Szolnok Megyei Néplap, 1977. július (28. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

1977. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Otthagyott szívek BOLGÁR FIATALOK KÖZÖTTJ B ulgária délnyugati ré­szén található Kjusz- tendil megye, s hat várost, 179 falut mondhat magáénak. Fejlett ipara van ennek a vidéknek, s az it­teni ipari üzemek az idei terveket (időarányosan) az országban első helyen tel­jesítették. Több ilyen kivá­ló üzemben jártunk, így például Sztanke Dimitrov- ban, a Gyógyszervegyészeti Gyárban. Itt a dolgozók 80 százalé­ka fiatal, az átlagéletkor 25 év. Az ifjúsági mozgalmat gyári Komszomol bizottság irányítja, s a fiatalok tizen­öt alap’szervezetben tevé­kenykednek. Nem is keve­set! A legkézenfekvőbb pél­da ennek igazolására ked­ves tolmácsnőnk, Nyina Ilieva, aki dolgozik a Kom- szomolban, tudományos in­formációfelelős, énekel a gyári énekkarban, bejutotta nemzeti politikai vetélkedő országos döntőjébe, s mind­ezek mellett még nyelvet ta­nul. fotószakörrbe jár, jo­gosítványt ’szerez, és tolmá­csol az ördögien kíváncsi magyar vendégeknek. Most például az alig harminc év feletti igazgató szavait for­dítja. — 1954-ben létesült a Gyógyszervegyészeti Gyár — kezdte Iván Andonov igazgató, — egy kis régi épü­letben kezdett tablettákat gyártani harminc ember. Csak 1971-ben költözött a gyár erre az új területre. Az első években 300 ezer leva volt a termelési érték, ma több mint 26 millió leva. Eleinte öt-hat féle gyógy­szert gyártottunk, ma más­fél ezer dolgozónk 160 féle gyógyszert állít elő. Most új gyárrészleget építünk 40 millió leváért, ez a jelenle­gi gyár kétszerese lesz. A gyár előtt biztató perspektí­va áll, elsősorban a gyógy­szeripar számára szükséges alapanyag gyártásában. Megtudtuk még, hogy már 80 lakást felépített a gyár, s majd újabb 80 épül. El­készült a terve egy fedett uszodának, épül egy 250 munkást befogadó szálló, most terveznek egy fedett jégpályát. A Gyógyszerve­gyészeti Gyár tanulóköz­pont lesz, a diákok idejár­nak majd gyakorlatra. Fej­lettek az üzemben a terme­lési mozgalmak, melyek nemcsak a többlettermelést, a jobb minőséget szolgál­ják, hanem a tudományos­technikai felkészülést, az újításokat is. A fiatalok pedig ebben is élen járnak. Kjusztendil megyében található egy hatalmas hő­erőmű i's, melynek a telje­sítménye 630 megawatt. A hőerőmű bolgár tervek alapján készült, a felszere­lést a KGST országai szál­lították, egyebek között Ma­gyarország is. Az erőműben dolgozó nyolcszáz ember 80 száza­léka fiatal. A vezérlőterem­ben oklevél és zászló iga­zolja, hogy az itt dolgozó brigád a legjobb a hőerő­műben idei munkájukat te­kintve. Végignézve a hatal­mas műszerfalakat vizsgáló arcokat látjuk, hogy ők is fiatalok. Természetesen végül min­den út Kjusztendil városá­ba vezet. Ottjártunkkor ép­pen a dohányt • ültették a földeken. Meredek sziklafa­lak árnyékolták a szerpen­tint, rajtuk drótháló, hogy megvédje az autókat a kő­omlástól. A hegyoldalakon gyönyörű gyümölcsösök és hatalmas erdők, s nagyon sok a friss telepítésű fa. Ahogy bolgár barátaink mondták, itt kincseket rejt a föld: termálvizet, Kjusz- tendilben 