Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

1977. július 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 HOVÁ, MERRE JÓZSEF ATTILA ÚTI LAKÓTELEP? Egy év után ugyanarról a témáról Egy évvel ezelőtt riportsorozatban számoltunk be az épülő szolnoki József Attila úti lakótelepről. Akkor, szinte mottó­ként is irtuk: „Lakáshoz jutni manapság a révbe érést jelenti minden család számára. De hogy valóban nyugodt rév legyen, ahhoz sok minden kel.” Hogy most ismét visszatérünk a témára, ezt is az előbbiek indokolják. Változtak-e az akkor jónak egyáltalán nem nevezhető lakótelepi körülmények? Bév-e már a rév a városnak azon a részén is? A lakótelepen az ígért ha­táridőre elkészült a 843 la­kás. Valamennyi szép, ké­nyelmes, korszerű. Majd 1980-ban épül még 210, és az­zal befejeződik a nagy, a kö­rülbelül 1 milliárd forint ér­tékű beruházás. Magasodik már a 22 plusz 2 tantermes általános iskola épülete is a 2 normás tornateremmel együtt a Csanádi György körúton. Az eredeti tervek­nek megfelelően az 1978/79- es tanévet már ott kezdhetik a lakótelepi gyerekek, és 1978-ban befejeződhet az egyik, 1979 második negyed­évében a másik gyermekin­tézmény építése. Melyik va­lósul meg előbb, a bölcsőde vagy az óvoda? Ebben még nincs döntés. Eltűntek a lakótelepről a ' thermokonténeres kazánok, hisz elkészült, üzemel a 30 millió forintot érő kazánház. Most már nincs és nem is lesz gond a lakások fűtése. A melegvíz-szolgáltatás an­nál inkább. A Jubileumi lakásszövetke­zet lakógyűlésén egy asszony mondta: „Beteszem a fehér­bőrű gyerekemet a kádba fürödni, és kiveszem hol sár­gán, hol vörösen”. A csapok­ból ugyanis nem ritkán kü­lönböző színű melegvíz fo­lyik, és a hőmérséklete sem mindig megfelelő. Emiatt már sok vita volt az IKV, a SZÖVTERV, a lakásszövetke­zet, a lakók között. Szakértők vizsgálata derített fényt az ügyre. Tervezési hiba is történt. Ez az egyik ok. A másik: horganyzott csövet, — ami megfelelő lenne a vezetékek­hez — Magyarországon csak 4 colos átmérőig gyártanak, azt is keveset, de ez a mé­ret kicsi. Ezért a vezetéket fekete csőből építették meg. A szolnoki víz viszont sokfé­le ásványi anyagot tartalmaz, ami rárakódik a csőre és vagy leszűkíti azt, vagy kilyukaszt­ja, de mindenféleképpen oldja is. A megoldás? — Véleményünk szerint ezentúl gyakrabban bell a csövek karbantartását elvé­gezni, — magyarázza Fauszt Sándor, a városi tanács vb műszaki osztályának vezető­je. — És többször kell csőcse­réket is végrehajtani. Az új szolnoki vízmű elkészülte sem segít a gondon, mert ha ezeket az ásványi anyagokat kivonják a vízből, akkor to­vább romlik az amúgy sem kiváló szolnoki ivóvíz íze. A tanácsi lakóépületekben ezeket a munkákat az IKV vállalja, de a szövetkezeti, az OTP-lakásokban a tulajdo­nosnak kell elvégeztetniük, és ez bizony tovább növeli a la­kások fenntartási költségét. Valóban nem lehet megoldást találni? Tatabányáról e té­mával kapcsolatban figye­lemre méltó hírt kaptunk a napokban. Érdemes lenne ott érdeklődni. De azért felöt­lik az emberben: a Zagyva­parti, a Széchenyi lakótele­pen miért nincsenek ilyen panaszok? üzletsor örömre, bosszúságra A Jubileumi téren, az úgy­nevezett íves házak előtt már megnyílt a Márka ABC, jobb lett így a környék lakóinak vásárlási lehetősége. Meg­nyílt egy szép virágüzlet is a magasház földszintjén. Mel­lette készül az Áfész ABC- áruháza és étterme, — mo­dern kétszintes épület. Aztán az íves házak előtt szeptem­ber 30-ig elkészül a többi üz­let is. Szemben, a Csanádi György körút 6-os, 7-es jelű épületei előtt ezután fognak munká­hoz: az előbbi előtt egy föld­szintes OTP-fiók, az utóbbi előtt viszont kétszintes Autó- ker-üzlet nyílik. Ez pedig azt jelenti, hogy veszélyben van már a második emeleten la­kók „kilátása” is. A kétszin­tes üzlet — ugyanis — bár nem közvetlenül a lakóépü­let előtt létesül —, eltakar­ja az első emeleti lakások ab­lakait, — nézhetik majd a betonfalat az ott lakók egy életen át. A döntés ellen már fellebbeztek, a másodfokú építési hatóság azonban jó­váhagyta az eredeti tervet azzal a kikötéssel, hogy mind a két épületnél az oromfal 50 centiméter magas lehet, nem úgy, mint az íves házak előtti üzleteknél, ahol már a földszintes üzletek is elve­szik az első emeleten lakók elől a Jubileumi térre való kilátást. Zaj, lárma mindenütt A leendő Autóker-üzlet mögötti épület az OTP Tje- ruházásában épült, átlagban 8100 forintot fizettek a vá­sárlók a lakások négyzetmé­teréért. Tekintettel az épülő üzletekre, s arra hogy onnan nem lesz kilátás a Jubileumi térre, a Takarékpénztár 14 ezer 400 forint engedményt adott a vásárlási árból az érintett tulajdonosoknak. Tehát amennyire öröm, — nyílnak üzletek, van hol be­vásárolni a lakóknak, javul a városrész kereskedelmi el­látottsága —, az érintett la­kástulajdonosoknak annyi bosszúság is jut. Térjünk vissza az új ka­zánházakra, illetve az általa okozott zajra. A Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL zajszintmé­rő csoportja ez év február 24-én felkérésre méréseket végzett a kazánház melletti lakóépületek előtt. A megál­lapításuk: lényegesen megha­ladja az említett területen mért zajszint a megengedhe- tőt, ezért elengedhetetlenül szükség van a zaj csökkenté­sére. Amikor a KÖJÁL a mé­réseket végezte, csak két ka­zán üzemelt, tehát ha a 210 lakás is felépül, téli időben a három kazánnak éjjel-nap­pal dolgoznia kell, vagyis a zaj még tovább fokozódik. A lakótelep másik részén vi­szont a 4-es fő közlekedési út forgalma okoz óriási lár­mát, szinte lehetetlenné te­szi a pihenést. — Ha az Északi körút épí­tése befejeződik,' oda terel­jük át a lassú járművek for­galmát, — mondja Fauszt Sándor. — Ez körülbelül 10 év múlva valósul meg. Az igények viszont azt mutat­ják, hogy a körutat előbb kell megépítenünk, ami 180 lakás szanálásával, közművek átépítésével jár, vagyis nagy költségekkel. És előzetes becslés szerint a forgalom akkor sem fog csökkeni a József Attila úton, mert lé­nyegesen több lesz a sze­mélygépkocsi is. Sajnos, egy épülő, modernizálódó város­sal a rossz is együtt jár: a nagy forgalom lármája, és az, hogy a lakások nem min­dig parkra, terekre néznek. Mi lesz a kazánháznál? Ott is találunk megoldást a zaj mérséklésére. Nem lehetne például már­is másítani a lakótelepet? Megszűrnék a fák a zajt is, és színesebb lenne a lakóte­lep képe. Gyerekeknek,öregeknek Pénz, pénz, pénz! Pénz kel­lene ahhoz, — mondják a városi tanács vb műszaki osztályán, a SZŐVTERV-nél —, hogy rendezzék a József Attila úti bérházak környé­két. És pénz erre csak 1978- ban lesz. Addig marad min­den úgy, ahogy most van? Az elkerítetlen karbantartó mű­hely (eddig az idén három könnyebb gyermekbaleset történt ott), a szabadban hú­zódó melegvíz távvezeték, amelyen csak az nem nyitja meg a csapokat, aki nem akarja? A vízzel teli árok, a befedetlen akna, a rengeteg törmelék, a szemét, a piszok, a por? A lakótelepen nagyon sok a gyerek, — a közelben vi­szont egyetlen kicsi játszótér van. Valamit segít majd, ha elkészül a másik játszótér is (állítólag még az idén meg­lesz). De a lakótelepen sok az öreg ember is, akik a meleg nyárban kénytelenek a fül­ledt lakásban üldögélni, mert egy maguk eszkábálta kis pádon kívül több nincs a la­kótelepen, de hova is tehet­nék? A tanácsnál azt mondják: 100 ezer forintba kerülne, ha az építési területet teljesen körülkerítenék, hisz az ki­szolgálható a Csanádi György kőrútról. Erre most nincs pénzük. Parkosítás? Fásítás? Egy lombos fa — ha földlab­dába ágyazva vásárolják, már pedig oda olyan kellene, mert amíg egy csemetéből árnyat adó fa lesz, évek múl­nak el — 3600 forintba ke­rül. Szarvason, Tiszakürtön viszont ennél lényegesen ol­csóbban vásárolhatók szép, nagy lombkoronájú fák — ezüsthárs, törökmogyoró, tölgy, fenyőfélék — és dísz­cserjék is. A házak közötti területeken, a József Attila, a Csanádi György körúton az épületek előtt szép pihenőhe­lyek létesíthetők velük. Ille­tékeseknek érdemes lenne te­hát az ottani arborétumok­ban is körülnézni. Sok múlik a közösségen A József Attila úti lakó­telep állami tulajdonban lé­vő házaiban májusban meg­választották a lakóbizottsá­gokat. Ellátja feladatát a Ju­bileum lakásszövetkezet és dolgozik az OTP-házban á tulájdonosok igazgatósága is. A körzeti népfrontbizottság­nak már régen kezdeményez­nie kellett volna az előbbi három közösséggel együtt a lakók mozgósításával, hogy legalább a házak közötti te­rületeket hozzák rendbe, tár­sadalmi összefogással. A la­kásszövetkezet felajánlotta segítségét egy gyermekját­szótér létrehozásához, sőt ígérték a lakók, hogy szak­brigádokat szerveznek, és el­készítenek többféle játékot is. Talán anyagra lenne pén­ze a tanácsnak és fákra, cserjékre isi Néhány pad, sakk- és kártyaasztal kike­rülne az IKV-tól, az útfenn­tartó üzemtől. Minden bi­zonnyal nagy lenne az érté­kük ezeknek a kicsi pihenő­helyeknek. ápolnák és kar­bantartanák is őket az ott la­kók, mert maguk építették maguknak. Egyszóval össze kell fogni a lakótelepieknek, mert a közös akarat, cselek­vés, óriási erőt jelent. Nem utolsósorban pénzmegtakarí­tást is. Csinálhatnák például a 600 perc a városért akció keretében is. Még három év és teljes szépségében láthatjuk majd a József Attila úti lakótele­pet, mely méltán lesz a város egyik büszkesége. De akik ott otthont kaptak illetve vá­sároltak, nemcsak lakni akar­nak, hanem szeretnék jól érezni is magukat: nem há­rom év múlva, hanem már ma. Hiszen a terv megvalósí­tása nemcsak az anyagi és szellemi javak gondos fel- használását jelenti, hanem társadalompolitikai, jelen esetben komplex szociálpo­litikai feladatok megoldását is. Varga Viktória Pussta! Wunderbar! Az idegenforgalmi szakemberek úgy mondják szákmai zsargonnal, hogy image — szóval imázs. A kifejezés az idegen­ben egy országról, területről kialakult elképzelést, „látha­tatlanul is látott” összképet fedi. Ha kimondjuk, hogy Hollandia, általában a szél­malmok, tulipánok facipős, felkunkorodó szárnyú főkö- tős hosszúruhás lányok jut­nak eszünkbe. Ez a holland imázs. (Még akkor is, ha Hollandia nem csupán ez, és ennyi.) S a magyar imázs? Tessék kipróbálni: Budapest, Balalaton, Hortobágy. No és a Hortobágyról? Puszta! Tschikosch, Gulasch! öllé, wunderbar, egyszóval (ma­gyarul!) csodálatos, no und die Tscharda mit der Zige­unermusik, ah, hát az meg egyenesen isteni. És persze magyar! De menjünk tovább! Hazai földön milyen a Hortobágy- imázs? Körkérdés: „mi jut erről eszébe? Néhány válasz: — Nekem? Hát az, hogy az egy végtelen unalmas pusz­ta, ahol az embernek nyáron felforr az agyvize, és ha át­megy rajta autóval, elalszik útközben. — Hortobágy? Puszta. Csi­kósok, gulyások pörgeszarvú rackajuhok, hídi vásár, lo­vasnapok, no meg van egy múzeum, meg egy csárda is. Még nem voltam ott, de ezt tudom, hogy így van. — Puszta! Romantika a köbön. Csontváry kilenclyu- kú hídján autók nyargalász- nak, tőle kétszáz méterre meg bő gatyában terelik a lovakat. Néhány éve nem­zeti park is létesült ott, de hogy az mi, nem tudom pon­tosan. Azt hiszem, olyan te­rület, ahová nem szabad, be­lépni. Láttam az út mentén egy tiltótáblát. — Igaz, hogy már a Hor­tobágy sem az igazi? A dé­libáb is eltűnt, mint a tiha­nyi visszhang? Puszta, csikós, gulyás, csárda, délibáb, s újabban nemzeti park. Alighanem — még ha alkalmi közvéle­ménykutatásom nem is volt a legalaposabb — hazaiak sem igen hiszik látják, tud­ják másnak a Hortobágyit, mint idegenforgalmi infor­mációkon „nevelkedő” külföl­di turisták. Na és? Baj ez? Egyáltalán milyennek KELL ismerni ezt a magyar táj­egységet. KELL-E MÁSNAK LÁTNI? Vagy lehet-e? Tu­lajdonképpen milyen is? Ki tudja... * * * Porfellegben döcög a busz a mátai bekötőútról letérve a puszta felé. Száz méter után az akácerdőnél megáll. „Ked­ves vendégeink most követ­kezik a nap fénypontja. Igazi pusztai lovasbemutató!” Le­kászálódnak a hajdúszobosz- lói üdülő szakszervezeti be­utaltjai, s az éltes korú idegenvezetővel nekivágnak a pusztának. Százötven métert gyalogolnak a gémeskútig a bátrabbjai, a többi ki nem mozdul az erdőből — elvégre meleg van és a puszta onnan is puszta. Két apró alak közeledik a gyufaszálnyi kettősgémű kút felől. Vágtatnak. Közelebb érnek, poroszkálóra fogják. A vezető hölgy az óráját né­zi. Na tessék, már itt kelle­ne lenni, de ők csak sétál­nak. Na végre Lajoskám, de ráérősek. — Meleg van csókolom. Meg úgye közelebb is jöhet­tek volna. — Tudja, hogy nem lehet. A busz nem megy tovább. A kis intermezzo észrevét­lenül zajlik, s pár pillanat múlva — a tapsocska elülté- vel — „engedjék meg, hogy bemutassam Garai Lajos és Bordás József csikósokat, akik...” A konferansziénak kijáró figyelemmel hallgat­ják a „beajánlást”, melyből kiderül, hogy a csikósok kül­földön is pattogtatták már karikásaikat nevesnél neve­sebb vendégek ámulatára. Attrakció! Lófektetés! ”No tedd le azokat a csülköket, mert ha én teszem le, ak­kor. ..” A ló érti. Nyügve, szuszogva — és egyéb, nyom­tatásban nem egészen leír­ható hangokat hallatva —el­terülnek a jámbor hátasok. A két csikós felpattan, pon­tosabban lepattan a lóformá­jú halomról, leoldozzák a karikást és pattognak: cser- getnek. Később ugyanez áll­va a ló lapockáján és bordá­in. Vége, taps. Fénypont kettő: most mindenki felül­het a lóra, ha mer. Minden­ki mer. A lovak alva járnak. Taps, köszönjük, vége. „A pénzt valaki szedje össze.” — Borravaló? — Olyasmi. Ki mennyit ad. A lovaglást honoráljuk. Vissza a buszhoz. „Nem valami nagy szám, azt hit­tem, jobban fog tetszeni. Két csikós, egy üres puszta, meg egy gémeskút. Ezért kár volt idejönni.” „Igen, és a ménes, az hol volt?” „Jaj, kedves vendégeink, nekünk nem jár méneshajtás. Ezernyolcszáz forintba kerül egy hajtás. Mi erre nem fizetünk be. ötven forintért csak ez futja. Kü­lönben is, egy hajtáskor egy ló harminc dekát fogy.” „Bezzeg a külföldinek, annak hajtják.” „Persze, mert az fizet.” A nyugatnémet R. cég fize­tett. Alkalmazottainak tizen­öt személyes kis csoportja mindent megkapott, amit meg kellett kapnia. Igriczi Zsigmond KÖVETKEZIK: Cirkusz? Tiltakozom! fgy is lehet lovagolni, csak lassabban halad... Hogyan lehet jobb a bölcsőde? Magyarországon az első bölcsödé 1852-ben létesült. Mindössze nyolc évvel a világ első ilyen intézmé­nyének megnyitása után. Am közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hagy álta­lánosan elterjedjen ha­zánkban. Minden országban, ahol a nők munkavállalása számot­tevő, szakemberek kutatják a három éven aluli gyer­mekek intézményes ellátásá­nak legeredményesebb mód­szereit. Általában az a ta­pasztalat, hogy a gyerekek számára nem maga a böl­csőde intézménye, hanem a nevelés, az ellátás színvona­la az, ami nem kielégítő. Ezen kell tehát változtatni. Hazánkban jelenleg mint­egy 53 ezer bölcsődei hely van. Ezek száma az évtized végére 70 ezerre növekszik. Jelenleg több mint 10 ezer gondozónő dolgozik, s ah­hoz, hogy ők valóságos ne­velői lehessenek a gyerekek­nek, megfelelő általános mű­veltséggel, s magasabb szak­mai képzettséggel kell ren­delkezniük. A gondozónő- képzésben az elmúlt évben jelentős változás történt, melynek célja a magasabb alapképzés biztosítása volt. Jelenleg egy bölcsődei férő­hely létesítésének átlagkölt­sége 120—180 ezer forint. Ahhoz azonban, hogy a böl­csődék gyermekmegőrző jel­lege megszűnjön, s tevékeny­ségükben a nevelés váljék döntővé, nem elég a dolgo­zók képzettségének növelé­se, vagy az anyagi támoga­tás fokozása. A bölcsődék egységes szervezésére, szak- irányítására, segítésére és ellenőrzésére is szükség van. Ezeket a feladatokat hiva­tott megoldani az a nyolc­vanfős kísérleti bölcsődét és a hozzá csatlakozó módszer­tani intézetet magába foglaló intézmény, amelyet a napok­ban adtak át Budapesten, a Tüzér utcában. A bölcsőde élete, működése lényegében nem különbözik a hasonló nagyságú intézményektől éppen azért, hogy az itt ki­dolgozott, kikísérletezett módszerek az ország összes bölcsődéjében alkalmazha­tók legyenek. A Bölcsődék Országos Módszertani Köz­pontja tehát a gyermekneve­lés e fontos intézményeinek szakmai, kutatási központja, irányítója lesz. D. K,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents