaj viszont, hogy jelen legyen. A szabadtéri játékok köré, az évek múltával, társrendezvények egész bolygó- rendszere jött lére. Hont Ferenc egykori fölismeréséből született két és fél hónap több mint hatvan programjának gazdagsága: a Szegedi Ünnepi Hetek. Az intéző- bizottság szakemberei az idén is azon fáradoznak, hogy a különböző műsorok időbeli egyeztetésével a városnak huzamosabb itt-tar- tóz-kodó vendégeit szolgálja minél sokoldalúbb ajánlat. A fesztivál egészének szerkezeti egysége változatlan, épít a hagyományokra, s az új elgondolások alapvető követelménye a minőségi és nem a mennyiségi fejlesztés, hiszen Szeged nagyobb idegen- forgalmat nyáridőben aligha bírna el. Megkülönböztetett szerep jut az idén a munkásművelődésnek : a helyi képzőművészek vándorkiállítását több gyárba elviszik, a nyári tárlatot szocialista brigádtagoknak művészet- történészek kalauzolják, s több munkás-művész találkozót is szerveznek. Címszereplő: Bessenyei Ferenc A szabadtéri játékokat Shakespeare tragédiája, a Lear király nyitja, július 23-án (további előadási napok: július-30., augusztus 6.) Vámos László rendezésében, s a kitűnő szobrászművész, Vilt Tibor díszleteiben. A címszereplő Bessenyei Ferenc, partnerei Psota Irén, Vass Éva, Szabó Gyula, Men- Sáros László, Gábor Miklós mellett a szegedi művészek: Kovács János, ifj. Üjlaky László, Máriáss József, Mentes József. A nyitány másnapján, július 24-én a Dóm téren tartják a nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gáláját, Szüret címen. Négyszer hangzik fel Verdi operája, az Aida (július 29„ 31., augusztus 5„ 7.), ahol a a címszereplő Lorenza Ca- nepa (olasz), Radames: Francisco Ortiz (spanyol). Amneris: Gisella Schröter (drezdai), Amonasro: Nikola Szmoesevszki (bolgár). A további szerepekben szegedi operaénekesek: Karikó Teréz, Gregor József, Sinkó György. Az előadást Pál Tamás vezényli, rendezője Miké András. Fölújítják Strauss daljátékát, A cigánybárót (augusztus 10., 13., 20., 21.). A Grúz Állami Népi Együttes három alkalommal lép föl a Dóm téren, augusztus 12—14—16-án. Fesztivál, karnevál, utcabál A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai mellett 15, zömmel képzőművészeti jellegű tárlat várja az érdeklődőket, így megrendezik a pécsi képzőművészek kiállítását, a nyári tárlatot, és több művész egyéni kiállítását. A Dómban Virágh Endre, Margittai Sándor és Lehotka Gábor orgonaestjén működik közre Szőkefalvi Nagy Katalin, a szegedi Tömörkény gimnázium női kara és Gregor József. Három koncert lesz a tanácsháza Muzsikáló Udvarán, köny- nyűzenei esték az újszegedi szabadtéri színpadon. A Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesztivá; (július 17 —23.), kilenc külföldi (bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, NDK-beli, szovjet és román együttesek mellett először belga és portugál csoportok), hat hazai együttes (a diósgyőri, az Avas, az Építők Vadrózsák, a Bihari, a Zala és az ÉDOSZ Szeged táncegyüttesek) 40—45 főnyi csoportokkal érkeznek Szegedre. A gála után háromnapos túrán vesznek részt az ország legkülönbözőbb vidékein. A Szegedi Ifjúsági Napok (július 29—31.) újdonsága az a tömegsportrendezvény, melyet a város szívében rendeznék, és természetesen lesz ifjúsági karnevál, utcabál is. Tizenegy sportversenyt terveznek (augusztus 7-én megtartják a tavaly elmaradt nemzetközi gokart versenyt), közte természetesen a több külföldi résztvevőt felvonultató maratoni viadalt (július 23.) és a nemzetközi motorcsónakversenyt a Tiszán (augusztus 13—14.), ahol a 350 köbcentiméteres kategóriában Európa-bajnoki futamot láthatnak a nézők. Nikolényi István I iisT?n 1 r^n B ni M TH