85 fokosat, de Sztanke Dimitrov közelé­ben 103 fokosat. Az építés­nek mindenhol akadálya van, mert régi emlékeket rejt a föld. Mindez persze nem aka­dályozta egy fiatal gyár lét­rehozását: 17 esztendeje ter­mel a kju'sztendili Konden­zátorgyár, amely a közel­múltban elnyerte a Munka Vörös Vándorzászlóját. Az 1600 dolgozónak a fele nem érte el a harminc évet, így aztán nagyon jó a gyárban a Komszomol munkája. Az ifjúsági szervezetnek ötszáz­harminc tagja van, s amint azt a fiatal igazgató megje­gyezte „ebben a gyárban a Komszomoj uralkodik, mert a Komszomol titkára hu­szonöt éves, az igazgató pe­dig huszonhét.” Persze a rendkívül ener­gikus igazgató többet is mondott. — Minden területen, ahol nehéz a munka, megalakí­tottuk a fiatalok komszo- molista brigádjait. Ök a legaktívabbak, a legjobb dolgozók. Hét ifjúsági bri­gád termel, most van ala­kulóban a nyolcadik. Terme­lésünk évente 25—30 száza­lékkal nő, főleg termelé­kenységből. Termékeink 70 százalékát exportáljuk, a KCST országaiba éppúgy (Magyarországgal igen jó a kapcsolat), mint Olaszor­szágba, Törökországba, az NSZK-ba ... Az elektronikai ipar nagyon gyorsan fejlődik a világon, úgyhogy igyekez­nünk kell, hogy lépést tud­junk tartani. Nálunk kétszáz diplomás dolgozik, a gyár­ban van egy kutatóbázis, de licenceket is vásárolunk ... Nos, ilyesmiket találtunk a „hegyfödte csúcsok” tövé­ben, melyeket Sajnos hama­rosan ismét felülről, a re­pülőgép ablakából láttunk. Azt azonban tudtuk, hogy ott lent, tízezer méterre a gépóriástól gyönyörű tája­kon szeretetre méltó bolgár emberek élnek, méghozzá alkotó emberek, amint azt a sorozat utolsó részében sze­rettem volna érzékeltetni. S itthon a viszontlátás, a ba­rátok, ismerősök: „örülsz, hogy hazajöttél?” S akkor az ember a mi fogalmaink szerint igent int a fejével, mert tényleg örül, hogy ha­zatért. A bolgár szokások szerint ez a bólogatás azon­ban nemet jelent, s ha így értelmezzük a válaszomat, ez is legalább annyira igaz, mint az igen: nem örülök, hogy már el kellett válni a bolgár barátoktól. Azt hi­szem, mindannyian, akik Bulgáriában, Kjusztendil megyében jártunk — ahogy mifelénk mondani szokták — otthagytuk a szívünket. Ez az írás pedig biztatásnak készült, hogy minél többen hagyjuk ott a szívünket Bulgáriában. Körmendi Lajos Jászberényben A Szigligeti Színházban Évadzáró társulati ülés A szolnoki Szigligeti Szín­házban tegnap tartották az évadzáró társulati ülést. Szé­kely Gábor igazgató elemezte és értékelte az elmúlt színi­évadot, majd ismertette a jö­vő szezonra vonatkozó elkép­zelésekét. Kialakult az őszi, jubileu­mi ünnepi hét programja. A Szigligeti Színháznak 25 éve van állandó társulata és eb­ből az ünnepi alkalomból szeptember 19-én a Pécsi Ba­lett vendégszerepei Szolno­kon -T- Verdi: Reqviem —, szeptember 22-én a kaposvári Csiky Gergely Színház — Osztrovszkij: Erdő —, szep­tember 23-án a kecskeméti Katona József Színház — Né­meth László: VII. Gergely —, szeptember 25-én pedig Go­gol: Egy őrült naplója kerül bemutatásra a Szigligetiben, Tíz éves a Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet. A jubileum valamint a vasu­tasnap alkalmából tudomá­nyos ülést rendeznek július 6-án délelőtt az intézet könyvtárában. Dr. Romhá- nyi István igazgató tartelő­Darvas Iván immár klasszi­kussá vált Pesti Színház-béli előadásában. A hazai társulat a Goldo­ni vígjátékkal, Bulgakov drá­májával és Shakespeare At­héni Timon című tragédiájá­val lép közönség elé szep­tember 20-án, 21-én, illetve szeptember 24-én. A színház a jövő szezontól fokozatosan áttér a reperto­ár-rendszerre, ahogy ezt la­punkban a jövő szezon mű­sortervével együtt már kö­zöltük is. A színház vezető színészei közül Peczkay Endre szerző­dött el Szolnokról, viszont több fiatal színész kezdi, il­letve folytatja majd pályafu­tását a Szigligeti Színházban. Jelentősen megerősödött a társulat Paál István és Csi­szár Imre rendezők szerződ­tetésével. adást a 10 éves kórház-ren­delőintézet munkájáról, majd több tudományos igényű, szakmai előadás hangzik el a központi diagnosztikai osz­tályok feladatairól, az or­vosi tevékenység néhány jo­gi vonatkozásáról és egyéb témákról. Pontos idő jelzése 100 évvel ezelőtt Nemcsak napjaink felgyorsult ritmusú élete követeli meg a pontos idő jelzését, hogy óráink beállítása révén lehetőleg pon­tosak lehessünk a munkahe­lyen, az iskolában. vasútállo­máson, vagy éppen randevún. Igényelték a pontos idő jelzé­sét száz évvel ezelőtt is váro­sainkban, és az igényre a meg­oldást is megtalálták. Jászberényben a gimnázium volt a pontos időt jelző intéz­mény. A fizikai szertár eszkö­zeinek felhasználásával oldot­ták meg ezt, nagyon egysze­rűen. így olvashatunk erről a jászberényi gimnázium egyik, száz évvel ezelőtti évkönyvé­ben: „Időjelzés. ... a theodolitnak s a csillagászati órának meg­szervezésével nemcsak taninté­zetünk, hanem városunk egész közönsége nyert, amennyiben ez utóbbi szerek segélyével le­hetségessé lön Jászberény vá­rosa délvonalának pontos meg­állapítása; mi megtörténvén, a helyi közép idő mindennap déli 12 órakor a gymnasium csen­gettyűjén három kondítással je­leztetek s a toronyóra e szerint szabályoztatik.” A gimnázium fizikai szertá­rának jó felszereltségére jel­lemző, hogy a Graham Bell ál­tal 1875-ben feltalált, s a gya­korlatba 1876-ban benevezett te­lefonból már 1878-ban volt az iskola szertárában. — pozder Jubileumi ünnepség Hz Alföld „gyalogmunkása” Beszélgetés Zoltán Zoltán kandidátussal Szolnokon tartotta meg harmincadik vándorgyűlé­sét a közelmúltban a Ma­gyar Földrajzi Társaság. Az ország általános és kö­zépiskoláiban oktató föld­rajzszakos pedagógusoké tudományos kutatók me­gyénkkel ismerkedtek, a tanulmányutakon szerzett tapasztalataikkal, élmé­nyeikkel színesebbé, ér­zékletesebbé teszik majd a tanítási órákat. A vándor- gyűlés keretében került sor arra a tudományos ta­nácskozásra, amelyen ne­ves szakemberek az Al­föld, s szűkebb hazánk, Szolnok megye társadalmi) gazdasági helyzetéről tar­tottak előadást. Az ülésen Zoltán Zoltán, a földrajztudamányok kandidá­tusa az Alföld-kutatás törté­netét ismertette. Szavait a tájegység iránti szeretet, a sorsáért való aggódás fűtöt­te, ugyanúgy mint tavaly megjelent „Bizakodó Alföld” című könyvét. — Honnan e vonzódás? — kérdeztük az előadás után Zoltán Zoltántól. — Tizenöt évig éltem Ceg­léden, ahová Dózsa és Vár- konyi István szelleme hívott. A tanítás mellett honisme­reti kérdésekkel foglalkoz­tam. Megpróbáltam rekon­struálni a Várkonyi féle ag­rárszocialista mozgalmat. Ké­sőbb a közgazdaságtan kez­dett érdekelni, s rájöttem, hogy ez az igazi területem. A statisztikai adatokat val­lattam, „a kemény igazságo­kat”. A felszíni benyomáso­kat, élményeket ugyanis csak ezekkel a tényekkel lehet iga­zán hitelessé, érzékelhetővé tenni. így fordultam egyre inkább a tájkutatás felé, amelyben Erdei Ferencet te­kintem példaképemnek, sze­retnék az ő nyomdokain ha­ladni. Vagy, ahogy a könyvében írja „az Alföld fejlesztésének egyszerű gyalogmunkása” akar lenni. S, hogy hogyan? A kérdésre így válaszol Hat­vani Dániel a kötet előszavá­ban: „A közgazdász higgadt­ságával és a síkvidéki népért vállalt felelősségérzettel bon­colgatja a viszonylagos elma­radottság okait, az urbanizá­cióban, az iparfejlesztésben megmutatkozó hátrányos helyzet történelmi, emberi és gazdasági összetevőit, a ki­bontakozás járható útjait.” — Az Alföld az ország más tájegységeivel összehasonlítva „lépéshátrányban” van, s a történelem során mindig is abban volt. Mikorra várha­tó, hogy behozza a lemara­dást? — Ez a kérdés olyannyira izgat, hogy az egyik legköze­lebbi munkám éppen erről szól. Feldolgozom az Alföld történetét a honfoglalástól napjainkig, azt kutatva, hogy mikor vesztette el a tempót, maradt le a többi tájegység­től. Meggyőződésem, hogy már a kezdet kezdetén ala­csonyabb színvonalról indult. A Dunántúl örökölte a róma­iak hagyatékát, itt nem éltek ilyen adakozó ősök, sőt a százötven éves török uralom is ezt a jobb sorsra érdemes területet sújtotta a legjobban. Én bízom benne, hogy az Al­föld az ezredfordulóra nem­csak behozza a hátrányt, ha­nem meg is előzi a Dunántúlt. A felszabadulás óta szinte nyomon követhetetlenül so­kat fejlődött e táj ipara, me­zőgazdasága. A közlekedésről nem is beszélve; ebben már eleve megelőzte a Dunántúlt. — Melyik területen a leg­nehezebb megbirkóznia a le­maradással? — Talán az urbanizáció­ban. Az alföldi városok nagy területet foglalnak el, gondot okoz, és drága a közművesí­tés. Nem sikerült még fel­számolni a tanyákat, sőt az utóbbi években sokan válasz­tották lakóhelyül ismét az útmenti, s a határt tarkító épületeket. Mindez befolyá­solja a tájegység kulturális életét, a közművelődést is. Véleményem szerint az élel­miszeripar több irányú fej­lesztésével — hisz erre az Al­földön adott a lehetőség — jobb feltételeket lehet terem­teni a városiasodáshoz. Ezt a folyamatot persze nem sza­bad türelmetlenül sürgetni, hisz az ország adott energia­helyzete nem is bírná el, nem tudná kielégí­teni kellőképpen az igénye­ket. A tanyákra még hosszú ideig szükség lesz, elsősorban a Duna—Tisza közén, ahol a homokos talajt nem lehet gé­pekkel megművelni. Az adott kereteken belül kell olyan körülményeket teremteni, hogy az alföldi városokban, községekben ne csak lakni, hanem élni is jobban lehes­sen. Tál Gizella BEREKFÜRDŐI NYÁR „Touring Hotel, Berekfürdő! Évtizedek óta visszatérő vendég vagyok Berekfürdőn. Na­gyon kérem, szíveskedjenek részemre július hó 1—16-ig két­ágyas szobát pótággyal biztosítani. Feleségemmel és hatéves unokámmal jönnék. Remélem, még időben jelentkeztem. Kö­szönettel: Bp., 1977■ április 5. Ilyen és hasonló levelek már akkor érkeztek, amikor még az építkezés üteméből pontosan nem lehetett meg­állapítani, hogy mikor fogad­hatja az első vendégeket a bereki új szálló. Dr. Kiss Mária Gyöngyösről, Santa Sándor .Budakesziről, dr. Pál- fy János Tatáról érdeklődött, de érkezett szobafoglalás csehszlovák és lengyel cso­portok részére és egy német család is bejelentette igé­nyét tizenhat éjszakára. Az érdeklődés bizonyítja: na­gyon időszerű volt az egyre látogatottabb fürdőtelep szál­lodai gondjának megoldása. Tavaly a Vendéglátó Vál­lalat öreg szállodájára és az IBUSZ vendégszobáira számíthatott az érkező ven­dég. Most, június közepe óta az Idegenforgalmi Hivatal kezelésében már rendelkezés­re áll az új szálló is. A kar­cagi városi tanács beruházá­sában, több mint 7 millió fo­rint költséggel, állami támo­gatással épült. — Nagyon kellett már! Mi több mint hat éve min­den nyáron visszatérünk. Nem egyszer laktunk a régi szállodában, fizető-vendég­szobában / is, de négyágyas szobát nem kaptunk a strand közelében. Sokat bosszankod­tunk. . • — A strandon be­szélgetünk a Touring ma ér­kezett vendégeivel, — a négytagú Krizsei családdal — Mezőtárkányból jöttek. Júniusban még nem volt telt ház, hiszen a korai meg­rendeléseket csak feltételesen igazolták vissza. Ám az itt üdülők, az átutazók — akik csak „beugranak” körülnéz­ni — elviszik a Touring hí­Gál László” rét. A huszonnégy szobában és az egy lakosztályban egy­szerre hatvankét vendéget tudnak fogadni. Júliusban, augusztusban már aligha lesz szabad szoba — állapítjuk meg Elek Istvánnéval, a szál­ló vezetőjével a megrendelé­seket nézegetve. Rövidesen bekapcsolják a telexgépet is, bekerülnek az idegenforgal­mi „vérkeringésbe”, gördü­lékenyebben " bonyolítják ügyeiket. — Menet közben is van még pótolnivalónk. Otthono­sabbak lesznek a szobák, ha a falakra kerámiát teszünk. A telefont is bekapcsoljuk minden szobába.. • A meleg­vizes csapokból a fürdő ter­málvize folyik, télre a köz­ponti fűtés is elkészül. Jövő­re zárt folyosó köti össze a szállót a fedett medencével. A régi szállodában minden hely foglalt, megteltek az IBUSZ vendégszobái is, az új szálló nem zavarja a „konkurrenciát”. Am kényel­mesebbé tette a bereki nya­rat —■ ahogy Krizsei József mondta. Besegít Karcag szál­lodagondjainak enyhítésébe is, hiszen az első szállóvenr dégek sem nyaralók voltak, egy kutatóintézeti csoport dolgozott Karcagon és a Be­rekben kapott szállást. Most az üveggyár sportnapokat rendez, erre Nagykanizsáról, Budapestről és a sajószent- péteri üveggyárból 36 vendé­get várnak. Nekik is a Tou­ring Szállóban foglaltak szo­bát. Tanfolyamok, edzőtáborok rendezésére holtidényben is alkalmasabbá teszi már Be­rekfürdőt a télen is üzemelő szálló — nem kell a szom­széd megyébe menni. — re — Még van szabad szobánk. Mikorra tetszik?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents